Kelet-Magyarország, 1992. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-26 / 228. szám
7 1992. szeptember 26. ____________________________________________________:_______ . _______________ JA Xck t-'Maqyarorszáp hétviffi meCCífcJzte A verebek esete Dankó Mihály A vércse a villanydróton ült az oszlop árnyékában. Csendben megbújt, szinte egybeolvadt a szürkeséggel. Már tíz perc is eltelt, mintha észre sem vette volna a külvilágot. Pedig figyelt. A közeli orgonabokrokon a verebek önfeledten veszekedtek, napfürdőztek. Nem is sejtették a veszélyt. Egyszer csak huss, közéjük csapott a villámröptű madár. Először dermedt csend fogadta, majd fejvesztett menekülés. Csak egynek nem sikerült. Néhány lebegő pihe jelezte a karmok halálos szorítását. Másodpercek alatt történt mindez. A rend hamar visszaállt, a verebek újra az ágon csiripeltek, borzolgatták tollaikat, mintha mi sem történt volna... Pedig egy társuk örökre eltűnt. Félelmetes, de ez a természet törvénye. A génjeikben hordozott életösztön pedig csak ennyire késztette őket. S hogy miért hagyott bennem ilyen mély nyomot ez az eset? A minap az egyik nyíregyházi butikban játszódott le a következő jelenet. Két nő és két férfi tért be vásárolni az alig négy négyzetméternyi helyiségbe. Persze, a szándékuk szerint nem kívántak fizetni az áruért. Ketten sarokba szorították a tizennyolc éves eladót, ketten kirámolták az üzletet, s ketA mikor egy kisváros frissen alakult építőipari vállalatánál dolgoztam, akkor ismertem meg igazán, mi az a protekció, vagy más szóval, jogosulatlan előny. Mivel lehetőségeink igencsak szűkösek voltak, s a piacra betörni pedig egyre nehezebben lehetett már akkor is, vagy ami még külön sújtott bennünket, anyaghoz, kurrensebb gép- alkatrészhez — mert akkor még sok volt a hiánycikk — művészet volt hozzájutni. Mit tett erre tapasztalt főnökünk? Minden hosszabb beszerző útra a kezünkbe nyomott egy ötliteres kanna bort, mondván: jó lesz okmánybélyegnek. A többéves emlék akkor jutott eszembe, amikor egyre többször hallani manapság az anyagi javak hűtlen kezeléséről. Mi akkor a létünket vittük a demizsonban, amire úgy gondoltam, azóta már nincs szükség. Tévedtem. Nem literekkel mérik ma a huncutságot, hanem milliókkal. Elég csak a különböző kfi.-k mögé bújó csalásokat észrevenni. Nem akarok általánosítani, tudom, van nagyon sok becsületes üzletember, de... S ez a de sok mindent takar. A demokráciát, az átalakulással járó jogi bizonytalanságot egyesek ügyesen kiaknázzák. A törvény kiskapuit kihasználva, s a legtöbb esetben nem riadva vissza a csalástól sem, szereznek anyagiakat. ten pedig kint figyeltek, nehogy megzavarja őket valaki. Nem kellett volna különösen ügyelni — hiába fekszik forgalmas helyen a bolt —, senki sem törődött a történtekkel. Mindössze egy idősebb hölgy jegyezte meg: „Kislány, viszik az áruját!" De ő is hamar távozott, mert azonnal „kezelésbe is vették" a figyelők. A történetnek két oldala van. Egyik: fényes nappal majdnem kirabolnak egy boltot, és szinte senki sem veszi észre, mindenki rohan, csak a saját bajával van elfoglalva. Vagy a másik — és ez a veszélyesebb —, az emberek nem akarják észrevenni a körülöttük zajló eseményeket, mert egyszerűen félnek bárkinek is szólni. Gondoljunk csak bele, a nénike is mit kapott: zaklatást, fenyegetést. Nos, kinek hiányzik ez! Az agresszivitás sokakat egyfajta struccpolitikára késztet... Pedig nem vagyunk verebek. Az ember társas lény, egymásra utaltsága, egymás védelme, segítése a természetes. Vagy mégis inkább a szürke kis madarakhoz hasonlítunk? S mi is csak meghunyászkodunk, a veszély elmúltával pedig hangos csiri- peléssel adjuk tudtára mindenkinek, hogy milyen hősök voltunk, amikor menekülni kellett. Csak remélni lehet, hogy nem...! A napisajtóban, rádióban, televízióban bőven szól róluk hír, pedig oda már csak az igazi nagyhalak kerülnek. A Zemplényi-ügy, a gáva- vencsellői takarékszövetkezet ügye, a Missio Tours esete, sorolhatnám még. Az egészben csak az a furcsa, a cég tönkremegy, a tulaj meggazdagodik. Sokan megtanulták, hogyan kell más családtagra íratni, netán külföldi bankba kimenteni. Jöhet ám a végrehajtó^ úgysem talál semmit. 0 csődbe ment, de továbbra is Mercedessel jár, s ha nincs szerencséje, csücsül pár évet, de akkor is megalapozta maga, családja anyagi jólétét. Sokszor az a kisember issza meg az egésznek a levét, akit palira véve becsalt az üzletbe, s most sirathatja pénzecskéjét. Egyik ismerősöm váltig hajtogatja, ma Magyarországon az gazdagodik meg, aki vagy embertársait vagy az államot csapja be. Mindenféle ellenkezésemet leseper, amikor sorolja a behajthatatlan adó- és társadalombiztosítási tartozásokat. Van ennek az ismerősömnek egy másik véleménye is, amit érdemes megszívlelni. Szerinte, ami régen protekció volt, azt ma lobbizásnak nevezik. Az előnyökhöz még mindig az jut igazán, aki közel van a tűzhöz. Az ismeretségek, a sógo r-komaság még most is virágzik. Vagy mégsem...? A Tiszántúlon Debrecen mellett a Nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán működik önálló filozófia tanszék. Ez részint már meglévő tradíció folytatását jelenti, részint pedig egy új lehetőséghez teremt keretet. A tanszék és a filozófiaoktatás jövőjéről beszélgettünk Nyizsnyánszky Ferenccel, a debreceni egyetem filozófia tanszékének docensével, a nyíregyházi főiskola megbízott tanszékvezetőjével, Kiss Ilona docenssel, Jakab András adjunktussal, Kiss Lajos András docenssel és Mester Béla tanársegéddel. Szerkesztőségünket Balogh József újságíró képviselte. * Hogyan lehet egyáltalán a társadalomban végbemenő ilyen mértékű változások közepette az eddig elkötelezett ideológia után filozófiát tanítani? NY. F.: A változások a tanszék munkájában nem most kezdődtek ezzel az önállósulással, hanem öt-hat évvel ezelőtt, amikor a filozófiatörténet oktatása került a középpontba. Ebben az időszakban csak az oktatás keretei voltak kötöttek, a tartalom már változatos volt. A váltás főleg abban fog majd mutatkozni, hogy a tantervi kötöttség megszűnik, és megnövekszik a választhatóság a hallgatók oldalán. A tanszék oldalán pedig azt jelenti, hogy az oktatási kínálat jelentősen bővül, bármilyen irányban halad is a fejlődés. K. L. A.: Ezek a változások összefüggésben vannak a főiskola jövőjével, amely egyelőre még bizonytalan, bár bizonyos elképzelések körvonalazódnak. Az egyik legkarakterisztikusabb a lehetőségek között az egyetemmé válás, aminek a gyakorlati útja úgy menne végbe nálunk, hogy a debreceni egyetemmel szorosabb kapcsolatba lépünk. Ezt különösen elősegíti a tanszékvezető személye, ezenkívül kölcsönös áttanítások vannak a két tanszék között, ami szintén állandó és élő kapcsolatot jelent. Jelenleg öten tanítanak a debreceni egyetemről a mi tanszékünkön, én pedig Debrecenben. Tehát oda-vissza irányú kapcsolat is létezik. Hosz- szabb távon azt szeretnénk elérni, hogy amennyiben a főiskola egyetemmé válik, a mi tanszékünk az egyetemmé vált tanszékek közül is az első helyek egyike legyen. M. B.: Az oktatási struktúrában azt jelenti, hogy minden egyetemi bölcsész karon, vagy legalábbis a többségükön van valamiféle filozófiatan- ulási kötelezettség. Ezt az egyik helyen értelmiségi képzési modulnak hívják, a másikon