Kelet-Magyarország, 1992. november (52. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-21 / 275. szám
így múlik @1 a világ dicsősége Szabó Ildikó mögött nem súgnak össze „Most van két gyerekem, ők töltenek fel” Balázs Attila felvétele Beszédes zászlók Nyíregyháza (Horányi Zsuzsa) — A távolugrás koronázatlan királynője, megyénk atlétikájának képviselője, az ünnepelt sztár, a number one... Rég volt, szép volt, az emberek lassan elfelejtették. Ma már nem ismerik meg az utcán, nem suttognak a háta mögött „Ott a Szabó Ildikó!” Pedig ő volt megyénk legnagyobb atlétája, évente három magyar bajnokságot nyert, a montreáli olimpián ötödik lett távolugrásban 676 cm- rel, hosszú időn át tartotta a magyar csúcsot, mellyel a világranglistán is a második helyen állt. Ez az eredmény még Barcelonában is döntős helyet ért. Volna. Ahogy az a magyar sportban lenni szokott, egy sérülés elindította a lavinát. Még három műtét után sem hitték el a sportvezetők, hogy neki tényleg fáj a lába. Előbb másik egyesületben edzett, majd egy újabb műtét után végleg hátat fordított a versenyzésnek. Tíz év után költöztek ismét haza. Ildikó most munkanélküli... □ A legsikeresebb emberek egyike volt Nyíregyházán. Mégis úgy döntött, hogy máshol folytatja? — kérdezem Szabó Ildikótól. — Nem hoztam az eredményt. Nem vették figyelembe, hogy sérült voltam. Háromszor operáltak egy év alatt, és pár hónappal később nem tudtam megugrani a moszkvai olimpia kiküldetési szintjét. — Nagyon akartam, aminek eredménye még egy sérülés lett. Teljesen egyedül maradtam, a hozzám legközelebb álló emberek sem álltak ki mellettem. Az edzőm, a volt férjem, a vezetők mind csak bennem látták a hibát. Huszonöt évesen még nagyobb sportkarrier előtt állhattam volna. Nyíregyháza (KM - Nyéki) — Nehéz megszokni, hogy napjainkban a munkaerő, a termelésre való képesség olyan portéka, amit bármely más áruhoz hasonlóan el kell adni a piacon. Ebben próbál segíteni a fél éve működő Regionális Érdek Védelem Alapítvány (RÉV). A tejfölöspohárban árusított málnával szemben sokkal kívánatosabb és általában gyorsabban is elfogy az a gyümölcs, amelyiket gusztusos csomagolásban, formára nyomott tálkából vehetünk meg. Kicsit leegyszerűsítve ezzel kell számolni akkor is, ha a saját szaktudásunkat szeretnénk eladni egy állás megcélzása- kor. A szakképzettséget bizonyító okirat a munkaerő- túlkínálata miatt ma már kevés az üdvözüléshez, saját magunk me□ Külföldi szakemberek is öntől várták, hogy először ugorja át a hétméteres álomhatárt. — Számomra is ez volt az álom, de az is maradt. Miskolcon folytattam az atlétikát, ahol Tamás Zoltán edző csoportjában edzettem. Majd megszületett a lányom, Mariann. Aztán egy hasműtét után végleg befejeztem a versenyzést. Kazincbarcikán edzőként dolgoztam tovább. Nagyon megváltozott az életem és minden körülöttem. Most már nem az elismert sportoló voltam. Barcikán befogadtak, ahol pedig az eredményeimet produkáltam, nem volt rám szükség. De ez nem egyedi eset. Míg elértem valamit, magasztaltak, mikor nem ment, a kutya sem nézett rám. Nem találtam a helyem. Idegen környezetben teljesen magamra voltam utalva. Hiányzott és ma is hiányzik a sportsiker, ez adott újra erőt. Most van két gyermekem, ők töltenek fel. Gyermekei apja és volt nedzserévé kell válni. Egy jó pályázat, önéletrajz már fél sikert jelenthet, de lényeges az is, hogy a tárgyalások során a munkaadótól mikor, mit s hogyan kérdezünk (vagy válaszolunk meg), de még a ruházatunk, a testtartásunk helyes megválasztása is a segítségünkre lehet. A RÉV munkatársai által szervezett önmenedzselő, munkaerőpiaci tréningeken ezenkívül még számos olyan tényezőre kitérnek, amelyek eszközül szolgálhatnak céljaink elérésében. A háromnapos, munkanélküliek számára ingyenes tréningek iránt érdeklődni lehet Nyíregyházán a Szabadság tér 