Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)

1993-01-16 / 13. szám

io r A ’KeCet-fágcmarorszáf} hétvégi melléklete. J Direktor lett a tanárból Csak az értelmes embert lehet mozgásra tanítani 1993. január 16. Kivert asszonyok Kemecse (KM — Horányi Zsuzsa) — Kicsúszik az em­ber lába alól a talaj, nem ta­lálja önmagát, ez előfordul­hat bárkivel. Van, aki még lejjebb csúszik, de van, aki megleli a kiutat. Kövesdi Ist­vánnak az utóbbi sikerült. Évekig kereste a helyét, míg öt éve letelepedett családjá­val Kemecsén és megtalálta önmagát. — Napközis tanárként kezdtem az általános iskolá­ban, majd amikor megürese­dett a testnevelői állás, én kap­tam meg. Augusztus elsejétől vagyok az iskola igazgatója. Hogy őszinte legyek, nekem nem jutott eszembe, hogy megpályázzam az állást. Na­gyon szerettem testnevelőként dolgozni. A legnagyobb siker számomra a gyerekek szerete- te és az, hogy meghálálják a munkámat. Úgy érzem, sze­retne^ a tanítványaim. Ha ko­csival megyek, akkor is messziről integetnek. Szünet­ben már érdeklődnek: „Tanár bácsi, mit fogunk testnevelés­órán csinálni?” Sőt, annak is örülök, hogy továbbra is tanár bácsi vagyok nekik és nem igazgató. — Az iskolák zömében a testnevelést és a készségtár­gyakat mintha alacsonyabb rendűnek tartanák, mint pél­dául a matamatikát vagy a fi­zikát. —Nálunk is az a nézet ural­kodott, hogy egy jó sportoló csakis rossz tanuló lehet. Pe­dig csak az értelmes embert lehet mozgásra tanítani. A gyerekeknek koruknál fogva van egy természetes mozgás­igényük. Nálam a játék az egyik legfontosabb pedagó­giai eszköz. E közben lehet Nyíregyháza (KM — Tóth Kornélia) — Honvédelem ’92 címmel látott napvilágot a maga nemében nem min­dennapi kiadvány. Ebben ugyanis számok, tények, adatok tükrében ismerked­hetünk meg a Magyar Hon­védség személyi állományá­nak helyzetével, a technikai eszközökkel, a működés és a fejlesztés adataival. Für Lajos honvédelmi mi­niszter a kiadvány előszavá­ban egyebek közt azt írja: a honvédség működése nem irá­nyul egyetlen ország ellen sem, sőt a térség egyik olyan technikailag korszerűsítésre szoruló hadseregéről van szó, amelynek fenntartására a költ­legjobban megfigyelni a gye­rek jellemét és ezzel jutalma­zok is. így a tanulás nehézsé­geit is könnyebben vállalják és képességeiknek megfelelő­en tanulnak. Már a napközi­ben alkalmaztam ezt az esz­közt. Ha a diákok hamarabb megoldották feladataikat, ak­kor játék következett. Termé­szetesen mindig vigyáztam a minőségre is. Előfordult, hogy egy magyar házi feladat miatt még este hatkor is az iskolá­ban voltam a gyerekkel ségvetésből az utóbbi időben egyre kevesebb, fejlesztésére pedig alig jutott valami. Ez a hadsereg, bizonyítva odaadá­sát és felkészültségét, a jövő­ben csak jelentős áldozatok és nehézségek árán lesz képes szavatolni az ország biztonsá­gát, nemzeti szuverenitását. Honvédelmi politikánk vé­delmi jellegéből következik, hogy egyetlen országot sem tekintünk ellenségnek, nincs előre kialakított ellenségké­pünk. Hazánk nem kíván olyan katonai lépést tenni, amely szomszédait fenyeget­né. Mi azt valljuk, hogy az ál­lamok biztonságának és za­vartalan fejlődésének nem az egyetlen biztosítéka a katonai erő. A fegyveres erőket az or­együtt. Úgy gondoltam, ott kell maradnom, hogy a fiú tisztességesen elvégezze a fel­adatát. — Félnek öntől a diákok? — Kellően szigorú vagyok a gyerekekkel. Már rájöttek, hogy ha teljesítik a kérései­met, az csak a hasznukra vá­lik. — Említette, hogy eszébe sem jutott megpályázni az igazgatói állást. Hogyan lehet­séges akkor, hogy mégis ön a direktor? szágvédelem legvégső eszkö­zének tekintjük arra az esetre, ha az országot fegyveres ag­resszió érné. Magyarország minden tőle telhetőt megtesz — fogalmaz a kiadvány —, hogy területéről és légteréből ne indulhasson agresszió más országok ellen. Az ország fegyveres erői sem most, sem a jövőben nem fognak rendelkezni tömeg- pusztító fegyverek­kel. Nem utolsósor­ban leszögezik azt, hogy a védelmi ké­pesség fenntartásá­ban Magyarország saját