Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-20 / 43. szám
1993. fzBruár 20. Sok választás Magyarországon EGY Kl§ NÉP IS NAGGYA LEHET EURÓPÁBAN Budapest (MTI) — Az 1848 április 11 -én szentesített törvények két cikkelye is foglalkozik az országgyűlési választásokkal. A IV. törvénycikk három éves ciklusokat állapít meg, Pestre helyezi az országgyűlés székhelyét, és kötelezővé teszi az évenkénti összehívását. Az V. törvénycikk megfogalmazza a népképviselet elvét, megtöri a választójog nemesi monopóliumát, mert kiterjeszti azt a 20. életévét betöltött közrendű polgárok egy részére. Magyar- ország első polgári választójogi törvénye a lakosságnak körülbelül 7 százalékát juttatta választójoghoz. Az azóta eltelt másfél száz esztendő országgyűlési választásai aztán igen színes képet, változatos formákat mutatnak. Mindezeknek az eseményeknek igen gazdag írásbeli és képi dokumentációja maradt fenn. Ezért olyan színes és sokoldalú a Leg- űjabbkori Történeti Múzeum és a Belügyminisztérium Országgyűlési választások Magyarországon 1848-1990 című kiállítása, amely 1993 novemberéig tart nyitva. És noha az első választásokról szóló dokumentumok 1848-ból valók, utána a szabadságharc bukását követő abszolutizmus hosszú évekre A KDNP 1990<es választási plakátja szüneteltette az országgyű- ben került sor újabb választá- léseket. 1861-ben, majd 1865- sokra, s a kiegyezést követően KERESZTÉNYDEMOKRATA Választási emlék 1901-ből működik csak folyamatosan a magyar országgyűlés. Noha Kossuth Lajos már az 1851. évi alkotmány tervében állást foglalt az általános választójog mellett, s 1827-től egyre gyakoribbá vált az általános és titkos választást követelők fellépése, csak a Tanács- köztársaság alatt választottak így. Az 1925-ben született törvény a lakosság 54 százalékát juttatta választójoghoz, kiterjesztve azt a nőkre is. Ámde az 1938-as törvény a zsidóság egy részét kizárta a választásra jogosultak köréből. Jelentős dátum a magyar választások történetében az 1944-es, de méginkább az 1947-es választás. Az ezt követő évek a fennen hirdetett általános és titkos, szabad választások megcsúfolásának időszaka. S csak a nyolcvanas évek új törvényei hoztak némi feloldást, például 1983-ban a kötelező kettős jelölést, a pótképviselői intézmény bevezetését, de igazi változás csak az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény hozott. Ennek alapján zajlott aztán le 1990 tavaszán — fél évszázados szünet után először — a többpártrendszeren alapuló választás hazánkban. Persze a kiállítás nem történelmi tabló. Nem csak a hivatalos események felidézése állt szándékában. Plakátokkal, röplapokkal, újságcikkekkel eleveníti fel a választási küzdelmeket. A korteskedés szolid, csalafinta és csalásoktól, korrupciótól sem mentes formáit. Minderről, és még az országgyűlés épületének 1896- os felavatásáról megannyi kép, metszet, akvarell, litográfia, képes levelezőlap, kis és nagyméretű plakát, fotó tudósít. Láthatunk korteszászlókat, választói igazolványokat, elszámolást „áldomás és körúti költségekről” (1904- ből), képviselőházi belépőjegyet, kisgazda kiáltványt (1920-ból), pártprogramokat, választójogi névjegyzéket, képviselői díszoklevelet, szavazólapokat, híres és hírhedt választási plakátokat, évszázadosakat és közelmúltbelieket. halál Ausztrália melletti Új Kaledó- nia mesés természetvilágának egy kicsinyített mása, illetve egy kicsinyített részletének, egy pálmákkal övezett öbölnek a tereprajza, amelyen négyzetcentimétemyi tereptárgy is helyet kapott. Ezt a részletet bámultatta hosszú időn át Balthazárral az elegáns úr, hogy pontos fénykép készüljön Balthazár agyában a látottakról, s hogy ennek nyomán majd jól eligazodjon a valóságban. Le kellett ezenkívül fényképeznie az emlékezetében egy fényképen mutatott férfiarcot, a majdani áldozatot. 3. Repülőjegyekkel, előre fizetett szállodák címeivel s busás költőpénzzel kitömve érkezett Balthazár a nagyon távoli Új Kaledóniába, ahol eddigi életének legszebb három hetét élvezhette. Egyszer ugyan felmerült benne a nyomasztó gond, a „feladat”, aminek végrehajtása érdekében érkezett gazdag turistának álcázva, s már-már hajlott rá, hogy nem hajtja végre, de az ösztön — esetében az életösztön — félresodorta aggodalmait. Más életét kell kioltania, hogy a sajátját majdan kiváltsa vele... Talán... Hitt is, meg nem is a különös temetkezési vállalat ígéretében, de olyan pillanatait élte sorsának, amikor semmi más nem maradt számára, mint a remény, s az ilyen helyzetű ember ebbe kapaszkodik minden erejével. 