Kelet-Magyarország, 1992. december (52. évfolyam, 283-307. szám)
1992-12-16 / 296. szám
1992. december 16., szerda TÚL A MEGYEN Még nincs közös nevező Vita a médiaelnökök kinevezési rendjéről és a szövetkezetek felügyeletéről Budapest (MTI) — Az Országgyűlés hétfő, délelőtt megkezdte Göncz Árpád államfő azon törvénymódosító javaslatának tárgyalását, amelyben a köztársasági elnök a közszolgálati tájékoztatási eszközök vezetőinek kinevezési rendjére vonatkozó szabályok megváltoztatását indítványozza. A köztársasági elnök nem kívánt élni jogával, hogy szóban is indokolja törvényjavaslatát, s nem vett részt az előterjesztés parlamenti vitájában. Göncz Árpád két változatot terjesztett az Országgyűlés elé a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a Magyar Távirati Iroda vezetőinek kinevezését illetően. Az A variáns értelmében a köztársasági elnök — a miniszterelnöknek az Országgyűlés kulturális és sajtóügyekkel foglalkozó bizottság tagjai kétharmadának egyetértésével tett javaslata alapján — nevezné ki és mentené fel a médiavezetőket. A B variáns szerint a médiavezetőket nem a köztársasági elnök, hanem egy létrehozandó különbizottság nevezné ki és mentené fel, kétharmados döntés alapján. E testület 13 tagú lenne, melybe a kormánytagok és az ellenzéki pártok együttesen 3-3 tagot delegálnának, akik pedig további hét, szakmailag hozzáértő tagot kémének fel a bizottság munkájában való részvételre. A javaslat tárgyalásának megkezdése előtt az illetékes országgyűlési bizottságok vezetői nyilatkoztak testületük nevében arról: vitára alkalmasnak tartják-e az államfői törvénytervezetet. Kulin Ferenc a kulturális bizottság elnökeként közölte, hogy a kulturális ügyekkel foglalkozó grémium tagjai csupán abban értettek egyet, hogy indokoltnak tartják a tervezet általános vitáját. A javaslat tartalmi elemeit illetően viszont nem egységes a bizottsági álláspont. Emlékeztetett az 1990 óta hatályos kinevezési törvény vitájára, amelyben a kormánypártok több alkalommal kifejtették: állami kötelezettség a közszolgálati média működtetése. A koalíciós pártok nem kívánnak változtatni ezen az álláspontjukon. Továbbra is azt vallják, hogy a médiavezetők kinevezési rendje nem lehet olyan procedúra, amely a politikai pártok konszenzusán alapul, hiszen a megoldás csak olyan lehet, amely megfelel az alkotmánynak, az alaptörvény pedig nem ír elő kétharmados parlamenti többséget ebben a kérdésben. Ezért a kormánypártok Göncz Árpád egyik — politikai konszenzust feltételező — változatát sem támogatják. A bizottsági elnök sajnálatosnak tartotta, hogy a köztársasági elnök javaslata nem emelkedett felül azokon a szemléleti korlátokon, amelyek eddig akadályozták a koalíciós és az ellenzéki pártokat a médiaviták rendezésében. —Amikor egy reménytelenül elhúzódó vitában a köz- társasági elnök javaslata nem kínál új kompromisszumos lehetőséget, az csak patthelyzetet eredményezhet — vélekedett A kulturális bizottság ellenzéki tagjainak az elhangzottakkal szöges ellentétben álló kisebbségi véleményéről Molnár Péter (Fidesz) tájékoztatta a törvényhozást. A fiatal demokraták, a szabad demokraták és a szocialisták szerint ugyanis az államfői kezdeményezés elősegítheti a médiaháború lezárását. Úgy vélik, a közszolgálati intézmények körüli feszültségek már hosszabb ideje bizonyítják, hogy a kinevezési törvény változtatásra szorul. Miután az államfő hiába várt az e problémát is megfelelően szabályozó médiatörvény megszületésére, legalább e részkérdés megnyuga- tó rendezése érdekében előterjesztette javaslatait. —■ Az egyébként részben kormány- párti eredetű kompromisszumos elképzelések kiindulópontját képezhetik a végleges megoldásnak — hangoztatta Molnár Péter. Az alkotmányügyi bizottság nevében Salamon László elnök bejelentette: a testület többsége nem tartja általános vitára alkalmasnak a köztársasági elnök javaslatát, mert az számos, módosító indítványokkal nem orvosolható aggályt vet fel. Az A változatban javasolt konstrukció gyakorlatilag vétójogot biztosítana az Országgyűlés kulturális bizottságának, s közjogilag ekként — megengedhetetlen módon — az államfő és a kormányfő fölé helyezné a törvényhozói testületet Másfelől az elképzelt megoldás érdemi döntést adna a bizottságnak, ami szemben áll az alkotmány és a házszabály előírásaival, hisz é grémiumok csupán véleményező és javaslattevő, nem pedig döntést hozó szervek. Az az elképzelés pedig, amely a kulturális bizottság határozatát kétharmados többséghez kötné, szintén aggályos: sem az alkotmányban, sem pedig a házszabályban nincsen erre vonatkozóan előírás; az alapszabály csak a plenáris döntések tekintetében fogalmaz meg kétharmadosságot. A B variánssal szemben pedig az a kifogás, hogy az működésképtelen konstrukciót tartalmaz. Az alkotmány- ügyi bizottság végül megvizsgálta, módosító indítványokkal korrigálható-e a törvény- tervezet. Arra a megállapításra jutottak, hogy a szükséges módosítások nyomán gyakorlatilag a most érvényben lévő törvényi szabályozást kapnák, a bizottsági többség ezért nem javasolta a tervezetet vitára — mondta Salamon László. Az Országgyűlés keddi plenáris ülésén a kinevezési törvényjavaslat vitáját követően Bogárdi Zoltán (MDF) ismertette Kánya Gáborral (MDF) közösen benyújtott, a mező- gazdasági szövetkezetek és egyes gazdasági társaságok feletti törvényességi felügyelet gyakorlásáról szóló törvény- javaslatot. A javaslat a szövetkezeti átmeneti, valamint a szövetkezeti törvény megfelelő végrehajtása érdekében a megyei földművelésügyi hivatalokat a törvényesség betartásának ellenőrzésében való közreműködési joggal kívánja felruházni. Az indoklás szerint a cégbíróság apparátusa jelenleg nem elegendő, és nem is alkalmas arra, hogy a szövetkezetek működését és átalakulását a helyszínen ellenőrizze. A törvényjavaslat általános vitájában Zsupos Lajos (MDF) a mezőgazdasági bizottságban kialakult álláspontokról számolt be. A testületben 8:8 szavazati arány jött létre az előterjesztés általános vitára bocsáthatóságát illetően, így tehát a javaslatot a grémium nem támogatta. Szorgalmazni a tárgyalásokat Budapest (MTI) — A csehszlovák fél rugalmatlansága ellenére Magyarország nem vesztheti el türelmét, és folytatnia kell a tárgyalásokat a hősi vízlépcsővel ka- csolatos vita rendezésére. Budapest továbbra is elfogadhatatlannak tartja, hogy a Duna elterelésével a cseh* szlovák fél kész helyzetet teremtett; az előállott politikai feszültséget a magyar diplomácia tárgyalásokkal kívánja enyhíteni. Erről Martonyi János külügyi államtitkár beszélt a szokásos keddi szóvivői tájékoztató vendégeként. Az elmúlt hét végén Brüsz- szelben eredmény nélkül megtartott háromoldalú találkozó kapcsán az államtitkár megerősítette: Budapest továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy a legfontosabb alapelv a Hágai Nemzetközi Bíróság joghatóságának elismerése. A csehszlovák fél ezzel szemben a jelek szerint ragaszkodik ahhoz, hogy az úgynevezett hágai alávetési nyilatkozat közös megfogalmazását kapcsolják össze a vízhozam szabályozására hivatott átmeneti rendszer kidolgozásával. Martonyi János leszögezte, hogy ez a fajta „kondicionalitás” elfogadhatatlan Budapest számára. A hágai alávetési nyilatkozatot egyébként gyakorlatilag már megszövegezték a tárgyalásokon; a problémát éppen az okozza, hogy Csehszlovákia ennek preambulumában is rögzíteni akarja az átmeneti rendszer megalkotását, mint feltételt. Ami az átmeneti rezsimet illeti, ez két-három évig lenne érvényben, amíg meg nem születik a hágai döntés. A tárgyalófelek nézetei egyébként éppen az ideiglenes megoldások ügyében állnak a legtávolabb egymástól. Budapest alapelvnek tekinti, hogy a londoni jegyzőkönyv értelmében a vízhozam 95 százalékát kell visszajuttatni a Duna-meder- be. Áz Európai Közösség szakértői időközben már igazolták, hogy ez technikailag megoldható. A lehetséges megoldások forgatókönyvében szerepel a C variáns létesítményeinek lebontása is. A magyar fél a vízhozam tekintetében is rugalmas tárgyalási pozíciót foglal el: az átmenet idejére hajlandó „engedni a 95-ből,” anélkül azonban, hogy ez veszélyeztetné a Szigetköz környezetvédelmi érdekeit. Ugyanakkor egyelőre még nyitott kérdés, hogy a szlovák fél mennyi vizet képes, illetve mennyi vizet hajlandó visszajuttatni a Du- na-mederbe. Ezekről a kérdésekről is szó esik a folytatódó szakértői tárgyalásokon. Január 20-a előtt pedig újabb háromoldalú tárgyalásra ülnek össze az érintett felek. Martonyi elmondta azt is: a tervek szerint az alávetési nyilatkozatot a parlamentek ratifikálják, ezzel is megerősítve, hogy kötelezőnek tekintik a hágai döntést. A szóvivői bejelentések sorában elhangzott, hogy szerdán egynapos zártkörű miniszteri üléssel folytatja munkáját Genfben a londoni konferencia irányító bizottsága, áttekintve a délszláv válság fejleményeit. Magyarország képviseletében Jeszenszky Géza külügyminiszter fel kívánja hívni az ülés résztvevőinek figyelmét a feszültség növekedésére a Vajdaságban, Koszovóban és Szandzsákban, sürgetve hogy a preventív diplomácia eddigi lépésein túl vizsgálják meg más eszközök igénybevételének lehetőségeit is a válság továbbterjedésének megakadályozására. December 18-án Brüsszelben miniszteri ülést tart az Észak-Atlanti Együttműködési Tanács. Terítékre kerülnek a délszláv válsággal kapcsolatos problémák, a konfliktusmegelőzés, illetve a válságkezelés. Magyarország képviseletében Jeszenszky Géza a nemzetközi békefenntartó tevékenység fejlesztésének fontosságát kívánja kiemelni a tanácskozáson. Magyar megközelítés szerint üdvös lenne, ha az államok mind szélesebb köre szerepet vállalna a békefenntartó missziókban. A külügyi szóvivő üdvözölte a NATO védelmi minisztereinek közleményét, amely megerősítette, hogy a szövetség kész az ENSZ és az EBEÉ által elhatározott béke- fenntartó műveletek rendelkezésére bocsátani a NATO struktúráit. A szóvivő bejelentette, hogy december 21-én Bush elnök a Fehér Házban fogadja a közép-európai kezdeményezés (KEK) öt tagállamának — Ausztriának, Magyarországnak, Lengyelországnak, Horvátországnak és Szlovéniának — a külügyminisztereit. Az amerikai misszióról még november 20-ai grazi tanácskozásukon döntöttek a KEK- külügyminiszterek. A küldöttség várhatóan találkozik Clinton megválasztott elnök szakértőivel is, majd december 22- én New Yorkban megbeszélést folytat az ENSZ főtitkárával, illetve a BT soros elnökével. December 16-18. között Budapestre látogat Jakob Kellenberger svájci külügyi államtitkár. A szóvivő elmondta azt is, hogy megérkezett Melescanu román külügyi államminiszter válaszlevele Jeszenszky Gézának. Ebben megerősíti Románia tárgyalási készségét, illetve a magyar diplomácia irányítójának romániai meghívását. Herman János közölte továbbá, hogy december 16-18. között a Nyitott Égbolt rendszer keretében Románia ellenőrző repülést hajt végre Magyarország légterében. Az Alitalia olasz légitársaság megvásárolta a MALÉV 30 százalékát. Az erről szóló szerződést december 15-én írták aló Budapesten. Felvételünkön az Alitalia és a MALÉV egy-egy stewardess MTI-fötó A társadalombiztosítás valószínűleg pénzintézetet vásárol Hosszú távon csak a nyugdíjkorhatár emelése jelenthet megoldást Budapest (ISB — Ráthy Sándor)—A honi társadalom- biztosítás pénzügyi problémáit jól mutatja, hogy egyre nagyobb finanszírozási gondokkal küzd. Az úgynevezett elöregedő társadalmakban ugyanis feszítő ellentmondás, hogy egyre kevesebben fizetnek járulékot, és egyre több embernek kell például nyugdíjat folyósítani. Sürgős forrásbevonásra van tehát szükség ahhoz, hogy továbbra is megőrizze likviditását a rendszer: ebben az évben 40 milliárdos, jövőre pedig durván kétszer ekkora hiánnyal zárja az évet a társadalombiztosítás. Az idei deficit egyébként megegyezik azzal az összeggel, amelyet a társadalombiztosítás a központi költségvetés helyett szociális kiadásokra fordít. A jövő évi hiány pedig egyenlő azokkal a milliárdokkal, amelyekkel az állami vállalatok tartoznak a társadalombiztosításnak. Régebben a társadalombiztosítás más rendszerben működött hazánkban — idézi fel a múltat Kis Gyula József (MDF), az országgyűlés szociális bizottságának elnöke. Több biztosító párhuzamosan tevékenykedett, s így például elkülönült egymástól a baleset-, a nyugdíj- és az egészségbiztosítás. Napjainkban a társadalombiztosítást ismét át kell alakítani, és a fejlett országok gyakorlata szerint elképzelhető, hogy a közalkalmazottakat külön intézmény biztosítaná. Nem lenne azonban célszerű, ha mindegyik intézmény kiépítené a saját területi hálózatát, hiszen az informatika és a pénzforgalom egységben való kezelése racionálisabb és olcsóbb is — állítja a szociális bizottság elnöke. Minden bizonnyal így gondolkodnak a világbank szakemberei is, hiszen a magyar társadalombiztosítás fejlesztésére adandó több mint 100 millió dolláros hitelt csak akkor folyósítják, ha egységes információs hálózat kiépítésébe kezdenek a különböző, egyébként a gyakorlatban is önállóan működő biztosítók. Mindehhez egy teljesen uj probléma járul akkor, ha a mai, még jórészt egységes társadalombiztosítás megkapja a törvény által előírt mintegy 300 milliárd forint értékű vagyonát. Ezt a vagyontömeget működtetni kell, ám erre a jelenlegi apparátus nemigen képes és a mai szervezet nem alkalmas — elemzi a helyzetet Kis Gyula József. A felsorolt problémákat a világ több országában úgy oldották meg, hogy a pénzügyek kezelésére és a járandóságok kifizetésére létrehoztak egy egységes, a biztosítók tulajdonában lévő bankrendszert, amely vidéki fiókjai révén minden egyes biztosított állampolgárral kapcsolatban áll. A hazai társadalombiztosítás problémáinak megoldására egy ehhez hasonló tervet dolgozott ki a magyar kormány — tudtuk meg a képviselőtől —, s az elképzelést támogatja a pénzügyi tárca is. A létrehozandó — vagy inkább megvásárlandó — pénzintézet továbbra is bankként működne, kezelné a ki- és a befizetéseket, valamint működtetné az említett 300 milliárdos vagyont. A vagyonátadás mellett a forrásbővítés másik technikájaként a nyugdíjkorhatár sokat vitatott emelését szokás megnevezni. Ezzel kapcsolatban a nyugdíjbiztosító felügyelő-bizottságának elnöke, Bőd Péter kifejtette: a nyugdíjrendszer ma azért van válságban, mert a gazdaság is válságban van. Ez egy átmeneti, néhány éves probléma, hiszen ha a gazdaság növekedni kezd, akkor ez a rövid távú finanszírozási kérdés is megoldódik. Egészen más jellegű megoldás szükséges azonban a hosszú távú problémák megoldásához. Tény, hogy a magyar népesség demográfiai összetétele miatt, 2010 után — az aktív dolgozókhoz képest — nagy mértékben megnő a nyugdíjba vonulók és a nyug- díjaskorúak száma. Ezt a nyomást azonban a rendszer már nem tudja elviselni akkor, ha a mai nyugdíjkorhatár marad érvényben. Kelet-Magyarorszag 9
