Kelet-Magyarország, 1993. február (53. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-20 / 43. szám

121 JA Xíüt-Mcmarorsza# hétvégi meCíéfcíete

1993. február 20.

Minden idők operettsztárja

Száz éve született Honthy Hanna

Garai Tamás

Budapest (MTI) — Hügel Hajnalka száz évvel ezelőtt, 1893. február 21-én született a hajdani pesti Csikágóban, egy lerobbant Nefelejts utcai házban.

És Honthy Hanna? A magyar operett örökös királynője? Huszonhárom évvel később, férje tanácsára, amikor Polgár Károly, a pozsonyi színidirektor szerződtette, nyomban a primadonna szerepkörre, és azonnal Sylvia szerepét osztotta rá a Csárdáskirálynőben. A folytatása már szinte azonos a magyar operettjátszás XX. századi történelmének legfényesebb fejezeteivel. Hajnalka, aki még kislánykorában az Operaház balettkarának ügyes, csinos tagja volt, Pozsony után 1920- ban felkerült Budapestre. A jószemű, legendás hírű színidirektor, Beöthy László szerződtette, és egy évvel később már a Király Színház csillaga volt. Közben kirándult prózai szerepekre a Belvárosi (a mai Katona József) Színházba, de a nyarakat már akkor is a rég lebontott Budai Színkörben töltötte, Eisenmann Mihály, Buday Dénes és mások nagyoperettjeiben. Igazi karrierje azonban 1949-ben kezdődött, a Fővárosi Operett Színházban, amelynek 1978-ig, életének szinte utolsó pillanatáig a tagja és vezető művésze volt.

De nem csak a magyar közönség zárta a szívébe: ünnepelték Párizsban és Moszkvában, Prágában és Lenin- grádban. Fogalom volt a neve mindenütt, ahol csak magyarok éltek szerte a világban.

Már életében legendák övezték. Igazak, és a fantázia, sőt az irigység szülöttei. Az utóbbiak közé tartozott, hogy Petress Zsuzsa a leánya. Az viszont tény, hogy szigorú rendet tartott a színpadon, és értékes bútorokkal, nemes festményekkel, szobrokkal, porcelánokkal, ezüstneműkkel zsúfolt gyönyörű budai villájában. Nem voltak anyagi gondjai, mégis híres volt a takarékosságáról, sőt a fukarságáról.

Sok álmatlan éjszakát szerzett Vogel Ericnek, színpadi jelmeztervezőjének, hogy karcsúvá varázsolja nem éppen filigrán alakját. Az is igaz, hogy nem volt hajlandó másodhegedűs lenni a színpadon. Legtöbbször Kellér Dezsőt kérte meg, hogy tupírozza fel a szövegét. A Csárdáskirálynőn már nagyobb műtétet kellett elvégeznie: főszereppé dúsította Kellér az ő számára a nagyhercegnő eredetileg epizódfiguráját. így létezik egy eredeti és egy Honthy-féle variáció, és ez utóbbit a világon egyedül az Operett Színházban játszák azóta is.

Kortársa és sikerkovácsa volt a legnagyobb magyar operettkomponistáknak, Kálmán Imrének, Lehár Ferencnek, Zerkovitz Bélának, Szirmai Albertnek, Huszka Jenőnek. Ő indította el a karrier altján az alig tizenkilenc esztendős Fényes Szabolcsot, és vitte sikerre Maya című operettjét. De otthon volt a klasszikus francia és osztrák operettek világában is. Olyan prózai színészóriások fogadták el boldogan partnerüknek, mint Csortos Gyula, Uray Tivadar, Törzs Jenő, Jávor Pál, Rátkay Márton, és hosszan sorolhatnánk tovább.

Az Operett Színház az ő uralkodása alatt élte fénykorát. Köszönhetően persze a társulat férfisztárjainak: Lata- bár Kálmánnak, Feleki Kamidnak, Rátonyi Róbertnek, Sárdy Jánosnak is. O honosította meg az operett-lépcsőt, amelyen ő tudott a legszebben, legigézőbben, legkirály- nőibben le- és felvonulni. Idős korára is megőrizte asszonyi

vonzerejét, eleganciáját, varázslatos hangját, kecses, temperamentumos mozgáskultúráját.

