Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-30 / 25. szám
14 A 9(ß(et-Magyarország Hétvégi mdüffete A tb igazgatóhelyettese Szekeres Tibor felvétele Horányi Zsuzsa Megeshet bárkivel, hogy az újsághirdetésben olyan állást talál, melyre feltétlenül jelentkeznie kell, mert mintha neki találtak volna ki. így történt ez Miklovich Pállal, a megyei társadalombiztosítási igazgatóság 28 éves igazgatóhelyettesével. Lapunkban olvasta, a társadalombiztosítási igazgatóságra számviteli főiskolát végzett egyéneket keresnek. A pályázók közül őt választották számviteli osztályvezetőnek, majd idővel kinevezték jelenlegi beosztásába. — Szabolcs megyei vagyok, szüleim a mai napig Gemzsén laknak. Felhőtlen gyerekkort töltöttem ott. Nagy álmom volt, hogy sportoló legyek, ezért a Vasvári Pál gimnáziumban tanultam tovább, atle- tizáltam, fociztam. Kuriózumnak nevezhető az én testnevelés tagozatos pályafutásom, mert harmadikos gimnazistaként egy súlyos betegségen estem át, és felmentettek minden sporttevékenység alól. A későbbiekben testnevelő tanár szerettem volna lenni, de így még a felvételire se mertem jelentkezni. Matematikából mindig jó voltam, így olyan pályát választottam, ahol ezirányú képességeim kidomborodhattak. Nem sikerült elsőre a felvételim, de feleségemmel — akit a középiskolában ismertem meg — Budapestre költöztünk. Itt megismertük az élet göröngyös útjait. Munkásszállón laktunk, a mozgó postán voltam diszpécser. Újra próbálkoztam a felvételivel, és ez a mezőgazdasági szakra sikerült. Szerencsére feleségemmel egy csoportba jártunk, egy padban ültünk. Már amikor én ott voltam, mert valamiből élnünk is kellett. Ezért statisztálni jártam a filmgyárba. A diploma megszerzése után a varsánygyürei Tisza Tsz-be került. Nagyon sokat tanult az ottani főkönyvelőtől, az első napoktól kezdve érezte a főnökei bizalmát. Az adó és költségvetési kapcsolatokat, illetve a banki ügyek intézését önállóan rábízták. Ezt nagyon fontosnak tartja, miként azt is, hogy az első két hónap után mondták: merjen önállóan dönteni, ha olykor hibásan is, mert ez jobb, mintha döntés- képtelen lenne. Az esetleges hibás határozat következményeit tompítani lehet, de nagyon rossz bizonytalan állapotban lenni. A társadalombiztosítási igazgatóságon is az első perctől bizalmat kapott az igazgatótól. A főkönyvelő nagyon nagy fenntartással fogadta, mivel más szakterületről jött, de pár hónap után a munka- és emberi kapcsolatuk is a lehető legjobban alakult. — Nagyon szerteágazó a feladatom. A tb két éve átalakulóban van, az egész ország bizonytalan e téren. Nem egyértelmű a jövő. Véleményem szerint hiányzik a döntés, hogy merre induljunk. Rengeteg feladatot ad például a tb-nek tartozó több száz munkáltató, jelenleg több mint kétmilliárd forint a kintlévőség, a tartozás. A gondot az jelenti, hogy igazán hathatós eszközökkel nem rendelkeznek az adósságok behajtására, bár az utóbbi időben végrehajtási jogot is kapott az igazgatóság. Azonban ez nagyon kétélű fegyver: csakúgy mint a csődtárgyalásokon, ragaszkodni a tartozás teljes megfizetéséhez. Hiszen ha csak ez az eszköz marad, lehetetlen helyzetbe hozzák a nyugdíjak illetve egyéb ellátások forrásaként szolgáló társadalombiztosítási járulékfizetőket. A holnapi