Kelet-Magyarország, 1992. november (52. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-07 / 263. szám
1992. novemBer 7. Az autó szerelmese Szekeres Tibor felvétele Csonka Zsolt Nyíregyháza (KM )----Mi kell a sikerhez? Előre gyártott receptet nem ismerünk, mégis léteznek olyan emberek, akik minden helyzetben ráéreznek arra, hogyan valósíthatják meg leginkább önmagukat. Magyar Ferenc is közülük való, akit bizonyára sokan irigyelnek azért, mert egy jól menő vállalkozás ügyvezető igazgatójaként nap mint nap olyan színben tüntetheti föl magát, mint akinek eddig minden földi jó megadatott. A látszat persze kicsit csalóka... Kemecsén született, itt járt általános iskolába, majd a Krúdy Gyula gimnázium matematika szakán folytatta tanulmányait. Ezután egy évig segédmunkásként dolgozott Nyíregyházán a Mezőgép Vállalatnál, ahol nap mint nap megszenvedte a kemény fizikai munka gyötrelmeit, megfizette a tanulópénzt. Az itt eltöltött időszak elegendő volt ahhoz, hogy megtanulja értékelni és becsülni az egyszerű emberek munkáját is. — Segédmunkásból egyetemi hallgató lettem, hiszen kitartó tanulás után a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem gépészmérnöki karára sikerült bejutnom. Nem volt könnyű az egyetem, de mindvégig ott lebegett a szemem előtt a cél, ami erőt adott a tanuláshoz. Általános géptervezőként szereztem diplomát, pályakezdő mérnökként a Mezőgép Vállalatnál helyezkedtem el újból, immáron diplomásként. Sohasem felejtettem el azt, hogy néhány évvel korábban itt szívtam magamba a munka igazi gyökereit. A tudás hatalom, ami értéket kovácsol az emberből. Munka mellett mérnök-közgazdász képesítést is szerzett, ezt mindennapi munkájában kiválóan tudja kamatoztatni. Közel egyéves előkészítő munka után sikerült egy osztrák-magyar kft.-t létrehoznia, amely a mai munkahelyét is jelenti egyben. A SEAT Autoport Gépjárműértékesítő és Javító Kft. ügyvezető igazgatójaként egy olyan területen dolgozik, amelynek igazából nem voltak hagyományai Magyarországon. A SEAT hivatalos keletmagyarországi dealereként szép sikereket ért el az általa irányított vállalkozás, hiszen az eladási statisztikákban a Toledo, a Terra és az Ibiza modellek előkelő helyet foglalnak el. Újabb előrelépést jelent majd, ha sikerül megnyitni a megyeszékhelyen azt az autószalont, ami méltó lesz a márka jó híréhez. Nyitott szemmel jár-kel az országban, s külföldön egyaránt. Szívesen támaszkodik mások tapasztalataira, igyekszik átvenni a jól adaptálható dolgokat. Tagja egy budapesti menedzserklubnak, ahol havonta minikonzultációkat tartanak. Ez elengedhetetlen számlára az állandó információ- cseréhez, arról nem is szólva, hogy nem egyszer komoly üzletek is itt köttetnek. Sajnos, naponta kénytelen tapasztalni a főváros és a megyeszékhely közötti valós és képzeletbeli távolságot, amit csak az állandó kapcsolattartással lehet áthidalni. Nem kis büszkeséggel beszél arról, hogy az autóértékesítés nagyot lendült előre, ma már a részletre történő autóvásárlás, a szívéhez oly közel álló komplex szolgáltatások mind jobban teret nyernek. Nyughatatlan maximalistaként csak a kiváló minőséget, a profi szolgáltatást tartja elképzelhetőnek, az ügyfelek kiszolgálásában a középszerű, lagymatag dolgokat megpróbálja száműzni. A megyében talán egyedülálló szolgáltatással büszkélkedhet az Autoport, hiszen a személygépkocsik szélvédőjébe egy speciális eljárással belekarcolják a rendszámot, s rejtett jeladót építenek be, amit egy vevőberendezés képes érzékelni. Ezáltal nem kis borsot törnek az autótolvajok orra alá. Az ötlet meg- valósításá- ban, kivitelezésében nem kis szerep hárult Magyar Ferencre. Amikor a hobbijáról kérdezem, hirtelen felcsillan a szeme, majd ismét az autókra terelődik a szó. Gyerekkora óta közel állnak szívéhez a „meseautók”, nagy áhítattal figyelte a mellette elsuhanó nyugati autócsodákat. BMW, Mercedes, Volvo számára egy teljesen más világot szimbolizáltak. Felnőttként mega- datott számára az a nem mindennapi lehetőség, hogy hasonló autócsodák között töltse mindennapjait. Hosszú előkészítő munka után sikerült „házasságot kötnie” a SEAT-tál, amit azóta sem bánt meg. A Volks- wagen-recept alapján készülő katalán autók különleges varázsa, megbízhatósága, formai gazdagsága a mai autódöm- pingben is irányt mutat. Persze, nem csak az autók jelentik számára a kikapcsolódást, ha teheti, sokat kóborol a természetben. Kellemes időtöltést jelent a horgászat is, lelkesen meséli horgászélményeit, melynek se vége, se hossza. Felesége biztos támaszt jelent neki, hiszen óriási teher hárul rá a családban. Hasonló az érdeklődési körük, bár nejéhez a katedra áll inkább közel. Középiskolai tanárként matematikát, fizikát és számítástechnikát oktat. A család életében felgyorsultak az események. Két és fél éves kislányuk testvérkét vár, még egy hónap van az újszülött érkezéséig. Beszélgetésünk végén még szóba kerül a hobbikért, ahol a család apra- ja-nagyja szorgoskodik a hét végén. Jól esik kimozdulni az örökösföldi 53 nm-es lakásból, a jó levegő, a mozgás, az együttlét jó alapot teremt az erőgyűjtéshez, amire nagy szüksége van nap mint nap... ^M^pöLCi Képek és versek Kállai János A nemrég megalakult Ily- lyés Gyula Közéleti Kötelezettségvállalás elnevezésű egyesület (társaság, szervezet?) a névadó költő-klasszikus születése 90. évfordulója tiszteletére rendezvénysorozattal készült. Ennek részeként látott napvilágot a Versek és képek című könyvecske, mely — ha úgy tetszik — a testvérmúzsák mindig különleges élményt adó találkozását is reprezentálja. A füzetnyi terjedelmű kötetben Glück György — népművelő, tanár, kultúraistápoló- közvetítő mindenes — tizenhárom, Illyés Gyuláról csaknem másfél évtizede készített, és sokáig egy vidéki könyvtár archívumában elhevertetett fotója és a költő tizenhárom verse kapott helyet. Nem egymással vitatkozva, hanem a kis könyvecske nekünk, befogadóknak szánt közlendőjének hangsúlyait felerősítve rendeltettek egymás mellé. A képekről — többségük feltételezhetően egyetlen, emlékezetes szituációban készült — a bölcs, hatalmas élettapasztalattal, történelmi távlatokat könnyedén átfogó képességgel megáldott idős poéta néz ránk, vagy töprengve, talán imára kulcsolt kézzel: maga elé. A költeményeket válogató és a kiadvány bevezetőjét megfogalmazó Magyar József nyírbátori költő Illyés ismeretlen arcait véli felfedezni az eddig publikálatlan, sokszor egymástól csupán néhány rezdülésben különböző fotográfiákon. A figyelő állapot vagy magatartás, a figyelmesség, a mások gondjai iránt érdeklődő, azokon segíteni akaró ember „pozitúráiban és arcreflexeiben” láthatjuk a költőt a felvételeken. A türelmes, az ironikus mosollyal hozzánk szóló Illyést. Mert megszólít bennünket a tizenhárom, értő módon és szeretetteljes tisztelettel kiválasztott költemény. A Múlhat az idő című vers aktualitását aligha lehet megkérdőjelezni. A változó időkben az „arc” önazonosságát megőrizni csak a kezdet, az indulás állapotához, annak megszenvedett értékeihez, minőségéhez való kötődéssel lehet. A költő az irónia „közegében” vall leggyakrabban magáról, pályájáról, történelmünkről, de az Arany János Oszikéit idéző hangulatokat baljóslatú színek A kínai-francia vegyes páros Hamar Péter Legfeljebb a szakmabeliek egyre szűkülő tábora emlékszik, mikor folyt utoljára vita a sajtóban a filmről. Néha előfordul ugyan, hogy valaki „megereszt” egy glosszát, miként ezt tette a közelmúltban a francia film jeles ismerője, megróván egy recenzenst, amiért elfelejtette A szeretőről szóló írásában megnevezni a rendezőt, de amolyan igazi vita magyar módra, amelyben többen (és főleg indulatosan) szólalnak meg, nagyon régen zajlott a magyar újságok, folyóiratok hasábjain. Pedig A szerető akár vihart is kavarhatna, mert az Oscar- díjas rendező, Jeah-Jacques Annaud (A tűz háborúja, A medve, A rózsa neve alkotója) műve stílusremeklés ugyan, de tartalmi szempontból ugyancsak megkérdőjelezhető munka. Az említett glossza szerzője hosszabb méltatást közöl A szeretőről egy folyóiratban, ahol kultúrfilmnek nevezi anélkül azonban, hogy a megjelölés tartalmát kifejtené. E műfaji elnevezés először Balázs Bélánál olvasható egy korai írásában, bár ő másfajta alkotások megjelölésére használja ezt a fogalmat. Valószínűbb azonban, hogy akkor járunk közel az igazsághoz, ha művészpomónak nevezzük a történetet. Mondhatnánk egyébként azt is, hogy önéletrajzi visszaemlékezés mozgóképes formában, hiszen az irodalmi alapanyagot Marguerite Duras műve szolgáltatta a rendező számára, s az írónő életútjának ismeretében nyilvánvaló, hogy a tizenhat év körüli diáklány történetében a szerző önmagáról szól. A kortársi értékítélet mindig bizonytalan, feltétlenül az is, amely Duras művészetét minősíti. Az említett filmszakíró jól érzékelhetően jelentős írónak tartja Durast, ám nehezen feledhető, hogy az ítéleteiben többnyire tévedhetetlen B. Nagy László egykoron ezt írta: „Resnais-nek egy közepes írónő fecsegése alapján kellett korszakot alkotnia.” Az idézet egyébként a Szerelmem, Hirosimára utal. Hát igen! A Szerelmem, Hirosima minden bizonnyal olcsó melodráma lett volna Resnais zsenije nélkül, mint ahogy olcsó melodráma lett A szeretőből Jean-Jacques Annaud- val együtt is. Érdektelen tucatügy, s ha nem lenne mögötte az a pikantéria, ami a híres írónő személyes sorsával függ össze, szót sem érdemelne az egész. Ugyanúgy kezelhetjük, mint a Henry és June-1, a Henry Miller párizsi kalandját megelevenítő, néhány éve játszott filmet. A cselekmény a húszas évek Vietnamjában játszódik. Nem kis teljesítmény ennek a kornak és ennek a távoli világnak a hangulatát hitelesen megidézni, s ha valami miatt a rendező fenntartás nélkül dicsérhető, az a tárgyi világ, a környezet, a keleti hangzásvilág újrateremtése, a pasztellszínek uralma, amelyek segítségével egységbe szervezi a különböző képelemeket. A Duras-alterego édesanyja megkeseredett francia asz- szony, aki vietnami kisgyerekeket tanít egy lepusztulófélben lévő iskolában. Bátyja gyűlölettel veszi körül (hogy miért, nemigen tudjuk), ő maga egy saigoni kollégiumban éli életét, s itt rajta kívül egyetlen európai lány tanul. Halvány jelzések alapján sejthetjük a lány iskolai viszonyait, de nem is ez az alkotók célja, hanem egy különös szerelem bemutatása. Egy alkalommal a lány visz- szatérőben Saigonba, egy gazdag, harminc körüli előkelő kínai fiatalember autójában találja magát, elveszíti lélekjelenlétét, majd röviddel ezután a szüzességét is egy legénylakáson, miközben az utca zaja körülfonja őket. Szeretkezések szelíden és durván, hosszasan az indiszkrét kamera előtt, mígnem elérkezik a melodra- matikus vég: a lány végleg elhajózik Európába, a kínai autója pedig a rakparton áll a távolodás pillanataiban, ám gazdája nem száll ki, hogy búcsút intsen szertelen kedvesének. Kész, ennyi! Illetve annyival több, hogy a cselekmény bizonyos pontjain megszólal egy fátyolos női hang (Jeanne Moreau-é a főcím tanúsága szerint) nyilván az írónőt idézvén, aki visszaemlékezik ifjúkorára, hogy emelkedett stílusban kommentálja a látványt. Nosztalgia, nosztalgia... A Henry és June- ban legalább a humor helyet kapott. A játékos. Rendező: Robert Altman Mti-felvétel is árnyalják (Üdvösség yagy halál, Omlás előtt). Az öregkori számvetés kételyeitől terhes a Különös kannibál című vers, melyben a Mi maradt még belőlem? kérdése a csaknem teljes szkepszisig fokozódik: Voltam egyáltalán? Különleges meglepetése a válogatásnak a Töredék mindössze három sora, vagy a Szeretlek című költemény Pe- tőfi-rajongású, időtlen távlatúvá szétáradó vallomása. De túlzás nékül mondhatjuk: az egész könyvecske ajándék és bizonyíték. Bizonysága annak, amiről a bevezető szerzője ezt írja: nem a halál, a mű, az élet győzött. Illyésre és hatalmas életművére emlékezvén, ezt a diadalmaskodást igaznak érezzük. (Versek és képek. Nyíregyháza, 1992.) Mizser Lajos A számneveknek általában két fajtáját tanítják iskoláinkban: határozott és határozatlan. Ez az esetek többségében igaz is. Csakhogy határozott számnévvel alkalmanként kifejezhetünk határozatlanságot is. „Rám ezer virággal / Szórtad a tavaszt...” — írta Csokonai, vagy éppen a mindennapi életben gyakran mondjuk: ezer éve nem láttalak. Ha még Csokonainál fel is tételezzük a költői túlzást, akkor mit szólhatunk a köznapi fordulathoz, hiszen a Biblia szerint is bolygónk legidősebb embere, Matuzsálem is „csak” 969 évig élt? Nyilvánvaló, hogy a két mondatban a határozott számnév jelentése: nagyon sok (Matuzsálem esetében úgy 80 év). Ha tovább megyünk, észrevesszük, hogy bizonyos számnevek csak hozzávető- legességet fejeznek ki. A százéves háború 116 évig tartott. Ám legyen egy még pontosabb számnevünk is. A 150 évig tartó török hódoltság éppen 145 évet vett igénybe népünk türelméből, így tehát egyes határozott számnevek — kizárólag a megfelelő helyen — csak hozzávetőleges értéket közölnek a könnyebb megért- hetőség kedvéért. 10 | & ^t-Magymrrszág hétvégi meMikte Logikátlanságok
