Kelet-Magyarország, 1993. január (53. évfolyam, 1-25. szám)
1993-01-02 / 1. szám
Mexikói szimbólumok Budapest (MTI - Press) — Van valami szimbolikus is abban, hogy a Néprajzi Múzeumban a mexikói kiállításra a kolumbiai indián kultúrát bemutató néhány termen keresztül vezet az út. A preko- lumbián korszakból eredeztető bennszülött kézműves központok és a mai mexikói piacok kínálata igen közel áll egymáshoz. Vannak számunkra is levonható és nagyon aktuális tanulságai a Mexikó élő népművészete című, január végéig látogatható kiállításnak. Nevezetesen az, hogy annak idején, amikor veszélybe került a kézműves termelés, az állam hivatalos programjába vette a tradíciók, a népművészet ápolását. Mindez a század elején, az 1920-as években történt. Ez idő tájt vált divattá a tehetősebb családok körében a nép- művészeti, kézműves tárgyak gyűjtése, lakásdíszkénti használata. Egészen különleges az a viszony, amelyet a mexikóiak a halállal, az elmúlással kapcsolatban táplálnak. A halált nem tekintik az élet lezárásának. S eltávozott hozzátartozóikkal, ismerőseikkel aktív kapcsolatot tartanak fenn. A régi hagyományok halotti oltárait ma is felállítják Mexikó-szerte. Eredetileg a halottak megbé- kéltetése volt a házi oltárok készítésének célja. S bár egész évben gyakran emlékeznek meg a különböző módon elhunyt, s ezért különböző istenségek védnöksége alatt álló halottakról, az egyik legnagyobb ünnep Mexikóban a keresztény halottak napja.Itt a kiállításon is felállítottak egy, a halott gyerekek lelkét fogadó oltárt — játékokkal, csokoládéval. S egy felnőttlel- Mexikói papírkivágások MTI-felvételek keknek való másikat — pálinkával, kokakólával, kenyérrel. Színpompásak a mexikói textilek, női és ünnepi férfivi- seletek, gyöngyhímzések, fejdíszek, kendők, szépen díszítettek a kerámiatálak, figurális edények, rituális célú különleges alakzatok, a karácsonyi betlehemi figurák. A rituálékhoz kapcsolódott az amate- fa kérgéből készült papír, amelyből különböző figurákat vágtak ki. A világos papírból a jó, a sötét papírból kivágottak az ártó varázslat kellékei voltak. Ezekből a papírkivágatok- ból manapság emléktárgyak lettek, amelyet ünnepekre, üdvözletül küldenek egymásnak és külföldi barátaiknak a mexikóiak. Ide is elhoztak egy csomót. S azzal díszítették fel a kiállítótermet, a vitrinek közé kifeszített zsinórra fűzve őket. humora Nagy Lajos Kortársai, barátai kedély télén, morózus, sértődött embernek ismerték. Legendás mogonmága ellenére írásait a sziporkázóan szellemes, fanyar humor jellemezte. Gúnyos hangvételű írásaiban mindig a megalázott kisembert védte. „írásra legtöbbször a harag, vagy valami miatt való elkeseredésem ösztönzött” — vallotta magáról. írt regényt, színdarabot, szociográfiai tanulmányt. Jellemző műfaja a karcolat, a rövid rajz volt. Egyik legismertebb műve a Képtelen természetrajz című kötet, amelyben kígyóról, kutyáról, hiénáról, állatokról ír, közben minden sorából kivillan az ember megalázottsága, a két világháború közötti kor embertelensége. A DISZNÓ — Részlet a Képtelen természetrajzból — A disznó háziállat. Nevét mindig így írják, hogy sertés, de mindig úgy mondják, hogy disznó. Furcsa dolog, de hát több furcsa dolog is van a világon, különösen mostanában. A disznót az emberek evésre használják, mégpedig