Kelet-Magyarország, 1992. november (52. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-21 / 275. szám
I A KM hétvégi melléklete A TARTALOMBÓL 9 A nagy titok 9 Feszülő védőháló • A múlt ismerete 9 A tökéletes katona Äktualisl Az önkormányzatok kérdések gazdálkodásáról Balogh József Tizenhárom évig volt tanácselnök Dombrádon Sólymos! László, a rendszerváltás után polgármesternek választották meg. Van tehát tapasztalata és összehasonlítási alapja, milyen különbségek, előnyök, hátrányok lelhetők fel a gazdálkodásban. □ Kérem, tegyen egy rövid összehasonlítást! — A tanácstörvény kisebb lehetőségeket és kevesebb önállóságot adott a gazdálkodáshoz. A mi esetünkben ünnepnek számított a faluban, ha egy házasságkötő termet, vagy óvodát tudtunk építeni, míg most történelmi jelentőségű beruházásoknak vagyunk részesei. □ Elsorolná, melyek ezek? — Az önkormányzati gazdálkodás keretei közt tudtuk megvalósítani az iskola bővítését 6 tanteremmel, építettünk 7 kilométer belvízelvezető csatornát, folyamatban van 10 kilométer asztfaltburkolatú út építése. A legnagyobb beruházás a gázellátás kiépítése, amely — 9 községgel együtt — állami támogatással valósul meg. A szennyvízelvezetés megoldásán most munkálkodunk. Ezeket a fejlesztéseket akkor értékelhetjük igazán nagyra, ha számba vesszük, hogy mindegyik önként vállalt feladat, és ezeket sorrendben megelőzik azok a kötelező feladatok, amelyeket az intézmények működtetése jelent. □ Ha polgármesterrel beszélget az ember, több panaszt hall tőle, mint dicsekvő szót. Dombrád előnyösebb helyzetben van? — Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a lehetőségek nem minden önkormányzat számára egyformán biztosítottak. Az úgynevezett hátrányos térségben lévők pályázaSolymosi László Elek Emil felvétele ti lehetőségei és az elnyert pályázatok száma sokkal nagyobb, mint a nem hátrányos helyzetű besorolásúaké. Az önkormányzat fejlődése függ az infrastruktúra kiépítésétől, az intézményi hálózat állapotától, nem utolsósorban a település lélekszámától. De mikor volt valahol is elég a pénz? Soha. De ez csak egy dolog. Nagyon lényeges a képviselő- testület fejlesztést felvállaló magatartása. Mi igyekszünk minden lehetőséget megragadni. □ Olyan jó az apparátusa az önkormányzatnak, hogy minden pályázatot elkészít? — Az apparátus nagyon jó, képes a legnehezebb önkormányzati feladatokat is ellátni, a pályázatok előkészítését adatszolgáltatással segíteni, de pályázataink elkészítéséhez profikat is alkalmaztunk. □ Mennyire adósodott el a lakosság, hogy ennyi beruházást felvállalt az önkormányzat? — Eladósodásról szó sincs. Van egy ésszerű kockázat, és van egy kiszámítható hitelvisszafizető képesség. Mivel saját erő teljes egészében nem áll rendelkezésünkre, egy 4-5 évre szóló fejlesztéshez hitel felvétele szükséges. Az önkormányzat abból indult ki, hogy az elnyerhető támogatásokat nem szabad elengedni, még ha a saját erőben van egy kis helyi adó is, ami átlagosan 2 ezer forint családonként. Ezenkívül vállalta a lakosság a 30 ezer forintos hozzájárulást. Az önkormányzat finanszírozása kiszámíthatóbb, mert a központi forrásból származó pénzek menetrend szerint érkeznek egy nap csúszás nélkül, és ezt nem lehetett elmondani a tanácsi gazdálkodás idején. Nem egy esetben kellett