Kelet-Magyarország, 1992. október (52. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-31 / 257. szám
8 ‘Ktk.t-Matiuarország hétvégi mtílék(ett 1992. október 31. Cseresznyéskert a színházban Derűs leszámolás az idealizált múlttal Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — Amikor a moszkvai Művész Színház 1904. január 17-én bemutatta Csehov Cseresznyéskert című darabját, félve, hogy elmarad a siker, összekötötte a szerző születésnapjának a megünneplésével. Csehov éppen azon a napon volt negyvennégy éves. Az író ott állt sápadtan, halálos betegen a színpadon, s hallgatta a szónoklatokat, s közben bosszankodott: nem drámát, hanem komédiát írt. A Művész Színház pedig drámát csinált belőle. Még hónapokkal később is így szerepelt a színlapon. A Cseresznyéskert színpadra állításának azóta is ez a sarkalatos kérdése: drámai színekkel rajzolja-e a rendező egy régi világ eltűnésének pillanatait, vagy inkább azt mutassa meg, hogy a régi — mivel az általa képviselt értékek alól kicsúszott a társadalmi talaj — nevetségessé vált, eljárt fölötte az idő? Az új világ szükségképpen elsodorja azokat, akik nem képesek megváltozni. A nyíregyházi Cseresznyéskert — Ivó Krobot rendezésében — nem foglalt el egyértelműen határozott álláspontot ebben a kérdésben. A keretet adó — orosz nyelven megszólaló — édes-bús-bánatos dallam inkább azt jelezte: nem hiányozhat belőlünk az emberi részvét, amellyel ennek a letűnőben lévő világnak az alakjait kísérnünk kell, mert sohasem könnyű megélni egy korszakváltást. Az ilyen határ- helyzetekben — még ha tudjuk is, mit kell tennünk — megbénít bennünket a múltunk, fogva tartanak az élmények, az ifjúság, amely meghatározza egyéniségünket. A múlttal való leszámolás egy kicsit az élettel való leszámolás is. Érthető hát a fájdalmas keserűség, a szívet szorongató bánat. Másfelől ott van a fejlődés, amely nem állhat meg az emlékeknél, amely mindent maga alá gyűr, ha nem szolgálja az érdekeit. Lopahin, a kereskedő nem jobbat hoz magával, amikor megvásárolja a birtokot s kivágatja a cseresznyefákat, hogy nyaralóknak adja majd bérbe a területet. Csupán új formát, mert a régi már elvesztette az érzékét a valóság iránt. Ezért aztán a rendezés felerősítette azokat a szituációiét, amelyekben a humor megjelenhet. Ha nem is olyan harsány módon, mint ahogy Csehov valaha gondolta. Mert ő címéletlen bírálatra töreke- iett. Meg kell szabadulni a núlttól: ki kell vágni a cse- esznyefákat, s új életet kell cezdenie annak, aki képes rá. 3tt van Anya és Trofimov. A iatalság, amely meg akarja alálni az értelmes munka tere- >eit. A stíluskeveredés elmére is jó előadást láttunk. Juhász György, Megyeri Zoltán, Tóth Károly, Molnár Erika, Gados Béla Harasztosi Pál felvételei Molnár Erika Ranyevszkaja grófnő szerepében talán keményebbnek, határozottabb- nak látszott, mint ahogy Csehov megmintázta. De tudatos hangulatváltásai kitűnően megmutatták, hogy a mélyben sebezhető ember áll előttünk. A csehovi dramaturgia alkalmat adott a számára arra, hogy megéljen bizonyos indulatocsehovi drámaépítkezést, de a mélyben fortyogó indulatokat, reménytelenséget láttunk. Gados Béla jól alakította a vidéki kisszerűségbe nyomorított embert, akinek — távol a világtól — csupán a biliárd az egyetlen szórakozása. Aki feláldozza magát, de nem kiabál, hogy ő az áldozat. Megyeri Zoltán az új világ Pregitzer Fruzsina a darab egyik jelenetében kát, s azok az arcán, a testtartásában is megjelenjenek. A grófnő leányát Bodor Erzsébet