Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-02 / 1. szám
Tételek Szabolcs-Szatmár-Bereg (KM) — Kérem a következőt! — mint a Bubóban, csattan a mondat naponta százszor, hónapról hónapra. „Rendszeresen kapja a segélyt? Munkát talált már? Jelentkezni köteles a következő hónap...” Hogyan lesz valaki munkanélkülivé? Több variáció lehetséges. Tanul tíz-egynéhány évig, de a friss diploma arra nem jogosít, hogy álláshoz is jusson. Munkahelyén megszüntették a munkakörét, létszámcsökkentés volt, lapátra tették. Megszűnt maga a munkahely. A többség útja nem a munkaközvetítőbe vezet. Reménykedők. Hiszen az nem lehet, hogy a diplomájával ne tudna valamit kezdeni!... Na, jó, ha nem a szakmában, de akkor is. Ennyi év gyakorlat után lehetetlen, hogy nem kell senkinek! Aztán a megannyi talpalás, kérdezősködés, visszautasítás után rádöbben: tényleg képtelen elhelyezkedni. Majd belép a „Hivatalba”. Ahol sok minden függvényében vagy azt mondják neki: „Nézze, nem tudunk magának munkát ajánlani” , vagy kap néhány címet. Aki ez utóbbi boldog kategóriába kerül, elmegy a címekre. Hogy majd néhány napos hiábavaló mászkálás után visszatérjen. * Ugyanis a kudarc változatos, de egyáltalán nem gyönyörködtet. Variációk. Egyik rosszabb, lehangolóbb, mint a másik: oda nem ilyen mérnök kell, sőt nem is mérnök kell, hanem inkább fűtő, nem férfi, hanem nő, de semmiképp se legyen gyereke. Pályakezdő? a munkanélküliségről — azt nem. Már nyugdíjhoz közel? — ugyan már, a cég felszívódott, sőt nem is volt, csak falból kerestek embert, vagy betöltötték az állást, csak elfelejtették bejelenteni... Ekkor kezd elhatalmasodni a feleslegesség érzése. Ennek első érzelmi lépcsője: tapasztalatom, tudásom nem kell senkinek. Majd jön a racionalitás: úr isten, miből fogunk élni? Számvetés, osztás, szorzás, a tartalékok felmérése, az esetlegesen majd eladhatók felértékelése. A munkanélküli-járadék jóval alatta van a fizetésnek, ugyanakkor egyre nő a rezsi, drágább lesz a megélhetés. Mindegyik munkanélkülivé váló „évjáratnak” megvan a maga keseregnivalója. A pályakezdő annyi év tanulás, várakozás, ambíció után nem kezdhet pályát, tudása mellé nem tud friss gyakorlatot szerezni, továbbra is eltartott marad. Ilyen állapotban családot nem alapíthat, de ha már van, esetleg gyereke is, akkor szüleinek rajta kívül őket is támogatnia kell. Aki már belekóstolt a szakmájába, öt-tíz év alatt épp elkezdett fedelet rakni a feje fölé, összegyűjtötte a temérdek adósságot, tartozását nem tudja törleszteni, lakását berendezni. A középkorút gyerekeinek iskoláztatása és szüleinek támogatása egyszerre nyugtalanítja, a nyugdíj előtt álló felett a kis- nyugdíj réme. Az ember végtelenül elbizakodott tud lenni. Azt hiszi, ami rossz, az csak mással történhet meg. Őt nem ütheti el az autó, úgysem kap infarktust, nem lesz munkanélküli. És most mégis... Jön az önmarcango- lás, némi bűntudattal vegyítve: talán ha kedvesebb lett volna a főnökéhez, ha belépett volna valamelyik pártba, ha hallgatott volna a haverra, betársult volna egy káeftébe, amikor süllyedni kezdett a hajó, most élhetné világát, minek is kellett egyáltalán tanulni... Szégyenérzet a vége a töprengésnek, mert ilyenkor arra aztán van bőven idő. Hogy is mondhatná el valakinek? Meg kinek? Akinek van havi fixe, az gyanakvóan méri végig — mintha összesúgnának a háta mögött: biztosan azért volt az elsők között, mert ivott, mert hanyag volt. * A pénzhez jutás alapvető módszere: nem költeni. Sem könyvre, sem lemezre, sem mozira. Nem inni kávét. Ami marad, elmegy csekken. Marad az alkalmi munka. Nyáron téglaadogatás, télen hólapátolás — már ha esik a hó. (Az a nyavalyás üvegházhatás!) A szellemi munka nem kimondottan izomfejlesztő. Hólapátolás, mint a harmincas években, a nagy gazdasági válság idején. De hát az van most is. * Azt mondják, a munkanélküliséget kezelni kell. Átképzéssel, rokon szakma megszerzésével. Igen ám, de azonkívül. hogy ehhez rengeteg pénz kell, ki mondja meg, holnap milyen szakmákra lesz szükség. Ha tuti a tény, miszerint a népművelő, a tanár, a fodrász