pénz jobb, mint a teljesen elveszett — vallják —, nem céljuk a vállalkozás felszámolásba kergetése. Ezért ha valaki részletfizetést vagy fizetési halasztást kér, megfelelő garancia mellett szinte minden esetben engedélyezik azt. — Másik nagy területe a munkámnak a tb ellátások folyósításával kapcsolatos pénzügyi feladatok szervezése. Ide tartozik az igazgatóság által folyósított táppénz, a gyed, a gyes, az egészségügy finanszírozásával kapcsolatos feladatok. Naponta csak a megyei igazgatóságon négyszáz ügyfél jelenik meg. Sajnos még szétszórtan, három helyen fogadjuk őket, ám reményeink szerint fél éven belül új székházba költözünk, a mai Kemév épületébe. Itt egyrészt kulturáltabban, másrészt teljes számítógéppark segítségével pontosan naprakészen tudjuk fogadni ügyfeleinket. Tudjuk, hogy a társadalombiztosítási járulék nagyon magas, ezért jogos elvárás, hogy az ügyintézés is megfelelő körülmények közön történjen. Ezt szolgálja a számítástechnikai fejlesztés is, amit világbanki hitellel tudunk megvalósítani. Azonban ügyfeleinktől türelmet kérünk, mert az átköltözés és a jelenleg manuálisan kezelt adatbázis számítógépre történő rögzítése miatt olykor nehézségek merülhetnek fel, de ez csak átmeneti állapot lesz. Két fia van, három és hatévesek. Felesége a gyes mellett vállalkozók könyvelésével foglalkozik. Miklovich Pál számára az a felüdülés, amikor a két gyerekkel elmegy szánkózni, vagy sétálni a vadasparkba. Büszke a barátaira is, akikkel a középiskola óta szoros kapcsolatot tartanak. Közös disznóvágás, névnappk jelentik a kikapcsolódást. Óriási élmény volt, amikor december hatodikén, az együttlévő tizenöt gyerekhez hozta a taxis Mikulás az ajándékot. ff|l^Amatőr filmesek találkozója pfr A műfaji skála változatosabb lett, korunk derűje is megjelent 1993. január 30. Hamar Péter A keleti régió amatőr filmesei január 15-16-17-én adtak találkozót egymásnak Nyíregyházán a Váci Mihály Városi Művelődési Központban, hogy bemutassák az utóbbi időkben készült munkáikat. A házigazda Nyíri ÁFK éppen most ünnepli fennállásának 25. évfordulóját, ám az összejövetelre mégsem csak az ünneplés jegyében került sor. Négy megye: Borsod-Abaúj- Zemplén, Hajdú-Bihar, Szolnok és Szabolcs-Szatmár-Be- reg amatőrfilmesei tartanak hosszú évek óta szoros kapcsolatot egymással, s évente más-más megyeszékhely fogadja a másik hármat. így a XXI. Kelet-Magyarországi Tájegységi Film- és Videó- szemlére Nyíregyháza következett, s a szervezők minden tekintetben megteremtették a körülményeket a fesztivál sikeres lebonyolításához. Aki hosszabb ideje figyeli a hasonló rendezvényeket, az az összehasonlítás révén kedvező tapasztalatokra tehetett szert, ugyanakkor nem kívánatos jelenségekre is felfigyelhetett. Az utóbbiak közül az mindenképpen említésre érdemes, hogy csökkent a korábbi évekhez képest a versenyfilmmel jelentkezők száma. Ez nyilván összefügg azzal, hogy a városi televíziók „felszívták” az amatőmiozgalom sok képviselőjét. így aztán mindössze 27 alkotás versengett a kitűzött díjakért, holott a boldogabb időkben ennek duplája is előfordult. Ami a negatív jelenségek tárházát gyarapítja: beszűkült a tematikai skála. Feltűnő volt viszont, hogy a szűk kereszt- metszeten belül milyen sok film foglalkozott