Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)

1992-12-23 / 302. szám

1992. december 23., szerda KÜLPOLITIKA Kelet-Magyarország 11

A vietnami Ho Si Minh-város egyik kórházában sikeres műtéttel választották szét a képen látható 11 éves ikerpárt. A helyi orvosok szerint a gyerekek még az amerikai lombperzselő szerek hatóanyagainak voltak az áldozatai

AP*fei.vétel

Szükségszerű az önrendelkezés

Borbély Imre — Kolozsvári Nyilatkozat

Bukarest (MTI) — A Ro? mániái Magyar Szó keddi száma Nézőpont rovatában részleteket közöl Borbély Imre képviselő „Az RMDSZ Kolozsvári Nyilatkozatának néhány vetülete” című terjedelmes tanulmányából, amelyben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség radikális szárnyának ismert személyisége kifejti elképzeléseit „a romániai magyar nemzeti közösség önrendelkezésének szükség- szerűségéről” és „két lehetséges menetrendjéről”, amelyben nagy szerepet szán a januári brassói RMDSZ-kongresz- szusnak.

A tanulmány közzététele várhatólag élénk visszhangot vált ki a kongresszusára készülő RMDSZ-ben, amelynek mérsékelt szárnya mindig óvott attól, hogy a szövetség veszélyeztesse a román demokratikus ellenzékkel kiépített kapcsolatait és kivívott gyakorlati pozícióit. Iliescu elnök éppen hétfőn szögezte le, hogy az etnikai és területi autonómia-elképzeléseket alkotmányellenesnek tekinti, és a Kolozsvári Nyilatkozattól a román ellenzék erői is vagy udvariasan elhatárolták magukat, vagy többnyire — maguk is élesen bírálták.

Borbély Imre okfejtése szerint a belső önrendelkezés két alapvető lépését, a politikai döntés meghozatalát és a szándék kinyilvánítását („azt, amit csak merni kellett”) a Küldöttek Országos Tanácsának október 25-i Kolozsvári Nyilatkozata megtette. A többi lépéshez előzetes egyeztetés, majd kongresszusi döntés kell. Személyi és kulturális autonómia szükséges, hangsúlyozza, az erdélyi magyarság önazonosságának megőrzéséhez. A gazdasági autonómiát nem tartja reálisnak.

A „vélt vagy valós alkotmányi akadályok miatt” két út kínálkozik Borbély Imre szerint mindennek megvalósítására. Az egyik út „egy lépcsőben” mindent egyszerre tető alá hozni, „függetlenül attól, hogy az egyes politikai erők mit tekintenek alkotmányosnak” — ez az erőltetett menet „elképzelhető ugyan, de nem ajánlatos”.

A másik út kétlépcsős. Az alkotmánnyal, véleménye szerint, semmiképpen nem ütköző elemek az első lépcsőben kerülnének megvalósításra, úgy mint a romániai magyarság összeírása és választási listák összeállítása, az általános és titkos magyar választások útján létrehozott magyar nemzeti közösség önkormányzata, a végrehajtó apparátus kiépítése, magyar kulturális autonómia, magyar helyi ön- kormányzatok szövetségének létrehozása.

Az autonómia azon formái, amelyek „egyesek szerint” ütköznek a jelenlegi alkotmánynyal, a második lépcső tárgyát képeznék. Ezek: a magyar területi autonómia és társnemzeti státus az összmagyarság számára.

Az első lépcső megvalósítása, írja Borbély Imre, a — Brassóban január közepén esedékes — III. kongresszus által jóváhagyott köztes struktúrát, valamint célprogramot feltételez az önkormányzati struktúra kiépítésére.

Tanulmányának más részében utal a temesvári RMDSZ- politikus arra, hogy korábban az RMDSZ a román demokratikus ellenzék esélyeinek javítása végett több gesztust tett, mint például azt, hogy a kongresszust a választások utánra halasztotta, a Csapó József — az ugyancsak radikális nézeteiről ismert elnökségi tag — által kidolgozott autonómiatanulmányt zárolta és nem vett részt az Erdélyi Magyarok Világkongresszusán. Borbély Imre szerint azonban a választások után semmi sem indokolja többé az önrendelkezés megvitatásának és kinyilvánításának elodázását.

