Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-03 / 285. szám

1991. december 3., csütörtök GAZDASÁG Kelet-Magyarország / „Emberfelettit produkált a társaság” 20 éves a nyíregyházi papírgyár Nyíregyháza (KM - MCS) — Az ünneplés szerény és csendes lesz, a tortán húsz szál gyertya fog égni. Pénteken a Korona Szálló nagytermében huszadik születésnapját ün­nepli a Dunapack Rt. nyíregy­házi papírgyára, amelyre azt a 110 dolgozót hívták meg, akik a kezdetektől itt voltak. Inter­júnkban Sárái Sándorral, aki hat héttel az átadási ünnepség után beruházási csoportveze­tőként került a gyárhoz, és akit 1983-ban neveztek ki igaz­gatónak az elmúlt két évtize­det értékeltük. — A vidéki iparosítás egyik mintapéldájaként je­gyezték húsz éve a nyíregy­házi papírgyárat, amely ha- sonlított-e valamennyire az eddig sokat szapult átkos gyarmatosításra, amikor a Budapesten elhasznált, ócs­ka gépeket letelepítették vi­dékre? — A nyíregyházi koncepció teljesen más volt, vadonatúj gépeket telepítettek le, egyet­lenegy használt berendezést sem szállítottak le. Az akkori legkorszerűbb technológiát valósítottákjmeg, és mindezt a beruházás összköltsége, a 700 millió is igazolja. 1978-ig fo­lyamatos volt a fejlesztés, on­nantól kezdve volt egy nagy lélegzetnyi szünet, majd az újabb rekonstrukciót 1985- -86-ban jegyezhettük fel. Két oka volt, hogy Nyíregyházát választották. Az egyik: a szov­jet határ közelsége, a másik: a nyírségi szabad munkaerőka­pacitás lekötése volt. Az ered­mény: Közép-Európa egyik, és Magyarország legnagyobb Sárdi Sándor Harasztosi Pál felvétele papíralapanyagú feldolgozó gyáraként jegyeznek bennün­ket, ahol két eltérő termékcso­portot gyártunk. — Szinte minden évben ír­tunk lapunkban a fővárosi anyavállalat és szabolcsi gyáregységének civakodásá- ról, utóbbi önállósodási szándékáról, amely csak rit­kán valósult meg. Önöknél mennyire volt jellemző az ilyenfajta huzavona? — Megyei szinten példamu­tató önállósággal rendelkező gyáregység voltunk, és hason­ló jelzővel illetem a papíripar decentralizálását. Egyre foko­zódó mértékben magunk ke­reskedtünk, személyzeti és bérpolitikánkat az adott sza­bályzókon belül magunk ala­kítottuk. Folyamatosan tettünk le az asztalra fejlesztési kon­cepciókat, amelyekkel beruhá­zási pénzeket tudtunk kicsi­karni. Például 1985-ben, ami­kor megnőttek a piaci igények, a karbantartási költségek egy­re jelentősebbek voltak, a technikai színvonalat is emel­ni kellett, akkor világbanki hi­telhez jutottunk, abból valósí­tottuk meg a rekonstrukciót. — A papíriparban szinte elsőként zajlott le a priva­tizáció, amely érdekesen zaj­lott, hiszen megmaradt a nagyvállalat, ugyanakkor a létrejött részvénytársaság­ban 40 százaléknyi részvény- pakettet egy osztrák tulajdo­noscsoport szerzett meg. A megmaradt állami vagyon privatizációja mikor folyta­tódik? — Opciója van a külföldi­nek arra, hogy 50 százaléknyi tulajdonrész fölé kerüljön, de nem különösebben érdeklődik az újabb lehetőség iránt. A vállalaton belül a csepeli, a dunaújvárosi és a nyíregyházi gyárat együtt privatizálták, ez egy teljes vertikumot jelentett. Úgy érzem, ebben a hármas csoportban a nyíregyházi gyár vonzó faktor volt a vásárlás­nál. — Két éve, az rt. alakulá­sánál, az egyik osztrák ven­dég úgy fogalmazott, hogy a gyengébb minőségű orosz papírt folyamatosan kivált­ják nyugati alapanyaggal. Sikerült mindezt megvalósí­tani? — Jelenleg több keleti alap­anyagot használunk, mert a gépeink nem a maximumon dolgoznak, így megéri bizo­nyos termékek gyártásánál az olcsóbb papírt használni. Az orosz papírt pedig minden mennyiségben lehet kapni és nemcsak dollárét, hanem né­hány esetben barterügyletben is. — Korábban büszkén em­lítette, hogy a gyár minden évben nyereséges volt. En­nek ellenére milyen hullám­völgyeket kellett átélniük? — Két nagy hullámban kö­vetkezett be jelentős vissza­esés az értékesítésben. Tavaly májusban volt az egyik, ami­hez ősszel már termelésirányí­tásban, létszámban alkalmaz­kodtunk, a másik idén tavasz- szal következett be. Sajnos, emiatt „fogyókúrára” kény­szerültünk, jelenlegi létszá­munk 500-ra olvadt. Egy pél­da: tavaly 30 millió zsákot ex­portáltunk, idén lesz olyan hó­nap, amikor 60 milliót. Irgal­matlan munka volt, mert a bel­ső piac összeomlott, a csúcs­hoz képest 25-30 százalékot igényel. Mindez annak ellené­re történt, hogy szinte az összes iparágnak szállítunk csomagolóanyagot. — A nyíregyházi mamut­cégeket nézve többnyire a csőd szélén tengődnek, illet­ve a felszámolás jutott szá­mukra. Egyetlen kivétel ma­radt, a papírgyár. — Környezetbarát alapa­nyagból kelendő, és úgy ér­zem, jó a tennék, hasonlóan jó a technológia és ehhez egy el­szánt dolgozói és vezetői gár­da párosul. Megítélésem sze­rint emberfelettit produkált ez a társaság. Az eredményünk még annak ellenére is pozitív, hogy a kétes kintlévőségeink közül kb. 70 millió várhatóan nem fog befolyni, hiszen part­nereink közül 80-an csődöt je­lentettek, 20 ellen pedig elkez­dődött a felszámolás. Felszállási engedély Abdulnak Pilótaképzés angol nyelven Nyíregyháza (KM - MCS) — A papának nem kellett nagyon mélyen zsebbe nyúl­ni, kifizette a tandíjat, és fiát beíratta Nyíregyházára an­gol nyelvű pilótaképzésre. Dubaiból azért szinte napon­ta telefonál Abdulnak, aki a csehszlovák ZLIN 142-es gépből már felülről is látta a megyeszékhelyt és környé­két. Szokványos érdeklődésnek könyvelték el a GATE nyír­egyházi mezőgazdasági főis­kolán, amikor egy Debrecen­ben tanuló indiai hölgy rákér-, dezett; öccse, a 17 éves Abdul Nazar mikor kezdheti meg az egyéves pilótakurzust. Koráb­ban is érkezett hasonló kérés, amelyből nem lett semmi. Fő­leg Abdul és családja viszont komolyan gondolta mindezt, be is fizették egy évre a 350 ezer forint tandíjat és szeptem­bertől már megkezdődhetett az oktatás. Az indiai fiatalember az első Magyarországon, aki angol nyelvű pilótaképzést kap. Egyéni tanulmányi rendet ala­kított ki számára a főiskola, valamint a nyíregyházi TRÉ­NER Kft. Előbbi az elméle­ti. utóbbi a gyakorlati képzést nyújtja. A legmeglepőbb, hogy az engedélyeket rövid idő alatt be lehetett szerezni, az a sokat szidott bürokrácia most nem működött. Augusz­tusig 140 repült órát teljesít Abdul, emellett 20 órát tölt a szimulátor mellett, júniusban pedig egy intenzív táborban vesz részt. Az angol nyelvű oktatását egy trió tartja, Har- math Ottó, Pataki Zsolt és Farkas László. — Indiában nagyon nehéz bejutni a pilótaképző iskolába — indokolja döntését a fiatal­ember, aki egyáltalán nincs ki­békülve a novemberi hideggel, fázósan húzza össze nagyka­bátját. — Á 200 helyre 10 ez­ren jelentkeznek. Mivel nővé­rem és fivérem is Magyaror­szágon tanul, én is csatlakoz­tam hozzájuk. Remélem, a si­keres vizsga után valamelyik közel-keleti légitársaságnál ál­lást kapok, hiszen nagyon ked­vező feltételeket nyújtanak, 4 ezer dolláros havi fizetést, au­tót és uszodás lakást. A főiskola és a kft. referen­ciamunkának is tekinti az indi­ai fiatalember oktatását, hi­szen ez az első, emellett Irán­ból és az Arab Emirátusokból is jelezték: érdekli őket a nyír­egyházi képzés. Mindez a két nyíregyházi cég számára jó üzletnek ígérkezik, a hallgatók is nyernek, hiszen az itteni ár lényegesen alacsonyabb, mint egy német ajánlat. A fiatalember CPL/IR ke­reskedelmi pilóta jogosítványt fog szerezni, amit a tervek szerint FAA amerikai enge­délyre kíván honosítani, mi­vel ezt a világon bárhol elfo­gadják. ' Felszállás előtt Abdul a fejhallgatóját igazgatja, mellette Pataki Zsolt repülőgépve­zető szakoktató már a műszereket figyeli Balázs Attila felvétele A jótékony vállalat Van gazdasági programjuk Nyíregyháza (KM - Nábrá- di Lajos) — Szívesen adunk hírt arról, hogy egy gondok­kal küzdő vállalat karácsony előtt jótékonykodik, segíti a pénztelen embereket. Teszi mindezt egy immár gazdasá­gi programmal is rendelkező párt közreműködésével. Ar­ról van szó nevezetesen, hogy hétfőn, november 30- án Nyíregyházán megállapo­dás született a Keresztényde­mokrata Néppárt megyei szervezete és a megyei teji­pari vállalat között. Ennek értelmében a vállalat karácsony előtt egy tonna va­jat, 25 ezer zacskó tejet, na­gyobb mennyiségű tejkrémet és Túró Rudit juttat el a