Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-26 / 21. szám
1993. január 26., kedd KÜLPOLITIKA Kelet-Magyarország 11 A krónikások is áldozatok Zágráb-Belgrád (MTI) — Életét vesztette hétfő délután az ENSZ békefenntartó erői keretében szolgálatot teljesítő két francia katona, másik három pedig megsebesült a délhorvátországi horvát-szerb összetűzések következtében. Az AFP nyugati forrásokra hivatkozva jelentette, hogy az öt francia katona Maslenicától mintegy tíz kilométerre került egy tűzpárbajba. Szombaton egy francia őrmester sebesült meg a zemuni- ki repülőtér közelében. Vasárnap egy horvátországi szerb újságíró, Nino Pavicevic vesztette életét, amikor első vonalba került a Benkovac környéki Kasic elleni horvát támadás során — jelentette hétfőn a Politika Ekspres című belgrádi lap. Az AFP szerint a térségben mintegy harminc újságírót öltek meg az 1991 júniusa, a jugoszláviai háború kitörése óta. Választás előtt Franciaországban Őrjáraton Irak légterében Egy A-GE bombázó, amely az iraki radarállomást bombázta szombat este, Dél- irak felől őrjáratából tér vissza. A bombázó egyébként két egyenként 2000 font súlyú lézerhatású MK 84-es bombával van felszerelve Ár-felvételek Budapest (MTI) — Nagyon régen volt már, hogy a francia politikai kommentátorok olyan biztosra vették volna a nemzetgyűlési választások kimenetelét, mint most. Bár a szavazók még csak március 21-én járulnak az első fordulóban az urnákhoz, mindenki — beleértve a kormányzatot támogató erőket is — kész tényként kezeli, hogy változás lesz a törvényhozásban, a kormányzatban, a jelenlegi ellenzék kerül majd hatalomra, legfeljebb az a kérdés, hogy milyen arányban győzedelmeskedik. Ha a jelenlegi felmérések, a szavazatarány kivetítésére tett próbák igaznak bizonyulnak, arra lehet számítani, hogy a jobboldal két pártja — a ga- ulleista Tömörülés a Köztársaságért (RPR) és a giscardista Unió a Francia Demokráciáért (UDF) — a szavazatok valamivel több mint negyven százalékát kapja meg, de ezzel az 575 mandátum közül négyszáznál többet szerezhet magának, a szocialisták és támogatóik viszont húsz százaléknál többre nem számíthatnak, s ezzel jelenlegi mandátumaiknak csaknem felét elveszíthetik. Franciaországban ugyanis kétfordulós többségi választási rendszer van érvényben, nincsen listás képviselet. Mivel a két jobboldali párt nem akarja megismételni korábbi hibáját, szoros szövetségben lép fel, s már az első fordulóban csaknem ötszáz választókerületben közös jelöltet állít, minden esélye megvan arra, hogy jelöltjei — egymás „kiverése” helyett — akár az első fordulóban képviselők lehetnek, de mindenképpen nyerési esélyekkel juthatnak tovább. Miért ez a fordulat a francia választók gondolkodásmódjában? A pártok programját elemezve ugyanis alig lehet érdemleges különbségeket kimutatni a legnagyobb horderejű kérdésekben. Mindenki a gazdaság fellendítését, a munkanélküliség csökkentését ígéri, mindenki javítani akar az iskolarendszeren, az egészség- ügyi ellátáson, mindenki megígéri a parasztság támogatását (s változtatni az EK szabályozásán úgy sem tud majd), mindenki „reformokat” kínál, de ezek túlnyomó részt csak általánosságokban fogalmazódnak meg. A szocialisták sem térnek ki a privatizálás folytatása elől, s a jobboldal sem akar minden állami tulajdont azonnal magánkézbe adni... A magyarázat nyilván az, hogy a választók „belefáradtak” a szocialisták kormányzásába. Mitterrand elnök tizenkettedik éve ül az Elysée Palotában, az „együttélés” két évét leszámítva azóta van szocialista kormányzat az országban. Ez a kormány nem kis eredményeket ért el, de ígéreteit korántsem tudta mindig beváltani, részint saját hibái, részint a körülmények alakulása miatt. Viszonylag rendbe tudták tenni az ország gazdaságát — a recesszió Franciaországban tulajdonképpen az EK-álla- mok közepes szintjén maradt. Megvalósították az infláció megállítását — ezen a téren Párizs az első a tizenkettek között, igen sok és lényeges szociális intézkedést vezettek be, s ha ezek közül néhány alatt ma ingadozik is a talaj, jelentőségük a bérből és fizetésből állók