Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-04 / 2. szám

12 Kelet-Magvarország KULTÚRA 1993, január 4,, hétfő Merre van a magyar hazám? SZEBENI ILONA Merre van a magyar hazám?,. Kényszermunkán a Szovjetunióban 1944-1949 Nyíregyháza (KM) — A második világháború utolsó szakaszában, de még a ma­gyarországi harcok idején a front mögötti területen — 1944—45 telén — olyan ese­ménysorozat zajlott le, amely az akkori világhelyzetben ele­nyészőnek tűnik, a világtörté­nelem jelentéktelen epizódja, de a magyar nemzet számára vitathatatlanul sorstragédiát jelent. Nyíltan szembe kell néznünk végre azzal a ténnyel, hogy a béke éveiben sok ezer Szovjetunióba internált ma­gyar állampolgár veszítette el az életét Ukrajnában és a ha­talmas szovjet birodalom töb­bi hírhedt munkatáborában. Mint ma már tudjuk, sok sza­bolcsi is volt közöttük. Az elhallgatás, a félretájé­koztatás, a tények tudatos el­ferdítése a tragédia elsorvasz­tását szolgálta, de a téma nem avult el, és soha nem is tűnhet feledésbe. Szebeni Ilona is küldetésének érezte, hogy megörökítse az annyiszor megtiport magyar nép törté­nelmének ezt a fájdalmasan szomorú, sötét fejezetét. Mer­re van a magyar hazám című könyvét a Széphalom Könyv­műhely jelentette meg. A könyv a kiadónál megrendel­hető. ( 1068 Budapest, Gorkij fasor 38.) A mozidoboz háza tájáról Milyen műsorrendet ígér a Tvl? Budapest (MTI - Press) — Az új esztendő változást hoz a Tv 1-es csatornáján is. A ter­vek között sokféle újdonság szerepel. A műsorstruktúrát áttekintve, először valamiféle rendszeresség igénye ötlik szemünkbe, vagyis a meghatá­rozott napok és meghatározott órák mindig bizonyos műso­rokhoz kötődnek. Újdonság és nagyon örven­detes, hogy oktatási sáv is he­lyet kapott 12-14 óra között. Ez a tévés műfaj sokfelé is­mert és sikeres, elég a hosszú sorból a legismertebbet, a BBC-tanfolyamot említeni. Az elképzelések között leg­inkább a rendszeresség igénye és szándéka az űj. A műsorok általában 17.30-kor kezdőd­nek, különféle magazinműso­rokkal a főműsoridőig. Eredeti helyén marad a Híradó, azt kö­veti a reklámoktól övezett sportadás, majd a húszperces AKTUÁLIS. Kilenc órától mindennap más és más: hétfőn színházi közvetítés, tévéjáték vagy opera. Keddenként sorozatok (ja­nuárban a Privátkopó, február­tól a Klinikák). Szerdán filmek, melyeket bővebb sportprogram követ. Csütörtökön megmaradna kéthetente a Szomszédok és a Friderikusz-show, a közbülső hetekben folytatódik Kepes András sorozata, ekkor lesz a Töltsön egy órát kedvenceivel, és indul egy új program is, mely az ország különböző kis településein élőket, szokásai­kat, környezetüket kívánja be­mutatni. Péntek este Mozivarázs, és ekkor játszhatunk Mészöly Dezsővel és Fellegi Adámmal. Szombaton és vasárnap fil­mek sora és... ágyból is meg­szemlélhetjük Budapest éjsza­kai életét. Hoz valami újat az új esz­tendő, vagy marad a kimosott, kicsit átszabott, vasalt régi? Majd meglátjuk! Hogyan beszél az ifjúság Budapest (MTI) — Az Anyanyelvápolók Szövetsé­gének december 28-i, kibőví­tett elnökségi ülésén Grétsy László főtitkár nyújtotta át az Édes Anyanyelvűnk folyóirat és a Dunaholding Alapítvány által közösen meghirdetett Hogyan beszél ma az ifjúság című pályázat legjobbjainak a díjait. Grétsy László kitért rá: a pá­lyázatra 71 munka érkezett. A dolgozatok többségét, szám szerint 44-et tanulók készítet­ték, 13 pedig határainkon túl­ról, Erdélyből és a Vajdaság­ból érkezett. A zsűri tizenegy harmadik, négy második és egy első díjat adott ki. A beér­kezett munkák közül legjobb­nak Tasnádiné Rónaky Edit, pécsi iskolaigazgató pálya­munkáját értékelték. Dobon a dobi múzeum Tiszadob (KM - Bodnár István) — Árverezik