rövid lejáratú hitelt felvennünk, mert nem érkezett meg az állami támogatás. — Vannak olyan feladatok, amelyekre kevés a pénz, pl. bizonyos szociális feladatokat nehéz belőle kezelni. De a szociális problémák sem egyformák a településeken, ezért nekünk is keresnünk kell a megoldást. Keresni az utakat a foglalkoztatás megoldására, hogy kevesebb legyen a szociális feszültség, ugyanakkor azt be kell látni, hogy egyetlen vállalkozó sem szociális feladatokat jön megoldani egy településre, hanem nyereséget szeremé elérni. De, ha van munkájuk az embereknek, akkor kevesebbet kell szociális célokra költeni. □ Mivel próbálkoztak? — A csődbe ment varrodából sikerült a BEBA magyar-angol kft.-t létrehozni, ahol 70 ember dolgozik, de lenne helye 200-nak is, ha megfelelő szakképzettséggel rendelkeznének. Most jártak nálunk magyar és indiai vállalkozók, és gondolatban eljutottunk egészen addig, hogyan tudnánk közösen Dombrádon olyan egységet létrehozni, amelyik hosszabb távon Ukrajnával alakíthatna gazdasági kapcsolatot. Ezeken túl közmunkás brigádot alkalmazunk, amely 16 tagból áll, és jelentős feladatokat old meg a mindennapi aprómunkák elvégzése mellett. Kft.-t alakítottunk az idegenforgalom fejlesztésére. Nem vagyok híve a valódi értelemben vett vállalkozói önkormányzatnak, hisz nekünk nincs működő tőkénk. A mi plusztőkénk a már elmondottakon kívül a naprakész információ, ha sokat is kell megszerzéséért fáradozni. □ Ön tagja a megyei közgyűlésnek. Elégségesnek tartja, amit az önöket delegáló településekért tesznek? — Úgy érzem, hogy a megyei közgyűlés keresi a helyét, igyekszik teljesíteni feladatát. Én, mint az egészségügyi és szociális bizottság tagja, az engem delegáló települések mellett a kistelepülések szó-szólója kívánok lenni, mert úgy érzem, hogy különösen azoknak a településeknek kellene nagyobb segítséget nyújtani, ahol új polgár- mester van, ahol új a testület és az apparátus is, mert most kaptak lehetőséget az önállóságra. □ Maradjunk még a megyénél. Milyennek látja esélyeinket a felzárkózásra? — Szerencsés ez a megye, hisz a területfejlesztési alapból biztosított pénz 70 százalékát megkapta. El kell fogadnunk, hogy sok probléma marad ezután is, hogy ezek csökkenjenek, nekünk is többet kell tenni érte. Meghal az a falu, ahol az emberek elveszítik reményeiket. Sokszor nem is a pénz, hanem a hit kevés. És ki higgyen, ha nem a polgármester? Amit ma teszünk, az nagyon nehéz. De ha most elkészül a gáz, száz évet lépünk előre infrastruktúrában, s ha elkészül majd a szennyvíz, az még ötven évet jelent. De még mindig könynyebb verejték árán is kikutatni a lehetőségeket, mint megélni, hogy a fiatalok otthagyják a falut, máshol találják meg, amit mi nem voltunk képesek nekik megadni. KM galéria ST ét héten át látogathatta a közönség azt a • tárlatot, melynek a nagykállói Művelődési -Z \ !