Kelet-Magyarország, 1992. november (52. évfolyam, 258-282. szám)

1992-11-30 / 282. szám

KULTÚRA Félmillióval kevesebben Egyévesek lettek Megismerni a kivándorlás okait, körülményeit mindenkinek — Gondolom, izgalmas fe- szágokban való fogságban Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — Amikor Szászi Ferenccel, a Bessenyei György Tanár­képző Főiskola tanárával be­szélgetni kezdtünk, József Attila verse jutott az eszem­be: „... s kitántorgott Ameri­kába / másfél millió embe­rünk. / Szíve szorult, rezgett a Iába, / acsargó habon tova­tűnt, / emlékezőn és okádva, / mint aki borba fojt be bűnt.” (Hazám) Szászi Ferenc hosszú évek óta kutatja (most már egy cso­port élén) a kivándorlást. — A csoport a tanárképző főiskola, a Kossuth egyetem, a tokaji múzeum igazgatója, az érintett megyék levéltárainak támogatásával azt vizsgálja, hogy a trianoni határokon belül maradó észak-keleti megyék lakosságát miképpen érintette a kivándorlás 1941 és 1989 között. Izgalmas feladat — Elemezni szeretnénk a ki- és elvándorlások okait, gazdasági, társadalmi és po­litikai hatásait. ladat ez, hiszen napjainkban ismét a középpontba került a kivándorlás, a „népvándor­lás”. — Igen. A népmozgásnak vannak közös vonásai. A ren­delkezésünkre álló statisztikai, levéltári adatokon kívül sze­retnénk hasznosítani a kiván­doroltak által vagy a róluk írt visszaemlékezéseket. Érdekel­nek a rokoni, a baráti levelezé­sek, s egyáltalán minden, ami valamilyen módon összefüg­gésbe hozható a kivándorlás­sal. Ezért küldtünk ki kérdő­íveket az érintett települések polgármestereinek, az egyház- községek lelkészeinek, és má­soknak. Nagy segítséget remé­lünk tőlük. Sajnos, a várakozá­sunkban csalódtunk, mert ed­dig csak kevés kérdőív érke­zett vissza. — Az idén tavasszal bőví­tettük a kört, s eljuttattuk az íveket az iskolákba is, abban a reményben, hogy a pedagógu­sok felismerik a téma fontos­ságát. — Reméljük, hogy adatokat kapunk a zsidó lakosság de­portálásáról; a háború befe­jező szakaszában munkavég­zés vagy egyéb címen történő elhurcolásról; a nyugati or­maradásról. A háborús mozgá­sok elől keletre, majd nyugatra irányuló menekülésről, a né­met lakosság kitelepítéséről, a magyar-szlovák lakosságcse­réről, a politikai, a társadalmi változások miatti, vagy egyéb okokból, lehetőségekből adó­dó kivándorlásról, a „disszidá­lásról”, a házasságkötések mi­atti hazaelhagyásról. Akik hazajöttek De ugyanígy fontos infor­mációkkal szolgálhatnak azok, akik véglegesen vissza­települtek. — Kandidátusi értekezé­sében a Szabolcs megyéből történő kivándorlást vizsgál­ta a XIX. század végétől a második világháborúig. Megtudhatnánk néhány adatot? — A megyéből először nem az Egyesült Államokba, ha­nem Kanadába csábították a földdel nem rendelkező, vagy a saját földből megélni nem tudó parasztságot. Szabolcs megyéből 1914-ig 40-^50 000 ember vándorolt ki. Érdekes, hogy az első világháború kez­detéig — a hivatalos statiszti­ka szerint — a kivándoroltak 27,7 százaláka visszatért! Első az USA — A kezdeti kanadai érdek­lődés ellenére tény, hogy a ki­vándoroltak zöme az Egyesült Államokban talált munkát. Szabolcs megyében az 1920-as években a kivándorlá­si veszteség 13-14 000 fő le­hetett; 1931-1941 között há­romezren hagyták el hazá­jukat. A harmincas években foko­zatosan növekedett a nők aránya. 