erejére, saját véderejének képes­ségére és elszántsá­gára, az állampolgá­rok támogatására és áldozatkészségére épít. A honvédelmet pártérdekek felett álló nemzeti ügynek tekintjük. Rövidebb a sor­katonai szolgálat, kevesebb katonát soroznak be. S itt jön az óriási di­lemma: a napokban a rádióban is el­hangzott, hogy a be­vonulás előtt álló fiatalok negyver százaléka egészség- ügyi vagy szociális gondok miatt nem — Megkerestek, hogy pá­lyázzak. Mivel ez egy kisköz­ség, hamar kitudódott, hogy az én nevem is szóba került. Úgy láttam, a kollégák között is többen szimpatizálnak ezzel a gondolattal és egy idő után már nem léphettem vissza. Ketten pályáztunk és 'titkos szavazással rám voksoltak többen. — Milyen változások tör­téntek az iskolában, mióta Ön az igazgató? — Nagyobb lett a fegyelem. Én bátran megmondom a vé­leményemet a kollégáknak, ha úgy érzem, problémám van velük. Ám tőlük is elvárom, hogy nyíltan beszéljenek és mondják el viszontvélemé- nyüket az én munkámról. El­fogadom, ha más elképzelése van egy pedagógusnak, csak győzzön meg az igazáról. Nem akarok megközelíthetet­len igazgató lenni. Azt szeret­ném. ha partnerként tudnánk együtt dolgozni. — Mik a további elképzelé­sei? — A tanulást, a műveltséget nagyon lényeges, fontos do­lognak ítélem. A nyelvismeret nagy kincs. Szeretnék segíteni a szülőknek is azzal, hogy minnél kisebb anyagi áldozat­tal több nyelvet sajátíthassa­nak el gyermekeik. Szeptem­bertől szeretnénk bevezetni az oktatásba az angol nyelvet is. Nagyszabású terveim vannak. Van az iskolának Ibrányban egy parlagon fekvő telke. Nagyon jól illeszkedne a nyelvoktatásba egy sátortábor, ahová német és orosz anya­nyelvű gyerekeket is meghív­nánk. Sikerült elérnünk, hogy a gyerekek rendszeresen jár­nak hétvégeken úszni. Jelen­leg sítáborba készülünk. Szőke Judit Ugye, már az elnevezés is megdöbbentő? Volt egyszer a tévében egy dokumentum­film. melyben nyugat-európai családi drámákat mutattak be. Már úgy értem, nem színhá­ziakat, az élet színpadán ját- szódottakat. Sok kárvallott magyar asszony vigasztalód­hatott, lám-lám nyugaton is vannak olyan szomorú esetek, melyek nálunk egyre inkább szaporodni látszanak. Csak­hogy ott az átmeneti segítés intézményrendszere is megte­remtődött rögvest. Már évti­zedek előtt tömegesen létesül­tek a Kivert asszonyok házai. Nálunk valami sajátos sze­mérem veszi körül azt, ami a lakások ajtaja mögött történik. Mindenki a maga életével tö­rődjön — mondják sokszor a szomszédok. Ha mégis kihív­ják a rendőrséget, ám a nő nem kéri a segítséget az élet­veszély fennállása miatt, a hi­vatalos behatolás magánlak­sértésnek minősül. Ha az asz- szony elmegy a rendőrségre, ott azt mondják, ez magánügy. Egészen addig, míg nem törté­nik meg a tragédia... Alkoho­lista férjek, apák, válás utáni további kényszer együttélé­sek, randalírozás, sikítás, a na­gyobbacska gyerek újra bepi­Nyíregyháza(KM) — So­kakban a dzsesszről kiala­kult fogalom, kép előítéletes. Azt hiszik, nem más, mint érthetetlen hangzavar, bo­hém, borostás zenészek do­hányfüstös rögtönzése. Vagy értelmiségi kívülállás. Két­ségtelen, hogy van ennek a zenei műfajnak olyan irány­zata is, mely nem értő, kép­zetlen fül számára valóban hangszerek kellemetlen ösz- szevisszasága. De az csak egy a sok közül, a free. Ugye, hogy a dzsesszrockot példá­ul már többen találják ma­gukhoz közelinek? Vagy a dallamosabb klasszikus dzsesszt. Bárki megtalálhatja az ízlé­sének, érdeklődésének megfe­lelő műfajt, aki tagja szeretne lenni a napokban megalakult Nyíregyházi Dzsesszbarátok Egyesületének, vagy részt vesz majd annak programjain. A hírt dr. Kovács Attila hozta, ő lett az egyesület titkára. Na­gyon lelkes és optimista az egyesület jövőjét illetően, amire az ad okot, hogy még szervezőmunkát nem is kellett végezni, mégis igen nagy az érdeklődés minden korosz­tályban. Már egy interjúban részletesen beszámoltunk ar­ról, hogy Nyíregyházán, a Pa­csirta utca 20. szám alatt — munkahelyteremtő támogatás­ból is forráshoz jutva — ha­marosan megnyílik egy, a vá­ros