Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-12 / 9. szám
12 Kelet- M agyaro rs/ág KULTÚRA 1993. január 12., kedd Schéner Mihály csodavilága Békéscsaba (MTI) — Hetvenedik születésnapja tiszteletére nyílt meg Schéner Mihály kiállítása január 8rán Békéscsabán a Munkácsy Mihály Múzeum termeiben. A mintegy ezer művet (festményeket, szobrokat, játékokat, rajzokat, fényképeket és könyveket bemutató, fél évszázad terméséből válogató tárlatot Katona Tamás államtitkár nyitotta meg,- értékelve a sokoldalú művész jókedvű, bölcsességet tükröző „csodavilágát”. Schéner Mihályt születésnapja és a jubileumi kiállítás alkalmából szülőfaluja, Medgyesegyhfáza vezetői is köszöntötték a pénteki megnyitón. A neves művész 1942-47 között járt a Képzőművészeti Főiskolára Rudnay Gyula tanítványaként, első tárlata pedig — másfél évtizedes kényszerű visszavonultság után — 1962-ben volt, amelyet számos hazai és külföldi bemutatkozás követett. A magyar népművészetből merítő, egyedülálló modern képzőművész 1979-ben kapott Munkácsy- díjat, majd 1984-ben az érdemes művész, 1989-ben a kiváló művész címmel jutalmazták. 1978-ban Békéscsaba hazahívta, ahol műtermes lakást kapott. Azóta Budapest mellett a békési megyeszékhelyen alkot. Ott hozhatta létre az általa megálmodott Békéscsabán Meseházat. Születésnapi tárlata két hónapig lesz nyitva a békéscsabai múzeumban. Tárlat a hármashatáron Szombathely (MTI) — Pannónia ’92 címmel nemzetközi képzőművészeti tárlat nyílt a napokban a szombathelyi képtárban. A kiállítás anyagát Muraszombatról (Szlovénia) hozták, februártól pedig Eisenstadtban (Ausztria) mutatják be. A hármashatár mentén élő szlovén, osztrák és magyar alkotók munkáiból — ezúttal országonként hat művész száz művéből — éppen 25. alkalommal nyílt a pannon földet, embert, életet, szokásokat és sorsokat ábrázoló-tükröző tárlat. A művészi seregszemle az értékek ötvöződését, a határok nélküli világot reprezentálja. Wagnert nem játszanak Izrael (MTI-Panoráma) — Az Izraeli Filharmonikusok Zenekara belátható időn belül nem játszik Wagner-kompozi- ciót — ezt határozta el a zenekar vezetősége több mint ezer támogatójának megkérdezése után. A megkérdezettek mintegy 30 százaléka ugyanis szigorúan állást foglalt az ellen, hogy annak a német zeneszerzőnek (1813-1883) műveit megszólaltassák, akit a nemzetiszocialisták különösen tiszteltek. Izraelben — politikai okokból — évtizedek óta nem adtak elő Wagner-optxéA. Ezt a „tilalmat” törte meg 1991-ben a zenekar akkori vezetője, Zubin Mehta azzal, hogy a heves, nyilvános vita ellenére több Wagner-kopozí- ciót felvett a hangversenyprogramba. Dizzy Gillespie halála Washington (MTI) — Washingtonban 1993. január 7-én — 75 éves korában elhunyt Dizzy Gillespie, az amerikai jazz nagy alakja és meg- újítója. A fekete trombitaművész, aki a közelmúltig járta a világot, rákbetegségben szenvedett. Gillespie a negyvenes években tűnt fel, amikor a szaxofonos Charlie Parker és a zongorista Thelonius Monk társaságában meghonosította a forradalmian eredetinek számító bebop stílust. A trombitásnak tizenéves korában már saját zenekara volt, és hatvan évet felölelő pályáján száznál több lemezfelvételt hagyott hátra. Eredeti stílusa mellett a jazz- virtuóz „márkajele” a tölcsérével felfelé mutató trombitája volt. Ifjúkorában emellett szórakozottságáról volt ismert, emiatt kapta a „dizzy” (kótya- gos) művésznevet. Hamarosan a mozikban láthatjuk Koltai Róbert rendezésében a Sose halunk meg! című filmet, amelynek főszerepét is ő alakítja A kővári csaták katonája Nemzetőr főhadnagy Győrtelekről Győrtelek (Balogh László) — Néhány hónapja tisztelgett tudós papja emléke előtt Győrtelek lakossága. 1992. szeptember 20-án avatták fel a Bihartordáról Győrtelekre elszármazott Biki Károly nagytiszteletű esperes úr márvány síremlékét a frissen tatarozott templom kertjében. Ez a kis Szamos menti falu jelesre vizsgázott hagyományápolásból! Jó hírű papjuk méltóan megjelölt helyen pihenhet a győrteleki anyaföldben. De vajon méltóan megjelölt nyughelye van-e Filep Ish’án tiszteletes úrnak, a Kővár vidéki csaták 1848-as katonájának, aki nem pihenhet a győrteleki anyaföldben, bár onnan sarjadzott. Ki tudja! Talán szét kellene nézni a fülesdi temetőben! Filep István tiszteletes úr 1828. márciusában született Győrteleken, egy ottani őshonos földműves családból. Elemi iskoláit is helyben végezte, onnan került 1843 őszén a Sárospataki Református Kollégiumba. Itt kezdett tanulmányait később Debrecenben, majd Szatmáron folytatta. Ám szíve, csak oda húzta a Bodrog menti városba! Tanulmányai befejezése után visszatért Sárospatakra, s a végzett diákok akkori hagyományát