Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-04 / 2. szám
1993. január 4., hétfő KÜLPOLITIKA Kelet-Magyarország 1 1 Jelcin és Bush elnök, valamint feleségeik a Kremlben rendezett újévi ünnepségen. Közöttük hagyományos orosz mesefigurák: Gyedmoroz, azaz télapó, és Snyegoruska, azaz hópelyhecske AP-felvétel A két Korea idei közeledése Néhány hónapon belül fordulat következhet be Tokió (MTI) — A dél-koreai és az észak-koreai hatalmi váltás jóvoltából néhány hónapon belül fordulat következhet be az 1992-ben egyhelyben topogó Korea-közi kapcsolatokban — állapítják meg szöuli szakértők a nemrégiben bekövetkezett változásokat elemezve. A KNDK-ban gyakorlatilag lezajlott a hatalom átadásának folyamata, és ennek révén több reformgondolkodású, a nyugattal pragmatikus viszonyt kialakítani szándékozó vezető került kulcspozícióba, köztük a különleges gazdasági övezetek ügyét pártoló kormányfő, Karig Szong Szán. Két olyan póttagja is van újabban az (Eszak)Koreai Munkapárt politikai bizottságának, aki fontos szerepet töltött be a r két Korea közeledésében — mondja a szöuli egyetem egyik koreai ügyekkel foglalkozó professzora. Kim Dzsong II már átvette apjától, Kim ír Szén-tői az állam irányítását, és számos hozzá közel álló vezető került a nemrégiben átalakított Munkapárt és a kormány fontos pozícióiba. Délen viszont a decemberben tartott dél-koreai államfői választások nyertese, Kim Jung Szám februárban veszi át az ország irányítását Ro Te Vu államfőtől. Mindez azzal kecsegtet, hogy a Korea- közi kapcsolatokban a rivalizálást az együttműködés válthatja föl 1993-ban. Ezt erősítheti föl az idei kedvező nemzetközi légkör is — mondják észak-koreai megfigyelők, utalva arra, hogy már sem Oroszország, sem Kína nem gördít akadályokat a két Korea viszonyának rendezése elé, velük ugyanis Szöul már normalizálta kapcsolatait. A dél-koreai szakértők prognózisa szerint bizonyos időnek még el kell telnie, amíg a délkoreai elnökválasztáson kiéleződött ideológiai viták megnyugszanak. A választási harcban a nyertes éles szavakkal bírálta a szocializmust és észak-koreai híveknek állította be az ellenzéki államfőjelöltet, Kim De Dzsungot. Várható, hogy Kim Jung Szám szakít a szélsőségesen jobboldali szlogenekkel — mondják megfigyelők és így az idei év második felében már csúcstalálkozót tarthat a „két Kim” Észak- és Dél-Ko- rea vezetője. Egyelőre szünetel Phenjan és Szöul párbeszéde, ugyanis az Észak a közös amerikai-dél-koreai hadgyakorlatokra hivatkozva törölte a két kormányfő soron következő megbeszélését. A dialógus felújítása érdekében azonban Szöul a minap gesztust tett, Ro Te Vu szabadlábra helyezte a déli diák- mozgalom egyik ismert vezetőjét, valamint két, az országok együttműködésén munkálkodó tiszteletest. Mindhármójukat engedély nélküli észak-koreai látogatás miatt csukták börtönbe és ezt a KNDK az enyhülés legfőbb akadályának tekintette. „Elő Buddhák” Peking ben Azt akarják, hogy tanítványaik megértsék a modern világot (MTI-Panoráma) — A napokban több tucat „élő Buddha” lépett ki a pekingi Huang Si templom kapuján, s Kína legnagyobb acélműve felé vette az irányt. Forró kazánok, olvadó fém és számítógép vezényelte formázógépek távol állnak azoktól az ősrégi rítusoktól, amelyek a tibeti buddhizmus megszentelt papjainak életét betöltik, de nem állnak távol a jövőnek ezektől