Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-05 / 287. szám

A vállalkozó A SZERZŐ FELVÉTELE Cselényi György Nyíregyháza .(KM) — Talán Sebők András nyíregy­házi vállalkozót nem nézik ferde szemmel, de hogy jó né- hányan irigyek rá, az biztos. A 42 éves férfinek két nyugati kocsija, szép lakása, nyaralója, gépész üzemmérnöki, vala­mint építőipari gazdasági szervező szaküzemmémöki diplomája, két gyereke és pe­dagógus felesége van. Amikor a 190 centiméter magas, 120 kilós, mindig jó modorú s víg kedélyű ember­rel legutóbb találkoztam, és a vállalkozásairól érdeklődtem, kissé kesernyésen mondta: „Nem megy!” Kíváncsi vol­tam, egy üzletembernek mi számít „megy”-nek, vagy „nem megy”-nek. — Azzal kezdeném, hogy senkinek sincs oka irigykedni rám, hiszen naponta gyakran 14 órát dolgozom, s a csalá­domnak mégis csupán átlagos­nak mondható életszínvonalat tudok biztosítani — mondta Sebők András. — Az anyagi lehetőségeimet nem a vállal­kozással teremtettem meg, hi­szen csak 1989 óta tevé- kenykedek vállalkozóként... Hosszú ideje dolgozom, a szüleim is támogattak, no meg a feleségemnek, mielőtt el­vettem, volt kocsija., ■r— Tulajdonképpen kény­szerből léptem e pályára — folytatta. — A kenyérkeresetet a HAFÉ-nál kezdtem, ahol három évig dolgoztam. Utána 10 évig a Kemévnél, majd a Koszig Vállalat nyírteleki per- litgyárában. Itt több évig mű­szaki igazgatóhelyettes vol­tam. Sebők András vállalkozóvá válásához a kezdő lökést a munkahelyén adódó feszült­ségek adták meg. A gyár piaci helyzete annak idején romlott, ez nagyrészt az építési hitel- feltételek kedvezőtlen vál­tozásával függött össze. De a vállalkozók rögös útjára lépé­sében a budapesti és a nyír­teleki gyár fejlesztésével kap­csolatos elképzelések nem kellő tisztázottsága is közre­játszott. Miután a céget átszer­vezték, két héten belül eldön­tötte, veszi a kalapját. Saj­nálta, hogy egy nagyon jó kollektívának kellett búcsút mondania. — Az életmódomban 180 fokos fordulatot kellett végre­hajtani — említette Sebők András. — Megszűnt az a biztonság, hogy a hónap elején odamegyek a vállalat pénz­tárához, felveszem a fizetésem és nekem csak a munkák megszervezésével kell foglalkoz­nom. Összefog­tunk az unokatest­véremmel, akivel szakipari és üve- gezési munkákat vállaltunk, ami azt jelentette: a mér­nöki és a segéd­munkási feladato­kat is mi végeztük el. Emellett hőszi- getelőanyag-ke- reskedésbe is bele­fogtunk. Úgy né­zett ki, nem lesz­nek munkaellá­tottsági problé­máink, sőt fejlesztést is meg­valósíthatunk. Sajnos, a ter­veink füstbe mentek, ugyanis a partnereink fizetési morálja csaknem a padlóra küldött bennünket. Szégyen ide, szé­gyen oda, de pénzsegítségért a szüléimhez kellett fordulnom, különben nem tudtunk volna anyagot vásárolni. Úgy ahogy megéltünk a szakipari mun­kákból is, de szerettünk vol­na olyasmivel foglalkozni, amelynek nagyobb a piaca, és biztosabb a pénzügyi fedezete. Mivel a földmunkák iránti igények növekedését tapasz­talták, ezért egy kft.-vel kö­zösen Szlovákiából földmun­kagépeket hoztak be, ame­lyekkel vagy ők vállaltak munkákat, vagy bérbe adták. — Nem is lett volna semmi gond, ha a partner kft.