Kelet-Magyarország, 1992. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-26 / 228. szám
61 SI ‘Kek t^MaguaroTsma hétvégi mekéKkte Élet a pálmafák alatt Avagy Beninben nem gyűlölik a fehérbőrűt Tóth Kornélia Nyíregyháza (KM) — A göndör hajú, roppant bájos Joal és Adám macska ügy ességgel kúszik a bútorokra, egyensúlyoznak a karfán és csak a szigorú francia feddésre függesztik fel egy percre a mutatványt, hogy a szülők figyelmének lankadása után újult erővel folytassák. Hihetetlenül boldog a két csemete, mert ismét együtt a család, a gyémántfekete be- nini apa, dr. Djogni Achill, és az alabástromfehér mama, Djogni Judit. Ünnepnek számítanak ezek a napok. Hol van már a végeláthatatlan óceán, amelynek a habjai úgy ringatnak, mint a leg- klasszabb függőágy, hol van az ezer déligyümölcsöt kínáló piac, a számtalan halétel? Most panellakás van és Jósa- város, bölcsőde és óvoda, ahol eleinte furcsállották a göndör hajat és a tejeskávészínt, de ezen már túltette magát a két lurkó. Most lubickolnak a családi fészek melegében, mint hal a vízben... — Hogy is kezdődött? — néz férjére Judit, akinek lelki szemei előtt tíz esztendő képei peregnek le villámsebesen. — A történet egyszerű: Achille a közgazdasági egyetemre járt ösztöndíjasként, én a gyermekgondozói szaktanfolyamot végeztem Pesten. Szabad időmben a múzeumok kincseit keresgéltem. Betévedtem a Mártírok útján egy múzeumba, és egyszer megszólított valaki, nem tudnám-e megmondani... Mit is? Nem emlékszem. A lényeg az, hogy mint általában a külföldieknek, igyekeztem segíteni. Ezt követően még találkoztunk egy párszor. A közös érdeklődés, a művészetek, a színház, a múzeum mind megannyi beszédFészekmeiegben a család témát adott. De semmi több. Elvégezték az iskolákat, a fiatal közgazdász hazautazott szülőhazájába, Beninbe, Judit Nyíregyházára. Eltelt két év, amikor a találkozások, a nagy beszélgetések, a közös élmények, az egymásban felfedezett önarckép olyan lebilincselő erővel hatott rájuk, hogy jött a lánykérés Afrika délnyugati csücskéből Homokország fővárosába. Judit pedig végiggondolta az életét, és igent mondott a nyíregyházi anyakönyvvezető előtt a hol- tomiglan-holtodiglanra. Ekkor köszöntött rájuk 1985 karácsonya, majd márciusban Judit asszony, tele reménnyel és a szívében titkolt félelemmel, felült a repülőre, hogy elkezdjék közös életüket az óceán partján, a pálmafák tövében, a trópusi ég kékje alatt. — A féljem szerzett állást nekem egy gyermekklinikán, így egy hónap múlva már munkába állhattam, a hazaival össze sem hasonlítható körülmények között. Bejött például a fogadóterem nagyságú rendelőbe 250 ember, köztük száz Harasztosi Pál felvétele lázas gyermek, én pedig gyógyszert írtam fel nekik, kezeltem őket, szóval elláttam a betegeket. Nem volt idő azon elmélkedni, mi az orvos és mi az asszisztens feladata, azonnali egészségügyi ellátásra volt szükség. Ráadásul úgy, hogy nem mindenki értette az egykori gyarmatosítók nyelvét, a franciát, hanem a legnagyobb törzsi nyelvet, a font beszélte. A legfontosabb dolgokat megtanultam főnül, amely kizárólag a hallásra épül. Nincs írott változata, a hangsúly jelentésbeli különbséget rejt. (Vajon a nyelvészek mit szólnak ahhoz, hogy néhány szó, például a kígyó, ugyanúgy hangzik és azt is jelenti főidül és magyarul?) Esténként izgalommal mentem haza, vajon mindent jól csináltam? Nem lép fel valamilyen káros mellékhatás? Idővel magabiztosabb lettem, s úgy éreztem, az emberek befogadtak, megszerettek. A taxin — amely a fő közlekedési eszköz — nem engedtek fizetni, a piacon a kosaramba tették a banánt, igaz, ezek olyan mini Selyemhernyó-állapot Második stáció a faj életéről Tapolcai Zoltán Csend. Zöldfülű dacosan a plafont mustrálja. Majd a változatosság kedvéért az ágy végére hanyagul