Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-05 / 287. szám
♦ A KIM hétvégi melléklete A TARTALOMBÓL: • Habsburg Ottónaktárogatózott • Színház Nagykállóban • Szörnyek a filmvásznon • A köz szolgálatában Aktuális kérdések Perben az OTP-vel M. Magyar László Nyíregyháza (KM) — A köztudatban „büntetőkamatként” él a kedvezményes lakáscélú hitelek megemelt kamata, amelyről még 1990 utolsó napjaiban döntött az országgyűlés. A szerződés- módosítást az Alkotmánybíróság is jóváhagyta, így az adósok számára egyelőre egyetlen járható út maradt: beperelik az OTP-t, s a bíróság dönt a fizetendő törlesztőrészletek összegéről. Mindennek mi a jogi alapja? Van-e esély az adósok pernyerésére? Ezekről a kérdésekről beszélgettem dr. Sárközi István ügyvéddel, az Állampolgári Jogvédő Liga debreceni vezetőjével, ő vállalta el ugyanis az adósok képviseletét az OTP elleni perekben Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. ' □ A Jogvédő Liga a megyében több ügyvédet is megkeresett, azonban mindenki visszautasította a felkérést. Ön miért vállalta el az adósok képviseletét? — Tagja lettem az Állam- polgári Jogvédő Ligának, s elhatároztam, igyekszem segíteni a szegény sorban élő embereken. Rajtam kívül az országban még vagy tíz szociálisan érzékeny ügyvéd jelezte segítő szándékát. Én Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében látom el a képviseletet. Itt Szabolcsban már beadtunk 30 keresetet, 4 bíró tárgyalja. □ Az Alkotmánybíróság jóváhagyta az országgyűlés döntését a kamatemelésről. Milyen alapon lehet akkor mégis beperelni az OTP-t? — A Polgári Törvénykönyv egyik paragrafusa úgy szól, hogy amennyiben egy szerződés jogszabályi módosítása során valamelyik fél jelentősen hátrányos helyzetbe kerül, Dr. Sárközi István A SZERZŐ FELVÉTELE akkor a bíróságtól kérheti a szerződés módosítását. Ez a szakasz teszi lehetővé azt, hogy akinek a 3 százalékos kamat nagyméretű megemelése (15 illetve 32 százalékosra) sérti az érdekét, az kérheti a havi törlesztőrészlet csökkentését a bíróságtól. Jelenleg ez az egyetlen fegyver az állampolgárok kezében, csak perek útján, egyénileg kérhetik problémájukra az orvoslást. Egyébként mint közismert, a liga aláírásokat is gyűjtött, hogy az országgyűlés újratárgyalja a törvényt. Az összegyűjtött 50 ezer aláírást várhatóan a napokban adják át az országgyűlés elnökének. A liga 4 pontos módosító javaslatot is küldött az országgyűlési képviselőknek. A javaslatban szerepel, hogy állítsák vissza az eredeti kamatot, csökkentsék a futamidőt, a többletbefizetések az alapot, vagyis a tőkét csökkentsék, s végül legyen lehetőség arra, hogy a tartozás felének befizetésével a többit elengedik. □ Minden adósnak érdemes perelnie az OTP-t? — Tulajdonképpen a létminimum alatt, vagy a létmini- mumi szinthez közel élőknek érdemes perelni, ők megnyerhetik a pert. Aki ugyanis a 40 ezer forintos fizetéséből fizet havonta 6 ezer forint törlesztőrészletet, nemigen mondhatja el magáról, hogy lényeges sérelem érte, s így nem is nyerheti meg a pert. Az országban 600 ezer családot sújt a kamatemelés, ebből több ezer család érdeklődik a per iránt. Ok a legszegényebbek. Az OTP Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei igazgatósága eddig valamennyi esetben a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy az állampolgárok jól élnek, tudják fizetni például az 1500 forint helyett a 6 