legyen esztergályos, mert biztos, hogy esztergályosok csőstül kellenek, akkor át fogják magukat képezni. Igaz, hogy meglehetősen nagy pazarlása a szürkeállománynak, de hát istenem... El lehet persze menni az országból. Egyre több értelmiségi indul el szerencsét próbálni, a szakmunkások meg elvándorolnak vendégmunkásnak — az országot nem érdekli, mi van, mi lesz velük, akkor őket miért izgatná, mi lesz azokkal, akik maradnak. Tényleg, mi lesz akkor velünk? Létminimum most Mennyi marad 1 forintból? Budapest (KM - Sz. J.) — Az Újpesti Családsegítő Központ ismét nyilvánosságra hozta létminimum-számításának eredményeit 1992. november 1-jei árakkal számolva. 11 002 Ft a létminimum egy főre jutó összege egy négytagú családnál. Ez 2,4 százalékos növekedés az elmúlt hónaphoz képest. Ahhoz, hogy egy négytagú család 44 007 Ft-os, szabadon elkölthető (nettó) jövedelemmel rendelkezzen, azaz a létminimum szintjén felelőtlenül tudjon költekezni, 62 404 Ft- os bruttó jövedelemmel kell rendelkeznie — ha feltételezzük, hogy a család egyik keresője a minimálbérért dolgozik, míg a másik kereső igénybe veszi a gyermekek után járó szja-kedvezményt, s természetesen a család kapja a felemelt, kétszer 3100 forintos családi pótlékot. Míg az év elején a családi pótlék a létminimumból 32,6 százalékot fedezett, a legújabb családi pótlék az emelés ellenére is csupán 28,1 százalékot fedez már a minimális megélhetési költségekből. Bruttó jövedelmük 29,5 százalékát vonják el, ebből több mint 12 ezer Ft a személyi jövedelemadó. Minimális fogyasztásuk mellett alig 3500 forintnyi áfát fizetnek be a kincstárba. Az állam adók formájában csupán(?) két és félszeresét vonja el az általa folyósított családi pótléknak — ez az elvonás körülbelül két gyermek létminimum szintű fogyasztásának felel meg. Egy példa: ha ma egy magyar vállalkozó 1 forintot szán bérjellegű kiadásra, ebből csaknem 33 fillért a tb-nek, illetve a szolidaritási alapba kell fizetnie, további 20 fillért a munkavállaló fizet a tb-nek, a szolidaritási alapba és szja- ra. Az egy forintból így a munkavállaló kézhez kap 46,3 fillért, amiből létminimum melletti fogyasztáskor további 3,2 fillért még áfaként fizet a kincstárnak. Az 1 forintból így marad 43,1 fillér... Csal éclt Ipus Családtagok létminimuma (Fi) összesen (Ft) Egy tfte (Ft) Egyedülálló nő ________17 593____________________________________17 593 Nyugdjaa nő _________ 14 074____________________________________14 074 Egyedülálló (érti 17 390 ____________________________________17 390 Nyugdjaa Iád! ________13912_____________________________________13912 Anya ♦ 1 gyetek 13 812 + 11 359_________________25 171 ______12 586 Házaspár ____________ 13609+13812________________27 421______13711 Nyugdjas házaspár 10 887 + 11 050 ________________21 937______10969 Házaspár ♦ 1 gyerek 12 507 + 12 711 + 10 257 _________35 475 11 825 Anya+ 2 gyerek 12711 + 2x10257 _____________33 225______11 075 Házaspár + 2 gyerek 12 076 +12 279 ♦ 2 a 9 826 44 007 ______11 002 Házaspár + 3 gyerek 11 791 + 11 995 + 3 « 9 541 52 409 10 482 A próbababák nem szülnek... London (MTI) — Ha a nők tényleg olyan vékonyak lennének, mint a ma divatos kirakati próbababák, az emberiség valószínűleg kihalna. A brit orvostudományi folyóirat (British Medical Journal) legújabb száma górcső alá vevén a próbababákat, megállapította, hogy száz év alatt alakjuk sokat változott. Még a húszas években is hasonlítottak az átlagos nőhöz, a hatvanas években kezdtek soványodni, s ma már olyan karcsúak, aminek semmi köze a valósághoz. Az orvosi lap szerint a mai próbababák reprezentálta női ideál nem menstruálna és nem tudna megfoganni, gyermeket kihordani. A menstruációhoz az kell, hogy a testsúlynak legalább 17 százaléka zsír legyen, a rendszeres havi ciklushoz pedig 22 százalék zsír szükséges. Ennyi zsír nélkülözhetetlen a terhesség és a szoptatás energiaszükségletéhez is. A jelentés társadalomlélektani okokkal magyarázza a próbababák vékonyodását. Régen, mikor még a nyugati világban sem volt ritka az élelmiszerhiány, a telt nő volt divatos, ma, a bőség idején pedig a minél karcsúbb. A jelek szerint mindig az divatos, amit a legnehezebb elérni — állapította meg a brit tudományos folyóirat. Ifjúsági kormányzat Nyíregyháza (KM) — Mit kell tudni az ifjúsági kormányzatról? A Miniszterelnöki Hivatal mellett működik az Ifjúsági Koordinációs Titkárság. Államtitkára: Bárdos Balázs. 1992-ben 12 nemzetközi ifjúságpolitikai szerződést kötöttek. Ezek közül kiemelkedően fontos az Ukrajnával, Németországgal és Koreával aláírt megállapodás. Nem jó az együttműködés azonban Romániával, Szlovákiával és Ausztriával. A II. Európai Ifjúsági Központ ügyében még mindig nem született megállapodás, úgy tűnik, az Európa Tanács időt akar nyerni. A központ helyszíneként BudaSzívből jövő Nyíregyháza (KM - Sz. J.) — Elmúltak az ünnepek... De bizonyára sokáig emlékszik majd még az a nyolcvan hátrányos helyzetű gyerek a Márai Sándor Szociális és Ifjúság- védelmi Egyesület szervezte december ötödiki Mikulás- délelőttre. A sóstói Paradise Centerben a BIT „adta” a télapót és a krampuszt, a zenét a Dongó együttes szolgáltatta. pest mellett egyébként Pozsony és Krakkó is pályázik. A bősi vita miatt valószínűleg csak sokára születik meg a döntés. Novemberben megszűnt a Nemzeti Ifjúsági Koalíció és jogutódjaként megalakult a Nemzeti Ifjúsági Tanács. A koalíciót eredetileg alapító Ifjúsági Demokrata Fórum, a Kereszténydemokrata Fiatalok Szövetsége és a Független Ifjúság úgy érzi, hogy a MI- SZOT már nem képes ellátni feladatait. Az új szövetség nem kíván politikával foglalkozni, hozzá bármely szervezet csatlakozhat. ajándéknap Kaptak a gyerekek ebédet, csomagot. A rendezvény nemigen valósulhatott volna meg támogatások nélkül, de szerencsére sok szervezet gondolta, hogy ott a helye a szponzorok között. így a Nyírség Jóléti Szolgálat Alapítvány, a Renault Bt., az MSZP, a Fidesz, az alkoholellenes mozgalom, a Jó- savárosi Görög Katolikus Egyházközség, az Esélyt az Ifjúságnak Alapítvány. Csábít a kábítás Száz droghalál Nyíregyháza (KM) — A kábítószerek elleni küzdelem, a megelőzés jegyében európai akcióhét volt novemberben az Európai Közösség tagországaiban. A Tizenkettek egészség- ügyi miniszterei, valamint az EK bizottsága közös akciójának részeként konferenciák sorát tartották, külön propagandakampányt folytattak és egyéb, különleges szolgáltatásokat is felkínáltak, mint például az ingyenes telefonos tanácsadás a kábítószer-problémákkal összefüggő kérdésekről. Az első ízben megszervezett ilyen jellegű európai kampány középpontjában a leginkább veszélyeztetettnek tekintett fiatalok álltak. Számukra külön találkozókat, iskolai programokat is tartottak. A legfrissebb felmérések szerint az Európai Közösség tagországaiban több mint három és fél millió 19 éven aluli fiatal próbálkozott már kábítószerekkel, közülük félmillió még a tizenöt éves kort sem érte el. A hangsúlyozottan a megelőzést célzó kampány újólag ráirányította a figyelmet e súlyos problémára, támogatást nyújtva egyúttal a kábítószer-fogyasztás ellen küzdő szervezetek és alapítványok tevékenységének. És mi újság van nálunk e szomorú témában? Jelenleg hazánkban több mint 30 ezer, nagyrészt fiatal kábítószerélvezőt tartanak nyilván. A drogfogyasztás okoztá halálesetek száma pedig már meghaladta a százat. Legutóbb decemberben Budapesten szerveztek ankétot Kábítószer és ifjúság címmel, ahol Somogyi Endre professzor hangsúlyozta: a drogfogyasztás ellen nemcsak a hivatalos szerveknek kell felvenni a harcot, hanem alapvetően fontos, nélkülözhetetlen feladat hárul a társadalmi szervezetekre is. Csak az egyházak, a volt kábítószerélvezők önsegélyező egyesületei, a különböző alapítványok képesek ugyanis arra, hogy közvetlenül szóljanak az egyénhez, a veszélyeztetett vagy már veszélybe került fiatalokhoz. Hasonlóképpen fontos lenne a család szerepe is, amely sajnos ma még ahelyett, hogy még erősebb támaszt és védelmet jelentene e súlyos szenvedélybetegek számára, többnyire általában kitaszítja magából őket. Hölgyek Balázs Amw felvétele 10 [ íhő.jamári. j Szekeres Tibor felvétele i