társasági és kulturális éle­tében új színfoltot jelentő (egyetlen szóval nehéz meg­határozni, nevezzük hát így) szórakozóhely. Az egyesület bázisát ez jelenti majd. Hon­nan jött az ötlet? Kovács Atti­Nyíregyháza(KM) — 500 ezer forintot nyert egy népjó­léti minisztériumi pályázat út­ján a nyíregyházi családsegítő központ utcai családgondozó szolgálat negszervezésére — tudtuk meg Regősné Nagy Évától, a CSSK vezetőjétől. Mivel a kénnél kevesebb pénzt kaptak, egyelőre két fő sil éjszaka, nem érti. mi tör­ténhetett a felnőttekkel, hiszen apa nem volt mindig ilyen, ré­gebben elvitte a meccsre, vett fagyit... Az anyák, a családok, a gyermekek életét a válás a legtöbb esetben nemigen oldja meg. Gyerekkel vagy gyere­kekkel együtt küszködő anyáknak ritkán jut több tíze­zer forint albérletre, a napi koszt is gondot okoz, de ha futná is idegen menedékre, a főbérlők a gyerekes fél csalá­dokat nem nagyon kedvelik. A pénz persze a szociális hálózatban is a legfőbb hiány­cikk. Pedig várható, hogy sza­porodnak a kilakoltatások, vá­lás nélkül is sokan kerülnek egyre nehezebb helyzetbe. Az önkormányzatoknál is kevés a muníció, alig akad fórum, ahol a krízishelyzetbe jutottaknak érdemi támogatatást tudnak nyújtani. A kivert asszonyok házai, a hajléktalanszállások, a segítőházak nem végső meg­oldások. Olyanok ezek a sze­rencsétlen sorsra jutottaknak mint a tengerjáró hajók a köl­töző madaraknak. Egy kicsiny pihenés, egy pillanatnyi meg­nyugvás a tat korlátján, erő­gyűjtés a további emberpróbá­ló küzdelmekhez. Ha szeren­cséjük van, utána találnak va­lami megnyugtató megoldást félresiklott életükre. De csak ha szerencséjük van. la, aki maga is zenél, Pécsre járt egyetemre. Ott igen élénk a zenei élet, öt dszesszegyüt- tes is működik. Amikor haza­jött, nagyon hiányzott neki a pezsgés, rátalált régi barátokra és új ismerősökre, akiknek szintén volt ilyen jellegű hi­ányérzetük. Kitalálták hát a dszesszklubot és az egyesüle­tet. Az ötlettől nem volt hosszú az út a megvalósításig. Ter­veik sokrétűek. Szeretnék segíteni az eddig elszigetelten próbálkozó, kezdő, tehetséges fiatal zenészeket (vannak a városban jó páran), bemu­tatkozási, gyakorlási lehetősé­get nyújtanak nekik, de persze a dszessz nagyjait is szeretnék Nyíregyházára el-elhozni. A félig kész klubban szilveszteri bulit tartottak, ami kitűnő lehetőség volt arra. hogy fel­mérjék az igényeket. Kiderült, hogy várakozáson felüli. Bíz­nak abban, hogy szép számú tagja lesz az egyesületnek (egy évi tagdíj 500 forint), várnak is mindenkit az egész megyéből, aki ezen keresztül szeretne társaságot találni ma­gának. Jelentkezni lehet a Bocskai u. 40. alatt. De mivel a dszessz szép, de nem lehet gazdaságosan üzemeltetni, szponzorokat is szívesen fo­gadnak. Hiszen a tagdíj nem valószínű, hogy elég lesz ah­hoz, hogy ők maguk is mece­natúrát vállaljanak. Szeren­csére egy fontos helyen, az önkormányzatban dzsesszba- rátra találtak, ami egy lépés ahhoz, hogy egy, a városban, a megyében múlttalan zenei műfajnak, ha úgy tetszik egy művelődési, színvonalas sza­bad idő eltöltési formának ha­gyományt teremtsenek. foglalkoztatására lesz lehető­ségük. Erre a fővárosban már ismert megelőző szociális munkaformára nagy szükség van a megyeszékhelyen is, ugyanis egyre több az utcán lődörgő, kallódó, szipózó, rossz társaságba kerülő gye­rek. A katona segít, vagy őt segítsék Véradó honvédek sorozható be. A hivatásos ál­lomány helyzete sem felhőt­len: Lőrinc: Kálmán vezér- ezredes, a Magyar Honvédség parancsnoka mondta el, hogy a tisztek egyharmada a létminimum alatt él. S e két adat ismeretében, valamint a költségvetési elvonások mel­lett kell(ene) korszerűsíteni a technikai eszközöket, és sza­vatolni az állampolgárok jo­gos igényét a biztonságra. i anaieKos Katona oiiozik De a műit évi honvédelmi dandár gyakorlatá­ra Balázs Attila felvételei „Nem akarok megközelíthetetlenigazgató lenni” Balázs Attila felvétele Azt mondom: dzsessz Egyesület alakult a zenéért és a társaságért Utcai családgondozók

Next

/
Thumbnails
Contents