Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-23 / 19. szám

14G A ‘Keíet-MaawTorszáfi hétvégi mlUkbte 1993. január 23. Szemtanúja a csodának gyötörték, többször feküdt sebészkés alá, az első pá­ciense lett. Megpróbálta az álomban látott parancsot kö­vetni és a beteg testrészek fö­lött többször végighúzta a kezét. Hogy végül is milyen erőket mozgó­sított, az sose derül ki. Ami az aszszony szempontjából a lényeg: meg­szűntek a pana­szai, a 67 szá­zalékos rok­kantság ellené­re ellátja a ház­tartást és nem gyötrik fájdal­Harasztosi Pál felvétele Tóth Kornélia Nyíregyháza-Borbánya (KM) — Ha más meséli, nem biztos, hogy elhiszem. Ami­kor a fájós Iábű fiatalember térdét, bokáját húsz percen keresztül a kezével ruhán át simogatta Hegedűs György, az addig sántikáló beteg té­tova mozdulatokkal újra próbálta a hetek óta nem ta­pasztalt járás harmóniáját, s csodák csodájára a baleset után a lába engedelmeske­dett az agy parancsának. Senki nem hitte volna, hogy nemrégiben még gipsz borí­totta a lábát, és később sem tudott hiba nélkül járkálni. Ez persze, csak nekünk volt újdonság, akik ismerik Bor­bányán, a Házhely utca 31. alatti takaros házat, elzarán­dokolnak Hegedűs Györgyhöz messze földről. Keresték már nála a jobbulást Kárpátaljáról, Kisvárdáról, és még sorolja a falvakat, a neveket. Leveleket böngészünk, még egy kínai természetgyógyász is bemérte az általa keltett energiát. De ne vágjunk a dolgok közepébe, mert a történet így is elég hihetetlen. Hegedűs György annyit tart magáról fontosnak elmondani, hogy hatgyermekes család legfiata- labbjaként született ugyancsak itt, Borbányán. Nem egy ván­dormadár típus, a szüleitől a föld szeretetét, a munka be­csületét, mint legnagyobb kin­cset kapta útravalóul. Iskolába nemigen pályázhatott, így ő is földműveléssel kívánta a csa­ládjának a mindennapi kenye­ret előteremteni. Később fuva­ros, majd segédmunkás lett. Világéletében meg kellett küz­denie keményen nemcsak a forintért, hanem a fillérért is. Élethossznyi munka után nyugdíjas évek köszöntöttek rá. Hat gyermekében, 18 uno­kájában és 5 dédunokájában akarta viszontlátni ifjúkori ön­magát. A sors azonban másképp rendelkezett. Alig pár eszten­deje Hegedűs György valami egészen szokatlan álmot látott. Megjelent előtte egy ember, aki arra biztatta: ha te valakit megsimítsz a kezeddel, annak elmúlik a baja. A rendkívüli álomban Isteni sugallatot fe­dezett fel az idősödő férfi. Hívő katolikus, nem nagyon kételkedett az álom igazában. Azért napokon át vívódott: ő, aki a földet művelte, fuvaro­zott, szántott, vetett, most va­lami rejtett erő birtokába ju­tott? Felesége, aki sokat bete­geskedett, állandó fájdalmak mák. Ez volt az első eset és még számtalan követte. Mi sem ter­mészetesebb, minthogy a hir­telen felfedezett erőt a család­tagjai betegségének gyógyítá­sára igyekezett felhasználni. Egyik lánya súlyos nőgyó­gyászati műtét előtt állt, s csak az ünnepekre való tekintettel halasztották el az operációt. Közben az apa — az eddigiek­hez hasonlóan — simogatta, dörzsölte a fájdalom helyét és mire a műtét sorra került vol­na, az égvilágon semmi rend­ellenességet nem mutatott ki a röntgen. Más. Törés, gennyes seb, trombózis javult már a kézrá- tétel után. Egyre többen ke­resték fel Gyuri bácsit, mert a gyógyulás híre