Kelet-Magyarország, 1992. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-26 / 228. szám

Nagy István Attila A magyar irodalom­ban időről időre ti­tokba burkolózik valaki. Önmagában persze a rejtőzködés nem idegen egyet­len művészeti ágtól sem, de jellemzőbb, hogy a szerző a nevét adja a műhöz, és csak a műben yeszi magára valaki másnak a ruháját. „Nem mondhatom el senkinek, el­mondom hát mindenkinek”— írta Karinthy Frigyes Előszó című versében arra utalva, hogy az alkotói önkiszolgálta­tásnak is vannak határai. De ezeket azért így vagy úgy ki­kerüli minden alkotó. Az elmúlt időszak legna­gyobb ,.rejtvénye” Esterházy Péter nevéhez fűződik, aki Csokonai Lili néven publikálta a Tizenhét hattyúk című regé­nyét. Elsősorban stílusbravúr volt ez a munka, mert Esterhá­zy „belebújt” egy nő egyénisé­gébe, s az Ő szemével láttatta a világot. Ha már olyan kevés nőírónk van, s nagyon gyakran a férfiak írják meg' azt is,' ho- gyap ,é)ík meg a nme, a minden­napokat ............ . A legújabb rejtvény egy ver­seskötet amilyet János Árpád jelentetett meg Ne álmodj, kedves, mert fájni fog! cím­mel. Az álnevű szerzőről annyit lehet tudni, hogy valódi nevével irigylésre méltó karri­ert futott be. „Szeretném az el­múlt hatvan évem tapasztala­tát átadni az embereknek. A legtöbbünk megrögzött álmo­dozó, miközben kinevet ben­nünket a valóság. Közölni sze­retném: ne számítsunk olyan makacsul a jóra. Az élet állan­dó orra bukás. Ez nem valami nihilista vélemény, ez életis­meret” — nyilatkozik a szerző a kötet szerkesztőjének. A versgyűjtemény egyébként rendkívül díszes kiállítású, Szász Endre készítette hozzá az illusztrációkat. Lássuk ezek után a verseket! Az első, a Fénykép 1964-ből: „Fáradt, akamok, szürke por­szem, / szangvinikus izgága hím, / megtört élet mozgó csontváza, / illúzióknak rom­jain.” — lírai önportré tehát. Az életből kissé kiábrándult ember néz ránk, aki meglehe­tősen közhelyesen fogalmazza meg élettapasztalatait. Legin­kább a szerelemben van ott­hon, sok nő idézi elmerengve a nevét, hiszen gáláns udvarló és kitűnő férfi lehetett:„Ifjúsá­gomnak egyik májusának / harmatos tavaszi reggelén / ki­mentem a kertbe és vidáman / orgonából csokrot szedtem én.” t Mire futja még ebből a „lírai” hevületből? Elsősorban számos közhely megfogalma­zására. Ezekkel nem az a prob­léma, hogy nem igazak, ha­nem művészileg nem hitele­sek. Hiányzik belőlük a meg­formálás ereje, a keresztre fe­szülés bátorsága. Nem lehet azt mondani, hogy az alkotó tehetségtelen ember, de az rögtön látszik, hogy nem igazán lírai alkat. Nem lát képekben, inkább el­mond, mint kifejez. Versgyűj­teményéből hiányzik a költé­szet. (Vajon ki ő? — kérdezi az olvasó. Engedjen meg tip­pet: Szász Endre) (Littoria Könyvkiadó Kft., Budapest) A természet szerelmesei Batman újra a vásznon A főszereplő Michael Kaeton Tóth Kornélia Nem akkor lesz vadász valaki, amikor puskát kap és lő — így sommázta ezt az életre szóló szenvedélyt a kékesei Gergely Elemér, a Hubertus Vadásztársaság fővadásza. In­dulatát is nehezen palástolja, amikor a közvélemény vadá­szatellenes hangulatára terelő­dik a szó. Olyan ez, mint a te­nisz, amely úri sportnak