követve nevelői állást vállalt a Bakó családnál. Itt érte őt a forradalom híre. Filep István késedelem nélkül indult a haza és szabadság védelmére. Nem honvédnek állt, hanem nemzetőr lett. Mint nemzetőr főhadnagy harcolta végig a Kővár vidéki csatákat. Szerencséjére, forradalmi tevékenységének híre nem jutott el a bosszúállókhoz, s így elkerülte a meghurcoltatást, és 1849 végén már nyugodtan tanítói állást vállalhatott Sza- mossályiban. Néhány év múlva, 1854. november 1-jén letette a papi vizsgát is Debrecenben, s ettől kezdve lelkészkedett. Előbb Hermánszegen, majd 1856 májusától állomáshelye Fü- lesd lett. A falu gyülekezete 1872-ben választotta lelkészévé. Itt szolgált aztán élete végéig, hihetően itt piheni örök álmát is. Filep István tiszteletes úr nemcsak a szavaknak, de az írott betűknek is mestere volt: a tollforgató papok fajtájából származott! 1872-től állandó munkatársa volt a Szat- már című újságnak, 1887-től pedig a Protestáns Egyházi és Iskolai Lap-mk is. Egy (újévi) koncert képei Szekeres Tibor felvételei __________ Krimi _ ellemetlen érzés fogta el, XV valahányszor Schmidt az eszébe jutott. Nem feledhette az arckifejezését és a szavait, amikor az ítélethirdetéskor sziszegte: „Figyelj jól. Miattad ülök, de ha kijövök, első dolgom lesz, hogy kinyírjalak.” Römers kezdettől utálta ezt az alakot, talán mert mindenben sikeresebb volt, mint ő. Meg azért is, mert úgy volt, hogy ő kerül egy nyugdíjazott főnök helyébe, aztán Schmidt ült be a székbe. Akkor már tudta, hogy ez a pasas mindig le fogja körözni. Hogyan állítsa le? Végül is a véletlen segített, akkor, amikor Schmidt összeveszett az egyik beosztottjával. Römers tudta, hogy ellenlábasának pisztolya van, sőt azt is, hogy hol tartja. Ezzel a fegyverrel lelőtte a nyughatatlan beosztottat, gondosan ügyelve arra is, hogy az ujjlenyomatok ne változzanak, hogy azokból egyértelmű legyen Schmidt bűnössége. A gyilkosság után elásta a fegyvert Schmidt háza mellett. Amikor a bíróság őt is kihallgatta, beszélt a veszekedésről és természetesen megemlítette a pisztolyt is. Amit aztán hamarosan meg is találtak... Péntek este lévén,, otthon vette észre, hogy a munka, melyet folytatni akart, az irodában maradt. Káromkodva indult vissza. Az épületben sötét volt, villanyt gyújtott és a dossziét kereste. W. Kari Amikor megtalálta, és indulni akart, lépéseket hallott a folyosón. Ajtókat nyitott és csukott valaki. Tekintete a naptárra esett és megpillantotta a vörös jelet. Úristen! Schmidt ma szabadult... Izgatottan fülelt. Aztán halkan kihúzta íróasztalának fiókját és kivette a pisztolyt, melyet Schmidt fenyegetése után azonnal beszerzett. Eloltotta a villanyt. Erezte, hogy a hátán izzadságcsep- pek futnak végig. Az ablakhoz osont, kinyitotta. De túl magasnak tartotta ahhoz, hogy kiugor jón. Úgy döntött, hogy az asztal alatt vár. A lépések és az ajtónyitoga- tások egyre közelebbről hallatszottak. Betörő lenne? Nem, az nem így csinálná. Ez csak Schmidt lehet, aki tudja, hogy az ő irodája ezen az emeleten volt. Persze, azt nem tudja, hogy pontosan melyik az? Atkozta a gondolatot, hogy visszajött a dossziéért. Hétfőig ide senki be nem teszi a lábát, az öreg, süket éjjeliőr meg biztos most is alszik. Vagyis Schmidt nyugodtan elintézheti. Lehet, hogy már ma is követette? Hát persze, azok a különös telefonok, amikor nem szólt bele senki! A lépések már az ő ajtaja előtt hallatszottak. Visszafojtotta a lélegzetét. Schmidt nyilván itt hallgatózik. Aztán a kilincs zörrenése hallatszott. Majd valaki lenyomta és óvatosan kinyitotta az ajtót. Zseblámpa fénye villant, mintha keresett volna valamit a szőnyegen, és megállapodott az ő íróasztalán. Römers szemét elvakította a fény és csak a körvonalait látta a küszöbön óvatosan beleső féifinak. Nem bírta tovább. Felugrott és lőtt. A féifi hangtalanul összeesett. Néhány másodpercig várt, aztán a padlón fekvő alakhoz indult. Felgyújtotta a villanyt és megdöbbent... A bíró kérdőn nézett az ügyészre. — Tehát ön szerint nem szándékos emberölés történt? — Igen, ez a véleményem. — Az ügyész méltatlankodva és értetlenül hallotta a választ. — Ugyan kérem, hová jutnánk, ha minden idegileg fáradt menedzser—mint ahogy maga állítja — lelövi az éjjeliőrt, csak azért, mert képtelen uralkodni magán?! Ez öt év, és akkor még keveset is kérek. —De hát a vádlott azt állítja, hogy Schmidt megfenyegette és üldözte. Az ügyész gúnyosan nevetett. — Fikció az egész. A vádlott nyilván üldözési mániában szenved. — Miből gondolja? A bból, hogy az a Schmidt, akire állandóan hivatkozott, már öt éve halott. Tüdőbajban pusztult el, nem sokkal azután, hogy börtönbe került! Leszámolás