11. sz. alatt vagy a 12-344-es telefonon, illetve a megye néhány városában működő RÉV-klubok- ban. edzője, Tamás Zoltán, magyar válogatottak sorát nevelte fel. Most Sóstóhegyen egy olyan általános iskolában tanít, ahol még tornaterem sincs. — Már épül a tornaterem és nagyon szeretem a munkámat — veszi át a szót Tamás Zoltán. — A gyerekek ebben a korban a legjobban alakíthatók, és ezért a legjobb szakemberekre lenne szükség az általános iskolákban. Itt kapják meg az alapokat, ami fejlődésük során végigkíséri őket. A testnevelésnek nincs meg a rangja, pedig az egészséges életmód fontos alkotó része. □ Nem gondolja, hogy a nyíregyházi sport, és ezen belül az atlétika, kamatoztathatná az ön szaktudását? — Úgy érzem, a nyíregyházi atlétikának is hasznára tudnék lenni, már beszélgettünk is a szakosztályvezetővel, de konkrétumok nincsenek. □ Nyíregyházán éppen az ugrók voltak a legsikeresebbek, Bakosi Béla, Pálóczy Gyula, Szabó Ildikó. Most nincs ilyen szakág. — Én nem akarom mások babérjait learatni, szívesen kezdeném serdülőkkel is. Már hiányzik ez a fajta munka. O A gyerekek követik a szülői példát? — Nem erőltetjük, féltjük őket a terheléstől, de ha kedvük és tehetségük van hozzá, örülnénk, ha sportolnának, mert nagyon sok szép élményt kaptunk a sporttól. Mariann 10 éves, a 19. számú iskolában tanul. Már elkezdte a rendszeres edzéseket. Adám 4 éves, még csak az óvónők életét nehezíti, mert igen eleven gyerek. (Míg náluk voltam, Ádám Maxet, a németjuhászt boldogította, egy perc pihenőt sem engedélyezve neki. Mariann figyelte, miről beszélnek a nagyok. Az apa önmagához hűen hallgatott, Ildikó pedig csak mesélt, csak mesélt... Mikor az érmeit szerettem volna megnézni, kiderült, hogy azt még ’79-ben odaadta egy sportkiállításra. Azóta sem látta.) Kállai János Nagyjából azonos korúak „ültük tele” az elegáns, nyugatiasra pofásított Ikarust: a diaszpórákból (mostanában így járja) érkezett magyarok és mi, az országhatárainkon belüliek. Viszonylag köny- nyen indult a beszélgetés — hja, az anyanyelv apadha- tatlan ereje, bonthatatlan köteléke! —, mivel a társaság nagyobbik része már a második napot töltötte együtt. Volt miről szót váltani, hiszen a „negyvenesek” generációjához tartozáson kívül volt egy nagyon közös és kiapadhatatlan téma: az anyaország és a kisebbségi sorban élő magyarság évszázadokon átívelő „dolgai”. Nagyváradról jött útiszomszédom csipkelődő-ironikus megjegyzése adta meg az alaphangot egy, azután a nap folyamán mindvégig velünk maradó „ügy”, jelesül: nemzeti trikolorunk megbecsülésének, tiszteletének végig- vagy újragondolásához. — Ugyan nagy tekintélynek örvendhetnek nálatok az olaszok — mondta nem kis malíciával. Kérdően néztem rá, nem sejtvén, mire gondol. Elmondta. Egyik közintézményünk dísztermében észrevette: a magyar zászló sávozása nem horizontális, hanem függőleges, márpedig a hagyomány a vízszintes „elrendezést” indokolná. Hm! Heraldikában és lobogótanban meglehetősen tájékozatlan lévén, inkább hallgattam. De a téma ottmaradt a levegőben. Tréfásabbra váltott a hangulat, vicc hátán vicc, közTapolcai Zoltán Ahogy a srác behuppan melléjólesik dühét kiönteni. — Lehet, hogy rossz stopot választottál, mert ez a dög úgy csuklik, mintha másnapos lenne. A fejét a porlasztóba nyomnám annak a szemétnek, aki a piacon rám sózta. Kikötött kilométeróra, széthajtott motor, nem merek erősebben fékezni, mert kiszakad az alja. De sebaj — ereszt el egy barátkozó vigyort — ha lerohadok, lesz aki megtolja. Amúgy Feri vagyok. Kinyújtott kezére egy flegma pillantást kap, s annyit: — Az is egy dolog. A fiú hátrafordul, majd újra előre, autó a viharban sem. Csendes a mellékút. A jakóból szempillantás alatt egy tőrt varázsol elő. A megdolgozott pengén szép ívben a köszörülés nyomai. tűk egy hamisítatlan góbé észjárású a brassói stadionban kitűzött