az emlékművekkel és milyen sok vezette el a nézőt a temetőbe. Érthető az érdeklődés irányultsága, hiszen a rendszer- változás révén váltak ki- mondhatóvá, megmutathatóvá olyan múltbeli tények, amelyeket a kényszerű hallgatás burkolt be idáig, de gondokkal terhes korunk a témák ezernyi változatát kínálná, amelyek felé ezúttal nem fordult a figyelem. Örvendetes viszont, hogy ugyanakkor a műfaji skála lett változatosabb, s komor korunk derűje is megjelent a filmvásznon, a régi gyakorlattal szemben az aktuális jelenségek iránti figyelem is felerősödött. A zsűri döntése értelmében az operatőri díjat László Béla (Kisar) kapta a Malom és molnárja című munkájáért. E film szomorú időszerűségét az adja, hogy a benne megszólaló túristvándi vízimolnár, Bakk Sándor a felvétel óta eltávozott az élők sorából. Megosztott 3. díjat érdemelt ki Nyitrai Kálmán (Szolnok) a Változásokért, Vas Csaba (Karcag) az Egy marék por Antigonéért című munkájáért, valamint Balázs Józsefi Szolnok) a Varjastanyáért. Mindhárom film mély szociális érzékenységével, a hagyomány és változás konfliktusának pontos tükrözésével hívta fel magára a figyelmet. A második díj Hajdúböszörménybe került, birtokosa Oláh Imre. Az Emlékezünk és gyászolunk a város Lenin szobrának egykori felállítását és mostani lebontását ellenpontozva fejezte ki a közhangulatot. A fődíj ugyancsak Szolnokra került, nyertese Csete Miklós. A Hajócsavargók az amatőr filmes körülmények között igen nehezen megvalósítható burleszk műfajában vonultatott fel rendkívül eredeti ötletsorozatot, méltán került az első helyre. A szemle azt bizonyította, hogy az amatőr filmezés hagyományai nagyon mélyen gyökereznek, s ez a költség- igényes öntevékeny művészeti forma a nehéz körülmények közepette is őrzi „hadállásait”, értéket teremt. A filmszemlék lezárásaként az utolsó mozzanat a díjkiosztás Balázs Attila felvétele A vágy titokzatos tárgya Nagy Zsuzsanna A Gyönyörű álom című könyv szerelem tizenhat tételben, ahogy maga az író fogalmaz, és amely jelzés alapján mindenképp fel kell figyelni e kis kötet finom kompozíciós elrendezettségére. E szerkesztési elv alapja az életműködés két szélső végpontja: a szellem és a szexus. Vagyis a nem megélt, hanem olvasott dolgok absztrakciója és a test tudattalan gyönyöre. E kettő között pedig az úgynevezett normális élet hiánya. Ami ezeket az elbeszéléseket mégis egységbe kapcsolja, az az Erosz mindig és mindenütt való antinómiája. Hiszen az abszolút tökéletes Erosz, melynek már nincs mire vágynia, mert mindent elért, egyben abszolút tökéletlen is, mivel a beteljesülés révén már nem tudja, mire vágyjon. Tehát sohasem érhet célba, ez a feloldhatatlan ellentmondás lényege, melyet Nagy István Attila lírai szépséggel bár, de annál fájdalmasabban ad tudtunkra a Piros dáliákban: „Mezítelen szépsége romokban hever”. Marad tehát örökként a beteljesületlen vágy, a feloldódási képtelenség. Ezt a kielégítetlen keresést mutatja minden egyes novella felépítése is: találkozás, azaz a vágy, összeütközés, azaz az ágy és elválás, azaz a fájdalom, mely történetté szelídül. E történeteket azonban élesen elválasztja a szerkesztési elv, amely a nem megélt és átélt élmények alapján működik. A Kopjafák megejtett hősnőjének kényszerválasztása