rászo­rulóknak a párt megyei akti­vistáin keresztül. Az akció ré­sze a párt gazdasági és szociá­lis programjának. A pénzt teremtő, jótékony­sággal összefüggő példák egész sorát tudja felsorakoz­tatni a párt megyei szervezete. Nemrég például létrehozták a megyei nőtagozatot, amelyet Együtt Egymásért Szolidaritá­si Alapítványként jegyeznek. Külföldről valutát, élelmi­szert, ruhát küldtek az alapít­vány javára, s belföldről is csordogálnak a támogatások. A nagyobb akció csak mosta­nában indul, ezért is tesszük közzé az alapítvány számla­számát: 216 19232 7007. Itt említjük, hogy a közelmúlt­ban Franciaországból nagyobb mennyiségű élelmiszer és gyógyszer érkezett a párt me­gyei szervezetének raktárába. Ezt hamarosan szétosztják a rászorulók között, de jut a francia adományból a kárpát­aljai szegényeknek is. Figyelmet érdemel, hogy a párt az utóbbi időben szoro­sabb kapcsolatot alakított ki az önkormányzatokkal. Ennek jegyében sürgették a közhasz­nú munkások és a szociális gondozók munkába állítását. Nyíregyházán és Mátészalkán az önkormányzat az említettek munkába állításával enyhített a munkanélküliségen is. A jó példák közé sorolható, hogy Piricsén a párt alapszervezete és az önkormányzat egy kö­zösségi házat hozott létre, amelyet többes célra használ­nak. Ami a nagyobb gazdasági, szociális koncepciót illeti. Már beterjesztették a parlament elé az új szociális törvényterveze­tet. A tervezet többek közt a lakáshoz jutáshoz kér közpon­ti támogatást. A törvényterve­zet mielőbbi elfogadását a párt megyei szervezete támogatja, sürgeti. Érthető, hiszen me­gyénkben különösen kedve­zőtlen a lakáshelyzet. Végül, de nem utolsósorban, említést érdemel, hogy az el­múlt hét végén Nyíregyházán neves budapesti közgazdászok és szociálpolitikusok közre­működésével megyei gazdasá­gifórumot rendezett a párt me­gyei szervezete. E fórumon többen hangsúlyozták: .Álla­mi segítséggel meg kell men­tenünk a még megmenthető vállalatokat, s a dolgozók kap­janak résztulajdont.” A me­gyei gazdasági fórumon is el­hangzott, hogy a párt, illetve a megyei szervezete sürgeti: a mezőgazdaság minél előbb álljon talpra. Közös szekéren Nyéki Zsolt L ényegében erről volt szó az Elelmezésipari Dolgozók Szakszervezetének Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vezetősége által szervezett kilencnapos ren­dezvénysorozaton. Az elmúlt rendszerben bólogatásra kárhoztatott szakszervezetek kinőni látszanak a szerep­ből. Ez kitűnt abból is, ahogy a Földművelésügyi Minisztérium helyettes ál­lamtitkára beszámolva az ágazat jelenlegi helyzetéről, a közeljövőben némi fejlő­déstprognosztizált, s ahogy az EDOSZ főtitkára ennek megvalósulásához — rögtön reagálva — konkrét intézke­déseket sürgetett a miniszté­rium és a kormány részéről. Jó volt nézni, ahogy a Bu­dapestről meghívott illuszt­ris személyiségek itt, Nyír­egyházán, tárgyalóasztalhoz kényszerültek. Persze, bizo­nyára találkoznak a főváros­ban is, de nem árt rendszere­sen a problémákra terelni a figyelmet, főleg nálunk, Sza­bolcsban. Egy másik eseményen az Állami Vagyonügynökség Igazgató Tanácsának tagja a megye több üzeméből jelen­lévő képviselőinek szolgált testre szabott szaktanácsok­kal a privatizációs lépések­ben, a dolgozók tulajdon- szerzési lehetőségeiben. Nagy Sándor, az MSZOSZ elnöke is a szervezők meghí­vására érkezett megyénkbe, s nyílt alkalma a térség egyéb aktuális kérdéseiről megbeszéléseket folytatni. Az ÉDOSZ-napok ’92 jó példája volt annak, hogy a szakszervezeteknek a sztráj­kon, a tömegdemonstráció­kon kívül még számos, béké­sebb eszköz áll rendelkezés­re a problémák megoldásá­ban, illetve megelőzésében. A különböző eseményekre egyformán meghívott kor­mány- és érdekvédelmi kép­viselők megismerhették, s közelíthették álláspontjaikat a legégetőbb kérdésekben, s közvetlen információkkal szolgáltak a munkavállalók számára. Az sem baj, ha más szemü­vegen keresztül látnak egyes problémákat, csak a közös szekér ne akadjon el. S akkor a kifacsart shakespea-re-i kérdés nem a cselekvés té­ny éré, hanem a bőség zava­rára vonatkozhatna.

Next

/
Thumbnails
Contents