Kelet-Magyarország, 1992. november (52. évfolyam, 258-282. szám)
1992-11-16 / 270. szám
6 Keltí-Magjarország KULTÚRA 1992. november 16., he A dajkaságot is tanulni kell Könnyebben sikerül elhelyezkedni Egy dajka a sok közül: Ilike néni a nyíregyházi Kert közi óvodában Balázs Attila felvételei Nagykálló (KM - Kállai János) — A megyénkben is vészesen növekvő mértékű munkanélküliség, az állásban megmaradás lehetőségének veszélyeztetettsége ráirányítja a figyelmet minden olyan kezdeményezésre, ami ezen a társadalmi szempontból mind kedvezőtlenebb helyzeten változtatni akar. A nagykállói Budai Nagy Antal Óvónői és Pedagógiai Szakközépiskola — sajátos helyzetéből és feltételeiből következően — az óvodák szakképzetlen dajkáinak képzésére vállalkozott. Az első, nemrég befejeződött tanfolyam eredményességéről kérdeztük Ba- bosi Lászlót, az intézmény igazgatóját. — A hat hónapos dajkatan- folyamot november 4-én vizsgával fejezte be 22 hallgatónk. Többségük jelenleg óvodákban dolgozik, de akadt köztük munkanélküli is. Koruk szerint eléggé nagy volt a szóródás: 15 évestől 30 körüliekig egyaránt voltak, akik vállalták, hogy szakképesítést szereznek. — Milyen program alapján készítették fel a vizsgára őket? Egyáltalán: milyen időbeli elfoglaltságot jelentett a tanfolyam? — A kurzus hónapjaiban hetente egy alkalommal, napi hat órában voltak a foglalkozások. A Nemzeti Szakképzési Intézet programja alapján dolgoztunk, az órákat a mi intézményünk tanárai tartották. Ebből a szempontból ideálisak a feltételeink, hiszen a dajkák tanrendjében a pedagógia, a pszichológia, a biológia és a gondozási ismeretek szerepelnek kitüntetett helyen, ehhez pedig a személyi feltételeink megvannak. A gyakorlatot minden hallgató abban az óvodában végezte, ahol egyébként is dolgozik, vagy, ha munka- nélküli az illető, a lakóhelyén. — A vitathatatlan szakmai fejlődésen kívül még milyen előnyökkel jár a tanfolyamelvégzés ? — Akik levizsgáztak, oklevelet kaptak, ami szakmailag „minősít”. Ez a dokumentum növeli az elhelyezkedés és a meglevő munkahelyen „megmaradás” esélyeit. Es van egy komoly anyagi vonzata is a dolognak. Ugyanis az oklevél birtokában a szakképzett dajka az ún. „B” bérkategóriába kerül, vagyis növekszik a fizetése. — Apropó! Mennyibe kerül a hat hónapos, kb. 150 órás kurzus? — Havonta 2500 Ft a tandíj. Tudom, ez nem kevés. De azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy több önkormányzat vállalta a költséget teljes mértékben vagy 50%- ban, de adott támogatást a munkaügyi központ is. — Szerveznek még tanfolyamot a jövőben? — A nagy érdeklődésre való tekintettel most készítjük elő a második kurzust. Erre november 25-ig jelentkezhetnek a nyolc általánost végzett, dajkaként dolgozó vagy munka- nélküli fiatalok. Az írásban történő jelentkezéshez mellékelni kell az általános iskolai bizonyítványt és egy önéletrajzot. Ha mintegy húsz „pályázónk” lesz, akkor semmi akadálya, hogy december 1-jé- től elkezdődjön a tanulás. Ami az életből Nem lehet hiányzik visszavonulni A testtel mindent ki lehet fejezni A nyitottság versenyképes lehet Nyíregyháza (KM - Nagy István Attila) — A PIMA- VERA balettcsoport 1977- ben alakult húsz fővel Nyíregyházán. A húsz főt két balettiskola háromszáz növendékéből válogatták. A csoport főleg klasszikus balettet ad elő, de táncolnak modem dzsessz, diszkó és musical táncokat is. Vezetőjük az indulás óta Feketéné Kun Ildikó nívódíjas balettmester. — Számomra a tánc maga az élet. Az érzelmeimet legtöbbször a táncban tudom kifejezni, mert a mozdulatok igazak és őszinték. Nincs tehát más dolgunk, mint úgy táncolni, hogy a néző elhiggye nekünk: őszintén „beszélünk”. — Miért éppen a klasszikus balett? Hozzám az áll a legközelebb. XIV. Lajos udvarában született, állítólag a „Napkirály” is nagyon jó táncos volt. A mai kor tiszta rohanás, tele van kapkodással, olykor brutalitással. Szeretem a romantikát, ami viszont nagyon hiányzik mai életünkből. A Pimavera táncosai és műsoraink nézői is megkapják azt az érzést, ami kiemeli őket a mindennapokból, és egy olyan világba visz, amelyben még van létjogosultsága a szépségnek, a finomságnak, a tiszta emberi rezdüléseknek. — A klasszikus balett arra nevel, hogy legyünk úrrá a testünkön, mert csak úgy tudjuk hitelesen közvetíteni, kifejezni az érzéseket. — Mi a fontos az Ön számára akkor, amikor táncot tanít? — Kihozni a gyerekekből azt, ami bennük lakozik. Megismertetni őket az egyik legfontosabb kifejezési eszközzel: az emberi testtel. Meg aztán megismertetni őket mindFeketéné Kun Ildikó azzal a szépséggel, ami az életből igen, a táncból viszont sohasem hiányzik. — Állítólag az elmúlt években Önt nagyon „futtatták" ? — Amit eddig a csoport és én elértünk, amögött iszonyatos munka van. A tizenöt év alatt történt annyi, ami megérdemelte a figyelmet. Ennyi. — Milyennek tartja a Nyíregyházán működő együttesek kapcsolatát? — Tudunk egymásról, de a munkánk leköt bennünket. Úgy gondolom, hogy nincs különösebb okom arra, hogy a „konkurenciára” figyeljek. Az elért eredmények igazolják az elképzeléseimet. A mi csoportunk tevékenysége is hozzájárul a város színes táncéletéhez. S végső soron ez a fontos. —Mire készülnek? — Csajkovszkij Rómeó és Júlia című balettjének a szvitjén dolgozunk, illetve különböző koncertszámokat próbálunk. Legközelebb a színházban lépünk fel december húszadikán, majd január elsején az újévi koncerten. Nyíregyháza (KM - D. M.) — „Létünk kisebb fajta győzelemnek számít” — kezdte beszámolóját a szónok a Magyar Népművelők Egyesületének nemrégiben, Baján tartott vándorgyűlésén. S hogy miért volt indokolt a mondat? A rendszerváltáskor sokan kinyilatkoztatták: a művelődési otthonos intézmény- rendszer sztálinista csöke- vény, el kell törölni. Nos, azóta bebizonyosodott, a kultúrára szükség van, s az intézmények nagy része — bár átalakulás alatt áll — kiállta az élet próbáit. A vándorgyűlésen megyénket huszonöt közművelődésben dolgozó szakember képviselte. Berta Erzsébettel, a nyíregyházi VMK munkatársával, a megyei egyesület titkárával beszélgettünk a rendezvény tapasztalatairól. — A múltról néhány gondolatot: az MNE mint szakmai érdekvédelmi szervezet 12 évvel ezelőtt alakult, ugyanakkor jött létre a szabolcsi csoport is. Tavaly ugyan önállóak lettünk, de tagjai maradtunk a Művelődési Egyesületek Szövetségének. S továbbra is, az évenként megtartott vándor- gyűlés a legnagyobb szabású szakmai fórum, melyet most tizedik alkalommal hívtak össze a Duna-parti városba. □ Úgy tudom, az igazi alkotó munka a szekciókban folyt. — Igen, a hagyományoknak megfelelően kisebb csoportokban vitattuk meg a jelent és a jövőt. A témák között szerepelt többek között az önkormányzat-, a társadalmi szervezetek-, a gyermekek-, a szak- szervezetek viszonya a művelődési otthonokhoz. Emellett szó esett az intézményekben folyó gazdálkodásról, a közalkalmazottak jogviszonyáról és a művelődési törvény előkészítéséről. A két évvel ezelőtti pesszimista hangulat oldódott. Bebizonyosodott, hogy az ön- kormányzatoknak továbbra is nagy szerepük van a település kulturális életének szervezésében, irányításában. A legszembetűnőbb eredmények a most önállóvá vált kisközségeknél tapasztalhatók. Megállt az amatőr együttesek számának a csökkenése is, új mecénások kerültek a közművelődés vérkeringésébe. Felerősödött az egyesületek, alapítványok és az egyéb önszerveződő csoportok tevékenysége. □ Akkor nincs is ezen a területen probléma? — Van még bőven! Gondoljunk csak a szakszervezeti intézményekre! Országos átlagban több mint a fele megszűnt. Vagy a bérbeadott művelődési házakra. A tisztázatlan támogatási rendszerre... □ Jelentősen megváltozott a népművelő szerepe is, az eddig „robotoló, mindent felvállaló munkás" helyett, új szellemű menedzserre van szükség. — Lejárt a hagyományos, rendezvénycentrikus művelődés ideje. Nem versenyezhetünk a modem bárokkal, kocsmákkal. A nyitottságnak, a problémaérzékenységnek kell felerősödni. A kétnapos tanácskozás összegzéseként is elhangzott: bár az embereknek egyre kevesebb a kultúrára fordítható pénzük, idejük, de a jövő miatt sem szabad visszavonulni! Hagyományok filmen Nyíregyháza (KM - Bodnár) — Filmforgatás színhelye volt a napokban Geszte- réd és Bököny. A filmszalagon ezúttal nem színészek játékát rögzítették, hanem a két település táncosainak és zenészeinek előadását. Sajnos, a népi kultúra örök gondja, hogy veszendő, kincsestárának gazdagsága feledésbe merül. Éppen ezért fontos a hagyományok őrzése, ápolása. Az utóbbi évtizedekben a filmszalag is segít ebben, mint most például az említett két községben. Mint Rat- kó Lujza muzeológus beszámolt róla, a Sóstói Múzeumfalu és a Magyar Tudományos Akadémia Néptánc osztálya több órányi filmet forgatott; régi néptáncokat, közülük is elsősorban a hagyományos csárdás táncot megörökítve. A két faluból mintegy hatvan táncost verbuváltak, akik nagy örömmel tettek eleget a nem mindennapi felkérésnek. A filmezés egyik váratlan felfedezése, hogy Horváth Sándor alkalmilag verbuválódott négy tagú zenekara, olyan kiválóan muzsikált, és olyan, a feledésbe merült népzenét játszott, amelyet szintén érdemesnek találtak megörökíteni. A felvett anyag a Magyar Tudományos Akadémia és a múzeumfalu archívumába kerül, de a filmből természetesen a forgatást önzetlenül támogató két község is kap majd. így a későbbi nemzedékek is tanulhatnak belőle. Levél Németországból Kgdvts Tóth üfándorí 9fyári találkozásunk, az élményszem németországi Hangversenyülmeghallgatása után jelezni szeretném, hogy muzsikálásul milyen mély benyomást tett rám. Ifjú vonósaikból nem- csaiftnagával ragadó lelkesedés árad, hanem ugyanakkor érezni és hallani lehet annak. az igen eredményes munkának, a gyümölcseit is, amely bizonyára minden fellépésük, alkalmával öregbíti a magyar zeneoktatás nemzetközi hírnevét. A magyar és a nyugat-európai zenei életet ismerve, különösen értékelni tudom azt, hogy a világnak, melyik, pontján működik, egy ilyen színvonalú „vonós műhely": az intonáció tisztasága, a zenekarijátékjegyelme és ebben rejlő intenzitása bármely német konzervatórium vonószenekarával felveszi a versenyt. íMunkájukra Isten gazdag áldását, további pedagógiai és művészi sikereket kívánva üdvözli (járdányi Zsolt a zoürzburgi egyetem zeneszerzés professzora 1992. október 10. (A Piccoli Archi zenekarról van szó. A szerk.) Jubiláló szakközépiskola Nyíregyháza (KM - N. I. A.) — A nyíregyházi Széchenyi István Közgazdasági Szakközépiskola 1993-ban lesz 75 éves. Az alapítás évfordulóját gazdag, tartalmas rendezvénysorozattal kívánják emlékezetessé tenni. Többek között ezért is hozták létre a Széchenyi 75 alapítványt, amely a hagyományok ápolása mellett az új programok kidolgozásának ösztönzését, az idegen nyelv tanulást, a különböző versenyek, vetélkedők szervezését kívánja támogatni. Az alapítók az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei Igazgatósága, valamint a Szabolcs Volán Vállalat voltak. Az alapítvány kuratóriuma kéri az intézmény volt diákjait, a különböző gazdálkodó szerveket, intézményeket, hogy lehetőségeikhez mérten, az alapítványon keresztül támogassák a nagy múltú intézményt feladatainak további színvonalas ellátásában, az alapítványi célkitűzések megvalósításában. Az alapítvány számlájára befizetett összeg az adóalapból levonható. A Széchenyi 75 Alapítvány számlaszáma: OTP Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Igazgatósága 802- 3509409. Jancsi és Juliska-Jelen.©! az előadásból