-nél nem adódnak problémák — emlí­tette a vállalkozó. —Jövőre a gépeket én fogom üzemeltetni. Időközben nagy reménységre jogosító lehetőségre bukkan­tam. Szlovákiában szinte vé­letlenül, egy szennyvíztisztító telep átadására keveredtem. Megtudtam, az ott alkalmazott gépek hatásfoka versenyképes a hazánkbeliekkel, de az áruk 30-50 százalékkal kevesebb. Egyébként az illetékes szlovák vállalat — amellyel kapcsolat­ban vagyok — 30 éve fog­lalkozik szennyvíztisztító be­rendezések és az ahhoz kap­csolódó közművek építésével, telepítésével. A dolog üzleti része fogott meg. Hogy a gé» pék, illetve a totáloxidációs alapelven működő rendszer hatékonyságát illetően mellé ne fogjak, a Vízügyi Tudo­mányos Kutatóintézet szak­embereivel megvizsgáltattam, akik a mintegy 6 hónapos munkájuk során megállapítot­ták: a berendezések a hazai követelményeknek, szabvány­előírásoknak biztonsággal megfelelnek. Mindebbe jóko­ra energiát és pénzt fektettem. Annyit utaztam, hogy már asz­faltundorom lett. Próbáltam anyagi támogatást szerezni, de erről elég annyit mondani: ha a bankokra vámék, az üzletből sose lenne semmi. — Jelenleg hol tart az ügy? — kérdeztem. — Az általam kínált gépek háromszáztól hétezer lakosú települések szennyvizét képe­sek a környezetvédelmi köve­telményeknek megfelelően megtisztítani, amire mind or­szágos, mind megyei viszony­latban nagy szükség lenne. A kérdéshez a Szavicsav és a vízügyi igazgatóság is ked­vezően áll hozzá. Idén vár­hatóan a gergelyiugomyai szennyvíztelepre az én közre­működésemmel beszerzett technológiát telepítik, ver­senytárgyalást követően. De már Hajdúból és máshonnan is van érdeklődés. — Ha kezdő vállalkozókat kellene útra bocsátania, mi­lyen tanácsokat adna? — Kemény életre készül­jenek fel, melyhez nyugodt és megértő családi háttér szük­séges. A kezdő vállalkozónak a ismeretlenséggel és a refe­renciahiánnyal a legnehezebb megküzdenie. Az ismerőseim gyakran panaszkodnak, bár­merre menjenek, a legtöbb helyen bejáratott emberekkel, vonalakkal és gyakran régi, korrupt kapcsolatrendszerrel találkoznak, s ilyen feltételek mellett nem könnyű labdába rúgniuk. Szerencsére az álta­lam művelt profil meglehe­tősen egyedi, s így másoknál talán kevesebb fallal találom magam szemben. Ma már szinte minden a pénzen múlik, a szívesség kiveszett. Az tény: nem tudok bizalmatlanságban élni. Talán komoly hibám, az emberekben a kelleténél job­ban megbízok. De mit tegyek, ha ilyen az alaptermészetem? A külkereskedelmi tevékeny­ségemre a politikai viszonyok erősen hatnak, ugyanis pénzü­gyek és a fejlesztési lehető­ségek tekintetében a szomszé­dos országokban is nagy a bi­zonytalanság. * Műholdtölte Budapest (MTI) — A szó­rakoztató elektronika területén az utóbbi években lényeges változást jelent a műholdas te­levíziózás. A tv-stúdiók video- és hangjeleit megfelelő áta­lakítások után nagyméretű pa­rabolaantennával sugározzák a kiválasztott műhold felé. Az adott műsorszóró műhold any- nyi tv-csatornát tud fogadni, majd a frekvenciaátalakítás után visszasugározni, ahány átjátszóval (transponder) ren­delkezik. Az elsőként felbo­csátott távközlési műsorszóró műholdak vételére Magyar- országon 3 méter átmérőjű an­tennákra volt szükség. Ezek tehát tartozékaikkal együtt drágák voltak, így hazánkban csak kevesen engedhették meg maguknak a televíziózás ezen luxusát. Európában 1985 óta az en­gedélyezett műsorszóró mű­holdak fontosabb és bevált tí­pusai: az Intelsat, a Telecom, az Astra és az Eutelsat család. Azért írjuk, hogy család, mert ezekből több típus kering a világűrben. Mi, magyarok az Eutelsat rendszert vezetjük be. A televíziós és rádióműsorok átvitele mellett