1934-től egyre több nő hagyta el az országot, ez rész­ben összefügg azzal is, hogy felgyorsult a zsidó családok menekülése. A háború utáni nagy kiván­dorlási hullámban negyvenöt­től nyolcvankilencig csaknem félmillióval lettünk keveseb­ben. Az eddig megismert ada­tok birtokában bizonyos, hogy érdemes a kutatást kiter­jeszteni a régióra, hiszen a nagyobb összefüggések felis­merése közelebb visz a helyes következtetések levonásához. De ez még nagyon sok munkát igényel. Hologramóriások Múzeumnézőben Nyíregyháza (KM - Kál­lai J.) — A technika csodái iránt érdeklődők százai tanú­síthatják: lenyűgöző vizuális élményekkel ajándékozta meg őket a nyíregyházi városi mű­velődési központban egyszer már „szerepelt” hologramki­állítás. Nos, akik akkor lema­radtak a háromdimenziós (tér­hatású) képek bemutatójáról, rövidesen kárpótolhatják ma­gukat. December 1-jén ugyan­is újból megrendezik — szin­tén a művelődési központban — az Óriás hologram elneve­zésű, rendhagyó tárlatot. A korábbihoz képest lénye­ges változtatásokat végeztek a rendezők a „körbejárható” műtárgyak kollekciójában. A képek mérete az első bemuta­tón 25-ször 30 és 50-szer 50 cm volt, a színek pedig a hagyományos lézerfénynek megfelelően zöldessárgás, opálosak. A szenzáció az új tárlaton a színes és óriás mére­tű (másfélszer másfél méteres) hologramok felvonultatása. A rendkívül bonyolult technikai eljárással előállított színes ho­logramok (a lézerfényt annyi komponensre kell bontani, ahányféle szín jellemzi a meg­jelenítendő tárgyat) a megva­lósítás kuriózumán kívül már igazi esztétikai élményt nyúj­tanak. A képző- és fotóművé­szet területéhez közelítő műal­kotások bármelyik lakás vagy intézmény értékes díszei le­hetnek. A kiállítás hivatalos megnyi­tóját 15 órakor tartják, de az érdeklődők már délelőtt 10-től megtekinthetik az óriás holog­ramokat. Az általános és kö­zépiskolás tanulóknak és taná­raiknak különösképpen aján­lott bemutató december 23-ig látogatható, naponta 10-től 18 óráig. A nyírbátori Báthory István Múzeum egyik kiállító- terme Elek Emil felvétele Nyújtson örömöt a tánc Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — A Katherine Ensemble éppen egy évvel ezelőtt mutatko­zott be a nagyközönség előtt. Korát tekintve „csecsemő” még, de az elért eredménye­ket tekintve már a pubertás­korban jár. Vízhányó Katalin már akkor is úgy érezte, amikor elvégez­te az Artista Akadémiát, hogy nem élhet balett, jazzbalett nélkül. A Stuttgartban eltöltött fél esztendő után (itt egy mes­terkurzuson vett részt), pedig végképpen eldőlt: az a tánc áll hozzá a legközelebb, amely természetes módon ötvözi a klasszikus tánchagyományo­kat a modem kifejezési törek­vésekkel. A Katherine Ensemble az elmúlt héten nagy sikerű gála­koncertet adott a színházban Vízhányó Katalinnal a gála után beszélgettünk. □ Nagyon kevés a fiú az együttesben. Nem szeretnek táncolni? — Régi gyakorlat, hogy a lányokat íratják be inkább a balettiskolákba. Elvétve akad egy-egy fiú. Mintha a tánc, a balett nem lenne eléggé fér­fias. Nekünk is a