alakította fiatalos tisztasággal, a jövőbe vetett naív hittel. Ányára gondol Csehov, amikor az ifjúságra gondol, amely megronthatatlanul halad egy más világ felé. Bodor Erzsébet úgyszólván eszközte- len játéka hitelesen közvetítette az írónak ezt a hitét. Varja, Ranyevszkaja fogadott leánya már sokszínűbb, bonyolultabb sorsú egyéniség. Orosz Anna uralkodott önmagán, nem engedte, hogy ez a sors áttörje a embere. Kereskedő, üzletember. Szokatlan még számára a szerep, hiszen egykori gazdáinak a kertjét veszi meg. Megyerinek kulcsszerepe van abban, hogy ne legyen a darabból dráma. Sokat segít neki Szimeonov-Piscsik, akit Juhász György formált meg. Pis- csiket nem érdekli csak a mai nap. Már régen lemondott arról, hogy valami értelmeset csináljon az életben. Trofimov {Ternyák Zoltán) bizonyos értelemben Csehov szócsöve, az ő igazságai az író igazságai is. Másrészt Ivó Krobot továbbmegy egy kicsit, mert Temyák játéka azt mutatja, hogy a rendező nem hisz abban, amiben pedig Csehov hitt, hogy Trofimov (Anyával együtt) az új értékek képviselője. Temyák rendkívül természetességgel mozog a színpadon, mintha önmagát játszaná. Félmondatainak is önálló jelentése van, szellemes, humoros és mély egyszerre. Csehov nagyszerű lelemé: nye, hogy nincsenek igazán hősei. Minden szereplőről kiderül, hogy saját sorsa van, hogy az ő élete legalább annyi feloldhatalan ellenmondást hordoz, mint azé, aki a színlap első sorában szerepel. így van ez a Cseresznyéskert esetében is. Sarlotta Ivanovnának {Pregitzer Fruzsina) ugyanúgy reménytelen az élete, mint Jepi- hodovnak {Korcsmáros Gábor) vagy Dunyasának {Zubor Ágnes). Csak közel kell hajolni hozzájuk, csak meg kell hallani elsuttogott mondataikat. Jasa {Horváth László Attila) a negatív figura, de bizonyos, hogy ő életrevaló. Firsz sajátos színt képvisel a darabban. Az öreg inas {Tóth Károly) egyszerre éli a jelent és a múltat. Nagy kár, hogy a rendező a darab végén közhelyeket ad a szájába az élet múlásáról. Tóth Károlynak számtalan olyan gesztusa van, amelyeket most is csak dicsérni lehet. Ivó Krobot ezúttal díszlettervező is volt. A hagyományos elképzelést kaptuk, mint ahogy a rendezésből is jórészt hiányoztak azok a szellemi izgalmak, amelyeket a néző megkaphatott korábban az Őfensége pincére voltam című darabban, vagy előző Csehov rendezésében, az Ivanovban. Mondhatnánk persze, hogy ne legyünk elégedetlenek, mert akik október húszon- negyedikén merték vállalni egy Csehov-bemutató töprengésre késztető megtekintését, művészi élménnyel lettek gazdagabbak. Az oldalt összeállította: Nagy István Attila Sokat tanul az apjától A két Szigeti a Rokonokban Nyíregyháza (KM - Bodnár István) — Meglepődve tapasztalhatják a nézők, hogy két Szigeti András is szerepel a Móricz Zsigmond Színház Rokonok című új darabjában. Az egyik Szigeti Mar- tiny ellenzéki képviselőt, a másik, az ifjabb Szigeti pedig Sáfár Éliást alakítja. Jól sejtik, akik arra tippelnek, hogy a két Szigetit családi kötelékek fűzik Össze; apáról és a fiáról van szó. Az ifjabb Szigeti Andrással beszélgettünk a szereposztás érdekességéről. — A Móricz Zsigmond színháznál díszítőként dolgozom, de munkám mellett nyolc-kilenc darabban is szerepeltem — mondja az ifjú színészjelölt. — Nagyon örülök, hogy apámmal egy darabban játszhatok. Q Bizonyára az öröm kölcsönös... — Ha az apám erről nem is nyilatkozik, bizonyára ő is örül. Egyébként nagyon szigorú partner. ü Ez azt jelenti, hogy segíti a színészi munkáját, tanácsokat is ad? — így van. Tanítgat például beszédtechnikára, és a figyelme még arra is kiterjed, hogyan győzzem le a lámpalázat. □ Hogyan? — Azt tanácsolta, próbáljam a közönséget elfelejteni, mintha ott sem ülnének, és csak a játékra koncentráljak. O Sikerül? — Nem teljesen. Fellépés előtt elég nagy a lámpalázam. A színpadra lépés előtt aztán nagy levegőt veszek, lassan elmúlik az izgalom. D Szakmabeliként mi a véleménye Jászai-díjas édesapja színészi munkájáról? — A lehető legjobb színész, sokoldalú, mindenféle feladatot meg tud oldani. Szeretném, ha egyszer hozzá hasonló színész lehetnék. □ Gratulálunk, jól oldotta meg a feladatát a Rokonok című darabban. Mit gondol, kap újabb szerepeket? — Nagyon remélőm? igen. Azt hallottam, hogy a La Mancha lovagja című musical szereposztásánál is gondolnak rám. Az egy főre eső színházról, s a vidékiség egyéb csodáiról Mester Ági Itt csak egy színház van? Hát ez borzasztó -— mondja pesti barátnőm, imigyen elárulva vidéki ügyekben való teljes járí lanságát. Várj csak —, mond m, azért vidéken is lehet élni, a kultúra egyébként sem kizárólag a színházat jelenti, és Pesten is láttam én már olyan előadást, ami nem ért többet annál, mintha otthon a fotelban elolvasom a drámát, s ahhoz még ki se kell öltözködni. Dehát egy színház nem színház — mondja ő —, mit csinálsz akkor, ha nem tetszik a műsorpolitikája, a darabválasztása, a főrendező stílusa, a plüss székek színe? — Na, ne légy ilyen kuka- cos. Egy vidéki színház, egy megye egyetlen állandó társu- latú kőszínháza sem nagyon engedheti meg magának, hogy túlságosan egyéni műsorpolitikájával rétegszínházzá váljon. Rétegszínház lehet a stúdió, hiányt pótolhatnak az amatőr együttesek, de az állandó színház, mint a nemzeti, legyen mindenkié. Hm... nonszensz. Soha semmi nem fog egyszerre mindenkinek fenntartás nélkül tetszeni. A megoldás az volna, legyen egy százezres városban négyöt színház, hogy mindenki meglelhesse a magáét? Ilyen a világon nincs. (Hogyne lenne, mégpedig a világnak abban a csücskében — elég nagy csücsök —, melyet nem szívesen hozok fel példaként, mert én is utálom a bezzegameriká- zást, de ott egy főre jóval több színház esik — egy főre eső színház, képzeljük csak el—, egy rendesebb méretű kisvárosnak van 100 háza, 3 ben- zinkútja, egy szupermarketje meg egy színháza. Színvonalról persze most nem beszélek, sem azokról a milliókról, akiket a színház nevezetű bohóckodás a legkevésbé sem érdekel.) Egyébként pedig csak azért sem állunk olyan rosszul. Az idei évad ígér egy-két csemegét, például régi dédelgetett álmuk megvalósulását, a Rómeó és Júliát; s gyanítom, jó lesz hetekkel előre lefoglalni a jegyeket a La Mancha lovagjára is. S végiggondolták-e már vajon a nyíregyháziak, hogy 49 kilométerre van egy másik színház, a debreceni Csokonai? Tervezik a Kalevalát és a Sirályt. Műsoron marad a Na- bucco, s természetesen a Légy jó mindhalálig musical-változata is, melyet a debreceni ősbemutató után a Rock-színház, a békéscsabai, a győri, a gyulai és diósgyőri Várszínház játszott, s idén Nyíregyházán rendezi Pinczés István a Mandala Rockszínháznál, melyben e darab erejéig a Móricz Zsigmond Színház művészei is közreműködnek. Lenne akkor három színházunk. Igen, neked, Kriszti, ez még mindig kevés, ezen nem veszünk össze, végülis hétvégeken hazajársz Pestre, ahol ugyancsak nem esik három benzinkútra egy színház, mintegy magára valamit is adó marylandi kisvárosban. Látod, minálunk mennyivel jobb az arány. Kevesebb a benzinkút.