az előfutáraitól. — Azt akatjuk, hogy tanítványaink megértsék a modem világot — mondotta Cső Hszi, Kína buddhista főiskolájának helyettes elnöke a Reuter brit hírügynökség tudósítójának. — Amikor majd visszatérnek monostoraikba, valamit magukkal visznek megszerzett tudásukból. Üzemlátogatások, a nemzetközi eseményekről szóló előadások és politikai eligazítások — mindezek részét képezik a Kína modem lámáit képző intézetnek, amelyet, bármilyen furcsán hangzik is, az ateista kínai kormány tart fenn. A pekingi buddhista főiskolán tanulnak a tibeti vallás vezető papjai, akiket „élő Buddháknak” neveznek, mert a hívők azt tartják, hogy az isteni lélek megtestesítői. Számukat egész Kínában mintegy ezerre becsülik. Már gyermekkoruk óta a tibeti elithez tartoznak. Azelőtt a Himalája eldugott völgyeiben és Közép-Azsia síkságain épült monostorokban tanultak. Most azonban a legkiválóbbak a kommunista Pekingben végzik tanulmányaikat. — Azt hisszük, ez a legjobb hely, ahol kulturális és oktatásügyi tudásuk színvonalát növelhetik — jegyezte meg Cső Hszi. A pekingi főiskolát 1987- ben alapították a pancsen láma utasítására. A pancsen láma, mint ismeretes, rangsorban rögtön a számkivetésben élő dalai láma után következett. A pancsen láma 1989-ben bekövetkezett haláláig a kínai-tibeti együttműködés szószólója volt. Kínában más területeken is tért hódítanak a modem élet ismérvei. Mint a Yangcheng Evening News című lap írja, a konzervatív Santung tartomány lakói nemrégen valóságos szellemi teszten mentek keresztül. Santung Kína észak-keleti részén fekvő tartomány, ahol 2500 évvel ezelőtt Konfucius élt. Lakói rendkívül konzervatív gondolkodásúak. Ebben a tartományban novemberben női szépségversenyt akartak tartani, de hivatalos körök kemény ellenállást tanúsítottak ezzel a „hívságos” eseménnyel szemben. Az ellenállás azonban csak addig tartott, amíg a kommunista párt tartományi propagandaosztálya úgy nem döntött, hogy a szépségversenyt meg kell rendezni. És íme: 8000 néző jelent meg a verseny döntőjén, amelyen a résztvevők fürdőruhában mutatkoztak. Li Fang-lin, egy 22 éves leány, aki megnyerte a versenyt 1700 dollárnak megfelelő 10 000 jüannyi díjban részesült. A modernizálódó Kínából más jellegű hírek is érkeznek. Hengsuj városában a rendőrség ártalmatlanná tett egy 30 tagú gengsztertársaságot, amely embereket rabolt el és kényszerítette őket, hogy eladják vérüket. Erről a Legal Daily című pekingi hivatalos lap számolt be. A lap szerint legkevesebb 16 személyt raboltak el a gengszterek, s mindegyiküket kényszerítették, hogy 4 liter vért adjanak, rövid időközönként. A bűncselekmény októberben kezdődött. Az áldozatokat bezárták egy épületbe. Megverték azokat, akik ellenálltak a véradásnak. A gengszterek természetesen jó pénzért eladták a vért. Végül is az egyik elrabolt parasztnak sikerült megszöknie, és jelentette az ügyet a rendőrségnek. A rendőrök megostromolták az épületet, foglyul ejtették a vámpír gengszereket, és kiszabadították a foglyokat — jelentette a Legal Daily. Moszkvai értékelések az elmúlt évről (MTI-Panoráma) — Az elmúlt esztendő szerintem legjelentősebb oroszországi eseménye az új kormányfő kinevezése volt — válaszolta az MTI körkérdésére Konsztantyin Zlobin, a parlament elnökének szóvivője. Az 1992. esztendő mérlegét megvonva a fő eredménynek nevezte, hogy sikerült