Kárász Nelli, vagy Égető Eszter sorsát idézi csodálatos Németh László-i hangulatban. Az Érettségi bankettben egy 18 éves lány nem igazán rokonszenvesre sikerült elrontott életén keresztül a nagyváros idegensége szólal meg. Viszont a Pánsíp fiújának térből és időből kiszakított ősi, misztikus egyesülése a természettel a szerelem által talán a leglíraibb ezen elbeszélések közül. Az írás mindig feltárul- kozás. Nagy István Attila azonban nem szívesen mezte- leníti le önmagát. Megpróbál történeteihez objektiven viszonyulni, minél inkább elrejtőzni, de éppen ezzel és a visz- szatérő motívumokkal (Virág, Csilla, múltfelidézés, tenger) takarja ki magát. Az Albert és Áronban illetve a címadó Gyönyörű álomban még küzd azzal, hogy megmutassa-e önmagát. Az Albert és Áron páros monológjának különösségét az adja, hogy az író felolvasása közben a lány fogalmazza meg azokat az igazságokat, melyeket maga az író nem mer tudomásul venni. A Gyönyörű álom már ennek a drámának a végét tárja elénk: a visszaejtett telefonkagyló az elveszett erő jelképévé válik. A Kis hazugság, nagy hazugság színészének szavai bár többszörös áttételen keresztül,,de egyértelműen a kötet alkotójának belső konfliktusát tükrözik: „Nem tudta senki, csak ő, hogy elvesztett valamit, önmagát, azt a szeplős arcot a kíváncsi tekintettel együtt.” Valami elmúlt, valami kimaradt. Az érett férfi egyetlen lehetősége a kiszakadás. A civilizált En elvágyódik a mindennapok megszokottságából és válaszol a természetes, ősi hívásra, és az újraéledő szerelmet választja. Azonban az így létrejövő meztelen Én kiszolgáltatottá válik. Ezt az elfogadhatatlant fogadja el a Feloldódnak a csillagok soraiban: „Homályos sejtések éltek benne, hogy az utolsó alkalom ez a végső semmibehullás előtt. Nem lesz több Csilla az életében. Negyvenöt éves”. De egy valami örökre élő marad benne: a súlytalan lebegés, a játék önfeledtsége, a végtelenség érzete, a megsemmisülés lehetősége. A szeretkezés ambivalenciája ez, mely megjelenik magának az aktusnak a leírásában. A szakadék szélén című novellában. Ám Nagy István Attila számára nem elsősorban az érzékiség az érdekes, mert a Hullámok halálában továbbvezet minket, a testiség határain túlra: a két test egyesülése, ismétlődő mozgása az egymásnak csapódó egymásban elvesztő hullámokat idézi. Ebben a pillanatban elveszítjük önmagunkat, bekövetkezik az egyéniség, a szubjektum halála. Azonban a test önálló, különálló, önző. Létrejöhet-e a tökéletes egybeolvadás? Nem várunk-e a másiktól lehetetlent? És ezt a lehetetlent már csak az igazi halál oldhatja föl: Az Alkonyodon novella sziklája, mely a mélységbe vonz, vagy Az árnyékukat vesztett fák motoros lezuhanása, ahol a mélység végképp hatalmába keríti az embert, az érzékszervek kikapcsolnak és alábukik a végtelenbe. De a halál előtti pillanatban még megszólal a belső hang: „Új szavakat kellene kitalálni, amelyekkel ez a nemzedék megfogalmazhatja érzelmeit, vágyait, hogy ne meneküljön a durvaságba, a közönybe, a Sivár szerelem betonfalai közé.” De vajon csak Nagy István Attila nemzedéke vegetál ebben az érzelmi sivatagban? Félő, hogy nem. Ám amíg születnek a szerelemről gyönyörű álmok, addig még van remény. (Nagy István Attila: Gyönyörű álom. Nyíregyháza, 1992.)