4. Az előírásoknak megfelelően a harmadik hét közepén közelített az üvegburában jól megismert házhoz, hatolt be az ismerős ajtón, és lelőtte az ismerős-ismeretlen férfit. Meglepően könnyed volt a kis mozdulat, amikor meghúzta a parányi pisztoly ravaszát. Annyira nem csinált zajt, hogy bizonyára teljesen véletlenül megjelent egy nő az ajtóban, s azt is lelőtte Balthazár, mert az aktatáskás nagyon a lelkére kötötte, hogy ne hagyjon szemtanút. Nem tudta, hogy a hölgy a férje halálán vásárolt feleség volt. MIÍZ6ÁK, fa találkoznak Ferenczes István: Gyásznagyunk a Hold a madaraid kedves villogó gyászkocsik hollók ciháinak át a havazás vesztőhelyein sosemvolt-nyárból szállnak arcodtól arcomig vergődve szaggatják tépik le csillagom-hazám az őszi ég siratófaláról korom hull hamu szól hogy messzi vagy hogy nem vagyok golgotás szavam hiába hív már alkonyul bevérzik isten félszeme gyásznagyunk a Hold Peceszentmártonban talált aranyozott bronz korpusz töredéke Mert tudta, hol a Gyarmat utca Születésnapi beszélgetés Moór Mariannával Barabás Tamás Budapest (MTI) — Ha az első jelentkezésétől számítjuk, akkor harminchat éve van a pályán Moór Marianna, holott a szép, érett, vonzó asszony nem sokkal néz ki harminchatnál többnek. (Valójában február 5-én múlt ötven, nem titkol egy napot sem a korából, de elég erről, és csak zárójelben, ennyi). Korán kezdte, nagyon korán és valójában véletlenül. Fiatal lányt, szőke bakfist keresett készülő bűnügyi filmjéhez Ranódy László rendező. Mariannának eszébe sem jutott jelentkezni. Néhány osztálytársnőjének azonban igen, s mert közülük egyedül ő tudta, hol a Gyarmat utca (a filmgyár akkori főbejárata), minthogy gyakran látogatta a szomszédban lakó nagymamáját, megmutatta barátnőinek, hol kell jelentkezniük. És megnyerte a versenyt. Ranódy döntött: az addig ismeretlen Moór Marianna lett a nagysikerű A tettes ismeretlen című film bakfislány főszereplője. Most már két év híján három évtizede, hogy diplomás színésznő, de nem sok helyen fordult meg eddig. Vidéken kezdte, a kecskeméti Katona József Színházban. Molnár Ferenc Liliomának Julikájától Rostand Cyrano de Bergerac- jának Roxane-jáig eljátszott Moór Marianna mai arca ott néhány álom-szerepet. Ám csakhamar felkerült a fővárosba, a Nemzeti Színházba, és onnan tizenöt év után a Madách Színházba, majd nyolc év után ismét vissza a Nemzetibe vezetett az útja. Miért tért vissza a Nemzetibe, vagy másképpen fogalmazva ugyanazt a kérdést: miért hagyta ott a Madáchot, ahol egyebek közt olyan nagyszerű szerepeket formálhatott meg, mint A salemi boszorkányok című Miller dráma Proctomé- ja, vagy az ugyancsak Millertől való Édes fiaim Kate Kel- lerje? — Cifrázhatnám a választ, forgathatnám így meg úgy, de ennél jobban szeretem az őszinteséget. Egyszerűen azért távoztam a Madáchból, mert ott nem volt többé szükség rám — feleli. — Ahol annyi szépet játszott, ahol annyi komoly siker első számú részese volt? — Igen, ott. Legalábbis ezt közölte velem Kerényi Imre igazgató. Sovány vigasz, hogy sokakkal, főleg színésznőkkel közölte ugyanezt. Gondolom, leginkább azért, mert a Madách programja erőteljesen elment a zenés produkciók, a musicalek irányába és ezért csakugyan kevesebb olyan színésznőre és színészre van szükségük, akik inkább prózában jeleskednek. — És a Nemzeti? — Alaptermészetem optimista, bízom abban, hogy majd csak akad ott újra remek szerepem. Egyébként ez az első évadom a Nemzetiben visz- szaszerződésem óta, és máris három feladatot kaptam. Özvegy Batthyány Lajosné vagyok a Különc című Illyés darabban, játszom a Noszty fiúban és a Tornyot választok című Páskándi drámában. Ez nem kevés szerep egy szezonra. — Mintha eredetileg nem a Különcről lett volna szó. — Úgy van, egy másik Illyés Gyula drámát vett elő a színház, abban főszerepem lett volna, de a költő özvegye, Flóra szerint az a darab most nem aktuális, nem engedte a színre vitelét, ehelyett jött a Különc. S akkor már vállalnom kellett az epizód szerepet ebben is. Egyébként sem adok vissza szerepet, akár kicsi, akár nagy, színházamnak tartozom annyival, hogy mindent eljátsszam, amit rámbíznak. Ha vendégnek hívnak valahová, az más, ott szabadon válogathatok. Aztán még beszélgetünk a Kegyenc szokatlan és igen sikeres stuttgarti, strasbourgi, párizsi előbemutatóiról. Meg arról, miért kevés mindig a női szerep, és az írók zöme miért nem ért eléggé a női jellemhez és lélekhez. S végül arról, hogy most mintha háttérbe szorult volna kissé a színház és a színészszakma, de mindannyian bízunk közeli feltámadásában.
