Kelet-Magyarország, 1992. november (52. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-07 / 263. szám
A TARTALOMBÓL:___________ ® Ünnepek helyett O Kolumbusz szőkesége ® Békesség áfa nélkül Aktuális kérdéseki Balogh Géza Mátészalka (KM) — Félezernyi érdeklődő jelenlétében gazdaság- s terület- politikai fórumot szervezett a Magyar Demokrata Fórum a napokban Mátészalkán, ahol megjelent a kormány több tagja is. Az előadók között találtuk Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési minisztert is, aki nyilatkozott lapunknak. • Az ön előadásában többször előfordult az a kifejezés, hogy területpolitika. Mit kell ez alatt értenünk, s mi a szerepe ebben a kormánynak? — Mi a területpolitikát országos és helyi szinten a belpolitika integráns részeként tekintjük, mely közvetíti a kormány szándékát, de egyben vissza is csatolja a társadalom törekvéseit. Hogy ebben mi a kormány szerepe, s mit értünk el eddig? A kétéves munkánk eredményeként kezd kialakulni egy decentralizált, sokszereplős területpolitika, mely sok örömmel s természetesen, sok gonddal is jár. Terveink megvalósításának egyik legnagyobb gátja a megfelelő jogszabályok hiánya, pedig azok nélkülözhetetlenek, ha az állami beavatkozás céljait, a munkamegosztást, az érdek- egyeztetés mechanizmusait össze akarjuk hangolni. Reményeink szerint azonban a parlament hamarosan elfogadja a területfejlesztési törvényt, mellyel jelentős lépést tehetünk a modem településpolitika felé. • A Nyírséget, s a Tiszahá- tat korábban Magyarország Szicíliájaként emlegették, célozva arra, hogy e vidékkel a kutya sem törődik. A mostani kormány mit tesz azért, hogy az itt élők súlyos gondjait mérsékelje? A kormány figyel Szabolcsra Szekeres Tibor felvétele — Az elmúlt másfél évben a pályázati úton kapott területfejlesztési támogatás, jelentős önkormányzati és egyéni források bevonásával, elsősorban e térségben segítette elő nagymértékű infrastrukturális és munkahelyteremtő bemházások megvalósulását. Tavaly, s az idei esztendő első felében pályázati úton Sza- bolcs-Szatmár- Bereg 2,9 milliárd forint területfejlesztési támogatásban részesült, mely a pályázati rendszerben odaítélt összes támogatás csaknem kétharmada. Ezen túl a megye egy kormányhatározat nyomán további ötszázmillió forintot kapott a kiemelt térségi jellegű műszaki és humán infrasrtuktu- rális beruházásainak támogatására, így a felosztható keret hetvenhárom százalékát itt használhatták fel. — Azt hiszem, az odaítélt állami támogatás mértéke jelzi, hogy megkülönböztetett figyelmet fordítunk a kelet-magyarországi régióra. Ez a régiópolitika megyéjükben a történelmi okokra visszavezethető, örökölt társadalmi-gazdasági elmaradottság miatti hátrányok csökkentésére, az önerős fejlődés beindítására, valamint a mostani gazdasági rendszerváltást kísérő válság- jelenségek mérséklésére irányul. 0 Ha területfejlesztésről, egyáltalán bármiféle fejlesztésről beszélünk, akkor az szinte óhatatlanul azzal jár, hogy beavatkozunk a környezetbe. Össze lehet-e hangolni a területfejlesztést és a környezetvédelmet? — Ez rendkívül fontos, s azt hiszem, a közvélemény előtt kevésbé átgondolt összefüggés. Ha olyan gazdasági fejlődést szeretnénk elérni Magyarországon, amely a hosszú távú érdekek figyelembevételével a környezet megóvását is fontos szempontnak tekinti, akkor már eleve, a beruházási döntések első fázisában gondolni kell minderre. Hogy konkrét példát említsek: amikor az M3-as autópálya nyomvonalát kijelölik, akkor az elsősorban közlekedési, s ezzel szorosan összefüggő gazdaságfejlesztési kérdés. Ha azonban a szakhatóság csak arra szorítkozik, hogy a nyomvonal esetleges káros hatásait enyhíti majd az intézkedéseivel, akkor abból nem lesz környezetvédő beruházás. Ha viszont már a kezdetek kezdetén a környezeti hatásokat mérlegelve döntenek, akkor a gyökerénél tudják majd megragadni a problémát. 0 A kelet-magyarországi vállalkozókat lépten-nyomon arra biztatjuk, működjenek együtt az ukránokkal. Sokan hallgatnak is erre, ám elmondásuk szerint borzasztó állapotok uralkodnak a határon, nemcsak a turistáknak, de a kamionoknak is napokat kell várniuk, hogy átvergődjenek a vámon. Számíthatunk-e a határállomások zsúfoltságának enyhülésére? — A nyáron, mikor Ukrajnában jártam, magam is tapasztaltam e tűrhetetlen állapotokat. A kijevi miniszterelnök-helyettessel, s a kárpátaljai vezetőkkel megállapodtunk, hogy elkezdünk egy olyan közös területfejlesztési munkát, amely nemcsak kétoldalú, de magyar-ukrán- szlovák hármas területfejlesztést céloz meg. E munkák során lehetne például a határ- átkelőhelyek létesítését megoldani. A problémával foglalkozunk, de hogy ebből mikor lesz valami, még nem tudni pontosan. Függ attól, hogyan kezeli majd az ukrán és a szlovák fél, s függ attól, miként alakulnak azok a regionális fejlesztési szerveződések, amelyekről korábban szó volt. Hiszen az a szándékunk, hogy a tennivalókat ne a kormány találja ki, hanem legfeljebb nemzetközi összefüggésekben tippeket, kereteket adjon az itteni gondok megfogalmazásához, megoldásához. Amennyiben ezek az elgondolások, döntések megszülettek, elsősorban a helyi szerveződések részvételével, akkor támogassa ezeket. • A közelmúltban gyakran felröppent a hír, az ország második atomerőművét valahol a Felső-Tisza táján akarják felépíteni. Mennyire reális ez az elképzelés? — Az ipari minisztérium fejében ez valóban megfogalmazódott, de a gondolat sohasem jutott a döntésnek még csak a közelébe sem. Tehát a témát nyugodtan levehetjük a napirendről, nincs különösebb realitása. # Köszönöm a beszélgetést. KM galéria 1956 tiszteletére. Molnárné Ursula Höing: Afrikai mese; Szi- kilume és a bátyja H. Németh Katalin: Elbeszélő múlt ^ - , Magyar Képzőművészei^ és IparművészeK l/I Szövetsége ‘Kelet-Magyarországi ‘Területi V'E~ Szervezete és a debreceni (Déri Múzeum (gőzösen rendezte meg azt a kiállítást, mely 1956 forradalma és szabadságharca emléke előtt tiszteleg. A Déri Múzeumban helyet kapott reprezentatív tárlaton megyénk, képzőművészetét is több alkotó képviseli, galériánkban ez alkalommal az ő műveikbőlmutatunk.be néhányat. A kiállítás teljes anyaga november 6-tól a nyíregyházi jósa András Múzeumban lesz látható. 0 ybhio6ki ^ Kovács Éva G yűrjük fel mindnyájan az ing ujját és kezdjünk neki a munkának — mondta a kancellárrá választásának tizedik évfordulójára rendezett ünnepségen Helmuth Kohl, a németek első embere. Az ünneplés meghitt, felemelő pillanataiban nem kevesebbről, mint az egykori NDK felzárkóztatásának, gazdasági fel- emelkedésének gondjairól ejtett szigorú szavakat. Azt próbálta megértetni a németekkel, éljenek bármelyik, szegényebb vagy gazdagabb felében az országnak, a szintre hozás, a továbblépés vagy éppen a talpon maradás mindnyájuk számára csakis akkor lehetséges, ha a problémákról, a tennivalókról nemcsak beszélnek, hanem hozzálátnak, hogy megoldják azokat... Szívemből beszélt, Helmuth Kohllal értek egyet magam is. Szoktam is őt sűrűn emlegetni, leggyakrabban akkor, ha azt tapasztalom: egyesek csak mondják, mennyi a munka, mily sok a feladat, de ennél aztán nem is jutnak tovább. Pedig tennivalójuk nemcsak a németeknek, nekünk, magyaroknak is bőségesen akad. A magyar gazdaság állapotáról napról napra hallunk, színvonalát saját bérünkön is érzékelhetjük. A folyamatos áremelkedéseket, körülményeink fokozatos romlását nehezen viseljük, pedig józan ésszel végiggondolva, mi magunk is tudjuk, szükséges, nélkülözhetetlen velejárói a rendszerváltozásnak, a gazdasági átalakulásnak. , Kupa Mihály pénzügyminiszterrel sokan, sok mindenben nem értenek egyet, abban azonban mindenképpen igaza lehet: ha ki akarunk mozdulni a mostani mélypontról, igencsak meg kell fogni mindkét végét a munkának. A célt sokan látják, a hozzá vezető utat azonban igencsak kevesen. Bizonyára ez is magyarázza, hogy tettek helyett a tehetetlenség, gyakorlat helyett az elméletek gyártása számukra a legfontosabb feladat, s ez is oka lehet annak, hogy valós problémák helyett másodlagos tennivalókkal, műcsontok szopogatásával töltik el az időt. Számos példa akad a fentiek igazolására a legközelebbi múlt történéseiben is. Ismerősöm mondja: neki néha olyan érzése támad, mintha direkt terelnék másfelé, a lényeggel ellentétes irányba a nótát egyesek. Mint mondja, ilyen számára a médiavita, s ilyen a Göncz Árpád elhallgattatásával, az október 23-a körüli botránnyal kapcsolatos, hosz- szan vajúdó, véget érni nem akaró vita. Számos példát lehetne még sorolni arra, milyen módon lehet csak magyarázni, de el nem végezni a feladatokat, meg nem csinálni a munkát, hogyan lehet eltussolni, elfedni a lényeget. Pedig itt az ideje az ébredésnek, eljött az idő arra, hogy végre mindnyájan nekilóduljunk, munkához lássunk. Már csak azért is, mert hatalmas lehetőséget kaptunk annak idején, nagy kár lenne esélyeinket mégis eljátszani. Tennivalóink sorrendje nemcsak szerintem, mások szerint sem lehet kétséges. Biztos gazdasági alapokat, növekvő jólétet biztosítva magunknak előbb-utóbb eljuthatnánk oda, ahonnan már látható lenne, hol is ér véget az alagút, merre pislákolnak a reményt adó fények. a sikerülne megállítani az elszegényedést, ha lennének biztos munkahelyek, jól fizető vállalatok, ha a gyermekek legtöbbje továbbtanulhatna, akkor mondhatnánk, hogy tudjuk. merre tartunk, mit is akarunk. Addig pedig igazán felfüggeszthetnénk a viszály kodást, az örökös ellenségeskedést.