Nyolcvanadik születésnapján az egész ország ünnepelte. Aznap este természetesen a Csárdáskirálynő volt műsoron. Öltözőjébe nem lehetett beférni a virágcsokroktól, rajongói nem akarták leengedni a színpadról, amelytől fájó szívvel vett búcsút, de mint mondotta: egyszer mindennek vége lesz, szeretné, ha még hibátlan színésznői glóriával őrizné meg emlékét az ő drága közönsége.

A Fővárosi Operett Színház Honthy Hanna századik születésnapján, február 21-én este, az előadás előtt emlékezik meg ünnepélyes keretek között Honthy Hannáról, márciusban pedig emlékestet rendeznek a tiszteletére a Fészek Művészklubban.

Honthy Hanna és Kálmán Vera, Kálmán Imre özvegye

A honfoglaló nők legszebb ékszerei közé tartoztak a fejviseletre erősített aranyozott ezüstlemezes korongok. Az anarcsi korong közepét : életfa díszíti

Bizánci ereklyetartó kereszt Tiszaeszlárról

Forgatás a kultúrfelelőssel

Budapest (MTI) — Kéthetenként húsz perc az 1-es tévécsatorna délutáni sávjában a KultúrFelelős című magazin- műsor. Elsősorban azok a fiatalok keresik, akik hozzászoktak, megszerették a maroknyi alkotógárda stílusát a Start című naponta jelentkező kulturális ajánlóműsorban, a reggeli adásokban. A műsorvezető a huszonéves Nagy Gergely, aki nemrég kapta meg dramaturg diplomáját a Színház- és Film- művészeti Főiskolán, nem egy kényelmesen berendezett stúdióból, hanem mindig az események színhelyéről invitálja a nézőket. S a képernyőn szokatlan, látványos és modem beállítások, a zene a kép, a szöveg és a feliratok stílust teremtő összhangja Silló Sándor rendező és Nemes Tibor operatőr érdeme.

A személyes hang talán

azért is jellemzője a műsornak, mert ajánlataik között kevés van, amelyhez a szerkesztők, a stáb valamelyik tagját ne kötné személyes élmény. Talán nem véletlen, hogy két napot forgattak nemrégiben a balassagyarmati színjátszó fesztiválon, ahol a határon túli magyar amatőrcsoportok mutatkoztak be az anyaország nézői és szakemberek előtt. A szerkesztő és munkatársa, Szendi Edit és Mester László amatőr színészként és hivatásos együttesekkel is jó néhány hasonló fesztiválon jártak már, és a stáb hangulata most is olyan volt, mintha ők is egy színpadra lépésükre váró színjátszócsapat tagjai lennének. A fellépések és a forgatások közötti szünetekben találkozhattak a Felvidékről, Bereg- ből, Erdélyből jött színjátszókkal, és a tízperces interjúknál

hosszabb, bensőségesebb beszélgetésre is alkalom nyílt.

A beregszászi húszegynéhány tagú együttes tagjai között a kétévtől a hetveneszten- dősig mindenféle korosztály szerepelt. Elmesélték, hogy apáiknak, nagyapáiknak, dédapáiknak állítottak emléket, amikor a háború utáni háromnapos mupka, a „málenkij ro- bot”-ból lett kényszermunka szörnyűségeit leíró kisregényt színpadra vitték. A személyes vallomásokból most csak néhány perc kerülhetett a műsorba, s ugyanennyi volt látható az előadásból is. De a rendező, Silló Sándor már elkérte a szövegkönyvet, mert szeretné tévéjátéknak fölvenni ezt az előadást.

Megható, szívszorító, ahogy játszanak, őszintén, mint a gyerekek. Ezt szeretné a rendező hűen visszaadni a képernyőn. És még egy nagy élmény, melynek sajnos csak egy része lehetett benne a tévéműsorban: egy újvidéki csoport, a Tanya-színház színművészeti akadémistákból álló csapata, amint vásári komédiákat játszik. A gyakorlott színházi, filmes, operatőri szemek megtalálni vélik közöttük a jövő Julietta Masináját egy huszonéves újvidéki lány, Székely Hermina személyében. Ilyenkor fájdalmas a televíziós utómunka, a vágás, a montirozás, amikor az idő szorítása miatt elhagyni kényszerülünk részleteket. Székely Hermina Clown-arca, apró, energikus figurája csak néhány percre tűnt fel a Kultúr- felelős január végi adásában, de a forgatócsoport bízik abban, hogy vele és az újvidékiekkel ők is, s a magyarországi nézők is találkoznak még.