úgy, hogy eleinte őt hagyják enni, azután őt eszik meg. A disznónak négy lába van, testnagyságára nézve akkora, mint egy kis borjú, persze mint egy olyan borjú, amely nem nagyobb egy disznónál. Nyáron a disznót legeltetik, ami úgy történik, hogy a disznópásztor, akit a falusiak kanásznak, a városi iskoláskönyvek pedig kondásnak neveznek, kihajtja a disznókat a mezőre, s ekkor irigykedve nézi, hogy azok gusztussal eszik a jó friss füvet, neki pedig se kenyere, se szalonnája. A disznó igen lusta állat, fekvésen és evésen kívül semmit nem csinál, legfeljebb egy kicsit turkálja az orrával a földet, s ezt a műveletet kedélyes röfögéssel kíséri. Ezenkívül semmit sem csinál. Az úgynevezett disznóságokat nem ő, hanem az ember követi el. Megjegyezzük itt, hogy ez nemcsak a disznóságokkal van így, hanem a szamárságokkal és a marhaságokkal is. A disznók életkora a tudósok előtt ismeretlen, mert míg a tudósok megfigyelték, hogy a holló kétszáz évig, a teknősbéka ötszáz évig, a ló harminc évig él, s így minden állatnak megállapították az életkorát, addig a disznóról csak annyit mondhatunk, hogy élete leöle- téséig terjed, mert úgy látszik, még az nem fordult elő, hogy egy disznó teljes életét leélve, természetes halállal halt volna meg. A disznók szempontjából ezt bátran disznóságnak minősíthetjük, hogy egy állat éppen disznó lett, sőt talán akkor sem esünk túlzásba, ha kijelentjük, hogy valóságos ökörnek kell lennie annak az állatnak, amelyik ilyen körülmények közepette disznó lett. Higgye el minden olvasóm, nem érdemes disznónak lenni. A disznó mesterséges etetését hizlalásnak nevezik. A sertéskereskedő egy csomó disznót összevásárol, s egy telepre beállít, ahol is velük együtt hízik, de még a disznókat, amikor már iszonyú otrombára híztak, levágják, addig a sertéskereskedőket és hizlalókat rettentő pocakjukkal és tokájukkal tovább is maguk között kell szívlelniük a szegény sovány embereknek. A házi disznónak közeli rokona a vaddisznó, melyről megemlítendőnek tartjuk, hogy a hímjét konok következetességgel mindig vadkannak mondják és írják az emberek, aminek, miután ezt más állatokkal nem csinálják, semmi értelme sincs, sőt sajnálatos tévedésekre vezet, például az iskolásleányok egészen felnőtt korukig azt hiszik, hogy van nőstény vadkan is. ANTISZEMITA KISKÁTÉ Mi az antiszemitizmus? Az antiszemitizmus a legmagasabb rendű világszemléleti rendszer, mely még az északi sarki hideget is abból magyarázza, hogy zsidók vannak a világon. Kit tekinthetünk antiszemitának? Legkiváltképp azokat, akik világszemléletüknek tettel is kifejezést adnak. Mit értünk tett alatt? Nüná, cirógatást. Mi a zsidó? A zsidó olyan emberi álorcában megjelenő, sajnos még mindig élő lény, aki, vagyis helyesebben: ami állandóan azon töri a fejét, miképpen lehetne például abból is hasznot (rebach) húzni, hogy a gyík farka, ha levágják, újra kinő — s eközben azt mormogja, hogy 12+13 = 37. Erintkezhetik-e az antiszemita zsidóval? Sőt muszáj érintkeznie, bár ezt nem szokták érintkezésnek nevezni. Mire jó az antiszemitizmus? Az antiszemitizmus sok mindenre jó, gyakran igen szép kenyérkereset, jövedelmező üzlet, társadalmi tekintélyt sugárzó reflektor; az antiszemitizmus magas hivatali állásokban és katedrákon kitűnően pótolja a tehetséget, sokkal