az Eutelsat szervezet (Európai műholdas távközlési szervezet) első és második generációs műhold­parkja részt vesz a telefonfor­galomban, az adatátvitel és a pontos helyzetmeghatározás kiszolgálásában is. Szörnyek a filmvásznon Gombás Sándor Az emberiség ősidők óta él együtt valós és képzelt ször­nyekkel, s a művészeteknek mindig kedvelt témája volt ezek ábrázolása. így van ez a filmművészetben is. Főleg az amerikai és angol filmek visz- szatérő témája a megmagya­rázhatatlan Gonosz jelenléte. A mozilátogató szeretettel áti­tatott borzongással nézi és éli át a középkori divat eme új­jáéledését. Korunknak is valós félelmévé vált a szörnyek je­lenléte, nem tagadjuk meg év­százados beidegződéseinket. A XX. század végén a modem életre adott elégtelen ma­gyarázatok, a fenyegető világ­csőd okozta rossz közérzet, a társadalom fejlődésének zsák­utcái jó táptalajul kínálkoznak a rettegés előidézésére. Gondoljunk csak a közel­múlt filmélményeire. Kiváló alkotás a horror műfajban John Carpenter A dolog című alkotása. Rendkívül érdekes és eredeti gondolatainak képi megfogalmazása nem kapha­tott kellő nyilvánosságot. Kár, hogy csak a videokölcsönzők forgalmazzák, pedig világsi­ker volt. S akkor ott van még az Őrült Stone, avagy 2008, a patkány éve, amiben egy ősi kínai monda szörnye (maga a Sátán) kelt életre. Meg is ér­keztünk az Alien trilógiához. Alien — avagy magyar for­dításban: idegen — képes arra, hogy elpusztítsa az embe­riséget. Ő minden eddigi film­béli szörny legveszedelmeseb- bike. A sorozat első része a magyar keresztségben A nyol­cadik utas: a halál címet kapta. Ridley Scott rendező, aki ko­rábban reklámfilmeket ren­dezett, gyökeresen újat hozott a műfajba. Speciális effektu­saival, mértani pontossággal megírt forgatókönyvével és meglepetésszerű fordulatokkal teli rendezésével maradandót alkotott. A következő darab­ról, A bolygó neve: halál, ha­sonló jók mondhatók. James Cameron rendező ezzel a munkával a műfaj újabb alap­művét hozta létre, sokkoló ak­cióival elkápráztatta a nézőt. A trilógia harmadik darabja az Alien 3, mely technikai megoldásaiban leginkább az első részhez hasonlítható. Cí­mének magyar fordítása A végső megoldás: halál jobb, mint az eredeti. Forgató- könyvének jogáért négyen versenyeztek. A producerek, főleg Brandiwine felül akarták múlni az előző két filmet. Es­küszöm, hogy sikerült. Hi­hetetlen precizitással meg­komponált képeső zuhog a né­zőre, különleges vágásokkal színesítve. Bravúros megoldás a bevezető képsorokban az új szörny születése összevágva egy kislány temetésének pil­lanataival. „A halálból új élet születik” — felkiáltással. En­gem ez a megoldás Francis Ford Copolla Cotton Clubjá­nak filmtechnikai bravúrjaira emlékeztetett. Egyetértek a Filmvilág kri­tikusával abban, hogy ez a film egyrészt áldozati rítus, másrészt filmnoirba bujtatott sci-fi horror. Áldozati rítus, hiszen a történet végén Ripley, szíve alatt a szömybébivel, feláldozza életét, nehogy vi­lágra hozza azt. Sci-fi, mert a rendező a tudományos-fan­tasztikum világában készítette a filmet. A forgatókönyvírók­nak nem kis munkájába került újraéleszteni Aleint, hiszen az előző rész végén úgy tűnt, végleg lezárul a történet. Lássuk tehát a fantasztikus eseményeket! Az űrhajóra, melyben Ripley készül vissza­térni a Földre, felkerül a szörny és példánya. Az űrhajót baleset éri, és kényszerleszál­lásra kényszerül egy