sólyomszár­nyakon szállt. Van, aki üzletet csinálna belőle, Hegedűs György csupán segíteni sze­retne a szenvedőnek, esze ágá­ban sincs pénzt elfogadni. Van nekem nyugdíjam! — mondja önérzetesen. Nézem a szemét lecsukó, erősen összpontosító férfit. Az az érzésem, mintha csak a tes­te lenne közöttünk. — Valóban erősen koncent­rálok ilyenkor. Néhány pilla­naton belül felforrósodok be­lülről, roppant energiák feszí­tenek. S mindezt a kezemmel közvetítem a betegnek. Látom rajta, hogy oldódik a feszült­sége, enyhül a fájdalma. A legtöbb beteg néhány kezelés után végleges vagy számot­tevő javulásról számol be. Hegedűs György hangsú­lyozza: ő Isteni erőt közvetít a gyógyítás alkalmával. Soha életében nem olvasott orvosi, egészségügyi, pszichológiai kérdésekről. A természetgyó­gyászatot is csak névről is­meri. Nem hallott az agykont- rollról, az alfaállapotról, agy­hullámokról és más, a szerve­zet fizikai, lelki, szellemi ál­lapotát javító technikákról. Azt viszont állítja: a szervezet képes helyreállítani saját egészségét, rejtett erőforráso­kat mozgósíthat a betolakodó kórokozó vagy a testben túl­burjánzó daganat elnyomásá­ra. A tökéletességre törekszik a szervezet és a Teremtő is. Ő, mint médium, közvetíti az is­teni erőt a gyógyuláshoz. — Lehet, hogy rajtam kívül még sok embernek van hason­ló képessége, csak nem tud róla. Nekem semmit nem vál­tozott az életem, amióta így segíthetek másoknak. Ha csak abban nem, hogy éjfél és egy óra között minden éjjel ébren és imádkozással töltöm azt az órát. Megnyugvással alszom el. Egészében véve kiegyensú­lyozott, nyugodt, boldog let­tem. Érzek magamban erőt, hogy segítsek másoknak. Az orvosok is régóta tudják: meggyógyítani csak azt a beteget lehet, aki maga is sze­retné azt. Hegedűs György úgy fogalmaz: látja, ha a pá­ciens hisz Istenben, akkor gyorsabb az eredmény. Ha ateista, de legalább a saját gyógyulását elképzeli, szintén helyreállítható az egészség. De ha a beteg sem kíván ideát maradni, menthe­tetlen. A gyógyító képzelet ereje — orvosok, természetgyógyá­szok szerint is — a lehetetlen leküzdésére is alkalmas. StoppoB ~ 1 Mizser Lajos Abban mindenki egyetért, hogy a címünkül írt szónak több — egymástól eltérő — jelentése van. Legfeljebb csak az látszik furcsának, hogy egy idegen szónak miért van több jelentése. To­vábbá gondot okoz még az is, hogy a szó közepén egy vagy két p-t kell-e írnunk (az ejtésben egyértelműen kettő van). Gyorsan tegyük hozzá, hogy ez a szó nem egyetlen nyelvből és nem is egyetlen szóból formálódott meg nyelvünkben. A németben két szó is hasonló hangulatú: stopfen (= foltoz; ez a koráb­bi átvétel), és a stoppen (= megállít, időt mér), illetve az angol stop (= megáll, megál­lít). A közlekedésben az an­gol szó a meghatározó (pl. stoplámpa, stopútvonal stb.); a többiben már a német (pl. stoppol = időt mér, lefoglal stb.). Mivel a német szavak hamarabb jöttek nyelvünkbe, az akkori ejtést szoktuk meg. így tehát, ha utazási szán­dékkal megállítunk egy au­tót, akkor is stoppolunk, vagy a futballista is ezt teszi a labda levételével, vagy a háziasszony is stoppol a zok­ni rendbehozatalával. Mind­ezekből következik, hogy az utazni szándékozó elnevezé­se: autóstoppos. Újabban más gondok is akadnak: ho­gyan ejtsük a non-stop szót. Először németesen mondtuk (non-stop), napjainkban egy­re gyakrabban hallani így: non-sztop. Pillanatnyilag egyéni beál­lítottságtól függ, de idővel majd kialakul. £ j | A remény Zónája w . Gombás Sándor Nemes missziót teljesít a TV2 Filmklubja a filmművé­szet maradandó alkotásainak rendszeres bemutatásával. Ez­úttal is érdekes filmet láthat­tunk jóvoltából. Tarkovszkij filozofikus mélységű alkotását hazánkban 1980-ban mutatták be a mozik, s a filmrajongók körében akkor is óriási sikert aratott. Andrej Tarkovszkij a szov­jet-orosz filmművészet sajnos már halott klasszikusa. Szergej Paradzsanowal együtt az egy­kori Szovjetunió legnagyobb, legismertebb és legelismer­tebb alkotói közé tartoztak. Paradzsanovot az omamentá- lis ábrázolásmód tette naggyá, míg Tarkovszkijt filozofikus mélységű, az emberiség sor­sán elmélkedő és azt boncoló elgondolkodtató alkotásai. Filmjei ezen okok miatt tema­tikai, stilisztikai egységet al­kotnak. Hét nagy filmje hason­ló egy nagyepikai mű fejeze­teihez: Iván gyermekkora, Andrej Rubljov, Solaris, Stal­ker, Tükör, Nosztalgia és Al- dozathozatal. Valamennyi át van szőve önéletrajzi ele­mekkel. „Filmjeim az életem, életem a filmjeim'’ — vallotta. Munkái közül kiválik a So­laris és a Stalker; ugyanis mindkettő tudományos-fan­tasztikus, különösen a Stalker az. No nem az a szokványos sci-fi, fénylő-csillogó robotok­kal, az ő eszközrendszere és alkotásmódja sajátos és csak rá jellemző. A Stalker a forgatókönyvíró által kitalált államban játszó­dik. „Meteorit hullott le, vagy űrből érkeztek ide látogatók. Kis országunkban létrejött a csodálatos Zóna.” Ezt a Zónát, mint a filmből kiderül, a rendőrség kordonnal védi. Miért? A legenda szerint az itt lévő kis szobában teljesülnek az emberek kívánságai. Azért zarándokolnának ide a világ hajótöröttéi, hogy sorsuk, éle­tük rendeződjön és boldogok lehessenek. Milyen aktuális és örök érvényű ez a téma. A Tarkovszkij-film 1979-ben készült, de úgy gondolom, hogy időszerű lesz a probléma az idők végezetéig. Mindig volt és lesz a Földön nyomorú­ság, szenvedés, éhezés és bol­dogtalanság. Biztos vagyok benne, hogy kellene az ezred­vég szenvedőinek is egy Zóna, ahová elmenekülhetnek a jelen és a jövő valóságából. Úgy gondolom, soha nem lesz ilyen Zóna, hacsak űrlények meg nem teremtik, miként a film­ben. De nézzük csak, ki is Stal­ker? Neve az angol to stalk igéből ered, jelentése lopako- dás, settenkedés. Stalker alak­ja hasonlít az orosz irodalom­ból (Dosztojevszkij) ismert muzsikhősökhöz. Félkegyel­mű szent ember, aki a lét és nemlét határán létezik. Ő ve­zeti az írót és a professzort a Zónába felkeresni a bűvös szobát. A film nem más, mint az út bemutatása a szobáig, filozofikus dialógusok kísére­tében. Ezek a dialógusok adják a film hangulatát és mélyér­telmű üzeneteit. A hitről is szól a film, hisz ez a keresz­tényi hit viszi előre hőseinket órákon át az elpusztult roncs­világon át. Hisznek abban, hogy a. szobában beteljesülnek vágyaik. Mégis megtorpannak a szoba ajtajában és töpren­genek, nem mernek belépni. Hisz ott csak a büntetlenek érhetik el boldogságukat. Fél­nek a megmérettetéstől, az esetleges purgatóriumtól. Ért­hető, hisz minden ember esen­dő, s ugyan ki lehet bizonyos saját ártatlanságában. Vissza­térnek hát ki-ki a saját nyo­morult valóságába, a széthulló rideg