ezer forintot. Pedig ügyfeleimen ránézésre látható a szegénység, a jövedelmüket hallva egyértelmű, hogy nincs pénzük élelmiszerre, ruhára, fűtésre, sőt a tárgyalásra való beutazásra sem jut. □ Van-e arra lehetőség, arra hogy a bíróság megkerülésével megegyezzenek az adósok az OTP-vel? — Természetesen, a bíróság nélkül is meg lehetne egyezni. Az OTP megvizsgálhatja ügyfeleinek a szocális helyzetét, s felülbírálhatja, illetve csökkent heti a havi törlesztőrészletet. □ Volt már erre példa valahol az országban? — Igen, Szolnok megyében. Az OTP ottani igazgatósága megvizsgálta az állampolgárok szociális helyzetét, s peren kívül megegyezett a házaspárokkal, hogy mindaddig fizethetik az eredeti törlesztőrészletet, amíg anyagi körülményeik lényegesen nem javulnak. így Szolnok megyében nincsenek is perek, s tulajdonképpen ezzel az OTP is jól jár és az állampolgár is. □ Meg lehet-e nyerni az OTP elleni pereket? — A perek kimenetele függ a bírók pártatlanságától és szociális érzékenységétől. Mi eleve olyan családok esetében nyújtottuk be az OTP ellen a kereseteket, amelyeknél alacsony az egy főre eső jövedelem, s ezekben az esetekben van esély a per megnyerésére. A kérdés csak az. számunkra mikor elfogadható a győzelem, illetve a per megnyerése. Ha a bíróság az eredeti részletet, vagy ahhoz közeli összeget határoz meg, akkor értünk el eredményt. Ha azonban csak pár száz forinttal csökkenti a részletet, mondjuk a 6 ezer forintból elenged 400- 500 forintot, azzal az adós nem sokra megy. □ A bíróság előtt az OTP képviselője gyakran arra hivatkozik, hogy a törlesztőrészletek megemelkedése mellett a fizetések is megnőttek. Menynyire fogadható el, illetve cáfolható ez az érv? — Amikor az adósok felvették a hitel összegét, nagy terhet vállaltak magukra, hiszen a fizetésük egyharmadát lekötötték. Az OTP elfelejtkezik az inflációról, az árak emelkedéséről, ugyanis a hitel felvétele utáni években a fennmaradó kétharmad rész jóval többet jelentett vásárlóerőben, mint most. Most ezt a kétharmadot a rezsiköltség elviszi, ruhára, élelmiszerre már nem marad. □ Bízik ön a perek megnyerésében? — Ha nem lennék optimista, akkor el sem kezdtem volna. A már beadott kérelmek mellett folytatjuk újabb perek indítását is, ha olyan családok jelentkeznek, amelyeknek a jogos érdekeit jelentős mértékben sérti a megemelt kamat fizetése. Egyúttal várjuk azon nyíregyházi ügyvédek jelentkezését is, akik térítésmentesen vállalnák ezen családok perbeli képviseletét. KM galéria Kisgrafika ’92 Vén Zoltán: Dürerotika-j, nyíregyházi •Bessenyei Qyörgy ‘Ianárhép- i *z° yőisLota Lerengőjében november végén | nyűt meg a ‘Kisgrafika 92 elnevezésűi nemzetlqjzi ffáttítás. A Magyar Qrafitqisművé-i szeíf Szövetsége és a főiskola rajz tanszékénélf szervezésében életre hívott tárlat az idő közben megszűnt tihanyi kisgrafikai biennáléíf hagyományait kívánja folytatni. A bemutatott rendkívül gazdag anyagban — kpzöttükjzerepelnek, ‘Európa több országából meghívott művészeti alkotásai —jelen vannak a legkülönbözőbb grafikai stílus- [ irányzatoké technikák.