a tisza- dobi falumúzeumot és a kép­tárat — olvastuk a napok­ban az egyik hirdetésben. Először nem is nagyon akar­tuk elhinni a mellbevágó hírt, így Tiszadobon érdek­lődtünk, hogy is lehet ez. Szabó Péter, a település pol­gármestere szintén csak az új­ságból értesült arról, hogy a Táncsis tsz társadalombiz­tosítási tartozásai fejében több ingatlant árverezésre jelölt meg, köztük a múzeumot is. A falumúzeumnak amúgy is igen szövevényes története van, többször is gazdát cserélt meglehetősen homályos kö­rülmények között, urambátyá- mos alapon. Az MSZMP kezelésében levő, tetszetős épületet a párt 1983-ban eladta a termelőszö­vetkezetnek. Ezt a téesz akko­ri vezetése suba alatt vette meg, a tagság csak később ér­tesült róla, egyébként semmi szükségük nem volt rá. (A ka­pott 600 ezerért a párt új szék­ház építésébe kezdett). Mivel a téesz az épületet nem használta, jólelkűen fel­ajánlotta, hogy a községi könyvtár költözzön oda. A könyvtár aztán 1991-ben to­vábbvándorolt a párt funkció­ját vesztett székházába, és a könyvtár helyén alakult ki a falumúzeum, amely Réti Má­tyás festőművész gazdag kép­tárát is megkapta adomány­ként. Takaros múzeum, értékes képtár A polgármesterrel meg is nézzük a takaros múzeumot. Öt helyiségében nagyon szép helytörténeti kiállítás van, amelyet Kuki Lajos nyugalma­zott iskolaigazgató alapozott meg sokéves gyűjtőmunkával. Maga a képtár is látványos, komoly érték. Mindez most az utcára kerülne. A polgármester elmondta azt is, hogy már korábban is kérte a téesztől az épületet, igaz, csak kedvezményes áron tudták volna megvásárolni, mivel a gázépítés és más ki­adások miatt szűkös a község anyagi helyzete. A téesz erre nem volt hajlandó. Szegényebbek lesznek Ottlétünkkor kerestük a téesz elnökét, de ő a határt jár­ta. Beke Sándor téesz vezető­ségi tag viszont szintén felhá­borodva fogad, ők sem tudtak arról, hogy a település múzeu­mát el akarják adni a társada­lombiztosítási hátralék megfi­zetése miatt. Úgy véli, a va­gyonmegosztással így is sok igazságtalanság történik, és más épületet kellett volna fel­ajánlani. A falumúzeum meg­szűnésével, kitelepítésével a község lesz mindenképpen szegényebb. Végül telefonon sikerült utolérni Bán György megbí­zott téeszelnököt: — Sajnos a téesznek ko­moly tartozása van, amit meg kell Fizetnie. így a belterületen levő összes ingatlanunkat fela­jánlottuk. Más kérdés, hogy el fog-e kelni. Beszélgetés közben kide­rült, hogy az ingatlant 1 millió -háromszázra értékelték, de a licitár jóval alacsonyabb volt. A községnek is eladták volna ennyiért. A dolog szépséghi­bája, hogy annak most nem is ajánlották fel. Eredménytelen licit Szerencsére az első licit al­kalmával a múzeum épülete nem talált gazdára. Tiszadob számára az lenne a szerencsés, ha a következő árveréskor is így történne. Mert mindenkép­pen érthetetlen, miért kell ezt az épületet eladni, a múzeu­mot és képtárat kilakoltatni? Érthetetlen, miért kerülhet ela­dási listára Tiszadobnak egy olyan épülete, amire büszke is lehetne. Nem voltak soha vetélytársak Két színészóriás: Ruttkai Éva és Dómján Edit Dómján Edit Keresem emlékeimben a fi­atal Ruttkait, felidéződnek bennem jelenetek Molnár Fe­renc, Aldous Huxley, Gyárfás Miklós, aztán Schiller, Shake­speare és más klasszikusok darabjaiból. Hiszen oly min­degy volt, hogy a Capulet lányt, Júliát játszotta-e vagy éppen a színésznőcskét, fil­men, A butaságom történeté­ben, a varázslat, amit ránk, a közönségre gyakorolt, mindig egyforma volt. Akinek meg­adatott a szerencse, hogy sze­mélyesen és közelebbről is­merhette, arról is beszámolhat: bármennyire is ő volt korának Nagy Primadonnája, ezt min­dig allűrök nélkül, természetes