börtön­bolygón. Itt 25 bemocskolt életű és lelkű bűnöző él, aki vallási fanatikusként vezekel • eddigi gaztetteiért. Ripley vezérükké válva veszi fel a harcot a szörnnyel, hősiesen küzdve a végkifejletig. A küzdelmet David Fincher rendező és operatőrtársa kiválóan ábrázolják. Kitűnő szerkesztéssel, mértani pon­tossággal adagolják a történ­teket. Sigourney Weawer meg­győzően alakít Riplay sze­repében. Mivel ő a film társprodu­cere, elképzelhető, hogy ő irányítja a rendezőt. Vagy fordítva? Nem tudtam e kérdést eldönteni, de az ered­ményt tekintve igazán el­hanyagolható. A szörny vég­leg legyőzetik. Nagyot alkotott az operatőr is. Végig kitűnően fényké­pezte az eseményeket, külö­nösen igaz ez az üldözési je­lenetekre, néha fejjel lefelé fényképezett. Persze ehhez szükség volt a korszerű tech­nikára, gondolok itt a kamera gyors mozgására. Összességé­ben minden megvan a filmben ahhoz, hogy kasszasiker le­gyen. A műfajában egyszerű­en fantasztikus, jól kiagyalt profimunka. Az Intercom for­galmazza. Reszkes­setek betörők 2. A közel­múltban nagy sikerrel vetített film folyta- fosának bemutatója december 10-én lesz Buda­pesten FILMGYÁR! FELVÉTEL XX-r M ^ —z ~C7Á Aranyháló Horpácsi Sándor Gondolom, az a vers felada­ta, hogy megtanítson ponto­san, igényesen fogalmazni, látni és érezni. A jó vers tetten ér, valamint visszavonhatatla­nul és megmásíthatatlanul ki­metsz az időből, a végtelenből permetező, s a végtelenbe, hömpölygő hőből. Merész mozdulat, hisz az ember, a költő, akarom mondani Cseh Károly oly esendő, mint a lep­ke után kapkodó gyerek. Van­nak robusztus alkatú versírók, akik leteperik, magukkal so­dorják az olvasót. Cseh Károly nem ilyen. Mintha mindig bocsánatot kéme, hogy itt él köztünk. Nem birtokolja, csu­pán megérinti a tárgyakat, él­ményeit, az életét. Versei is ilyen tétova érintések. Tudja, hogy a világ nem az övé, még­is megpróbálja leltárba venni a fákat, a tavaszi felhőt, a válta­kozó évszakokat, a szerelmet. Gyorsan, csupán néhány kép­pel felskiccelve, mert tudja, hogy a varázslat törékeny-tü­nékeny. A kamasz ilyen, aki még a tapasztalat előtt áll. Pe­dig Cseh Károly — tudjuk meg a verseiből — már negy­venéves. Mások (az erősza­kosabbak, szerencsésebbek, vagy éppen csak markánsab­bak?) ilyenkorra már megfo­galmazzák önmagukat — kötetek sorával akár. Nincs kedvem kitalálni, találgatni, hogy Cseh Károly miért nem tart (már? még?) itt. Korunk nem kedvez a versnek, s talán a táj (Borsod) sem. Ha fiatal lenne, lebeszélném, de már késő, mert aki megízlelte az önkeresésnek, -kifejezésnek ezt az édes görcsét, az már versben éli meg a világot. Tóth Árpád-i alkat. Halk, tűnődő, aki jobban ismeri (szereti is?) a bánatot, melankóliát, mint az örömet és a küzdést. Márpedig ezzel a mentalitással mindig félretaszigálják, hangja nehe­zen tud áttörni a lármán. Ko­runk a fogyasztásé és a birtok­lásé, a nyers, motiválatlan hangoké. És mégis, vagy talán éppen ezért, rokonszenves ez a halkság, tétovaság. Mert sze­líd, már-már alázatos, mint ama Ferenc Assisiben. Virá­gok, fák. egy-egy finom gesz­tus — ajándékként az élettől. Aki kevésnek tud őrölni, aki befelé tud figyelni, az igazán gazdag, mert nincs kiszolgál­tatva a világnak. Kicsivel több becsvágy azért nem ártana, mert félő, hogy hangja így motyogásba fullad. (Új Bekezdés Könyvek, Miskolc, 1992b 1992. december 5, |

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents