Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-16 / 296. szám
Barátság a zene útján Emlékezetes hangverseny Újfehértón Ujfehértó (Sőrés Ildikó) — Ki ne szeretne időnként átlépni egy mesebeli világba, ahol elfelejtheti a hétköznapokat, a gondokat, a mai élet, a XXL sz. felé száguldó világ katasztrófahelyzeteit, ahol embernek érezheti magát a szó legteljesebb és legnemesebb értelmében? December 5-én este egy ilyen jótékony varázslat tartott fogva azon szerencsésekkel és előrelátókkal együtt, akikkel meghallgathattam a Szatmárnémeti Kamarazenekar és az újfehértói művészek hangversenyét. Egy koncert mindig ígéret, és hogy létre is jöjjön, most nemcsak városunk mozdult meg, hanem egy másik város, Szatmárnémeti polgárai is. Muzsikusait küldte el hozzánk, kiváló karmesterét Mur- gu Dóréit, az est motorját, de még a Szatmárnémeti Északi Színház igazgatója, Cristian Soan úr is hathatós segítséget nyújtott. Aktív támogatása nélkül sem a hangszerekkel utazni, sem a határon olyan gyorsan átjutni nem tudtak volna a művészek. Maudik Béla igazgató úr (akit Daróczi Sándorral örömmel fedeztünk fel a zenekarban is) a zeneiskola tanárai élén vállalta az itteni szervezés oroszlánrészét. Szerencsére, Újfehértó város önkormányzatát, az OTP-t, a Kereskedelmi és Hitelbankot és az Újfehértó és Vidéke Takarékszövetkezetet is sikerült megnyerni az ügynek. Az ünnepi hangulat már az Ady Endre Művelődési Ház előcsarnokában érezhető volt. A „beavatottak” tudták, hogy maga a program is különleges élményt adhat, Mozart, Telemann és Bach műveitől megtisztulást és szellemi felüdülést kapnak. Nem is csalódtak. Az „Egy kis éji zenével,” sokunk kedvencével, Mozart muzsikájával kezdődött a műsor, és a zenekarból előtűnő egy-egy ismerős arc ellenére a közönség észre sem vette, ki a román, ki az itteni, ki az ottani magyar. A legteljesebb harmóniában csendültek fel Mozart dallamai, és csodálatos volt ismét rátalálni a rég ismert zenére. Ez nagyrészt köszönhető Murgu Dorel karmester úrnak, akinek határozottsága, remek tempói és kiváló karakterérzéke nemcsak a zenekari művek, hanem a koncert folyamán a versenyművek zenekari szólamának magas színvonalú előadását is biztosította. így a Telemann F- dúr szvitben is, melynek ifjú kürtszólistái, Györffy Péter (a zeneiskola tanára) és Krucskó Zoltán (a Debreceni Filharmonikus Zenekar tagja) pompás harmóniában, a kettős- versenyek nehézségeit — talán az azonos iskolázottságból is eredő és ezáltal szinte azonos tónussal játszva — feledtetni tudták. Az élmény fokozásaként a zene koronázatlan királya J. S. Bach következett a különlegesen népszerű Brandenburgi koncertek V. darabjával. Itt a három szólistáé a főszerep. A zeneiskola tanárai semmivel sem maradtak adósaink. Az előzőekben kísérő szerepet betöltő csembalójátékos előlépett szólistává, és ezt a szerepváltást könnyedén oldotta meg Daróczi Sándorné. A nyaktörő futamok gyöngyöztek, peregtek az elektromos orgonából csembalóvá átalakított hangszeren. Hozzá csatlakozott fuvolán Hotri Péter és hegedűn Daróczi Sándor. Tökéletes összhangban, hajlékonyán, muzikálisan, de mértéket tartva, szépen formálva adták elő a rendkívül nehéz művet. A közönség annyira nem fáradt el, hogy a „hosszú” tételekből még ráadást is követelt. Ne feledkezzünk meg Buc- hó Ágnes, a városi önkormányzat kulturális osztályának vezetője szívhez szóló és mégis tartalmas műsorvezetéséről sem! Előrelátást említettem a cikk elején a közönséggel kapcsolatban, mert igenis vannak, akik felismerik, mi az igazi érték, akiket az életet valóssá tevő, és ezáltal meghosszabbító dolgok is érdekelnek. Akik megértették, hogy a művészetet támogatni kell, de nem azért, mert koldus, hanem, mert dúsgazdag, de nem anyagi értelemben. (Japán csodájára járunk, pedig a példa világos: a gazdasági fellendülést a kultúra előzetes hathatós támogatása segítette elő.) Kiállítás vakoknak Budapest (MTI) — Victor Vasarely 13 képéből vakok és gyengénlátók számára érzékelhető adaptációkból nyílt kiállítás Budapesten, a Bolgár Kultúra Házában. A december 21-ig nyitva tartó tárlaton megtekinthetők Szász Endre, Ruttka Ferenc, Kneisz Eszter, Finta Edit és Kléh Ilona képei. A tárlat utolsó napján a képekből aukciót rendeznek és a bevételből egy vak kisgyermek taníttatásának költségeihez kívánnak hozzájárulni — mondotta a tárlat megnyitásakor a kiállítás rendezője, Ambrus Sándor vállalkozó. Betlehemesek Budapest (MTI) — Ez évben a szatmári ifjúsági egyesületek szervezésében rendeznek betlehemes találkozót december 19—20-án Szatmárnémetiben. A kétnapos rendezvényre mintegy 10 faluból érkeznek csoportok, többségükben Észak-Erdélyből, Szatmár és a Máramaros vidékéről. A résztvevők román, cigány és magyar betlehemes játékokat mutatnak be. A rendezvényt a Néprajzi Múzeum és a Kriza János Társaság támogatja. A betlehemes játékok szünetében néprajzkutatók, lelkészek tartanak néprajzi előadásokat. A Halmi betlehemes csoport Budapesten is bemutatkozik, szombaton és vasárnap délelőtt és délután lépnek fel a Néprajzi Múzeumban. Szombaton 10—17-ig, ugyancsak a múzeumban népi iparművészek részvételével karácsonyi vásárt rendeznek, vasárnap 11 órától pedig Kalendáriumi ünnepek címmel tárlatvezetés lesz A magyar nép hagyományos kultúrája elnevezésű állandó kiállításon. Napjainkban is példakép lehet Kilencvenéves dr. Ujszászy Kálmán professzor Sárospatak (KM - Kováts D.) — Példaképekre szükség van napjainkban is, s dr. Új- szászy Kálmánt egyértelműen annak lehet tekinteni — jelentette ki köszöntőjében (melyet az országgyűlés kulturális bizottsága nevében mondott) Vitányi Iván. S ezzel a kijelentéssel vélhetően mindenki egyetért Az ünneplők és köszöntők serege abból az alkalommal gyűlt össze a „Bodrog parti Athénban” pénteken, hogy tiszteletüket tegyék a kilenc- venesztendős professzor előtt. A figyelem nemcsak a sárospatakiak, a Borsod-Abaúj- Zemplén megyeiek részéről fordult Kálmán bácsi felé, érkeztek egyházmegyéjéből, s az ország minden részéből. Sok helyet igényelne, ha felsorolnánk, kik köszöntötték, hiszen jelen voltak egyházi szervezetek képviselői, néprajzosok, öregdiákok, és sokan mások. Dr. Ujszászy Kálmán gazdag életművét, sokévtizedes tevékenységét méltó módon koronázták meg, a díszünnepségen a köztársasági és a miniszterelnököt képviselő Fekete György államtitkártól átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét, mely az egyik legnagyobb állami kitüntetés. S ez már dukált — ahogy az államtitkár fogalmazott — „a ma- gyár egyetemes kultúra kiváló alakjának”. A professzor urat Szabolcs- Szatmár-Beregben is sokan ismerik: teológusként, tanárként, cserkészvezetőként, az európai hírű tudományos gyűjtemény igazgatójaként, vagy egyházkerületi főgondnokként. Ismerik, szeretik, tisztelik, hisz olyan ember, aki nemcsak tanítója, de barátja is volt diákjainak a teológián. Őt, aki — mint dr. Kocsis Elemér püspök, a Tiszántúli Református Egyházkerület nevében köszöntve nevezte: — európai jelenség, aki tárgyilagosan tudott tudós maradni. Hosszan tartott a köszöntő, — személyes emlékekkel színesítve — melynek során Kálmán bácsi átvehette a Kolozsvári Protestáns Teológia által neki adományozott díszdoktori oklevelet. Mészöly Dezső hozzá írt versét mondta el, a sátoraljaújhelyi székhelyű Ka zinczy Ferenc Társaság ez al kalomra adta ki hasonmás kia dásban dr. Újszászy Kálmán fi falu című, 1936-ban megjelen könyvét, mely útmutatás (volt a magyar falu tanulmányozá sához. (E kiadványról a Hol nap című irodalmi és társadal mi folyóirat decemberi számá ban olvashatnak részleteseb ben.) A köszöntést követően í professzor idézte a múlt né hány kedves emlékét, még mt is tréfálkozva, jó egészségben szellemi frissességgel. Az ebédet követően néprajzi és hely- történeti témájú felolvas«! üléssel tisztelegtek az ünnepelt munkássága előtt. A klasszikus grafológiai kézikönyve Budapest (MTI) — A Grafológiai Intézet megjelenteti A klasszikus grafológia kézikönyve című kötetet. Erről az intézet munkatársai tájékoztatták a sajtó képviselőit. A könyv a magyar grafológia — háború előtti — klasz- szikusainak, a jelenkor neves hazai és külföldi szakembereinek válogatott tanulmányait tartalmazza. A kötetben gazdag táblázat és írásminta- gyűjtemény is található. Az intézet a kézikönyvet laikusoknak, gyakorló és pályájuk elején álló grafológusoknak egyaránt ajánlja. A könyv — amelynek kiadását a Frank Tibor Grafológiai Alapítvány támogatta — 5 ezer példányban jelenik meg, ára 970 forint. A kötetet a Grafológiai Intézel terjeszti. S. Borges —mm rr ■*/./* IUZIjBtŐK Átalakulnak kulturális intézményeink. Nemcsak külső arculatukban, hanem belső funkcióikban is. Vállalkoznak. Karácsonyi vásár az ificentrumban 8alá2$ Attila felvétcie j-k ell az öregúr arcát fii-e gyelte, de az inkább AJ egy vastag könyv iránt mutatott feltűnő érdeklődést. —Százezer fonttal tartozik, Bed — mondta határozottan. — És most már fizetnie kell. A vendég elsápadt. — És ha nem tudok? No, persze, csak elméletileg kérdem... — Elméletileg ez bíróságot jelentene. Gyakorlatilag pedig korai halált. Vagyis én a maga helyében fizetnék. Lehangoltan távozott, mert tudta, hogy ezzel a vén uzsorással nem lehet játszani. Eszébe jutott, hogy egyik adósát a napokban húzták ki a Temzéből. Dehát ekkora összeget nem tud összeszedni. Talán, ha biztosítása lenne... Ez az. Felveszi a hitelt, s aztán nem törleszt. Egészen vidáman kezdett a terv végrehajtásához. Felhívta a meteorológiai intézetet. — Kérem szépen, milyen idő várható a jövő hét végén, meg tudnák mondani. Mi ugyanis nagyobb kerti ünnepséget tartanánk. — Ha teheti, halassza el, úgy tűnik, viharra számíthatunk— mondta egy hölgy udvariasan. Es azt is hozzátette, hogy persze, ez csak távprognózis, és nem bizonyosság. Bell jó hírként fogadta a közlést. Neki kifejezetten jól jönne akár az ítéletidő is. Másnap vett néhány kelléket, kötözőanyagot, és különböző helyeken öt liter olcsó, műanyag edényben árusított bort. Ezek tartalmát, undorral öntötte ki otthon. Aztán sorra járta a benzinkutakat és normált vett, mert, mint mondta, gyorsan nő a fű a kertben, nyírnia kell. Péntekig elintézte a biztosítást, simán ment. Melege volt, érezte, hogy a meteorológuscsak néhány másodperc, és a benzin megteszi a hatást. Legfeljebb fél óra, amikor észrevehetik a tüzet, de addigra minden kellék úgy elég, hogy senki sem gyanakodhat gyújtogatásra. Amikor a tűzoltókat kihívták, Bell a törzshelyén, a sarki kocsmában ült. Jelenlétét azzal tette emlékezetessé, nak igaza lesz, a levegő nagyon fülledt. Aztán a viharfelhők is megjelentek, majd a dörgést is hallani lehetett. Sietve berakta a kellékeket az autóba és a régi raktárhoz ment, ami tele volt kocátokkal, jól égő holmival. Ezt a raktárt, előzőleg 120 ezer fontra biztosította. A trükk szinte gyerekjátéknak tűnt. Behordta, egyenként elhelyezte körben a benzines műanyagedényeket, gondosan lecsavarta a kupakját mindegyiknek. Gyújtózsinórral összekötötte őket, s ahol ezek vége találkozott, ott gyertyát gyújtott. Dolgát végezve, sietősen távozott. A vihar már tombolt, s ennek különösen örült, hiszen nincs ember, aki ilyenkor kimenne a falak közül. Úgy számolt, hogy körülbelül 25 perc, amíg a gyertya leég annyira, hogy a gyújtózsinórok tüzet fognak, aztán hogy két ismerősétől is megkérdezte hány óra, merthogy elromlott a karórája... A raktár teljesen megsemmisült. Majd a biztosító fizet, mondta a szakértő, kijelentve, hogy a tűz oka villámcsapás volt. Néhány nappal később egy jól öltözött úr kereste a lakásán Bell raktártulajdonost. — Wright felügyelő vagyok — mondta megnyerő módon. — Velem kellene jönnie, néhány dolog tisztázására. — Nos, miről van szó? — kérdezte Bell a rendőrségen. —Az alibijéről uram. Pontosabban a délután egyik félórájáról a múlt hét végén. — Fél hatkor már a kocsmában voltam. Megkérdezheti, felügyelő. — Megtörtént. De engem az ezt megelőző fél óra érdekel. Bell agyán átvillant, hogy éppen akkor volt a raktárban, a trükk előkészítésén. — Otthon voltam. — Nem az öreg uzsorásnál volt véletlenül, akinek vagy százezer fonttal tartozik?—A felügyelő kis szünetet tartott, majd folytatta: — És akit megölt, mert nem tudott neki fizetni! Felhívom a figyelmét, hogy igen nagy bajban lesz, ha erre a fél órára nem lesz alibije. A gyilkosság komoly dologi —En nem öltem meg senkit — kiáltotta váratlanul Bell. —A raktárban voltam, szóval előkészítettem a tüzet. Letartóztathat, mert át akartam vágni a biztosítót, de az öreg megöléséhez semmi közöm! A felügyelő egy eddig hallgató úrhoz fordult. — Uram, ön, mint a biztosító szakértője, elfogadja a véleményt, szóba jöhet a gyújtogatás? — Kizárhatjuk nyugodtan. A tüzet villámcsapás okozta, s ezért Bell úr, a tulajdonos 120 ezer font kártérítést kap majd. / — Nekem nem kell a pénz! Én gyújtottam fel, tartóztassanak le ezért. De az uzsorást nem én öltem meg! —Hát persze, hogy nem — mondta higgadtan a felügyelő. — Senki sem ölte meg... És én most elnézést is, kérek öntől, de a kétségkívül őszinte vallomása nélkül sohasem tudtuk volna bebizonyítani, hogy a tűzijáték trükkjét kiagyalta és végre is hajtotta... KULTÚRA 12 K^le^Magyaiwsaa%