számára igen nagy. Emelték az életszínvonalat — a dolgozók vásárlóereje az elmúlt években folyamatosan növekedett, mégpedig valamivel az európai átlag fölötti szinten. A kormányzati időszak második felében messzemenően igyekeztek együttműködni a magántőkével, igyekeztek támogatni a középrétegeket — egyszóval jószerével mindenkinek megpróbáltak kedvére tenni. A nemzetközi életben megtartották Franciaország számára azt a sajátos kiváltságot, hogy nagy haderő, jelentős nukleáris fegyvertár nélkül is a döntéshozók körében tudott maradni, Európában pedig a tizenkettek meghatározó, politikacsináló szerepét is fenn tudta tartani magának. Csak éppen a kulcs- fontosságú területen nem tudtak — s éppen a választási időszak előtt — eredményt felmutatni: a munkanélküliség, s ezzel a létbiztonság területén. Igaz, a tízszázalékos munkanélküliség nem rosz- szabb a tizenkettek átlagánál, de hárommillió munkanélküli nagyon sok szavazatot jelenthet. Ha ehhez hozzáveszik a falusi szavazókat, akik szerint szocialisita kormányzat nem tesz meg mindent érdekeik védelmére, akkor már megvan a döntő tényező, amely a szavazáson megváltoztathatja a kormányzati erőviszonyokat. Ráadásul „a hatalom korrumpál” jelszó igazságát jó néhány szocialista vezető példája bizonyította, s a párt még olyan látványos botrányok terheit is pontosan a választások előtt kapta nyakába, mint az AIDS- vírussal fertőzött vér fel- használása a hemophiliás betegeknél. A másik tényező a jobboldal rendkívül ügyes taktikája. Bármekkora is az egymás közti rivalizálás a hatalomért, bármennyire is nagyok a nézeteltérések egyes kérdésekben, a két nagy párt rájött, hogy jobb, ha ezeket egyelőre a szőnyeg alá söpri. Egységben az erő, s a hatalom birtoklása megéri azt, hogy azt hangsúlyozzák, ami összeköti őket. Ráadásul ezúttal gyorsan, elszántan és többnyire összehangoltan tudtak belekapaszkodni minden kormányzati baklövésbe, hibába, lecsapták a feladott labdákat — s már régóta folytatják a közvélemény megnyerésére megindított hadjáratukat, a vezetők országjárását, nyilvános szereplését. A bírálat hangja kemény — de néhány kivételtől eltekintve nem durva és személyeskedő, s ezért hitelesnek tűnik a választók szemében. A felkínált alternatíva pedig ügyesen megmarad az általánosságoknál, vagy csak a nyilvánvaló kormányzati hibákkal szemben tartalmaz olyan módosításokat, amelyeket nyilván a jelenlegi kormány is megvalósítana — ha lenne még ideje rá. A szocialisták, a kormányt támogató erők kezében egyetlen fegyver maradt: a kétségtelen eredmények felvonultatása, s főként az a fenyegetés, hogy a jobboldal győzelme esetén az egy évtized alatt elért szociális vívmányok kerülnének végveszélybe. Ebben kétségkívül van valamelyes igazság, ha a vád nem is teljesen helytálló. Nagy kérdés azonban, hogy a hátralévő hetekben elegendő lesz-e az ijesztgetés a pozíciók legalább részleges megmentésére. A keleti politikai egyensúly Eszmefuttatás a The New York Timesban Washington (MTI) — A közép-kelet-európai államok a vártnál sikeresebben veszik fel a versenyt a nyugateurópai piacokon, de az EK továbbra is korlátozza kivitelük felét-harmadát — írta hétfőn a The New York Times. A lap idézte John Flem- minget, a Londoni Európai Újjáépítési és Beruházási Bank (EBRD) fő közgazdászát, aki hangoztatta: a térségnek nyújtott támogatás nagy többsége devizakölcsön, ezért mindenkinek érdeke, beleértve a hitelezőket, hogy ezek az országok megkereshessék az adósságszolgálatukhoz szükséges devizát. Jóllehet a közép-kelet-euró- paiak az elmúlt években csak 5 százalékkal részesedtek az EK acélpiacából, a közösség máris korlátozásokat léptetett életbe és hasonló sorompókat helyezett kilátásba más, „kényesnek” minősített termékek esetében. Amennyiben nem hárítják el, vagy lazítják a kereskedelmi korlátozásokat, lényegesen nehezíthetik a Lengyelország, Magyarország, Csehország és Szlovákia legnagyobb gazdasági ágazatainak fejlődését — az acélgyártás mellett a mezőgazdaságit és a textiliparit — írta a lap. — Míg az EK örömmel értékesíti mezőgazdasági termékeit Kelet-Európábán, a