jobban, mint például a tojói a tojást. Kikre hivatkoznak nézeteik bizonyításakor az antiszemiták? Goethére, Dosztojevszkijra, Tolsztojra, Kantra, Newtonra, szükség esetén Prém Józsefre, sőt Hajkovács Jánosra, ezen kívül Szász Zoltánra. Kikre hivatkoznak a zsidók? Heinére, Marxra, Leninre, Mózesre, szükség esetén Kohn Mórra, sőt Leiter Jakabra, ezeken kívül szintén Szász Zoltánra. Kire nem hivatkoznak sem a zsidók, sem az antiszemiták? Csarada Jánosra és Pékár Gyulára. Mi lenne Magyarország, ha zsidók nem lennének? A Dunában és a Tiszában tejszínhabos tej folyna, s a Gellért-hegy tetejéről méz és dzsem öntené el az egész Alföldet. Mi Magyarország most, hogy zsidók is laknak benne? Tejjel, mézzel folyó Kánaán helyett csupán csak vízzel és hatósági burgonyával folyó Kánaán. Kik az okai annak, hogy a kő a háztetőről az ember fejére eshetik? A zsidók. Kik az okai annak, hogy az ember szájába nem repül sült galamb? A zsidók. Kik a zsidók okai? A zsidók. Kell-e még ennél több? Nem, már sok is volt. (1920) Indián művészet Budapest (MTI - Press) — A dél-amerikai földrész egyik ősi kultúrájú országából, Kolumbiából kaptunk üdvözletét. Néprajzi, történeti, filmművészeti, modem festészeti és szobrászati műtárgyakkal, dokumentumokkal. Abból az alkalomból, hogy a kolumbiai kulturális hét helyszíne volt fővárosunk. A műtárgyak azonban hosz- szabb-rövidebb kiállításra itt maradtak Magyarországon. Például Omar Rayo festőművész papírmunkái, Hector Lombana szobrászművész plasztikái és a Néprajzi Múzeumban egy különleges válogatás az amazonasi indiánok népművészetéből. Ez utóbbi, A kolumbiai Amazonia és Putumayo indiánok művészete című kiállítás január végéig látogatható a Néprajzi Múzeum földszinti termeiben. Azután európai körútra viszik a kollekciót, amelyet külön erre az alkalomra gyűjtöttek össze a ma is az őserdőkben élő indián törzsektől. Kolumbia 27 millió lakosa közül mindössze négymillió az indián, akik Amazónia és Putumayo területén törzsi formában, az őserdőkben élnek. Talán ez a még mindig meglévő elzártság és összezártság az oka, hogy megőrizték művészetüket, vallási rítusaikat, s az ezekhez kapcsolódó tárgyi kultúrájukat. Ä kézművesség itt olyan dimenziókat ölt — véli Manuel Zapata Olivella, az indián kultúra avatott szakértője —, hogy az már jócskán túlmutat az eszközök és mesterségek szűk koncepcióján, olyan kulturális dimenzióvá válva, amelybe sok minden beletartozik: az istenteremtő mágikus gondolat, a mítoszok, a filozófia, a táplálkozás, az öltözködés, az építészet, valamint a folyókhoz, a földhöz, az állatokhoz és a fákhoz fűződő testvéri kapcsolat. Azok a használati és dísztárgyak, amelyeket a Néprajzi Múzeumban most kiállítottak, formájukban, díszítményeikben, ábrázolásaikban rendkívül szorosan és látványosan kapcsolódnak a természethez. Nem nehéz felismerni a ceremóniák indián buzogányain ábrázolt istenek és totemmaszkok formáiban az őserdők állatfajait. A kosarak és tarisznyák formája a darázsfészekre hasonlít. A kajmánfog nyakláncok kígyótestet idéznek. A növényi rostokból font amforák, kosarak és tökedények a méhkas alakját formázzák. A fegyverek, nyilak és a fúvócsövek a szárnyaló madarak mitikusan megformált megfelelői. A kenuk és függőágyak az anakondák nyújtott alakjára emlékeztetnek. E távoli