Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-24 / 46. szám
10 Kelet-Magyarország OKTATÁS, MŰEMLÉKEK 1993. február 24,, szerda Iskolaháborúk a városházán Szót érteni a nevelőkkel Kuknyó János A helyi televízió közvetítése jóvoltából tanú lehet rá az egész város, hogy egy-egy, akár csendesnek ígérkező iskolai ügy is a túlzottan ambiciózus önkormányzati döntési mechanizmusokban hogyan válik szenvedélyes és indulatos csatározások színterévé, sebeket osztogató konfliktusok forrásává. A felületes külső szemlélő számára könnyen úgy tűnik a dolog, mintha ezeket a konfliktusok változó világunk mai termékei, átalakulásunk vezérlésének helyi torz szüleményei volnának. A dolgok akár igaznak is tűnhetnének, ha az oktatásügyben a mienkhez hasonló gondok másutt nem jelentkeznének, ha ezek kezelésében a hasonló esetek számát az ország különböző önkormányzatai nap mint nap ne gyarapítanák. A konfliktusok egy része már valójában a korábbi években is jelen volt, ám azok kezelése döntően országos vagy megyei szinteken történt. így ezek többsége értelemszerűen akkor is megjelent volna, ha történetesen az érintett intézmények ma nincsenek önkormányzati tulajdonban. Ilyennek tekinthető pl. a költségvetés állapotával összefüggésbe hozható bérviták (béremelések, bérdifferenciák, közalkalmazotti státusok bérkövetkezményei stb.), vagy a meglévő szolgáltatások leépülésével járó átszervezési próbálkozások (pl. csoportösszevonások, intézménymegszüntetések, pedagóguselbocsátások) vagy ezek elutasításának vállalása. De ide sorolhatóak a konfliktusok másik csoportjai is; az oktatáspolitikai ^litvál- tás nyomán kirobbanó igazgatócserék, vagy a pluralitás jegyében fogantatott tulajdon- váltást (iskolaátadások) kísérő iskolaháborúk. Mindezekhez még hozzátehetjük, hogy az önkormányzatok az oktatásügyet egy olyan időszakban vették át, amikor annak jogi keretei tisztázatlanok, pénzügyi helyzete kiszámíthatatlan, fejlődési perspektívái bizonytalanok, ezáltal a politikai tervezés lehetőségei is meglehetősen korlátozottak, azaz, bármennyire „hazárdíro- zásnak” is tűnik, az ágazatban ma a „bizonytalanság” menedzselésének szerepét is el kell játszani. Ugyanakkor látni kell, hogy a rendszerváltást követően a helyi oktatáspolitikát alakítók számos szereplője (testület, egyén) úgy lépett a politika színterére, hogy az állami önkormányzat vagy magán (egyházi), intézeti jogosítványok kialakuló rendszerét, ennek alkotmányos garanciáit és az ebből fakadó kényszereket nem ismerte. Ezek hiánya városunk oktatásirányítási gondjai közepette is tettenérhetők. Nagy biztonsággal állítható, hogy pl. egy tudományosan megalapozott átmeneti oktatáspolitikai koncepcióval, egy jól működő önkormányzati közoktatási bizottsággal, a pedagógiai-szakmai szolgáltatás fejlesztésével, a pedagógus társadalom szakmai érdekvédelmi szervezettsége javításával, saját szakmai igazgatási apparátusa megerősítésével e konfliktusok egy része elkerülhető, más része jobban kezelhető lett volna. Nem állítható, hogy a város ezekben az irányokban ne gondolkodott volna: ugyanis egy (1992 májusában elfogadott) oktatáspolitikai koncepciója. Ez azonban inkább egy irányelv típusú igazgatási dokumentum, mintsem valamiféle statisztikai, várostervezési oktatásszerkezeti, oktatáspolitikai elemzésekre épülő ágazati, városfejlesztési koncepció (tanulmány). Talán ennél is nagyobb gond, hogy az önkormányzat megszüntette a korábban önállósított közoktatási bizottságát, amivel is jelentősen rontotta saját szakmaisága esélyeit. Az önkormányzati rendszerben a bizottságoknak ugyanis éppen az a szerepük, hogy csatornákat nyitnak a helyi társadalom különböző szakmai csoportjai felé. Velük, segítségükkel döntésüket szakmailag jobban megalapozhatják, elvégeztethetik az eltérő érdekek és vélemények egyeztetését, és hatékonyan közreműködhetnek döntéseik legitimizálásában. Hasonlóan gond, hogy a város pedagógus társadalma kevésbé strukturált, hiányoznak a jól működő szakmai vezetői és érdekvédelmi szervezetei, a még vagy már működők többsége pedig erőtlen, szűk bázisra épülő, így a pedagógus tömegek szemében kevésbé legitim és támogatott. A város pedagógus tömegei mindinkább izoláltak és bezár- kózóak, az irányítás és hatalom részéről a helyi oktatási, vagy művelődéspolitikai kérdésekben alig megszólítottak vagy megszólíthatóak, azaz