valóságba. A kamera a lepusztult vilá­got a modem képzőművésze­tet megszégyenítő színvona­lon képes bemutatni. Alek- szandr Knyazsinszkij operatőr ezúttal önmagát is felülmúlta. Kép és zene szerves egységet alkot Eduard Artyemjev zene­szerző dallamaival Jean Michelle Jarr hasonló stílusú és hangulatú szerzeményei sem vetekedhetnek. Zene, kép és dialógus nem csupán egy­séges, hanem egymásra ríme- lődő is. Mindhárom elem töké­letesen kidolgozott. A színek tompasága, a fények és az ab­ból áradó hangulat az emberi­ség végét, a civilizáció pusz­tulását sejtetik. Ilyen sci-fi ez. Művészi sci-fi! Napjainkban, amikor a mozi afféle vizuális diszkó szerepébe süllyed, fel­üdítő intellektuális élmény egy ilyen alkotás. Tarkovszkij filmje nem egyéb, mint kétségbeesett ki­áltás és figyelmeztetés a ma élő embernek. Reméljük, hogy minden néző megérti jelzéseit. Nem történhet meg, hogy az emberiségnek bármikor csak annyi reménye maradjon, mint a filmbéli ZÓNA. Dili-vízió. Színes, szinkronizált dél-afrikai filmvígjáték. Rendezte: Gray Hofmeyr / CÁ Pistám szerelmei Horpácsi Sándor Szabad-e, illik-e a könyv fülszövegével vitatkozni? Kü­lönösen, ha az író már nem is él? ,;A szerelem a legnagyobb magány — ezt próbáltam ebben a regényben megüzen­ni; bocsássanak meg érte” — írja Kende Sárkor. Lehet, hogy ez volt az író szándéka, az eredmény azonban más. Mert a történet: Őszes István­ná, Pistié, Istié egy elkényez­tetett, vagy ha úgy jobban tet­szik rosszul szocializált úri­fiúról szól, aki némi önsajnálat és sajnáltatás után pisztolylö­véssel fejezi be az életét. Élete és halála jelentéktelen (már dúl a második világhábo­rú, amikor pisztolyhoz jut), még akkor is, ha a sírjánál egész hölgykoszorú sírja tele a csipkés zsebkendőjét. Az, hogy hősünket kisdedkora óta szeretik a nők, részben adott­ság, s részben sors is. Ebből a témából kvalitá- sosabb író lélektani drámát — regényt írt volna (mint aho­gyan írt is: Sartre: Az undor, Moravia: Az unalom stb), hiszen hősünk tulajdonképpen sérült ember, mint minden mai válási árva, aki apa nélkül nőtt fel. Ki ne ismerné (fel) őket? Nem csupán az önzésükről, ahogyan mindent birtokolni akarnak: tárgyakat, kényel­met, karriert, szerelmet, nőt, férfit, hiszen szerető anyjuk, éppen hogy kompenzálja az apahiányt „megadott”, azaz megengedett mindent. Ezek az emberek nehezen — s van aki sose — nőnek föl, állandóan sértettnek, becsapottnak érzik magukat. Van, aki — mint ahogy hősünk is — úgy fo­gyasztja a nőket, mint más az alkoholt, vagy a cigarettát: él­vezeti cikként, igazi érzelmek nélkül, mert ez a típus képte­len a szeretette és a szerelemre is. Kende kezéből egy nagy regény lehetősége csúszott ki. Egyszerűen elment mellette. Alig tudunk meg valamit a nőkről, Pistámról (az anyja be­cézte így) akiket útjába sodort a véletlen, s így az ő jellemraj­za is féloldalas, motiválatlan maradt. Ebben a témában ma már gazdag és árnyalt iroda­lom, film kényezteti a közön­séget, s nem is kell feltétlen a pornóra gondolni. Kende regé­nyét nyugodtan lehet olvasni a rózsaszín leányszobákban is. Nem a témában rejlő vasko­sabb realizmust (naturaliz­must?) hiányolom, hanem a lé­lektani mélységet, amely a strand-utazási olvasmányok fölé emelné. (Pátria könyvek 1992.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents