Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-05 / 287. szám

Dzsessz a Pacsirta utcában

A pincétől a padlásig és még néhány „apróság”

Nyíregyháza (KM - Szőke Judit) — Nehéz kevés szóval bemutatni, meg kell őt ismerni. Varázslatos egyéniség, imponáló intellektus, lezser, de kulturált viselkedés, energia, vitalitás, vállalkozószellem, nyelvtudás. Röviden és túlzás nélkül ez Fehér Zsolt. Miután ez évben biokémikusként befejezte egyetemi tanulmányait Lipcsében, azóta tagja, motorja a Fehér Kft.-nek, amely családi vállalkozás. Egy-egy kisteherautó és alkatrészbeszerzés között, úgy mellesleg Nyíregyházán, a Pacsirta utcában valóra váltja álmát, hamarosan megnyit egy dzsessz- klubot. Ami azért annál jóval több...

— Az öcsémnek épült a ház, és amikor a még csak magasodó falakat megláttam, gondoltam, istenem, ide egy dzsessz- klub kell. Ideálisabbat el sem lehet képzelni, a három szint három különböző világ, vannak beugrói, zegzugai, inti- mebb és társaságibb része. Mindig is nagyon szerettem a dzsesszt, sokat jártam koncertekre, klubokba, vannak zenészbarátaim is. A szakma? Egy percet nem dolgoztam még a szakmámban, bár kint és idehaza is kaptam vonzó ajánlatokat. Majd később. Üzletember akarok lenni. Azért jöttem haza, mert ha mindenki kintmaradna a külföldi egyetemeken végzettek közül, akkor sohasem lábalnánk ki. A nyugatiakat igenis itthonról kell arról meggyőzni, hogy mi is képesek vagyunk ugyanarra, mint ők. Biztos vagyok abban, hogy előttünk, magyarok előtt a szellemi potenciálunk alapján egyedülálló fejlődési út van, csak vissza kellene állítani a kizökkent időt, és át kellene lépnünk önmagunk árnyékát.

Fehér Zsolt

— Tettél is ennek érdekében igen konkrét lépést.

— Megalapítottam a Németországban végzettek adatbankját, amivel a térségnek is előnyös üzleti ajánlatokat tudok szerezni. Nyolcszáz Németországban végzett fiatal hazai szakember szerepel az adatállományban, közülük már sokan igen magas pozícióban vannak. A német gazdasági képviseletekkel felvettem a kapcsolatot, első kézből tudok meg információkat, melyeket közvetítek. Édesapám kivételével különben mindenkinek tetszett a dzsesszklub ötlete, benne megvolt az ötvenesek félsze.

— De gondolom, a hivatalokban sem volt könnyű dolgod.

— Tapasztaltam az általános félelmet az újtól, az ismeretlentől. Húzódoztak az engedélyek kiadásakor is,

teszem azt, ha azt írtam volna be, k hogy éjjel-nappali

Mk pizzériát akarok

|Éi||L üzemeltetni, egyjjggBlÉ;: szerűbb lett volna

néhány dolog. Ha kimondtam: * dzsessz, szinte

1|PÍ|F mintha káromkodtam volna... De végül is minden rendben. Megszelj reztem a város

f kulturális bizottságának elvi támogatását, és a színházét, hiszen _ előadói esteket

(Mw szeretnék, meg ka„ maraszínházat. hill Í szék a közvetlen ^ vszínész-néző kap- -íééSSM csolatban. A ház 180 négyzet- méteres, galériás, sokoldalú kihasználásra alkalmas. Különböző stílusú a térszervezés, a földszinten keményebb fényhatásokon alapuló igazi dzsesszes hangulat teremtődik, az emeleten szecesszió, a pincében pedig egy fiataloknak való dühöngő lesz.

— Hogy jutott eszetekbe pályázni munkahelyteremtő támogatásra?

— Ha valóban nívós dolgot akarunk csinálni, márpedig így van, s hogy ne kelljen leadni a tervekből, az álmokból sem (gránitburkolt, fűtött biliárdasztal, minőségi bútorok), akkor ahhoz kevés a saját pénz, s mivel úgyis kell alkalmazott, bíztam benne, hogy tudunk egy kis pénzt nyerni. Fiatal munkanélkülieket, pályakezdőket foglalkoztatunk majd. A városnak kulturális és idegenforgalmi szempontból egyaránt színvonalas szórakozóhelye lesz, egyben társasági

kulturális műhely. Hiányzik a városban egy ilyen. Máris nyitottak vagyunk minden új ötlet iránt, például szeretnék tippeket szellemes elnevezésre, ezt egyéves belépővel honorálnám. Az ezzel kapcsolatos fejtörésre ugyanis még nem volt időm.

— Hogyan gondoltátok kihasználni ezt a nagy térkapacitást?

— A nap minden percét más jellegű programra használjuk majd, e tekintetben is több lábon akarunk állni, egyes rendezvények eltartanának másokat. Ide olyan embereket is szeretnénk beszoktatni, akik mint az angol klubokban egy sör, egy bridzs- vagy sakkparti, egy kis szórakozás mellett üzleteket is kötnek. Nagyon szigorú feltételek mellett klubtagsági rendszert alakítunk ki, cserébe viszont komoly szolgáltatást kapnak, szabad bejárásuk lesz a házba. És persze, szívesen látjuk majd a diákokat is, idegen nyelvű esteket fogunk szervezni, filmklubunk lesz, helyet adunk majd babazsúroknak, gyerek- programoknak, rendszeres bejárást biztosítunk állami gondozottaknak, a helyi fiatal dzsesszzenészeknek gyakorlási, illetve fellépési lehetőséget adunk. Művészpalántáknak vásárlási lehetőséggel egybekötött kiállításokat szervezünk, tehát egyben kulturális mecenatúrát is vállalunk.

Ezerdarabos CD-gyűjte- mény, tájépítő, mémöktervez- te kert sörözővel, vegetáriánus étterem... olyan hely, mely nemcsak az országban lenne egyedülálló, hanem Európában is bárhol megállna. A hivatalos megnyitó valószínűleg januárban lesz. Nincs mese, el kell menni, meg kell nézni.

Egy gyerek nem tudja még ábrázolni a szeretetet, könnyebben tudja gesztusokba, szavakba foglalni, bogy „egy kicsivel több velem törődést, apa, anya...” Amikor jön a Mikulás, rajzba álmodja hát megrajzolható kívánságait, a cukorkát, a babát, a plüssmacit, ahogy a képen látható nyíregyházi Krúdy Gyula utcai óvodások is. Pedig a vonalak, színek a legfőbb lényegről szólnak

Nyíregyháza (KM - Nyéki) — Cseppnyi jó a tengernyi bajban, hogy a munkanélküliség növekvő mértéke, sajnos, újabb megoldandó feladatokat hoz magával, ami néhány embernek munkát teremthet. Ezzel a céllal hozták létre a RÉV-alapítványt is, mely első munkatársait a munkaközvetítő irodán keresztül toborozta, így került kapcsolatba velük Bácskái Ferenc, aki katonatisztként lett munkanélküli. A nálunk még szokatlan munkakörről beszélgettünk vele.

— Már a hadseregben is szívesen foglalkoztam emberekkel, s lényegében ezt csinálom most is, csak kicsit más vonatkozásban. Ott konkrét dolgokat oktattam, itt pedig már meglévő tudás birtokában próbálom az érvényesülést segíteni a tréningeken. Azért e szokatlan elnevezés, mert ez nem oktatás vagy tanfolyam. Minden jelentkező oldott, kötetlen légkörben vehet rész a háromnapos, ingyenes programon.

Eddigi tapasztalataim alapján úgy ítélem meg, a vidéki emberek sokkal fogékonyabbak a személyiségismeret, az önmegismerés lehetőségeire, amely az első lépcső az önérvényesülésében — legyen az akár baráti kör, akár munkahely.

Szellemi tréning

Aranyosapátia

Munkanélküliekből vállalkozók lettek Bekecsék

Csenger (KM - T. K.) — Igazából most Aranyosapátit kellene írni, de szerepelhetne itt az információ forrásául Bécs is, ugyanis Bőcs Attila operarendező most Aranyosapátiban akarja az állóvizet megpezsdíteni. E cél érdekében jött el a minap Csenger- be arra a fórumra, amelyet a vállalkozóknak, a térség problémáival foglalkozóknak szerveztek.

Ami Bőcs Attila hozzászólásában megdöbbentette a hallgatóságot, az röviden is összefoglalható:

— Alapítványi kérelmet adtam be a megyei cégbíróságra azzal a céllal, hogy a település kulturális közérzetét javítsam. Mégpedig úgy, hogy zeneiskolát szerveztem, a 2200 lelkes faluban 80 gyerek tanul hangszeres zenét. Pontosabban tanulna, mivel hangszeres zenetanárt ég alól, föld alól sem tudok szerezni. Más lehetőség nem lévén, Ukrajnából jönnek át az órákra, hosszúhosszú várakozás után, gyakorta a megérkezés is bizonytalan. Emellett szeretnék még biokertészetet létrehozni.

gyógy- és fűszernövényeket termeszteni, házvezetőnői tanfolyamot indítani. Távlati terveim közt szerepel a biore- formkonyha, az ökonómia, a természetfeletti megnyilvánulásokkal foglalkozó ezoterika megismertetése — szóval kezdetnek ennyi.

Nem titkolom, hogy Bécs- ben kereskedelmi tevékenységem egyebek közt például az említett gyógy- és fűszernövényekre irányul, de azt hiszem, Aranyosapátinak sem lenne rossz, ha a dombágyas kultúráról szereznének ismeretet, német előadókat hallgatnának meg, egy szóval a kultúrát sikerülne becsempészni a hétköznapokba. S tudja, milyen indoklással kaptam visz- sza a kérelmet? Egy ilyen kis falunak nincs szüksége erre, vannak még itt fontosabb dolgok.

A fórumon Makovecz Imre építőművész is fültanúja volt az elhangzottaknak, kérdezte az emigráns magyart, majd felajánlotta csoportjának támogatását.

Nyíregyháza (H. Zs.) — A mai gazdasági körülmények között nagyon nehéz a fiatal házasoknak önálló lakáshoz jutni, és megállni a lábukon. Bekecs Sándor, mint első osztályú sportoló jött Lenin- városból Nyíregyházára. Nagy reményekkel, ígéretekkel és tervekkel érkezett. Elhívta menyasszonyát, Andreát is. Öt albérletet koptattak, mire — igaz, hitelekkel — de meg tudtak venni egy másfél szobás lakást.

— Az NYVSC ígért lakást, de az csak ígéret maradt — emlékszik a kezdetekre a fiatalember. — Akkor vált a legrosszabbra a helyzetünk, mikor bevonultam katonának. A feleségemnek 3800 forint volt a fizetése és az albérletért háromezret fizettünk. A Hon- védban voltam sportszázadban, aminek megvoltak az előnyei és a hátrányai is. Nem kellett benn lenni a laktanyában, de volt, hogy a futófolyosón aludtunk.

—A rendszerváltással csökkentették a sportállásokat, mivel nem tudott első osztályú eredményt futni, nem hosz- szabbítottak önnel szerződést.

— A feleségem már hamarabb munkanélküli lett. Elég kilátástalan helyzetben voltunk. Munka nélkül, albérletben. Próbálkoztunk. Újságokban olvastunk hirdetéseket és

akkor bukkantunk rá, hogy a KGST-piacon pavilonok épülnek. Egy barátunkkal belevágtunk, büfét nyitottunk. Azóta nincs pihenő, vasárnap, ünnepnap. Nyáron négykor nyitunk, télen fél hatkor. Az esti zárásig nincs megállás, előkészítés, sütés-főzés, árubeszerzés. Nagy hajtás van. Andi már itthon elkezdi az előkészítést. Karfiolt, fasírtot paníroz. Közben megszületett a lányunk, Bianka.

— De nemcsak falatozójuk van, újságot is árulnak.

— Májustól egy újságospavilont bérelünk. így még több feladatunk van, de amit elértünk, az a két kezünk munkája.

— Szabad idő marad?

— Nagyon kevés. A nagyszülők nem ebben a városban laknak, de az ő segítségük nélkül nem tudnánk ennyit dolgozni. Hétköznap Bia bölcsődébe jár, de hétvégén nagymama eljön Ózdról és ő vigyáz a kicsire. így nem mondhatjuk, hogy teljesen önerőből értük el, amit elértünk, mert a szüléink segítsége nélkül nem itt tartanánk.

— Hallhatnánk-e a terveikről?

— Nagyon nagy vágyaink nincsenek, ha Biának lesz testvére, szeretnénk egy nagyobb lakást. Nyáron nem tudtunk elmenni nyaralni, mert dolgoztunk, de télen elmegyünk egy hétre Jávorkút- ra.

Kivételesen együtt a család

BALÁZS ATTILA FELVÉTELEI