magyar zászlóról, melyre Áron bácsi imigyen mondott „furfangos ítéletet”: — Ott rohadjon meg...! Kétszer kellett meghallgatnom, míg végre kapiskálni kezdtem a „magvát”. A következő háromszínű élményben Beregszász önkormányzatának épülete előtt volt részünk. A homlokzaton a jó tartású ukrán ,jelképiség” mellett ott komyadozott a miénk is. Szakadtnak tűnt. Megláttuk, kommentáltuk az állapotát a magunk módján. Igencsak szívmelengető érzések jártak át bennünket, amikor néhány óra múlva, kifelé jövet a tanácskozásról, már egy vadonatúj piros-fehér-zöldet feszített a szél, dicsérve vendéglátó barátaink figyelmességét és fürgeségét. Kárpátaljai buszkirándulásunk során többfelé megfordultunk. Borzsova, Nagybe- reg, Mezővári. A konferencia egyre jobban összebarátkozó vendégeinek Váriban még tartogattak egy meglepetést. Az egyik mellékutca kiszélesedő öblében a falu költője, Vári Fábián László idézte a történelmet, közös küzdelmeink, megpróbáltatásaink — kevesebb örömünk és jólétünk — a nemzetet mégis egységben megtartani képes eseményeit. És a feltámadó szélben újra hallani véltük Esze Tamás tar- pai-vári lobogóinak csattogását, miként ha „zajukkal” hangsúlyt kívántak volna adni a poéta bölcs szavainak: a megmaradás lehetőségének töretlen hitéről, gyönyörű zászlónk visszaperelt tisztességéről. — Most szépen lehúzol jobbra, s nem ugrálsz! Feriben alvadni kezd a vér, s hiába pörgeti a grundok vagányaként leélt éveinek emlékeit, nem emlékszik olyanra, amikor fegyveres támadó hatástalanítása lett volna a tananyag. A jobbra indexnél az autó is leáll. — Ugye, mondtam — riheg egyet—a dög... Aztán megindul a vérkeringés az agyában. —Felismerlek. — Én meg meglékellek, te tök, ha kijövök. Vagy most? Feri mint a villám pattan ki, de a fiú is segít egy jól irányzott rúgással. Átcsusszan a vezetőülésbe, s indít. Feri inaszakadtából fut, tekintetét esdeklőn függeszti a kanyarra, hátha felbukkan valaki. S kaján vigyorral hallgatja, hogy mögötte a „dög”, a drága, csuklik, köp, hörög, s lerohad... Piacképes tudás Pályakezdők portékája Szelíd-e a motoros? Szekeres Tibor felvétele A stopos _ ___——í A felhőtlen mosolyért hetetlenné a beavatkozás. A család anyagi forrásai azonban az első műtétnél kimerültek, a második költségeit már nem tudják önerőből kifizetni. így kerültek kapcsolatba a megyei kórház 1. sz. gyermekosztály orvosi kara által létrehozott Beteg Gyermekekért Alapítvánnyal. Ez az alapítvány különböző betegségekben szenvedő gyerekek hatékonyabb gyógyításához 1990-től gyűjt adományokat, ez évtől pedig a célok kiegészültek külföldi gyógykezelések, veleszületett mozgásszervi elváltozások műtétjeinek támogatásával. Itt elkülönítetten foglalkoznak Edina és Brigitta problémájával. Aki anyagilag szeretne hozzájárulni a külföldi operáció és kezelés költségeihez, megteheti a Kereskedelmi Bank Rt. fiókjainál a 440- 14315/7007-es számlaszámon. A befizetett összeg az adóalapból levonható. A szülők a gyermekek nevében is köszönik az eddigi segítséget, adományokat. Nyíregyháza (KM - Ny. Zs.) — Ritkán fájóbb a tehetetlenség érzése, mint mikor gyermekeink betegségének tétlen szemlélőivé kényszerülünk, amikor a gyógyszer és az óvó gondoskodás már nem elég az önfeledt mosolyhoz. Bizonyára sokan emlékeznek még az 1986 márciusában született Hagymási hármasikrekre. Akkoriban a városi televízió, az újság révén sokan osztoztak a szülők örömében a kisfiú és a két kislány szerencsés világra jöttének. Sajnos, születésük után három hónappal kiderült, hogy a kislányok veleszületett csontfejlődési rendellenességben szenvednek, amelyet kizárólag műtéttel lehet orvosolni. Ilyen jellegű operációt jelenleg csak az Égyesült Államokban végeznek. Az egyik kislány, Edina, ez év nyarán már szerencsésen átesett a súlyos műtéten, testvérénél, Brigittánál, pedig jövő év tavaszán válik elkerül-