és technológiáké Az érdeklő-1 dók. találkozhatnak, hagyományos linómetszetek: kel éppúgy, mint aquatinto vagy mezzotinto mű- vekkel szeri- és elekfrografikával. ■ íMűigátvüéCemény Valós tétek forognak kockán Marik Sándor okszor teszem fel magamnak a kérdést mostanában. Könnyebb, avagy nehezebb ma politizálni, mint a rendszerváltozás előtt? Nem tagadom, hullámzik a válasz íve: van, amikor úgy vélem, nagyon sokkal könnyebb, máskor afelé hajlok: jóval nehezebb. A „könnyebb” serpenyőbe mindig az kerül: remek dolog, hogy a rendszerváltozás óta mindenki őszintén mondhatja véleményét, nincs egy olyan testület, grémium — mint régen —, amely hivatott lenne a legigazabb igazságot kimondani. Több tehát a lehetőség arra, hogy ki-ki bátran mondjon véleményt retorzió kockázata nélkül. A dolgok ilyetén alakulása azonban sok mindent el is takar. Figyelem régi kedvenc szókimondó személyiségeimet. Nem is annyira a politikusokat, mint inkább a társadalom „hőmérőit”, például Hofit vagy Moldovát. Számomra szinte megdöbbentő volt egybecsengő nyilatkozatuk, amelyeket nemrég olvastam: ők mit sem változtak, mégis a vé- leményözön baloldalára kerültek — csupán azért, mert közben a társadalom jobbra mozdult. Jelentős megítélésbeli változások szenvedő alanya lehet tehát az ember — miközben jottányit sem változtatta véleményét, magatartását, szimpátiáját valamely, politikát alakítani képes erő oldalán vagy vele szemben. Magam is így élem meg: a rendszerváltozás a társadalmi konfliktusok elhúzódó rendezése miatt csak nehezen hozza meg a társadalmi békét. Jellemző példa erre, hogy két esztendeje nagyon sokan várták a „tavaszi nagytakarítást”, ám ilyen ügyben a helyzet ma messze nem olyan egyszerű, mint volt két esztendeje. Sok, a korábbi nomenklatúrából egyik napról a másikra kikerült — köztük több korántsem tehetségtelen — ember új életet kezdett, és sikeres lett. Nagyon árnyalt a kép, hiszen éppen a kilencvenes évek kezdete volt az, amikor egy fiatalabb korosztály — a mai negyvenesek — vezető posztokra kerültek a pártállam keretei között. Ók azok, akik ’56-ban még általános iskolások voltak, legfeljebb a történelemkönyvekből ismerték a negyvenes, ötvenes éveket. Jó szakemberekként kerültek vezető posztokra, de — mint a zsargon fogalmaz— nekik kellett „elvinni a balhét”, minthogy a pártállam szekerét tolták. Persze, az ő helyzetük — már koruknál, szakértelmüknél fogva is — más, mint azoké, akik csupán „a pártot” képviselték. Miközben a politika közvetlen közelében dolgozom, újabban más változásokat is meglepve nyugtázok. Míg az elmúlt két esztendőben annak örülhettünk, hogy a legkülönbözőbb politikai erők nyíltan vállalták nézeteiket, örültek, ha szimpatizánsaik vagy az egyszerű érdeklődők elmentek rendezvényeikre, most egyre szaporodnak az olyan politikai események, amelyek zártak, amelyekre nem kapunk meghívót, legfeljebb utólag egy sajtóközleményt. Félreértés ne essék: nem intimpistáskodni szeretnénk, még csak nem is a részvétel jogáért interveniálok. Egyszerűen jó lenne tudni, mai demokratikus világunk valóban demokratikus, életünk meghatározó közéleti csoportjai pedig komolyan foglalkoznak jövőnkkel. ermészetesen e témára is igaz: ahány ház, annyi szokás. A kereszténydemokraták nemrégen nyilvánosságra hozott állásfoglalása éppen azt hangsúlyozza, hogy még tovább nyitnak. S itt vannak az új pártok, amelyek olyan embereket, rétegeket céloznak meg, amelyek úgy vélik: a maitól némiképp eltérő célokért is kell — és lehet — ringbe szállni a következő választásokon. Nincs könnyű helyzetben tehát az állampolgár, talán ezért is maradnak távol sokan a politikától. Pedig fel kellene ocsúdni már s észrevenni: valós tétek forognak kockán.