Csák Gyula

Elcserélt

1.

A kilencemeletes palota liftje a tetőig repítette Bakhazáit. A csinos liftesnő üvegburával fedett, légmentesen záródó óriási teraszra vezette. A bura alatt mindenfelé trópusi növények buja tenyészete zöl- dellt, tarka madársereg röpdö- sött, és halak csillámlottak egy mesterséges tóban.

Hamarosan rendkívül elegáns férfi lépett az üvegvilágba, leült a Balthazárral szembeni, bambuszból fonott székre, néhány finom kézmozdulattal felkattintotta diplomata- táskája kódolt zárát, rövid ideig szúrósan Bakhazáit tanulmányozta, majd megszólalt:

— A kriobiológia leírása fekszik Ön előtt — mutatott a táskából kiemelt és asztalra helyezett papírokra. Hangjában a tudatlanoknak szóló leereszkedés érződött. — Csak nagyon szűk szakmai körökben ismert, hogy ez a tudományág az életműködést vizsgálja, igen alacsony hőmérsékleten. Az erre épülő, úgynevezett krionika a hullák halál utáni, azonnali mélyhűté- ses tárolását jelenti. Az ilyen módon tárok hullákat bizonyos idő után életre tudják majd kelteni.

— És ha... nem? — kérdezte Balthazár szorongó és mohó kíváncsisággal.

— Az ilyen temetkezésből származó bevételek akkor is azok széfjébe vándorolnak, akik ezt a tudományos temetést végzik.

Egy ilyen temetés költsége ma tízezer dollárba kerül. Piaci előrejelzések szerint pár évtized múltán ötvenmilliárdot költenek az emberek efféle temetkezési módra. Bíznunk kell, hogy az emberi szellem teljesítményéhez az Istené is társul majd.

„Isten szellemére hivatkozol — futott át Balthazáron —, holott egy disznó szíve lakozik benned.” Hangosan azt mondta:

— Az orvosok szerint gyógyíthatatlan beteg vagyok. Igazságtalannak tartom, hogy meg kell halnom. Nagyon szeretek élni, s ezért ébredt bennem halvány remény, amikor az önök hirdetésére bukkantam. Feltámadásos halált szeretnék, de nincsen tízezer dollárom.

— Azért vagyunk itt, hogy erről tárgyaljunk — biccentett a gőgös magatartású férfi.

— Ha az önök cégének ilyen mérhetetlen hasznot hajt a mélyhűtéses temetés, miért állt egyik hirdetésükben, hogy esetenként ingyen is hajlandók...?

— Kerestünk valakit, aki, íme: rá is akadt a horgunkra.

— Mi szükségük van rám?

— Ingyen garantáljuk önnek, hogy visszahozzuk a halálból, s azt kérjük cserébe, hogy ön viszont az életből küldjön valakit a halálba.

— Bérgyilkosságra akarnak felbújtani?!

— Csúnya szavak — bigy- gyesztette le ajkát a fényesre borotvált, brillantintól csillogó hajú férfi. — Üzletről van szó, amelyben miénk a nehezebb feladat. Az embert ugyanis könnyebb megölni, mint megszülni.

— Miért nem alkalmaznak hivatásos bérgyilkost?

— Terveinknek éppen ön felel meg — mérte végig Bakhazán, aki kopottas, görnyedt

és riadt szemű volt. — Nincs több időm, döntse el: mit óhajt?

— Szeretnék feltámadni — hunyta le szemeit Balthazár.

— Akkor mindenben pontosan kövesse az utasításaimat.

— Ha megtudhatnám, miért akarnak valakitől... ilyen sajátos módon... megszabadulni.

Visszacsukta táskáját a férfi, és minden korábbinál gúnyosabban, sőt: megvetőbben mosolygott.

— Nos, számtalanszor megesik, hogy az erőszak valósítja meg azt, amit az érzelem elindít. A mindenre képes érzelem teszi, hogy egy nőhöz férje holttestén át jussunk el. Mielőtt félreértené: nem én vagyok, akit ez a féktelen szerelmi szenvedély hajt, hanem a megbízóm. — Alsó ajka méginkább megvetővé bigy- gyedt. — Ilyen alacsonyrendű ösztön engem soha nem vezérelne.

2.

Kitűnt, hogy az üvegbura alatt nem őserdei rendetlenség van, amilyennek első pillantásra látta Balthazár, hanem az