szá­mított, akármennyire is cáfol­ták ezt. A letűnt évtizedek elv­társi vadászatai, az azt követő tivomyázások olyan mélyen bevésődtek a tudatba, hogy ne­héz megküzdeniük az előíté­lettel. — Mi egy rendkívül demok­ratikus közösséget alakítot­tunk ki úgy mésfél éve. Van köztünk főorvos, fuvaros, me­zőőr, pedagógus, vállalkozó. De, ha hiszi, ha nem, a tekin­télyt nem a beosztás, hanem a köztünk végzett munka adja. Amiből nem kevés jut egy magára valamit is adó vadász­nak. A trópusi kánikulában ku­tat fúrtak, hogy a vad találjon ivóvizet, kerítést építettek, több magaslest alakítottak ki. Amerre a szem ellát a nyírka­rászi határban, az egész egy nagy vadaskert. Ám azon belül most lekerítettek egy területet, ahol vaddisznót, szarvast ne­velnek. Ezzel szabályozzák a természetes túlszaporodást és vérfrissítésre is sor kerülhet ebből a génbankból. Gergely Elemérnek már a nagyapja is puskával járta a határt. Az öregnek a földesúr, Újhelyi Károly a kezébe nyo­mott egy fegyvert, az uraság ugyanis nem szeretett egyedül járni a vadászatra. Ki gondolta volna akkor, hogy az unoka is él-hal a természetért? Most a fővadásznak már a négy fiú­unokája is megszállottan ra­jong a vadászatért. Nemcsak ők, hanem a földrajz-biológia szakos felesége is közel húsz éve vadászik. — Egész más szemmel taní­tom most a biológiát, hiszen közelebb élek a természethez, igyekszem ellesni a törvé­nyeit! Ha hoznak a gyerekek egy elhullajtott agancsot, so­káig beszélgetünk a szarvas­ról, az őzről, arról, hogy a va­dak természetes lőhelyére vi­A vadász házaspár A SZERZŐ FELVÉTELE gyáznunk kell, hogy a termé­szet és a környezet megbecsü­lése valahol hazaszeretet. Ta­lán nem véletlen, hogy az 5200 hektárnyi vadászati terü­letünkön a hihetetlen aszály­ban sem pusztított erdő- vagy avartűz. A fővadász — akinek név­jegykártyája szerint a munka­helye: erdők, mezők, fasorok — nem elégedett meg a tanári diplomával, megszerezte a va­dászati szakmérnöki oklevelet. Levizsgázott a felesége is, aki nem bírná elviselni, ha neki a többiek elnéznének valamit, csak azért, mert nő. Ha a vadá­szatoknál, vagy bármilyen kö­zös munkánál úgy jön ki a lé­pés, a legnagyobb természe­tességgel gyalogol 10-15 kilo­métert. — Bármilyen furcsa, de a vadász a közhiedelemmel el­lentétben igenis szereti a vadat — avat be a szenvedély rejtel­meibe a fővadász. — Becsüle­tes küzdelemben esélyt kell adnunk az állatnak a menekü­lésre, türelemmel kell ülni órá­kon át a lesen, különben ba­romfiudvarban éreznénk ma­gunkat, ahol lemészárolnánk a vadakat. A vadászati társaságokba szinte lehetetlen volt bekerül­ni. Zárt közösségek ezek, ame­lyek a szigorukkal vonták ma­gukra az orvvadászok figyel­mét. Most például egy kitartó fiatalembert készül felvenni tagjai sorába a társaság. Ezt a fiút hírhedt orvvadás^ként tar­Gombás Sándor tották számon. De miért? Hiá­ba jelentkezett bármelyik va­dásztársaság­nál, nem nyi­tottak előtte ajtót. Pedig imádja a ter­mészetet, be­barangolta a környéket, csak éppen hi­vatalosan nem sikerült beke­rülnie egyetlen társaságba sem. A főva­dász azonban szentül meg van róla győ­ződve: ha egy­szer befogad­ják, ő lesz az egyik legjobb vadász. Aki a