és barátságos lényként élte meg. Művészi egyedülvalósá- ga mellett ez csak fokozta em­beri nagyságát. Egy másik nagy színésznő halottunk hatvanadik életévét ülhette volna karácsonykor, ha nem vetette volna el önként, magamagától virágzó életét. Dómján Edit már egészen ifjú korában úgy döntött — mesél­ték azok, akik akkor ismerték —, hogy negyven éven túl nem érdemes élni, öregnek nem szabad lenni. Mondta ezt húszévesen, ám abban a kor­ban ki veszi komolyan az effé­Dolezsál László felv. le kijelentéseket? Ki gondolta volna, hogy éppen Editnél ko­molyan kellett volna venni? A Ruttkai Évát követő nem­zedéknek Dómján volt a leg­többet ígérő képviselője. Sőt, az ígéret nagy részét önmaga választotta halála napjáig be is váltotta. Nem utánozta Rutt­kait, mást sem, fő vonzereje mégis hasonló volt: a magával ragadó természetesség, az el­bűvölő kedvesség, és az, hogy mindig, minden szerepében igazi varázslatra volt képes. Akár A bolond lány címsze­repét élte. akár Molnár Ferenc Üvegcipőjének kis cseléd­lányát, aki amiben látta, kép­telen őt elfelejteni. Sőt: attól kezdve azt a Domján-megal- kotta szerepet elképzelni sem tudja mással. Fantasztikus sze­mélyi kisugárzása volt, ez volt a legfőbb titka. Ruttkai és Dómján szerették egymást, sohasem álltak ve- télytársakként szembe, mind­egyikük elismerte a másik ki­vételes képességeit. Időnkint talán most is együtt sétálnak, jó barátságban az elíziumi me­zőkön, és letekintve keresik — meglehet, ők már meg is talál­ták — azokat az újabb kiugró színésznőtehetségeket, akik a helyükbe léphetnek és léptek. — 18 éves bakfis — nem is lehetett szó más pályavá­lasztásról, csak a színésziről. nozta is súlyosbodó betegsége utolsó éveiben, öreg sohasem volt, öregnek nem láthattuk. Barabás Tamás Szilveszterkor született egyike a magyar csodáknak. Szilveszterkor, mint Az apos­tol hőse, s mint annak a költő­je, Petőfi Sándor. Ezt a ma­gyar csodát, aki 65 éves lenne éppen, Ruttkai Évának hívták. A Jászai Marik, a Varsányi Irének, a Bajor Gizik váloga­tott csapatába való. Talán ab­ban különbözött említett nagy elődeitől, hogy már 3 éves ko­rában abszolút természetes­séggel foglalta el a színpadot. „Köszöntelek, tündérkirály­nő!” — ezek voltak az első, ki­mondott szavai a színpadon, a Lakner bácsi gyermekszínhá- zában. A Lakner Artúr-féle színtársulat tagjai közül nem Éva volt az egyedüli, aki ké­sőbb, felnőtt korában is meg­maradt a színipályán, ám egyedül volt közöttük, aki oly sokra vitte. Lakner bácsi szín­háza ugyan még a háború alatt megszűnt, a gyermekek azon­ban (a kis színészek is, meg nézőik is) időközben felcse­peredtek, és a háború után kez­dődő új életben Ruttkai Évánál A Vígszínházhoz került, a magyar színházművészetnek igazi fellendülést hozó Jób Dániel keze alá, aki egy má­sik, korábbi felfedezettje, 7o/- nay Klári helyén próbálta ki. Történt, hogy Tolnay meg­betegedett, de Jób nem akarta, hogy az előadás elmaradjon, így egyetlen próbával a szöve­get — amúgy is régen kívülről tudó — Ruttkai Évára bízta: ugorjék be a beteg Tolnay he­lyett a Hattyú címszerepébe. Egyszer, évtizedekkel ké­sőbb, hetvenedik születésnap­ján Tolnay egy interjúban el­mondta e sorok írójának: akár­milyen lázas volt is aznap, este felkelt a betegágyából, titok­ban belopózott a színházba, és fájó szívvel —, de azért öröm­mel! — látta, nincs pótolhatat­lan ember, ő sem az, ez a Rutt­kai nevű csitri remekül oldja meg az ő szerepét. A Vígszínház maradt Rutt­kai otthona egy életen át. An­nak volt a primadonnája, ki­magaslóan az első számú szí­nésznője halála napjáig, Az öreg hölgy látogatása zsarnok asszonyát, de bármennyire kí­Ruttkai Éva

Next

/
Thumbnails
Contents