nő a távolságtartás és megfogyat- kozóban a szolidaritás. Ezzel szemben nő a tantestületek belső kohéziója, melyet döntően a folyamatokból való kizártság, a be nem avatottság, esetenként a magárahagyatott- ság és a kiszolgáltatottság, egyszóval a félelem érzése motivál. Ez az állapot az önkormányzat számára nagyban megnehezíti az alkuk és a konszenzusok működtetését, a megosztott felelősség elvének érvényesítését. Egyszóval „rókafogta csuka” helyzet áll elő, mivel e szakmai szervezet, intézmények mint szakmai szűrők alig működnek, így a konfliktusos szituációk felfelé áramlanak, és az önkormányzati testület asztalán keresik a feloldódás lehetőségét. így a „balhét” még akkor is neki kell elvinnie, amikor abban legkevésbé illetékes. Ez bizony taktikának is rossz! Könnyen megjósolható, hogyha ezekben a kérdésekben nem lesz előrelépés, akkor — a jó és tisztességes szándékaiban vitathatatlan — városi önkormányzat e folyamatok objektivizálódásával szembenézve mind nehezebben fog szót érteni az iskolákkal. Nincs más út, mint nagyobb bizalommal az iskolák felé fordulni, és keresni a konszenzust. Árpád-kori emlékek Tiszadadán Hiteles dokumentumok tanúsítják, hogy Tlszadadát 1252-ben alapították. Érdemes megállni rövid időre a község központjában. Szép emléket állítottak a második világháborúban elesett hősöknek. Ettől nem messze áii Gróf Gyuiay Sá- mueiné Bornemisza Anna oltalma alatt épült görög katolikus templom. Parkjában Till Aran szobrászművész alkotásait helyezték el, amely IV. Bélát és Szent Margitot ábrázolja Elek Emu felvétele Szkíták emlékei Magyarországon Budapest (MTI) — A Magyar Posta Vállalat február 25- én csütörtökön új bélyegeket hoz forgalomba. így „Szkíták emlékei Magyarországon” elnevezéssel 10 és 17 forintos címletű bélyegsort ad ki. A 10 forintos címletűn a Zöldha- lompusztán talált szkíta fejedelmi pajzsdísz, a 17 forintos címletűn pedig a tápiószent- mártoni szkíta fejedelmi lelet látható. Magyar festők művei Párizsban Párizs (MTI) — „1893: a festők Európája” címmel nyílt meg különleges érdekességű időszaki kiállítás a XEX. század festészetének világhírű párizsi múzeumában, az Orsay Múzeumban. 18 ország 85 művészének 95 alkotása mutatja be az érdeklődőknek, milyen volt pontosan egy évszázaddal ezelőtt Európa festészete. A kor magyar művészetét négy, a Magyar Nemzeti Galéria által kölcsönzött mű képviseli a reprezentatív bemutatón: Ferenczy Károly, Hol- lósi Simon, Mednyánszky László és Rippl-Rónai József egy-egy alkotása. A legnagyobb számban természetesen a francia festőművészek szerepelnek, Monet, Renoir és mások alkotásai mellett Toulouse-Lautrec egy képpel szerepel, mégpedig szándékosan olyannal, amelyet a francia közönség alighanem kevéssé ismer. Aforizmák az igazságszolgáltatásról Dr. Borsy Zoltán gyűjtéséből Ha mindent akarsz tudni egy uralomról, ismerd meg bíráit és börtöneit. Tolsztoj Amikor elmegyek valamelyik országba, nem azt vizsgálom, vajon jók-e ott a törvények, hanem azt, hogy végrehajtják-e a meglévőket, mert jó törvények mindenütt akadnak. Montesquieu Az igazságot nem lehet szótöbbséggel eldönteni. Willy Brandt A törvénynek meg az igazságnak egymáshoz annyi a köze, mint a szépségflastromnak a szépséghez. Kner Izidor A bíró az istenek hatalmával dolgozik, de csak az ember gyarló elméjével. Eötvös Károly Azért nem mindig lehet a bíróra sem azt mondani, hogy igazságtalanul ítélt, esetleg csak azt, hogy: én másként ítéltem volna. dr. Kolozs Gyula Három olyan ítélőszék van, amely jóformán sohasem ért egyet egymással: a törvényeké, a becsületé és a vallásé. Montesquieu Nem szabad megfertőzni a bírót azáltal, hogy haragra, gyűlöletre és szánalomra indítjuk. Ez olyasféle, mintha valaki elgörbítené a vonalzót, amellyel dolgozni akar. Arisztotelész A teljes igazság elérhetetlen. Sissela Bök A bíró olyan, mint a pénzszakértő: megkülönbözteti a meghamisított igazságot a valóditól. Arisztotelész A bíró elé került felek közül, akinek nincsen igaza: fölénye van azzal szemben, akié a per szempontjából az igazság. Lehet nyerni, lehet veszíteni. Ha az veszít, akinek úgy sincs igaza — nem kockáztatott semmit. Ha pedig nyer? dr. Kolozs Gyula A rajzolás, festés alapjaival ismerkednek a 4*14 évesek a mátészalkai művelődési központ rajzfoglalkozásain Szabó Károly festőművész vezetésével Balázs Attila felvétele