í(özpont adott helyet. A kiállításon Diósi Józsejau todidakta művész fából faragott szobraival és gobelinjeivel mutatkozott be. A nyugdíjas, hetvenkét éves alkotó fiatal kora óta készíti figurális műveit. Szobrocskáin nem nehéz felfedezni a humor, esetenként a groteszkjellemzőit. Műveinekjöbbsége a t hétköznapok, emberét ábrázolja a primitív népek, faragásait idéző stílusban. A művész tagja a üfyíregy- házi űfépművészeti Stúdiónakj. és rendszeres résztvevője a nagykálló-harangodi fafaragói táboroknak, őfúsz alkotása a kecskeméti Magyar j íYaív Művészetek,Múzeumában látható. faragott szobrot^ Diósi József: Nőfigura Íhíagátvűéíemény A folyón nem lehet átgázolni Nagy István Attila M indnyájunk élete kicsorog az idő ujjai közül. Lehet ez ellen lázadni, hiszen az elmúlást kevesen tudják természetesen fogadni. Emberi ez is, mint egész életünk szakadatlan küzdelme azért, hogy maradjon valami utánunk. Pedig az idő végtelen folyam, amelynek hullámaiban éppen az emberi lélek. De hát milyen nyomot hagyjunk magunk után, ami bennünket igazán megjelenítene, akár századok múlva is? A temetők és a síremlékek öregszenek, néhány nemzedéknyi idő után már nincsen, aki a sírhoz elzarándokoljon. Arról álmodozzunk, hogy nagy emberek leszünk, s a hálás utókor majd szobrot emel nekünk? Nem tűnik szerencsés ötletnek, mert az elmúlt két év szobordöntögetései arra figyelmeztetnek, hogy az életünket kitöltő hitet könnyen átértékeli az idő, s akkor a szobor a lomtárba vonulhat. Valaki felvetette ötvenhattal kapcsolatban, hogy emeljünk olyan emlékművet, amelyik egyformán idézi a vesztes és a győztes küzdelmét. Lett is erre nagy felhördülés! Még, hogy a kommunistákkal, az ávósokkal együtt! Emlékmű csak annak jár, aki a győztesek hatalmáért, áldozta fel az életét! A történelem és az emberi helyzetek ismétlik önmagukat — mondhatnám. De szívem szerint inkább azt mondom, hogy nem akarunk tanulni az elmúlt korokból. Erkölcsi felfogásunk gyakorta megmarad a „szemet szemért, fogat fogért” elv érvényesítésénél. Szophoklész Antigonéjában van egy példaértékű jelenet. Kreon, a király megtiltja, hogy eltemessék Antigoné város ellen támadó testvérét, Polü- neikészt, mert: „elhullt vesztett ügyért”, s ezért „eltemetni, sem siratni nem szabad. Hagyják, heverjen ott meg- könnyezetlenül, a dögmadár kívánatos zsákmányaként.” Antigoné — élete feláldozása árán is — eltemeti testvérét, mert van az írott törvények fölött egy: az elhunytat el kell temetni, s haló porának meg kell adni a tisztességet. Kreon megfeledkezik erről, s az istenek büntetése nyomán kell megértenie, hogy csak a politika szempontjából fontos, melyik oldalon áll az ember. A tiszteletet az ellenfélnek is meg kell adni. Minden emberi érték pusztulása önmagában tragikus, mondhatnám másképpen, mert az emberiség „létszámából” kitörlődött egy, aki sohasem lesz már többé. Vannak országok, amelyekben jó pár évtizedet kell várni, amíg szobrot kap a kiemelkedő államférfi vagy hadvezér, tudós vagy művész. Megvárják, hogy a kíméletlenül rostáló idő megtartja-e az emlékezetében. Mi a levert emléktáblák helyére újakat teszünk, a lebontott szobrok helyére új emlékművet állítunk. Új ünnepeket ünnepeltetünk. Mert igazunk van. Végre győzhetett az igazság. Ezt is megérhettük. A gyűlöletünk, ami arra irányul, amit elhagytunk magunk mögött, kegyeleti helyeket emeltet velünk, új kötelezettségeket ró ránk. Ha csak nem jön egy új hatalom, amelyik más eszményeket követ, s lebontatja, amit most emeltünk, hogy elhelyezze a maga jelképeit és emlékeit. M inden lehet, hiszen a történelem végtelen folyam, mi pedig könnyen abba a hibába esünk, belelógatván a lábunkat azt hisszük, hogy át is tudunk gázolni rajta.