földrészről érkezett, jellegzetesen indián használati-, kultikus- és dísztárgyak a magyar múzeumlátogatónak mégsem ismeretlenek. Van ugyanis a mi Néprajzi Múzeumunknak egy, az állandó kiállításon most is látható indián gyűjteménye. Bolgár Lajos több ízben járt ugyanis Venezuelában a piaroa indiánok között, s rendre értékes kollekciókkal tért haza. E kétféle indián kiállítás összehasonlítása messzemenő következtetések levonására ad lehetőséget, s nyilvánvalóvá teszi, hogy a környezet diktálta anyagok és technikai megoldások, a mitikus képzetek azonossága mellett a csoportok saját hagyományai különböző megnyilvánulási formákat produkálnak. Folyóirat-tallózó Vasy Géza Valami ráción túli racionalitás vonzza már kétezer éve a sorjázó nemzedékeket, az általuk teremtett kultúrát az ókori görögséghez. S hogy okkal, azt megszámlálhatatlanul sok tudományos és főként művészi munka eredményessége bizonyítja. Hiszen mennyi mindennek lelhetjük meg a forrását, felmutatott őspéldázatát, máig megrázó és elgondolkoztató sorsképletét a klasszikus antikvitásban! Ehhez a kultúrkörhöz fordult most Nagy András is, akinek az Alföld legutóbbi száma közli a nem túl szerencsés A bögöly című drámáját. Pontosabb és tárgyszerűbb az alcím: Sokratés Weimarban. 1933 telén játssza el a színész a maga teremtette társulattal Sokratés sorsképletté vált történetét. Ámde „helyzet” van Wimarban is: az előadást betiltják, mert „erkölcsromboló” hatású, akárcsak egykor Sokratés tevékenysége. A színész hajdani barátjával, a feleségével, a társulattal, a városban tüntető csőcselékkel, egész addigi életével szembesül. Az előadással agi- tatív színházat szándékozott csinálni. Nos, terve sikerült, de fordítottan: a terror híveié lesz a döntő szó. A színész nem menekül, hanem teljesen azonossá válik szerepével: követi Sokratés sorsát. A dráma hatalmas gondolati anyagot mozgat, igazi drámai anyaga, szerkezete, figurái vannak, de túlírtnak hat: túl sok a beszéd az akcióhoz képest. E dramaturgiai gondon azonban könnyen lehetne segíteni, s egy előadás még egyértelműbbé tehetné, hogy nemcsak a múltról, hanem a jelenről is szó van, amikor diktatúra és demokrácia vitája zajlik az értelmiség vezető köreiben. Arany Jánost idézve, „Őszbe csavarodott a természet feje...” címmel rendezett tanácskozást a Magyar Irodalomtörténeti Társaság. Az irodalom, természet, természetvédelem témakörű előadások egy / részét közli a veszprémi Új Horizont idei utolsó, 5-6. száma. A téma összetettsége foglalkoztatta a természettudós Papp Sándort, aki a racionalizmus nevében elkövetett irracionális természetpusztításra, öngyilkos civilizációra mutatott rá. Ennek oka, hogy „a racionális rendszerek intuitív megismeréséből fakad.” S mivel nem lineáris rendszer az ember sem, s az irodalom lényegéhez tartozik az intuitív megismerés, máris kézenfekvő ökológia és irodalom egymásrautaltsága. Botka Ferenc Déry Tibornak az ökológiai nézeteiről ad áttekintést. Izgalmas Jánosi Zoltánnak Nagy László természetélményéről tartott előadása is, amely nemcsak ezen élmény elementáris voltára mutat rá, hanem kifejti azt a nézetét is, hogy az élmény- és szemléletkor a kereszténység előtti, természetvallási hiedelemkor világértelmezési kódjai szerint szerveződik. ...................._ Ä hétvégi mdUf&tí j 13