felnőtt fiúk­ból kell válogatni, megnyerni őket a tánc ügyének. Az „erősebb” nem hiánya természetesen rányomja a bé­lyegét a koreográfiára is, hi­szen nem lehet eltáncolni a fiúkra épülő darabokat, ha egyszer nincsenek. Pedig na­gyon fontos volna, hogy fiúk legyenek a csapatban, mert ak­kor más a szellem. Mindkét nem igazodik a másikhoz, s ez a munka színvonalát javítja. □ Milyen stílust táncol az együttes? — Igazából nincs ma már merev stílusforma. A modem tánc égisze alatt sokféle stílus­elem keveredik. Az alapoknál mindenképpen fontos a klasszikus balett, de a későb­Balázs Attila felvétele biekben már az a leglényege­sebb, hogy a táncos belső vilá­ga és a mondanivaló egyszerre jelenjen meg a táncban. Ezért is törekszem arra, hogy iro- dalmilag is értékes anyaga le­gyen a táncoknak. Másrészt a tánc örömöt, boldogságot kell közvetítsen, s erre a jazz rendkívüli módon alkalmas. Engem a tánc mindig bol­doggá tesz. A tanítványaimat arra nevelem, hogy mindenki­nek önmagát kell megmutat­nia. Az együttesben való tán­colás során céltudatosabbá válnak a fiatalok, s ez társas kapcsolataikra is jótékony ha­tással van. A színpadi siker arra való, hogy visszaigazolja a befektetett munkát. □ Milyen a nyíregyházi együttesek kapcsolata? — Jó lenne, ha jobb lenne. Személy szerint örülök, hogy több csoport dolgozik a város­ban, mert ez bennünket is arra ösztönöz, hogy jobbak le­gyünk. Nem ücsöröghetünk a babérjainkon. A konkurenciát éppen ezért nagyon hasznos dolognak tartom. □ Ha minden sikerül, az együttes jövőre Amerikába utazik. — Nagy út előtt állunk, de addig még sok munka vár ránk. Meg kell teremtenünk a kiutazás anyagi feltételeit, és olyan műsorral kell felkészül­nünk, amellyel méltóképpen képviselhetjük Nyíregyházát meg az országot is. ízelítő a kanadai iskoláról A legfontosabb: kihozni önmagukból a legjobbat Marian Cain Beregi Horizont Stúdió Gergelyiugornya (KM ­M. K.) — A Vásárosnaményi Városi Művelődési Központ II. kerületi művelődési háza adott otthont a „Beregi Hori­zont Stúdió” foglalkozásai­nak. A foglalkozásokat a két éve formatervezőként a város­ba érkezett Török Levente ve­zeti, aki emellett fafaragó, de verseket is ír; szülővárosában (Marosvásárhely) is bemutat­kozott festményeivel. Diák és pedagógus, határőr és mester­ember egyaránt részt vehet a Protestáns Kör anyagi támo­gatását is élvező „Beregi Hori­zont Stúdió” munkájában, ahová újabb jelentkezőket is várnak. Molnár Károly felvétele Nyíregyháza — Wolfville — Kanadai iskolai tapaszta­lataim ottani diákéveimre korlátozódnak. Ennek elle­nére teljes bizonyossággal állítom, hogy Kanadában az iskolarendszer felépítése más: az általános iskola 1-től 6. osztályig, az ún. alsó kö­zépiskola 7-től 9. osztályig, a felső középiskola pedig 10- től 12. osztályig tart. Ez utóbbi megfelel a magyar kö­zépiskola 2-4. osztályainak. Az én középiskolámba 1700 diák járt. Ez elég magas ta­nulói létszámnak számít. Az iskolában két program (tan­terv) szerint folyt az oktatás: az egyik az egyetemen vagy főiskolán továbbtanulni szán­dékozók részére, a másik, egy szakmai jellegű program (tit­kárnő- és szakmunkásképzés) olyan diákok számára, akik később ipari iskolába akartak