keresztbe fellökött lábaira vált. Már vagy nyolcadjára számolja meg a fűzőlukakat, s konstatálja örömmel, hogy a jobboson is annyi van, mint a baloson, amikor Kőc megszólal. — Már az első este lenyomni! Te barom! — Rámmászott. — Taktikai fegyelmezetlenség volt. De azt is mondtam, hogy csak akkor, ha nagyon rajta van! Abból a bús bocifejéből három nap pihit néztem ki. De te ... — Hagyjuk. — Egy frászt! Felkelni! Mire Zöldfülű észbekap, egy telitalpassal már a szőnyegen van. Sóvár szemekkel pillant vissza a párnákra. Szívesen aludna egyet a bocifejűre. — Párost játszunk, hogy a fene egye meg, ezt vésd az agyadba. Akkor mész el vele, ha minden tiszta. Engem nem érdekel az anyakomplexusod, de én szeretném minimalizálni a közelharcot. Egyetlen nagy durra is annyit tejelnek, mint egy hét lelkiéletre. Mit csinálhattam, amikor ti látványosan eltűntök? Egész éjjel rázzam a hurkáit? — Erre nem... — Pedig figyelned kellett volna. Mint minden mozdulatodra, szavadra. Sohase kezdeményezz, csinálják maguk is... * * * Claire' Kennethnél lépnek így ki az úriemberek a szállodaszoba ajtaján. Lassan, fen- sőbbségük tudatában. Egy milliméterrel előrébb csalják a kézelőt a zsakett ujjából, egy hanyag mozdulattal a hajukba túrnak, amely lágyan hullik vissza, avagy kemény vonalakban mutat a tarkó irányába. A lépcsőn lefelé jövet alig szólnak, csak foghegyről. A szembejövők szemét megcélozva elbámulnak a semmibe. Ingrid és ,Bocifej” csicsergése messzeszáll a bár légterében. Zöldfülű alig tudja visszafojtani fintorát. A szívószálak a fertelmes kék löttyben vesznek el. Annyira kényelmetlennek érzi az álló ingnyak alatti apró nyaktűt, s az egész göncöt, hogy legszívesebben egy jót cserdítene valamelyik tyúk fenekére, majd kétpofára szürcsölni kezdene a kékségben. A két fiú mosolya mesterire sikerül. Elbűvölően magabiztos, a fogak épphogy kivillannak, a szem erőt sugározva csillog, az arc görögösen metszett (apró kozmetikai húzás, némi fül körüli hajigazítással párosítva, enyhén beszívva az ajkakat, megfeszített arcizmokkal). Néhány másodperc egyértelmű mustra után gyors helyosztó. Kőc villámló szemei jelzik, hogy a két nőn láthatóan rajta van a mehetnék, meg egyebek. S ennek Zöldfülű esti buzgalma az oka. rendelések voltak. Recepttel, tollal mentem a piacra, mert mindig kapóra jöttem valakinek. Achille, aki a benini főváros, Chotonou egyetemén adjunktus, közgazdasággal, statisztikával foglalkozik, pár mondattal élethűbben mutatja be hazáját, mint a földrajzkönyvek. — Nálunk kétszer aratnak, ezért a 113 ezer négyzetkilométeres ország bőven eltartja az 5 millió lakosát. Óceáni éghajlatunkon gazdagon terem a banán, narancs, avokádó, ezeket és az olajat is exportáljuk. Kereskedelmünket, vendéglátásunkat, szolgáltatásainkat francia, német, kanadai, svájci, indiai, kínai, koreai, japán üzletemberek irányítják. Lelki-szellemi életünket a hindu, az iszlám és a keresztény vallás hatja át. Mi katolikusok vagyunk. ■ — A legfontosabb, hogy Beninben szeretettel, érdeklődéssel veszik körül az idegeneket, akiket nem gyűlölnek a gyarmatosító franciák távozása után sem. Óriási dilemmánk, hogy Magyarországon most az emberek nem szívelik az idegeneket, különösen a színes bőrűeket. Mire neveljük fel ilyen lélekölő körülmények között gyermekeinket? Miért ragaszkodjunk az én szülőhazámhoz, ahol nem hivatalosan, de ezt kapjuk, ezzel szemben Benin kitárt lélekkel, munkával, tisztes megélhetéssel vár. Nem döntöttük el még véglegesen, hol él majd a családunk — százszor is eltöprengett ezeken Judit asszony. — Nyugodtabb az élet, ott nem félünk a holnaptól és a gyűlölködéstől. Beninben ismeretlen a válás, a családi bíróság kéretlenül és kérlelhetetlenül elsimítja az esetleges gondokat. A pálmafák alatt más lenne az élet. A retikülös „Entschuldigung” sétára a hölgyek jobbra, levegőzésre a férfiak balra. A kapus nem emeli fel becses ülepét, hogy ajtót nyisson nekik. Rangon alulinak tartaná. A szálloda mellvédjére könyökölnek. Kellemes az esti langymeleg. Kőc is kienged. — Mi van otthon? Zöldfülűből kitör a jóság. Össze-vissza halandzsázik mindenről. — ...de keresett Forgácsné is, azt mondtam neki... hé, te nagyon hiányozhatsz neki, mert háromnaponta telefonál... —... akkor újra kint a férje a tajgán. Más? — A többiek egy szóból értettek. — S keresnek valaki mást..., úgyhogy nekünk is: egy hét és tűz. Na, eleget ültek rajta. Piszkáljuk meg. — Boah... Émelyeg a gyomrom. — Szép a tapéta a ,3ocife- jék” szobájában. Nézd azt közben. (Vége) 1992. október Z Menedzser men Nyíregyháza (KM) — Egyre gyakrabban használjuk a kifejezést. Okkal, ok nélkül. Van, aki magára aggatja: menedzser vagyok. Okkal, ok nélkül. Azért az biztos, hogy pozitív, elismerő csengése van a szónak. Ha valakire azt mondjuk, ő egy valódi menedzser, dicséretnek sem hangzik rosszul. Szinte ezzel az egy idegenszerű minősítéssel egekig lehet magasztalni, meg lehet takarítani (vagy össze lehet foglalni?) egy csomó választékos magyarságot. Lényegében a professzionális gazdasági vezetőt nevezik így. Abban az értelemben, hogy olyan valaki, aki érti a dolgát, tudja a szakmáját, képes irányítani, szervezni, motiválni, számonkérni és dönteni, döntési jogköröket leosztani. Azaz vezetőnek a szó szoros értelmében sem rossz. Vajon milyen a viszony a menedzser és a hivatalnokok között? Nyilván elválasztja őket a nyelv. Mármint az, hogy egyikük a bürokrácia, másikuk a piac nyelvét beszéli. A hivatalnok kénytelen a függőségek hálójába gaba- lyodni, s a támogatások elnyerésében érdekelt, ám a menedzser autonóm, világosan körülírt feladatok végzéséért felel, nyereségorientált. S persze mindezeknek megfeleld más emberi tulajdonságok! is rendelkeznek. A nyug szakirodalom nem egység ezen komplex fogalom ha: nálatában. Eredetileg a vál latok fizetett vezetőit, az ig: gatókat, ügyvezetőket neve ték így. Ebben a felfogásbal menedzser szembenállt a i lajdonossal, a tőkéssel. Ennél bizonytalanabbak szakemberek a vállalkozó é: menedzser összehasonlítás kor. Sokszor egymás szinoi májaként jelennek meg, ol kor keveredve a gazdasá elit, az ipari kapitány fog: maival. Abban fedezhető fej lényegi különbség, hogy a v; lalkozó kreatív vállalatterel tő, a menedzser a kiépült ga dasági szervezet működtetőj irányítója. A vállalkozó (pc sze, nyugati kultúrákról v; szó) századforduló körüli k tegóriáját a szakirodalomban harmincas évektől fokozat san a menedzser váltotta fel. Nálunk más a kultúra, m sok a tradíciók... Mintha a m nedzser szó lépten-nyomc használata valami honi ideá valami szebb, új világ élj öv telének vágyát fejezné i Belekapaszkodunk a fogalon ba, mint a szalmaszálba. Min ha bizony azon múlna. Lélekmentő tanácsok A Lélekmentő klub hétfőnként 15-17 óra között tartja összejöveteleit Nyíregyházán, az Ifjúsági Centrumban. Várnak mindenkit, aki lelki, egészségügyi problémákkal küzd. Pszichológia: tanácsadás a hétfőn, kedden szerdán és pénteken a város; művelődési központban. Kongresszus a szexről A szexuális élet és a fiatal házasok problémáiról országos kongresszust tartanak október 8-9 között Veszprémben, a Magyar Honvédség Helyőrségi Klubjában. A rendezvény témái között többek között szerepel a házasság első húsz éve. A résztvevők, fiatal házasok problémái közül elemzik a gyermekvárás, a gyermeknevelés nehézségei az idősek helyzetét a csalác ban... Előadás hangzik majd i a szexuális élet problémáira ahol ezzel a témakörrel ka[ csolatban etikai kérdések felvetődnek. A szexuális t más jellegű betegségekre szintén kaphatnak egy átfog képet az országos kongresszt hallgatói. Sej-haj!