Borbély Imre úgy látja, hogy a valóra váltás esélyeit elősegítheti a „magyar akarat”, az RMDSZ-en keresztül megvalósítandó magyar ön- szerveződés, továbbá, mint kifejti, a „közös román-magyar érdek” olyan távlat adására a romániai magyarságnak, amely a maradást ösztönzi, ugyanakkor nem veszélyezteti Románia területi épségét, végül pedig a „külföldi erőtér”. Énnek fontos elemeként jelöli meg azt, hogy a belső önrendelkezést nyugat-európai „politikai berkekben” mind elfogadottabb megoldásnak tekintik az etnikai kisebbségi problémák megoldására, továbbá az orosz-magyar együttműködést, mivel, írja, Oroszország Magyarországhoz hasonló helyzetbe került azzal, hogy 25 millió orosz vált kisebbségivé. S mivel a Kolozsvári Nyilatkozattal a legnagyobb magyar népcsoport is a belső önrendelkezés mellett döntött, a tanulmány szerzőjének vélekedése szerint „ez ezentúl nagy valószínűséggel az anyaország ilyen irányú politikáját is meghatározza.

Deportált palesztinok

Ötödik napja a „senki földjén”

Kairó (MTI) — Ötödik napja nem tágított kedden a több mint négyszáz palesztint deportáló Izrael, sem a befogadásukat elutasító Libanon. Az előző napi lövésekben súlyos sérülést elszenvedettekkel csökkentett létszámban továbbra is az izraeli és a libanoni ellenőrzés alatt álló területek közötti ütközőövezetben várt sorsára a több mint négyszáz iszlám fundamentalista, akiket terrorakciók megtorlásául toloncolt ki — a nemzetközi joggal és bírálatokkal dacolva — a zsidó állam a megszállt Ciszjordániából és a Gáza-övezetből.

Az Izrael által megszállt libanoni körzet északi határvonalán, Zemrajanál, izraeli katonák váltották fel a velük szövetséges helyi milícia, a Dél- Libanoni Hadsereg (DLH) fegyvereseit, miután az utóbbiak hétfőn ágyúikat használva állították meg a déli irányba elindult deportáltakat három embert megsebesítve, közülük kettőt súlyosan. A DLH katonái még este is lőttek a deportáltak felé. Hétfőn a zónát dél-11 ' 'a • ' « ' «

zárták le a visszatérni igyekvőktől. A harckocsikkal megerősített izraeli alakulat vízágyúval, könnygázgránátokkal, általában tüntetések szétosztására szolgáló eszközökkel van felszerelve.

A kitoloncoltak libanoni utasításra hagyták el a Nemzetközi Vöröskereszt által felállított sátortáborukat, hogy megkíséreljék a visszatérést. Szóvivőjük szerint a palesztinok kimondottan hálásak a bejrúti kormánynak hajlíthatatlanságáért, mert abban bíznak, hogy így előbb számíthatnak „ideiglenes eltávolításuk” végére.

A többnyire Hamasz-akti- vistákból, nagyrészt börtönedzett iszlám fundamentalistákból álló csoport a keddre virradó éjszaka első felét szabadban töltötte a nulla fok körüli hőmérséklet és jeges szél dacára. Helyüket, sátraikat a zónát északról védő libanoni katonák foglalták el. Tekintettel a köztük lévő mintegy ötven idős férfira és gyengélkedőre az éjszaka második felében visszatértek a táborba, amiben-- -»--J'l-------4.ÁU--------Z1-«*

Az eredetileg 415 emberből már csak 410 van a helyszínen, a többieket — sérülteket és orvos kísérőjüket — egy déllibanoni kórházba szállították.

A Vöröskereszt nemzetközi bizottságának helyszínen lévő emberei, akik a hét végén sátorral, élelmiszerrel és gyógyszerrel látták el a deportáltakat, elfogadhatatlannak nevezik a bejrúti kormány merevségét, amellyel immár megakadályozza bármilyen segélyszállítmány helyszínre juttatását.

Menjenek dél felől, az Izrael megszállta „biztonsági zóna” irányából — mondták nekik a libanoni hatóságok, amire nincs lehetőségük, mióta Zem- raját elaknásított töltés zárja le a kérdéses körzettől.

Ami a kitoloncolások izraeli belpolitikai fejleményeit illeti: a kormánykoalícióból részt vevő Merec baloldali párt kedden a kneszet (parlament) külügyi és védelmi bizottságának ülésén emlékeztette Jichak Rabin kormányfőt, hogy a deportálásokat feltételesen támogatta, arra az esetre, ha a koroMiiob- fnioKon

det kezd a Palesztinái Felsza- badítási Szervezettel. A kommunista párt, amely eddig koalíción kívülről támogatta a kormányt, bejelentette, hogy - a deportálások nyomán — e támogatást megvonja Jichak Rabin kormányától. A hétfői bizalmi szavazást a kabinet már a tartózkodó kommunista képviselők szavazatai nélkül nyerte meg.

Izrael arab lakossága a kollektív büntetőintézkedés elleni tiltakozás jeléül kedden hu- szonnégyórás általános sztrájkot tartott. A munkabeszüntetés az arab települések köz- igazgatását, kereskedelmét, oktatási intézményeit egyaránt érintette. A zsidó állam 750 ezres arab kisebbségének képviselői keményen elítélték a tömeges deportálást, s azt la- kosságkitelepítési akciónak nevezték.

Heidar Abdes-Safi, a béketárgyalásokon részt vevő palesztin küldöttség vezetője kedden megerősítette, hogy delegációja addig nem tér vissza a tárgyalóasztalhoz, amíg a kitoloncoltakat vissza nem enProstituáltak, vőlegények, nyuszik

Moszkva (MTI) — Vannak világhírű szállodák, három-, négy-, ötcsillagosok. Vajon hány csillaga van a moszkvai Kozmosznak? Egyesek szerint három, mások szerint egy sem, pedig népszerűségét tekintve nemigen marad el a Hilton mögött. Az alábbi beszélgetés két olasz között zajlott: „Könyörgöm, senor Antonio, ha Moszkvába megy, ne szálljon meg a Kozmoszban. — Miért, senor Ivó? — Szörnyű, észveszejtő... Nem elég hogy az ember alig tudja átverekedni magát a prostituáltak sorfalán, jó, ha nem verik meg és a szobaasszony nem könyörgi ki az ember alsóneműjét. Aludni sem tudtam, mert a fal túlsó oldalán minden este dorbézoltak a nép képviselői. Szörnyű, senor Antoni.”

Az olaszokat a Kozmoszban ,.vőlegényeknek” nevezik. Általában pontos cím-, név- és árjegyzékkel érkeznek. A „vőlegényeket” nemigen kedvelik az alkalmi „arák”, akik szerint az olaszok igényesek, semmiért nem fizetnek. Nem véletlen, hogy éppen Olaszországban találták fel a könyvelést és írták meg a Decameront...

A Kozmoszban a legnépszerűbbek a „nyuszik”, azaz a japánok és a koreaiak. Először is azért, mert nagyvonalúak, és „vevők” a lányok panaszaira. A „nyuszik” szerény és gyors szerelmi partnerek, öt-tíz perc alatt ki lehet szolgálni őket. Nem úgy az egészséges és erős finn favágókat. Amerikaiak, németek, franciák és angolok már nem járnak a Kozmoszba. Róluk tehát szinte semmit sem tudhatnak az új lányok. Van viszont tapasztalatuk az arabokról, akiket szívből gyűlölnek, mert szeretnek haszontalan csecsebecsékkel fizetni és potyázni. A jógók viszont sokszor egyáltalán nefn fizetnek, sőt az is előfordul, hogy jól helyben hagyják és kidobják a lányt, akit előzőleg „partiba vágtak”. A hazai vendégnek nem sok babér terem a Kozmoszban, legfeljebb egy-egy kaukázusinak, ha hajlandó száz dollárt áldozni a szerelem oltárán. Ennyi ugyanis az itteni tarifa.

A Béke sugárúti hotel a volt Szovjetunió egész területének prostituáltjait vonzza, ami érthető is, hiszen a fővárosban sok a külföldi, lehet tehát keresni. A rosztovi, szocsi, volgográdi, baltikumi „vendégmunkások” aztán leverik az árakat, amit nem vesznek jó néven a helybeliek. A pétervári Pribaltijszka- ja bezárását követően a Kozmoszban is „válságot” okozott a túlkínálat, mert a jövevények ötven dollárért kínálták kegyeiket. A moszkvaiak ezt nem tűrhették. Ádáz csaták színhelyévé lettek a mellékhelyiségek, de végül is a „bennszülöttek” győztek.

A túlkínálat következtében csökkent a „színvonal” is. Alig van ma a Kozmoszban igazi nagymenő, többnyire tizenöt esztendős lánykák, vagy viharvert veteránok árulják magukat.

A „placc” legszembeötlőbb jelensége kétségkívül az ötvenéves Sztyesa asszonyság, aki már régóta üzemelteti sajátos hoteltábori bordélyát, de még maga is aktív. Sztyesának nincsenek fogai.

„Nem rossz fogak nélkül?” — kérdeztem. — „Szemmi baj, fogak nélkül legalább nem halapok” — válaszolta.

Vannak a Kozmoszban „jó házból való” lányok is, akik az AIDS-fertőzést is megkockáztatják azért, hogy valaki kivigye őket külföldre.

Hogy alakul a prostik bevétele? Jövedelmüknek csupán az ötödét tarthatják meg, a többit elosztják a stricik, a szállodai folyosóügyeletesek, portások és még isten tudja kik között. A szó szoros értelmében a prostituáltakból él az egész szálloda, amely tulajdonképpen egy hatalmas, de meglehetősen alacsony színvonalú nyilvános- ház. A moszkvai olimpiára épült betonkolosszus valószínűleg végérvényesen és visz- szafordíthatatlanul az ott dolgozó háromezer ember, a néhány száz prostituált és a szállodai szolgáltatásokat

sarcoló kegyetlen alvilági csoportok húsosfazékává vált. A Kozmoszban félő dolgozni. Itt szoktak megszállni a más városokbeli „keresztapák”. Itt mennek végbe a csöndes, de véres leszámolások (holttestekről, „természetesen” soha, senki, semmit sem hallott), a környéken gépfegyverekkel gyilkolnak. A folyosón szembe jöhet velünk valaki és pisztollyal fenyegethet. Megverhetnek, kirabolhatnak, megerőszakolhatnak. Ennek ellenére saját kérésére senki sem akar felmondani és senki sem kerül összeütközésbe a vezetéssel, hiszen mindent a szállodának köszönhetnek. Mostanában a keményvaluta az isten, még a szállodakömyé- ki koldusok is imigyen kéregéinek: „One dollar, please”.

A szállodai alkalmazottak kéregetnek a vendégektől, és persze lopnak is. A ruhaféléket és a táskákat jóformán a naiv külföldi vendég orra előtt lopják el. Elsősorban a gazdagabbakat részesítik előnyben, de egyáltalán nem válogatósak. Visznek mindent: alsónadrágtól fogkeféig. Az ellenőrzésre nem számíthatunk, hiszen mindenki egy rendszeren belül tevékenykedik, a tolvaj és az ellenőr is. Az ellenőrzés megbízhatóságát ecsetelendő, legyen elég egy tény: a minap két csavargó bejött a szállodába, kinyitották az egyik szobát, kialudták magukat, aztán angolosan távoztak, és senki sem vette észre őket.

Ami a hazai vendégeket illeti, még most is ide járnak a parlamenti képviselők iszogatni és alkalmanként egy- egy pofon is elcsattan. Szeretik az orosz népdalokat is és néhanapján kidobják egy-egy társukat a folyosóra. Az ablakon szerencsére nem fémének ki! Az sem ritka, hogy összetévesztik a mellékhelyiséget a folyosóval és meglocsolják a „gyezsumaja” pulpitusát. Távozásuk után üvegek garmadáját takarítják ki a szobából.

A hazai vendégek minden mozdíthatót ellopnak a szállodából. Egy időben a fogasok voltak a „menők”, mostanában a villanykörték. Szeretnek csereberélni is a külföldi vendégekkel. Előfordult, hogy egy részeg finnel három üveg vodkáért elcseréltették a bőrkabátját.

Mostanában szó van a Kozmosz privatizálásáról.