Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-03 / 285. szám

6 Keiet-Magyarország 9 KÖZÉ LET 1992. december 3., csütörtök Tandíj a felsőoktatásban Diákok tiltakozó demonstrációi Magyarország csatlakozhat elsőként A nemet nagykövet az átalakuló Európáról és hazánkról Budapest-Pécs-Miskolc- Debrecen (MTI - KM) — Megyénk diákságát is érintik azok az országos megmozdu­lások, amelyek a felsőoktatási intézményekben megkezdőd­tek a tervezett tandíj beveze­tése elleni tiltakozásként. A kedden elkezdett demonstrá­ciók során az ország számos felsőoktatási intézményében rendkívüli fórumokat, hallga­tói gyűléseket tartottak az Or­szágos Felsőoktatási Érdek- képviseleti Szövetség felszólí­tása nyomán, hogy e fórumo­kon tájékoztassák a hallgató­kat az OFÉSZ és a Művelődési Minisztérium közötti tárgyalá­sokról és a megegyezés felté­teleiről. Az OFÉSZ információja szerint a szövetség és a műve­lődési tárca november 27-ei tárgyalásán az 1993 szeptem­berétől esedékes tandíj ügyé­ben számos kérdés maradt nyitva, így az Országos Felső- oktatási Érdekképviseleti Szö­vetség — az elmaradt társa­dalmi egyeztetés miatt — to­vábbi tárgyalásokat tart szük­ségesnek. Ugyanakkor Bakos István, a Művelődési Minisztérium ille­tékes főosztályvezetője az MTI-nek kifejtette: a közeli napokban több hallgatói fóru­mon vett részt, és az ott szer­zett tapasztalatok arról győz­ték meg, hogy a diákságnak kevés az információja a tandíj­jal kapcsolatos tárgyalásokról. Véleménye szerint az OFÉSZ nem közvetítette a korábbi egyeztetések eredményeit. A főosztályvezető úgy látja, hogy a diákok nyitott kapukat döngetnek, mert követelései­ket a készülő felsőoktatási tör­vény, valamint a felsőoktatás 2000-ig szóló fejlesztési terve tartalmazza, és mindkét ter­vezet kidolgozása során egyeztettek az OFÉSZ-szel, azokat e szövetség egyetérté­sével dolgozták ki. • A pécsi egyetemisták állami garanciával támogatott hitel­kompenzációt kémek a terve­Tisztelt Szerkesztőség! Meggyőződésein, hogy a naponként megjelenő me­gyei lap nemes célokat szol­gál. Dolgozói tiszteletet érde­melnek. E nézetemből faka­dóan aggódáshoz hasonló ér­zéseim támadtak folyó hó 10-én az első oldalon megje­lent közlés olvasása nyomán, melynek címe: Drágul a tej. Aggódásom oka: még nincs két éve, amikor jött az infor­máció: tízezer forint jutalmat kap az a tehéntartó gazda, aki tejelő tehenét vágóhídra lead­ja. (És ekkor jött egy draszti­kus tejáremelés is. A rendelet „feltalálói” „elfelejtették”, hogy a létminimum táján, vagy alatta élő családokban a szülők nem a piac törvényeit vizsgálják, hanem hogy első­sorban gyermekeik számára a legalapvetőbb közszükségleti dolgok beszerzéséhez rendel­keznek-e anyagiakkal.) Most pedig azt olvasom: „... a tej­termelés ösztönzésére növelni kellett a felvásárlási árakat...” (El kell ismemi: néhány hónap elteltével a tejügyben kitűnő leépítést végeztek az ille­tékesek. Talán megérdemel­nék a célprémiumot. így van az, amikor tevékenységeket zett havi kétezer forintos tandíj bevezetéséhez. A JPTE és a POTE hallgatói állásfog­lalása szerint a felsőoktatás fi­nanszírozásának egyik eleme­ként csak akkor értenek egyet a tandíjjal, ha azt megfelelő kompenzációval vezetik be, mert az a véleményük, hogy ez a feltétele az esélyegyenlőség­nek. Szorgalmazzák továbbá, hogy a tandíjbevétel egésze maradjon a felsőoktatási intéz­ményeknél. • A ’miskolci nagygyűlés szó­nokai szerint a felsőoktatási érdekképviseleti szervezetek elviekben soha nem ellenezték a tandíj bevezetését, azonban annak feltétele egy új felsőok­tatási törvény bevezetése, és esélyegyenlőséget megterem­tő kompenzációs rendszer. Amint elhangzott: az egységes kétezer forintos havi tanulmá­nyi díj helyett intézményeként és karonként differenciáltan kellene megállapítani az ösz- szeget a képzési költségek fix százalékában. • Debrecenben nem volt egyetemista demonstráció. A KLTE diákönkormányzata ál­lásfoglalása szerint a debrece­ni diákok az érdemi tárgyalá­sok előtt elhamarkodott lépés­nek tartják a hallgatók de­monstratív fellépését. A tandíj bevezetését csak abban az esetben tekintik elfogadható­nak, ha a kormány garantálja, hogy 1993. február 15-éig a parlament elé terjeszti a felső- oktatási törvényt, s kidolgozza a hallgatóknak nyújtandó ked­vezményes hitelkonstrukciót. Ezekkel együtt elfogadható­nak ítélik az egységes tandíj bevezetését de mindenképpen szükségesnek tartják, hogy az 1994-es oktatási évtől kezdő­dően az intézményi tanácsok a képzési költség arányában ál­lapítsák meg a tandíjakat. A KLTE-diákok állásfoglalásá­hoz csatlakoztak a helyi agrár- és az orvostudományi egye­tem hallgatói. irányító személyekből hiány­zik a szegény tömegek iránti empátia.) Utóirat: Semmi új informá­cióval szolgálni nem tudok, mivel a Tisztelt Szerkesztőség tagjai nálamnál sokkal jobban ismerik társadalmunk feszítő problémáit. Csupán a megyei lap olvasótáborának egyik tag­ja írja le most gondolatát, aki főiskolát végzett, nyugdíjas és e végzettségének megfelelő munkakörben töltött 38 évet. (A szokásos 40 évi szolgálat­ból a második világháború „vett el” két évet.) Akinek je­lenlegi nyugdíja: 11 525 fo­rint. Felesége postahivatal-ve­zető volt, aki 1943-ban kezdett és miniszteri kitüntetéssel végezte hivatali tevékenységét — normál körülmények kö­zött végbemenő nyugdíjazásá­ig. Jelenlegi nyugdíja: 9365 forint. Az előzőkben már említett meditációm egyik része: nap­jainkban még tartjuk ma­gunkat a létminimum határa közelében. De mi lesz január elsejétől, ha a tej 8%-os eme­lése már prognosztizált? Ki garantálja, hogy az csak 8% lesz? És hol van még az egyéb áremelés? Cím és név a szerkesztőségben Nyíregyháza — (KM - BE) — Nincs még kialakulva az európai államszisztéma, ami­ből még sok gondunk szár­mazhat — egyebek között erre hívta fel a Figyelmet Alexander Arnot német nagy­követ a napokban a nyíregy­házi tanárképző főiskolán megtartott előadásában. — Nagyon ellentétes folyamatok Figyelhetők meg az átalakuló Európában: a korábbi nagy államok széthullásával szem­ben egy integrálódási törek­vés is tapasztalható. — Nagyon differenciált ma az európai államrendszer, és mélyen strukturált kontinens lett Európa — folytatta a nagykövet. — Egyre kevesebb a nagy, és egyre több a kis ál­lamok száma, új országok lép­nek a függetlenség útjára. Különleges a viszony Orosz­ország és az USA között, ugyanakkor az úgynevezett középhatalmak — britek, né­metek, franciák, olaszok, uk­ránok — mellett új kisállamok jelennek meg, mint például Szlovénia, Horvátország, és ez a folyamat folytatódhat. Le­hetséges még további államok A fejlett nyugati országok­ban a gazdaságpolitika (és a választási kampányok) meg­határozóan két problémakör körül forognak. Az egyik fó­kuszban lévő emésztő kór az infláció, a másik pedig a munkanélküliség. A kettő igen erősen hat egymásra, ám a 70-es évek óta a stagflá- ció, azaz az infláció és a vi­szonylag magas munkanél­küliség együttes jelentkezése óta megdőlt az a keynesiánus axióma, hogy nagyobb kor­mányzati beruházásokkal az infláció növekedése fejében csökkenthető a munkanél­küliség. Manapság az infláció nem elhanyagolható szintje mellett mind a OECD-országokban, mind az Európai Közösség ál­lamaiban a munkanélküliség átlagosan 8-9% körüli érték­ben jelentkezik, s vannak olyan országok (Spanyolor­szág, Görögország), amelyek tartósan 15% feletti munka- nélküliséget produkálnak. Hozzá