elkerülni a teljes gazdaság összeomlását. Arra a kérdésre, hogy mit remél 1993-tól, Zlobin kifejtette: — Bízom benne, hogy a végrehajtó és a törvényhozó hatalom között végre kialakul a szükséges ésszerű viszony és az együttműködés. Oleg Bogomolov, a nemzetközi tekintélyű közgazdász a magyar hírügynökség kérdései kapcsán annak a véleményének adott hangot, hogy 1992 Oroszországában lényegében semmi rendkívüli nem történt. — A valóban nagy esemény egy évvel korábban, 1991 augusztusában zajlott le — tette hozzá a moszkvai puccsra emlékeztetve. — Az óév egyik legfontosabb hozománya, hogy az ország, a nép kijózanodott, ráébredt arra, hogy nem lesz köny- nyű a piaci átmenet, és hogy a Nyugat segítő kezére bizony nem számíthat — értékelte 1992-t Bogomolov professzor. Várakozásairól elmondta: — Remélem, 1993-ban kijavítjuk azokat a hibákat, amelyeket 1992-ben követtünk el. Pavel Bunyics az MTI körkérdésére a „kaszámyaszocia- lizmus végleges legyőzését” rangsorolta 1992 legfontosabb eseményeinek élére. A kisvállalkozók és bérlők szövetségének elnöke, maga is neves közgazdász, az elmúlt évről szólva kijelentette: — A mérleg meglehetősen vegyes: vannak kedvező eredmények, amelyek azonban csak a később éreztetik hatásukat. Bízom benne, hogy a kormány képes lesz ellenállni azoknak, akik óriási pénzügyi támogatást kémek: főként a hadiipari komplexumnak, a mezőgazdasági nagyüzemeknek, a veszteséges, csődbe jutott vállalatoknak. Emellett vigyázni kell arra is, hogy a kibi- cek ne vigyék populista útra a kabinetet. Egy szakállas BBC-botrány A brit kormány nem bántotta a tévét — 1962-ben London (MTI-Panoráma) — Egy nyársatnyeltnek hitt miniszterelnök, Harold MacMillan titkolt humorérzéke bábáskodott a brit demokrácia populáris bővülésénél, a fafejű hivatalosság nagy megrökönyödésére, ez derült ki a most nyilvánosságra hozott brit kormányzati iratokból. A brit levéltári szabályzat szerint a kormányzati iratok harminc évig titkosak, utána azonban többségük automatikusan hozzáférhető a nyilvánosság számára. A legújabb „nyilvános” év most 1962, Marilyn Monroe halála, a kubai rakétaválság és a Beatles első világsikere, a „Lőve me Do” éve. 1962 végén indította a brit BBC azóta iskolát teremtett politikai szatíraműsorát, „That Was the Week that Was” (Hát, ez volt a hét) címmel. A politikai bírálat határait igencsak kibővítő műsor azóta világszerte elterjedt módszerekkel tette nevetségessé a vezetőket, például úgy, hogy ál-szövegeket adott a valódi filmfelvételeken, interjúkban szereplő politikusok szájába, és célza- tos vágásokkal, sőt, paródis- tákkal is kifigurázta őket. Egy ilyen módon ’’kezelt” MacMillan interjú nagy felháborodást váltott ki kormánykörökben, mindjárt a műsor harmadik hetében, mert sokan úgy vélték, az újfajta viccelődéshez nem szokott közönség igazinak vélhette a kormányfő szájába adott álnyilatkozatot. Reklámszakembernek is becsületére válna, amit MacMillan, a. nevetségességig bírált miniszterelnök írt a műsor betiltását javasoló Ernest Bevins főpostamestemek, a BBC akkori felügyelőjének: — Remélem, hogy semmilyen, ismétlem semmilyen, intézkedést nem hoz a „That Was the Week that Was” ellen. Úgy vélem, jobb, ha nevetnek az emberen, mintha megfeledkeznek róla — írta a most először nyilvánosságra került dokumentumban az új időket megértő kormányfő, s ezzel megmentette a később tízmilliókat nevettető műsort a betiltástól. Néhány más történelmi érdekesség a frissen nyilvánosságra került 1962-es brit kormányzati iratokból: A kubai rakétaválság idején MacMillan felajánlotta, hogy szereljék le a szárazföldi indítású brit atomrakétákat, ha ezen az áron rá lehetne venni Hruscsovot a szovjet rakéták kivonására Kubából. Erre végül nem volt szükség, mert Hruscsov megegyezett Kennedy amerikai elnökkel, hogy Amerika többé nem bántja Kubát, s cserébe visszavonta a szovjet atomrakétákat. A brit kormány nagylelkűségéből kissé levon, hogy 1963-ban az akkori brit atomrakétákat — a Thorokat — amúgyis lecserélték, s Polarisokkal váltották fel őket. A brit kormány 1962-ben végig azért küzdött, hogy Nagy-Britannia beléphessen a Közös Piacba, de e törekvés a konzervatív kormánypárt nacionalistáinak ellenállásán és De Gaulle francia elnök vétóján akkor még megbukott. A három évtizedes probléma Major mostani brit miniszter- elnök EK-ügyi küzdelmeiben visszaköszön. A brit kormány egész 1962. folyamán attól félt, hogy elveszti a kémkedési, hírszerzési küzdelmet a Szovjetunióval szemben. Nem vigasztalta, hogy a nagyközönség abban az évben láthatta az első James Bond-filmeket, amelyekben a fantáziaszülte mesterkém sorozatosan túljárt a fortélyos szovjetek eszén. Rossz a japán-amerikai viszony Tokió (MTI-Panoráma) — A japánok 47 százaléka és az amerikaiak 59 százaléka azt tartja, hogy rossz a viszony a két ország között. Ez az eredménye egy közvélemény-kutatásnak, amelyről a hét elején számolt be Japán második legnagyobb napilapja, a nyolcmilliós példányszámú Asahi Shimbun. Japánban az Asahi Shimbun háromezer, az Egyesült Államokban pedig a Harris Közvélemény-kutató Intézet 1254 személyt kérdezett meg. Az eredményről minden nagy nyugati hírügynökség hírt adott. Ezt az amerikai-japán közvélemény-kutatást 10 év óta ejtik meg minden esztendő utolsó hónapjában. Az idei eredmény azt mutatja, hogy a megválasztott amerikai elnöknek, Bili Clintonnak kényes problémával kell szembenéznie, mert egy évtized óta soha ennyien nem tartották rossznak az Egyesült Államok és Japán kapcsolatait. A japánoknak csupán 30, az amerikaiaknak pedig 38 százaléka válaszolta azt, hogy a viszony „jó” vagy „meglehetősen jó”. Japánban főleg a 20 és 30 év közöttiek, továbbá a farmerek és a halászok, az Egyesült Államokban a 30 és 50 év közöttiek, valamint a spanyol származásúak kritizálták legélesebben az országaik közötti kapcsolatokat. Az eredményt értékelve a Harris Intézet megjegyezte, hogy az Egyesült Államok hagyományos fő riválisának, a Szovjetuniónak a felbomlása Japánt tette Amerika egyetlen vetélytársává, olyan időszakban, amikor az amerikaiak joggal aggódnak a gazdasági helyzet romlása miatt. Ennek tudható be, hogy az Egyesült Államokban a megkérdezettek 52 százaléka úgy véli, a kereskedelmi kapcsolatok az új demokrata párti kormányzat alatt még feszültebbé válnak majd. A japánok 65 százaléka azt hiszi, Clinton sürgetni fogja Japánt, játsszon az eddiginél aktívabb katonai szerepet a világpolitikában, ugyanakkor 44 százalékuk azt kívánja, hogy csökkentsék az amerikai katonai jelenlétet hazájukban. Minden második megkérdezett japán egyébként azt jósolja, hogy Bili Clinton erélyesebben fog fellépni Japán ellen a kereskedelmi kapcsolatok területén, mint azt Bush tette.