menni. Én a felsőfokú tanulmá­nyokra előkészítő programban vettem részt, így hát erről tu­dok beszélni. Itt a diákok hat tantárgyat ta­nulnak. Mindennap minden tantárgyból egy-egy órájuk van. Minden tantárgyat három szinten tanítanak, amelyek kö­zül az első a legmagasabb, a harmadik a legalacsonyabb szintű. Egyébként a diákok szabadon választhatják meg a tanulandó tantárgyakat. Én­nek következtében minden di­áknak más-más órarendje van. Természetesen, ha a diák egy bizonyos felsőoktatási intéz­ményt céloz meg, a felvételi előírások korlátozzák a tan­tárgyválasztás szabadságát. (Az egyetemek megszabhat­nak bizonyos tantárgyakból el­érendő minimális eredménye­ket is.) Hetedik osztálytól kezdve minden kanadai diák minden tantárgyból kétszer egy évben — karácsonykor és júniusban — vizsgát tesz. A vizsgán két eredmény lehetséges: átment, vagy nem ment át. A vizsgá­nak két funkciója van: megbi­zonyosodni arról, hogy a diák elsajátította-e az anyagot, illet­ve az osztályban tanuló min­den diák ugyanazt az anyagot sajátította-e el. Egyes iskolákban mentesül­csak másodlagos fontos­ságúak. A kanadai diákok nem arra törekednek, hogy ők le­gyenek a legjobbak, hanem hogy önmagukból a legjobbat kihozzák. Úgy látom, a magyar diákok hozzáállása nem ilyen. Ez megnyilvánul abban, hogy nem törekednek az órai munkában való aktív részvé­telre, hacsak nem jegyre megy a dolog. Azonkívül pl. a játé­kos feladatokban inkább ellen­felekként, mint partnerekként viselkednek egymással, vagyis mindenáron mindenki győzni akar. A magyar diákok hajla­mosak arra, hogy lebecsüljék annak a jelentőségét, hogy sa­ját hibáiból is tanulhat az em­ber. Nem nagyon törekednek arra, hogy a tanulást önmaguk számára élvezetes, gazdag él­ményeket nyújtó tevékenység­gé tegyék. Magyarország és a magyar iskolarendszer napjainkban sok változáson megy keresz­tül, benne a kanadai rendszer­hez képest hasonlóságok és különbségek egyaránt megfi­gyelhetők. Remélhetőleg ta­nulunk majd egymástól, s így közelebb kerülünk ahhoz, hogy diákjainkat az ideális ta­nulási élményhez segítsük. 6 Kelet-Magyarország 1992. november 30., hétfő nek a júniusi vizsgakötelezett­ség alól azok a tanulók, akik tesztjeikben és írásbeli dolgo­zataikban egy bizonyos szint fölött teljesítettek. A fegyelmi problémákat egyszerűen keze­lik. Hiányzást a szülő írás­ban igazolhat. Dolgo­zatíráskor való hiányzást or­vos igazolhat. A közösséget bomlasztó, zavaró, és az isko­lakerülő (igazolatlanul mu­lasztó) diákok igazgatói intőt kapnak. Ismétlődő, vagy külö­nösen súlyos kihágást (pl. ká­bítószer vagy alkohol birtoklá­sa) felfüggesztést, vagy egye­nesen az intézményből való kizárást vonja maga után. A kanadai tanároknak az a céljuk, hogy a diákok a saját képzésükben aktívan működje­nek közre, ne csak passzív be­fogadók legyenek. A tanárok­nak is van egy bizonyos mér­tékű szabadságuk a tananyag összeállítása terén, persze néhány alapvető dolgot ennek tartalmaznia kellett. E szabad­ság valószínűleg annak a következménye, hogy sok for­rás áll rendelkezésre. Számomra úgy tűnik, a kanadai diákok azért tanulnak, mert őszintén igénylik azt, s ennek során az osztályzatok

Next

/
Thumbnails
Contents