kell tenni azonban, hogy ma, ha nem is a válság, de a stagnálás jeleit láthatjuk a nyugat-európai és észak-ame­rikai gazdaságokon. A fellen­dülés első jelei a gazdaságku­tató intézetek előrejelzései szerint az 1993-as év második felére várhatók. A szakemberek a munkanél­küliségnek három alapvető fajtáját különböztetik meg: a súrlódásos, a strukturális és a recessziós (ciklikus) munka- nélküliséget. Az első abból a nyilvánvaló okból táplálkozik, hogy az embereknek idő kell, amíg új munkahelyet találnak. Nem megy minden zökkenő- mentesen, s ez átmenetileg, amíg az álláskeresés sikerrel nem jár, munkanélküliséget szül. Ennek a jelenségnek egy „bővebb” válfaja a strukturá­lis munkanélküliség, amely alapvetően abból táplálkozik, hogy a gazdaság átstrukturáló­dását, új, dinamikus ágazatok felbukkanását és jól bejáratott szétbomlása. Spanyolország­ban nagyon erősek például a baszkok és a katalán autonóm mozgalmak, Nagy-Britannia a skót vagy a walesi polgárok miatt szintén soknemzetiségű állam. — Ebben a helyzetben a német politikusok egy európai állam kialakítását látják cél­szerűnek, egy közös külügy­minisztériummal, közös biz­tonsági- és védelmi, valamint gazdasági és pénzügyi politi­kával. Európában feltehetően nőni fog a nagyobb államok egymás közötti rivalizálása, ismételt politikai konfliktu­sokra kerülhet sor. Most be­szélni az európai egységesítés­ről: utópia, de érdemes érte küzdeni, mert nincs alternatí­vája. Amint a jáki templom sem tisztán csak magyar alko­tás, hanem a francia gótika re­meke, vagy Mátyás rene­szánsz vára is olasz mesterek műve, életünk számos terüle­téről vehetnénk a példát, hogy nem vagyunk csak magyarok, vagy csak németek. Az Euró­pai Közösségbe felvételre vá­rakozó államok közül a viseg­rádi hármak számíthatnak leg­hamarabb a csatlakozásra, termelési vertikumok leépülé­sét a munkaerő nem tudja kö­vetni. Itt bizony hosszabb idő­be telik, amíg a szakmában (pl. a vaskohászatból a textili­parba) váltam tud a munkaerő. Ez még akkor is így van, ha gyors és szakszerű átképzés­ben részesül. A másik tünete a területi mobilizáció hiánya, azaz a költözéssel óhatatlanul egybekötött munkahelyváltás problémája. (Lásd a Ruhr-vi- dékről tömegesen elköltözni kényszerülő munkások prob­lémáit.) Ismerjük még a szakiro­dalomban az önkéntes munka- nélküliség fogalmát, azaz azon rétegeket, akik nem is akarnak dolgozni. (Mert azért ilyenek is vannak.) Megint más kate­gória a munkanélküliség ter­mészetes rátája, amin a köz­gazdászok a piacgazdaság súr­lódásos és strukturális nehéz­ségeiből, valamint önkéntes munkanélküliségből adódó mértékét értik, s ezt egyesek 3-A, mások 5-6%-ra teszik. (Kultúráról kultúrára és társa­dalomról társadalomra más és más lehet ez a „természetes” szint.) Körülbelül ezen a szin­ten mozog például Japán és Svájc munkanélküliségi mu­tatója, és Svédország is hason­ló cipőben jár. (Bár itt a telje­Alexander Arnot német nagykövet Balázs Attila felvétele köztük is elsősorban Magyar- ország, amelynek súlya a tér­ségben a korábbi önmagához képest felértékelődött. Lapunk munkatársának vá­laszolva a nagykövet többek között azt elemezte, hogyan fogadta Európa a német egysé­gesítést, és mi a garancia arra, hogy Európának nem kell fél­nie a németektől. — Egész Európa nagy tar­tózkodással fogadta a német újraegységesítést, mert vala­minek az alapján úgy gondol­sen más szemléletből adódóan nagy a rejtett, az ún. ,kapun belüli” munkanélküliség.) A harmadik fő kategória a gazdasági válságból adódó re­cesszió (ciklikus) által okozott munkanélküliség, ahol is az egész gazdaság, nemcsak egy- egy ágazat van komoly gond­ban. Itt az általános leépülés, s a munkahelymegszűnés a jel­lemző. Ez a