lengyel, a magyar, a cseh és a szlovák élelmiszerexportot veszélyesnek tekinti farmereire. Bár a társulási megállapodások a korlátozások aszimmetrikus leépítését írják elő, az egyezményekből kihagyták a politikailag kényesnek tekintett területeket, mint a mezőgazdaságot és sok ipari területen, így az acélnál és a textíliáknál meghagyták protekcionista kvóták bevezetésének lehetőségét — s a közösség már megmutatta, hogy kész kvótákat alkalmazni. A szerb-horvát háború fejleményei Elmélyülnek az ellentétek? London (MTI) — Lord Owen nem hiszi, hogy a délhorvátországi Krajinában kitört harc új szerb-horvát háborúvá fejlődik. A genfi Jugoszlávia-konfe- rencia közös piaci társelnöke a BBC-nek nyilatkozva azt mondta hétfőn, hogy sok rábeszélésre mindkét fél hajlandónak mutatkozik mérsékletet tanúsítani. Hozzátette: a harc már alább is hagyott, s úgy tudja, már csak szórványosan lövöldöznek. Erőfeszítéseket tesznek, hogy a helyi szerb és horvát parancsnokok szóba álljanak egymással. A The Guardian című brit lap hétfői kommentárja szerint azonban Balkán prizmáján át nézve a huszadik század vége nagyon hasonlít a tizenkilencedikéhez, amikor a helyi törzsi ellentétek és a nacionalista törekvések beszippantották a nagyhatalmakat és szikrát csiholtak az első világháborúhoz. A boszniai védencei terület- szerzésével elégedett Milosevic céljait most az szolgálja, hogy béketeremtőnek mutatja magát. A horvátok ugyanakkor megpróbálják erővel pótolni veszteségeiket. Rendszeresen megsértik a fegyverembargót és a boszniai repülési tilalmat. Ez érvül szolgál ahhoz az orosz véleményhez, hogy helytelen kizárólag a szerbeket büntetni. Keménye- dik az a brit szemlélet is, hogy a németek, Horvátország korai elismerésével, igencsak felelősek a fejleményekért. Törökország a boszniai mohamedánokat támogatja. Mindezért és mindeközben az Egyesült Államok mind türelmetlenebb azért, mert az európaiak nem képesek kezelni a válságot — írta a The Guardian, és hozzátette: Most az fenyeget, hogy ha a hétvégi összecsapások új szerb-horvát háborúba torkolnak, akkor mélyülni fog az amerikaiak, a németek és az oroszok ellentéte, miközben a britek és a franciák idegesen tanakodnak, hogy kit kövessenek. Orosz vélemények a horvát támadásról Moszkva (MTI) — Moszkva a nemzetközi közösséggel szembeni nyílt kihívásként értékelte az ENSZ felügyelete alatt álló területek elleni horvát támadásokat. Az orosz külügyminisztérium leszögezte: az ilyen lépések elfogadhatatlanok, és megfelelő választ igényelnek a nemzetközi közösség részéről. Bár a nyilatkozat nem tett róla külön említést, Moszkvában éppen hétfőn szivárogtatták ki, hogy az orosz vezetés fontolóra vette: szankciók elrendelését kezdeményezi az ENSZ Biztonsági Tanácsában Horvátországgal szemben, amennyiben Zágráb nem vet véget a harcoknak. Az MTI moszkvai értesülése szerint nem kizárt, hogy az ez irányú előzetes konzultációk már hétfőn megkezdődnek New Yorkban, a világszervezet székhelyén. Az orosz nyilatkozat külön is Zágráb szemére vetette, hogy a hadművelet egy olyan pillanatban indult meg, amikor a boszniai válság rendezésének lehetősége már-már elérhető közelségbe került. Moszkvában az ENSZ Biztonsági Tanácsa előírásainak újabb horvát megsértését látják a krajinai támadásban, és emlékeztetnek arra, hogy Horvátország egyrészt hosszú ideje semmibe veszi a boszniai repülési tilalmat, amelyet szintén a világ- szervezet rendelt el, másrészt harcot folytat a boszniai muzulmánok ellen is. Orosz részről különösen sajnálatosnak tartják, hogy a krajinai probléma katonai rendezésére a zágrábi kormányzat éppen akkor szánta el magát, amikor a jugoszláv és horvát vezetők közel kerültek egy kölcsönösen elfogadható megállapodás eléréséhez. Weston, a képégető Brett Weston, a híres fotós, aki negatívjait égeti el egy korábbi felvételen, 81 éves korában szélütés következtében elhunyt. Weston — aki a városi és természeti környezet absztrakt bemutatásával szerzett hírnevet magának — azért égette el felvételeit, hogy más ne használhassa fel azokat. Apja, Edward Weston is híres fényképész volt AP-FaVÉTEL