természet és a vadászat mellett kötelezte el magát, még arra is kell figyel­nie, hogy a vad viselkedéséből következtessen a betegségére. A szarvast, vaddisznót ugya­nis nem szokták állatorvoshoz vinni, de a jó szemű vadász már a mozgáson látja, hogy sé­rült vagy beteg az állat. Noha kirándulnak, köz­gyűlésen, bálban, vadászmi­sén találkoznak, azért mégis csak a legnagyobb esemény a társaság életében egy-egy va­dászat. Amikor a terítéket ki­rakják, mindenki egyformán, igazságosan részesül a zsák­mányból, nem csak az kap, aki lőtt valamit. A társaság működéséhez szükséges bevételt a tagdíjak és a tagok által végzett tár­sadalmi munka csak részben fedezi. A külföldiek va­dásztatása hoz a konyhára, s most reményt fűznek az Újfe- hértón létesülő vadfeldolgozó­hoz: az olasz-magyar üzembe vadat tudnának tenyészteni. Terveik között szerepel a bolti ártól lényegesen olcsóbb vad­hús kínálata eladásra. — Ellentmondásosnak tű­nik, de nekünk nem a zsák­mány fontos elsősorban. Any- nyi szép élménnyel gazdago­dunk, hiszen ki tudja, miként rikoltoz a hóbagoly, milyen a hangja, ha gallyaz a fácán, ker- getőzik a nyúl? Még a csikor­gó fagyban is gyönyörködünk a tájban... — Szerintem ez a film át­szakítja a tetőt — nyilatkozta Arnold Schwarzenegger az amerikai bemutató láttán. Az egyszerű halandó moziláto­gató nem osztozott a rajongás­ban, többet vártak a folytatás­tól otthon, s valahogy így van ezzel a magyar nézők többsé­ge. Érthető a csalódottság, hi­szen a Batman 1989-ben óriási siker volt. A siker titkán még ma is elmélkednek a filmkriti­kusok. Szórakoztatóipari szu­pertermék volt a film, hiszen az amerikai tömegkultúra egyik legnépszerűbb képre­gényhősét láthatták a nézők rendkívül látványos feldolgo­zásban. Ki is ez a Batman? Batman alakját fél évszá­zaddal ezelőtt Bob Kané talál­ta ki a DC (Detective Comics) megrendelésére. Denevéröltö­zékben üldözi kegyelmet nem ismerve a bűnözőket, ember- feletti erővel és tulajdonságok­kal rendelkezik ő, az igazság- osztó. Talán ez az igazságszol­gáltatás a film sikerének titka, hiszen az emberek többségé­ben él a vágy, hogy lássa el­pusztulni a gonoszt, s a bűnö­ző felett győzzön a jó. Tim Burton rendezőnek a Batman- ban a képregény egyszerű me­séjét mulatságos, látványos és ironikus játékká sikerült vará­zsolnia. Ennyit az első válto­zatról. Kellemes és maradandó volt Ne álmodj, kedves! az emlék, de Batman vissza­tért. Óriási reklámkampány je­lezte érkezését a 70 millió be­fektetett dollár után egymil- liárd hasznot reméltek a pro­ducerek. Nagy meglepetésnek szánták a folytatást, olyan nagy volt a titkolózás, hogy a június 19-ei világpremier előtt nem láthatott senki egyetlen filmkockát sem. Meglepetést számomra végül is csupán a gyengén sikerült visszatérés jelentett. Daniel Waters forgató- könyve politikai szatíra. A műfaj tulajdonképpen aktu­ális, hiszen most zajlik az el­nökválasztási kampány az USA-ban. Időszerű annak sza­tirikus bemutatása, hogy a leg­aljasabb gazfickók legtöbb­ször a megbecsült polgár álar­ca mögé rejtőznek. Egyébként ez a szatirikus felhang a legér- tékelhetőbb a filmben. A cselekmény egyszerű. Egy ingatlanügynök a gonosz csatornatöltelék pingvint akar­ja polgármesteri székbe ültet­ni, hogy rajta keresztül ural­kodhasson Gotham Cityn. Batman hivatott arra a feladat­ra, hogy ezt megakadályozza, s ahogy ez lenni szokott, sike­rül neki. A jó és rossz harcára épülő történetekben ez már csak így van, a gonosz pusztu­lása elkerülhetetlen. Mese fel­nőtteknek. A forgatás előtt sok pletyka keringett arról, hogy kik lesz­nek a főszereplők. Batman ala­kítójaként szóba került Robin Williams és Michael Jackson, Pingvin szerepére Dustin Hoffmann, a női főszerepért olyan sztárok előszobáztak, mint Júlia Roberts és Madon­na. Végül Batman szerepét Michael Kaeton kapta meg is­mét, s az előző filmben meg­szokott formáját hozta. A go­nosz Pingvint alakító Danny de Vito közepes alakításával meg sem közelíti az első rész szupersztárját, Jack Nichol- sont. Végképp nem értem Cat- woman szerepét. A forgató­könyvíró neki szánta erotikus álmaink heavy metal asszo­nyának szerepét, de semmi mást nem csinál tulajdonkép­pen, csak körmeivel ugrál a filmvásznon. A film látványos, hemzseg a speciális effektusoktól, szinte minden jelenetben van egy. A csúcsjelenet emésztette fel a legtöbb pénzt. Legalább 800 pingvin totyog a színen, hátu­kon lövedékek, így várnak a bevetésre. S ott van Batman új összerakható csodaautója, a karnevál repülő elefántjai. Show 70 millióért, a rendező fantáziája szárnyalt, a nézőt le kell nyűgözni a pénzéért. A csoda ezúttal elmaradt, nem minden élvezhető felmele­gítve, még egy jól bevált film­téma sem. A Batman mellett nagy si­kerre számíthat az új amerikai filmvígjáték, a Kikaparod, megkapod című, amelyet Bili Phillips rendezett. A kivétel erősíti ... (MTI-Press) — Igerago­zásunkban teljes egészében érvényesül a magánhangzó­illeszkedés törvénye, vagyis mély hangrendű szavakhoz csak mély, magas hangrendű szavakhoz csak magas hang- zójú toldalék járul, a vegyes hangrendűek pedig — itt most nem részletezendő sza­bályszerűségnek megfelelően — mind a két hangrendű tol­dalékot felvehetik. Jelen eset­ben elegendő, ha csak az első két esetre hozunk föl példát: olvas-ok, olvas-unk, olvas­tam; néz-ek, néz-ünk, néz­tem. A hangrendi illeszkedés a feltételes mód jelére is érvé­nyes: olvas-na, olvas-ná-nak, néz-ne, néz-né-nek. Ez alól a szabály alól mindössze egyetlen(!) kivétel van: az igék feltételes módú, alanyi ragozású, egyes szám első személyű alakjához mindig magas hangrendű módjel kapcsolódik: olvas-né-k, fut- né-k, lát-né-k, vár-né-k, ad- né-k, kap-né-k. A beszélő azonban az egyszerűsítésre, a szabályok következetes al­kalmazására törekszik, és az általános szabálytól eltérő alakot nem veszi figyelembe. Még a rádióban és a televízi­óban nyilatkozó riportala­nyoktól is hallhatunk ilyen mondatokat: „Mondanák is egy példát” (helyesen: mon­danék). — „Ha lehetne, én adnák neki még egy lehetősé­get” (= adnék). Az ilyen „kivételesen” rossz ragozású igealakok azért nem fogadhatók el, mert megbontják a már kialakult, megszilárdult köz- és irodal­mi nyelvi normát. A Batman mellett nagy sikerre számíthat az új amerikai filmvígjáték, a Kikapar­od, megkapod című, amelyet Bili Phillips rendezett MTI-FOTÓ * .

Next

/
Thumbnails
Contents