gazdasági ciklu­sok váltakozása szerint (a leg­több szakember szerint kb. 5-6 évenként) váltakozik, s a mostani gazdasági mélypont után ezért jósolnak a közgaz­dászok jövőre gazdasági növe­kedést a fejlett országokban. Ez egyébként nagyon kedve­zően hatna a magyar termelés­re is, hiszen mi köztudomású­an nagyon külgazdaság-érzé­kenyek vagyunk, s egy, nyu­gati fellendülés nagyobb ma­gyarországi beruházásokat és sokkal dinamikusabb export- növekedést jelentene. Ennek hatása — még ha a belső piac pang is — jótékonyan hatna a hazai termelésre, a munkanél­küliség csökkenésére, a hazai gazdasági fellendülés beindu­lására. Magyarország sajátos tra­gédiája, hogy a három típusú munkanélküliség egyszerre hat, s mi több, mindez felké­ták: a németek úgyszólván a természetüknél fogva agresz- szívek, és minden nap csak egy céljuk van, az, hogy má­sokat megtámadjanak. Nem fáradhatunk bele annak hang- súlyozásába, hogy Hitler egy kivétel volt, és sohasem volt egy parlamenti demokrácia kormányfője, hanem egy ter­rorista diktatúra vezetője volt. Mi vagyunk az elsők, akik ma­gunkat erre emlékeztetjük, ugyanakkor meg kell szabadí­tani magunkat a kliséktől, és a mai helyzetünket a mai sze­münkkel kell nézni. — Itt vetődik fel, mi az ál­láspont a szélsőjobb fiatal cso­portok tevékenységével kap­csolatban. A legtöbb csoport esetében lokális, helyi meg­mozdulásokról van szó, mö­göttük működő egységes szer­vezetet eddig nem találtak. Ezeknek a csoportoknak a tag­jaival általánosságban a poli­tikusok is csődöt mondanak, mert nem lehet velük beszélni. Vannak köztük húsz éven aluli fiatalok is, akik fanatikusak, és fanatikusokkal szemben, amíg izolált, kis csoportokról van szó, azonnal fel kell lépni jogi eszközökkel. születlenül, előzmények nélkül érte a hazai gazdaságot. A ko­rábbi kapun belüli munkanél­küliségnek a hatékonytalan- ság, a termelési szerkezet és technika elavulása volt az ára, s nem szabad elfeledkezni a rendkívül súlyos mértékű el­adósodásról sem. A nyolcva­nas években ez a szituáció még nagyfokú stabilitást, munkahelyi tisztaságot és elfogadható fizetéseket jelen­tett, de ennek rendkívül ke­serves ára van, s ezt éppen most fizetjük meg. A jövőfel­élésről beszélek, a terheknek a fiatalabb generációkra történő áthárításáról. (Az eladósodás terheit ugyanis legalább még egy másfél évtizedig, a népes­ség fokozatos elöregedésének súlyos társadalombiztosítási következményeit pedig még legalább három-négy évtize­dig fogja ez az ország nyögni.) Ilyen körülmények között a hazai munkanélküliség orvos­lására nagyon szűkek a le­hetőségek, ezért nehéz ennyire erős „ellenszélben” bármilyen érzékelhető eredményt felmu­tatni. Ez persze nem jelenti azt, hogy ezt ne próbálnánk meg, s mi több, gazdasággal foglalkozó politikusként azt kell mondanom, hogy meg kell próbálni. Legalább azo­kon a területeken kell tenni valamit, ahol a folyamatok túl­lendülnek az önmagukat fel­gyógyítani képes (öngyógyító) állapoton, s jóvátehetetlen, megfordíthatatlan helyzetet eredményeznek. Megítélésem szerint három ilyen válságje­lenség van ma Magyarorszá­gon, amely a munkanélküliség körében jelen van, s amelyet valamilyen módon kezelni, csillapítani kell. Ez a három terület az ifjúsági munkanél­küliség, a nagyfokú területi aránytalanság és a tartós mun­kanélküliség akut problémája. A továbbiakban e problémákat venném nagyító alá. Mádi László (Folytatjuk) Elsősorban munkanélküli lányok, asszonyok vesz­nek részt a fehérgyarmati művelődési központ gép­írótanfolyamán Molnár Károly felvétele Aggódás tejügyben Nagyító alatt a munkanélküliség (1) A három típusú társadalmi jelenség egyszerre hat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents