Kelet-Magyarország, 1992. október (52. évfolyam, 232-257. szám)
1992-10-10 / 240. szám
6 & Xtk l-Mafluarorszáfi hé tvépi mellé fate 1992. október 10. A stafétabot nem sétapálca Fiatal vezetők a vezetővé váló fiatalokról Kik vagyunk? Bán Zsuzsa A világ minden táján azt állítják, hogy mi is emberek vagyunk. Nőnemű emberek. Érdekes. \ Ezek szerint emberi jogokkal is kellene rendelkeznünk, de valahogy nem működik ez a dolog. Szinte hallom egyesek felhördülését, hogy ma már megint egy szüfrazsett! Pedig nagyon távol áll tőlem, hogy az legyek. Nemrégiben a Quick egyik száma került a kezembe, s ebben azt olvasom, hogy a í'olt Kelet- Németország területén asz- szonyok sterilizáltatják magukat, hogy megtarthassák az állásukat. Fiatal asszonyok, s köztük nem egy, akinek még egyetlen gyereke sincsen. A nők legtöbb országában a világnak hátrányban vannak, mint munkaerők. És remélem, nem állítja senki, hogy Magyar- országon más a helyzet. A Munka törvénykönyve ugyan előír egyet s mást, de ki tartja be? Legfeljebb ha hátrányos megkülönböztetést alkalmaznak egy nővel szemben, nem az igazi okra hivatkoznak. Bár van olyan őszinte vezető, aki kereken megmondja, hogy egy nőre nem lehet igazán számítani, évekre kieshet a munkából, ha gyereket szül, aztán utána is mindig csak problémák vannak vele, mert betegeskednek a gyerekek. Mit lehet erre mondani? Hogy az egész társadalomnak, az országnak is érdeke, hogy gyerekek szülessenek? Egy adott vezetőt nem érdekli az egész társadalom. Németországban egyre több szerencsétlen asszony választja a fent említett megoldást, hogy ne veszítse el a kenyerét. Hallom a rádióban, hogy Lengyelországban megszületett a világ legszigorúbb abortusz- törvénye. Arról nem tudok, hogy biztos kenyere is lesz ott az asszonyoknak és születendő gyermekeiknek. Pedig a sorrendiség nem elhanyagolható. Ahogyan nálunk sem, amikor a készülő abortusztörvényről beszélünk. Kismamaszerep Nyíregyháza, Mátészalka, Nyírtura (KM - Sz. J.) — Van Veress Péternek egy kevéssé ismert mondása: „...Akinek vezetnie kell a többi embert, annak bölcsességre és olyan ismerettárra van szüksége, amelyet a saját élettapasztalatából megszerezni nemigen tud, hanem tanulnia is kell hozzá.” Ez a szállóige azt sugallja, hogy az életkor és a vezetés szoros összefüggésben van egymással, ugyanis élettapasztalat és bölcsesség dolgában az előre haladottab kor előny. Vajon igaz-e ez minden esetben? Egyáltalán milyenek ma a fiatalok vezetővé válásának esélyei? Könnyebb-e a nagy változás után a „zöldfülűeknek” átvenni a stafétabotot? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ illetékes helyen, három fiatal vezetőnél kopogtatva. Itt van például mindjárt Kostyánszki János. ’56-os születésű. A Nyíregyházi Dohányfermentáló Rt.-nél dolgozik. Rövid idő leforgása alatt volt osztályvezető, 1990 őszétől szervezési és műszaki igazgatóhelyettes, ez év nyarától pedig ő a fejlesztési igazgató. — Ha akárcsak két évvel ezelőtt teszi fel ezeket a kérdéseket, egészen mást válaszoltam volna. Szerintem a vezetővé (ki)váláshoz kell képesség, és egy helyzet. Nem alattomos kapcsolatokra gondolok, hanem inkább előzményre. Mondjuk: valaki elmozdul valahonnan, és valamiért épp rád gondolnak. Nem mondom, hogy én nem mocorogtam. Amikor pályáztam, fontosabb volt a szakmaiság, de még mindig élt a helyzet. Most megjelent egy korosztály... Figyelje meg a pályázati kiírásokat, nem akármilyen beosztásokba keresnek 35 éveseket. Nem is feltétel a vezetői előélet, amivel én egyetértek. A szamárlétrán lépkedő — akár tetszik, akár nem — „fertőződik”. Nemcsak jóval, rosszal is. Aki sokáig van benn egy szervezetben, úgysem tud kibújni a bőréből. A sterilitás tehát érthető módon lesz előny- nyé. Vannak vezető őstehetségek. Én inkább szorgalmas vagyok. Hiszek a fiatalos lendület erejében, a végzettségben, az ismeretek megszerzésének korszerűségében és az ambícióban. Most azt az időt éljük, amikor az idősebbek nem „dugulhatnak bele” vezetői posztokba. A mi szakmánkban az a tendencia, hogy a privatizációs folyamat nagy fiatalítást hoz magával. Ez főleg akkor lesz majd természetes, ha nemcsak nevesített, hanem valódi tulajdonosai lesznek a vállalkozásoknak. Hogy nem azért tessékelnek előre, mert a csődöt akaiják a nyakunkba sózni. Sok idősebb kollégám szakmai képességeit igen nagyra becsülöm, mégis azt kell mondjam, lehet, hogy az előttünk járóknak meglennének a gondolatai és a kapcsolatai a válságkezeléshez, a fellendüléshez azonban nem. Her dón István, a Magyar Hitelbank Rt. Mátészalkai Igazgatóságának osztályvezetője. 4 éve, 26 évesen került ebbe a pozícióba. Egy évre rá az MHB felügyelőbizottsági tagjává választották. A lehetőség számára adott volt és az ma is. — A bankunk maga is igen fiatal. Példaértékű az, amilyen arányban nálunk a fiatalok országosan vezetői beosztásokba kerültek. Ma a társadalmi és a gazdasági élet alapjaiban történő átalakítása magában hordozza az esélyét annak, hogy a fiatalok bizonyíthassanak. A gazdaság és a tulajdon átrendeződése során megszűnnek bizonyos klasszikus vezetői állások, mivel az új tulajdonosok ezeket a pozíciókat vállalkozásaikban maguk töltik be. Ebben az esetben a sansz a vezetőségre, a tulajdonlásra nagyon kevés, hiszen a fiatalok esetében hiányzik a gazdasági háttér, a felhalmozott tőke. Ennek ellenkezőjét is tapasztalom viszont, hogy egy új vállalkozásnak alkalmazottak a vezetői, és keresik a fiatalokat. Igazándiból a velünk kapcsolatban álló vállalkozók döntő többsége fiatal, akik meghatározó egyéniségek az adott gazdasági szervezetben. A korosztályom vezetővé válásának esélyeit illetően optimista vagyok, mivel a privatizált vállalatok, új szervezetek a fiatal munkaerőt igénylik. Ha valaki a rendszerváltás előtt pozícióhoz jutott, gyakran onnan ment nyugdíjba. Ma a kinevezések általában meghatározott időre szólnak, ami lehetővé teszi a vezetőváltást. Összevetve a külföldi és a hazai példákat megállapítható, hogy a vezetői helyeket a szükségesnél több korosabb vezető foglalja el, akik tapasztalatait nem feltétlenül ügyvezetőként lehetne hasznosítani. A magánéletemben és a banki munka során számtalanszor kerülök olyan döntési helyzetbe, amikor kikérem idősebb kollégáim, nyugdíjas barátaim véleményét. Nyírtura menedzser-polgármestere Bagoly Zoltán 36 éves. Élete során többször volt már vezető. —- A gazdasági és a politikai életben is kimondottan nehéz ma vezetőnek lenni. A politikában nincs egységes irányvonal, az értelmiség körében is igen nagy a zűrzavar. Nemhogy nem történt meg a fiatal értelmiség bevonása a hatalomba, hanem még kirekesztettséget is érzek. Ez a tönkrement belgazdaság úgy istenigazából nem nekünk való, talán mert hirtelen szakadt ránk. A vezetés a gazdaság hálátlan, munkanélküliséggel terhelt területén kerül egyre erőteljesebben a fiatalabb generáció kezébe. Tapasztalható ez a pályázati rendszerben is. Nekem az az érzésem, hogy a régi vezetők, hogy úgy mondjam „örömmel kiszállnak a buliból”. Szíves örömest átadják a csődtömeget, a kilá- tástalanságra ítélt vállalatokat. Ezeken a helyeken fiatalon vezetőnek lenni kell egy adag vakmerőség. A mi fiatal szakembereinkben lenne erő és vezetői tenniakarás, de úgy látom, hogy nálunk könnyebben elfogadják és támogatják a külföldi menedzsereket. A fiatalok számára saját vállalkozásuk irányítása lenne a megfelelő gyakorló és bizonyítási terep, de sajnos, ez a sikerágazat keveseknek jut osztályrészül. Nyíregyháza (KM — Sz. J.) — Humánus, jóindulatú próbálkozás terepe a sóstói, a köztudatban csak ACSI- nak nevezett csecsemőotthonban. Nemcsak a pici gyermekeknek, hanem mamájuknak is biztonságos, valóságos otthont igyekeznek nyújtani a dr. Pethő Ágnes főorvosasszony által vezetett intézményben. Az anyukák, javarészük volt állami gondozott, teljes ellátást kapnak. Minden szempontból optimálisnak tűnik a megoldás, hiszen a fiatal anyuka és a gyerek is mindenképp állami gondoskodásra szorulna, s az intézmény falai között legalább együtt lehetnek. Szakemberek segítségével megtanulják a csecsemőgondozást, beavatják őket a főzés, takarítás rejtelmeibe, a varrás, kötés, szövés tudományába. Az intézmény megtanítja őket a társas érintkezés szabályaira, igyekeznek beszédkészségüket fejleszteni, köny vet adnak a kezükbe. Az átképző központ felzárkóztató, pályaorientáló programja keretében pénzügyi támogatással ezekből a háztartási ismeretekből tanfolyami képzést kaptak. A 15 résztvevő közül többen kedvet éreztek a kosárfonáshoz, ám mivel nincs arra lehetőség, hogy egy éven belül kétféle átképzésen vegyen valaki részt, tanulni tanulhatnak, viszont pénzügyi segítség nem lesz mögötte. Mindenesetre most vessző- hántolásból próbálnak zsebpénzt szerezni. A próbálkozás több szempontból sikeres lehet. Az is nagyon jó, ha ezekben a gyerek - lányokban-lányanyákban kialakul egy pozitív viszony magához a munkához, de az is nagyon lényeges, hogy gyermekeikhez érzelmileg kötődjenek. Annál is inkább, mivel saját gyerekkorukból hiányzott a családérzés. a ládafiában Világutazó két keréken Nyíregyháza (KM - H. Zs.) — Á Holt-tenger környékén például 45 fok volt árnyékban. Ha lett volna árnyék. Még a csapból is forró víz folyt. Szóval, nem fehér embernek való körülmények uralkodnak a sivatagban. Viszont csodálatosan szép tájakon jártunk. Ein-Gedi- ben a Nemzeti Parkban hegyi zergéket, különleges ragadozó madarakat és rágcsálókat láttunk. A Dávid- v ízesésben alkalmunk volt egy kis fürdőzésre is. Naponta 60-70 km-t bicikliztünk. A nagy meleg miatt már reggel 5-kor úton voltunk. Barátai már mint világjáróról beszélnek Gáli Ottóról, aki az évek során több érdekes túrára vállalkozott. Ausztrália kivételével minden földrészre eljutott, de kicsiny hazánk legelrejtettebb zugaiban is megfordult. Idén, társával, Berecz- ky Józseffel Izraelbe és Egyiptomba kerékpároztak. ' — Főleg parkokban aludtunk. A biciklinket odakötöztük a padunkhoz. Az arab városokban gyakran előfordult, hogy csak felváltva mertünk szundítani, mert a városlakók nem voltak túl bizalomger- jesztőek. — A zsidó vallásban a szombaü nap a Sábát, amikor nem dolgoznak. Péntek naplementétől a szombati naplementéig az ortodox zsidóknak még azt is meghatározzák, hány métert mehetnek gyalog. Nem járnak a buszok, a taxik, nincsenek nyitva a boltok. Ami elektromos árammal működik, azt nem használhatják. Egész nap pihennek, imádkoznak. Épp Tel-Avivban voltunk e napion. Az egész város kiEz az a hely, ez az a bicikli halt, csak mi voltunk ketten biciklinkkel, mikor szembejött velünk egy ortodox zsidó, és megállított. Nagyon megijedtünk, azt hittük, bűnt követtünk el azzal, hogy kerékpároztunk. Odajött hozzánk, Amatőr felvétel megkérdezte zsidók vagyunk e. Mikor megtudta, hogy nem, nagyon megörült és a lakásába invitált. Szabadkoztunk, hogy nem megyünk, de addig-addig hívott, míg csak ráálltam és elmentem vele. A házigazda még jobban megörült. Mivel én nem vagyok zsidó, én dolgozhatok. Nagyon nehéz munka várt rám, a ventilátort kellett lekapcsolnom. Fáradozásom fejében kaptam egy hatalmas zacskó" süteményt. Megéri a Sábát napján Izraelben villanykapcsolgatást vállalni. Különösen jólesett a finomság, mert napok óta már csak csicseriborsóból készült fasír tot ettünk salátával és mártással. — Egy „titkosrendőr” fogadja a határon átlépő utazókat, aki mindenről tudni akar. Mikor már hazafelé indultunk, el kellett mondanunk neki, merre jártunk, hol aludtunk, kikkel beszélgettünk, nem kaptunk e valakitől ajándékot, csomagot. Nehogy bomba legyen benne. Az útinaplónkat is megnézte, de még akkor sem akarta elhinni, hogy mi ilyen nagy utat megtettünk Izraelben. Rengeteg katona van az országban. A géppisztoly még otthon is náluk van. A nők két évig hadkötelesek, a férfiak háromig. Ráadásként még pluszéveket is vállalnak. — A Sínai-félszigeten átjutottunk Egyiptomba. Megnéztük Kairót és környékét. A piramisoknál tevegeltünk egyet. De időnk szűkös volt, ezért csak három napot töltöttünk itt. — Kisvárda testvérvárosa Karmiel, ottani barátaink segítsége nélkül haza sem tudtunk volna utazni. A görög határőr nem engedett fel a hajóra, hiába váltottuk már meg a jegyünket. Kevésnek bizonyult költőpénzünk, ezért nem mehettünk be Görögországba. Visszamentünk barátainkhoz, tőlük kértünk kölcsön. Azóta is tartjuk velük a kapcsolatot. Az élet minden területén természetes a nemzedékváltás Harasztosi Pál felvétele