társadalomtudományi tanulmányi kötelezettségnek, de mindenképpen van valami szakon kívüli filozófiatanulási kötelezettség, ami választható, változatos, mindegy, melyik évben veszi fel a hallgató, mindegy, melyik részét a filozófiának, csak bizonyos kvantumot teljesíteni kell. Most, ha a nyíregyházi főiskola, vagy ennek egy része egyetemmé Okmánybélyeg Tisztességszerzés nappali tagozaton ✓ Uj módszerek és keretek a filozófiaoktatásban A kerekasztal-beszélgetés résztvevői: Nyizsnyánszki Ferenc, Kiss Ilona, Jakab András, Kiss Lajos András, Mester Béla, Balogh József Elek Emil felvetele válik, akkor ez maga után vonja például azt a kötelezettséget, hogy azoknak a tanszékeknek is egyetemi rangúakká kell válniuk, sőt azoknak elsősorban, amelyek mindenkit oktatnak az átjárhatóság miatt. Hiszen, ha teszem azt, a matematika, vagy a fizika tanszék egyetemi rangúvá válik, akkor igen furcsa helyzet alakul ki, hogy nem egyetemi rangú tanszékek adják a tanári diplomához szükséges más tárgyakat. Ebben az esetben egy egyetemi diploma mellé egy általános iskolai tanári papírt kapna a végzős hallgató. F. A.: Régi törekvése a tanszéknek, hogy növelje a kínálatot speciál kollégium keretében a vallási kultúra jobb megismerése, tananyagok beemelése, illetve az etikai problémák feldolgozásának lehetősége érdekében. Ez a korábbi években speciál kollégium, illetve egy általános etikaoktatás keretében valósult meg, amely sajnos néhány évvel ezelőtt megszűnt. Ugyanakkor elemi erővel jelentkezett az az igény, hogy valamilyen formában a hitoktatás is jelen lehessen a tanárképző intézményekben. Jelenleg a Görög Katolikus Hittudományi Főiskolával együttműködve oldjuk meg a hitoktató szakos hallgatók filozófiai alapképzését. Emellett a tanszék szeretné beindítani az erkölcstan szakos tanárképzést, amelynek tartalmi kimunkálása jelenleg folyamatban van. A cél, hogy az általános iskolában szaktanárok foglalkozzanak a gyerekekkel az erkölcsi problémák feldolgozását célzó tantárgy keretében, amely választható lenne és alternatívát jelenthetne a különböző felekezetű hitoktatás mellett. , * Mennyiben jelent ez alternatívát a hitoktatáshoz képest? NY. F.: Nem erkölcstant akarunk szigorúan, hanem egy szintetizáló tárgyi ismeretet nyújtó tantárgyat. K. I.: Finnországban ez az oktatási forma már évek óta ismerős, az általános iskola alsó tagozatában is úgynevezett erkölcstant tanítanak. Pontosabban: nincs is neve, mi is csak magunk közt neveztük el erkölcstannak, hogy tudjuk, mit akarunk ebben a programban megfogalmazni. Azért tartottuk, fontosnak a finn tapasztalatokra hivatkozni, hogy érzékelhető legyen, ez nemcsak magyar törekvés, hanem világszerte megtalálható, ha úgy tetszik: etikai tudomány alapján megalapozott erkölcsi viszonyok, erkölcsi szituációk elemzésére való képességet szeretnénk kialakítani a leendő tanárokban. F. A.: Nem úgy akar konkurenciája lenni a vallási hit- és erkölcstanoktatásnak, hogy valami mást kínál. Ugyanarról az erkölcstanról van szó, az értékek azonosak. A valóság viszont az, hogy erkölcsös emberi élet nem pusztán a vallásos hit alapján lehetséges, a vallásos közösséghez nem tartozó ember éppen olyan módon lehet erkölcsös, éppen úgy lehet tisztességes, erkölcsileg nagyon magasrendűen értékes ember, mint aki a vallásban hisz. * Megtanítható-e egyáltalán az erkölcs ? NY. F.: Azzal tisztában vagyunk valamennyien, hogy az erkölcsöt nem lehet megtanítani. Tehát nem tanítható racionálisan olyan módon, mint a matematika, vagy bármelyik tárgy. Ellenben lehet tudatosítani erkölcsi értékeket, normákat. A leendő új szaknak az lenne az alapkoncepciója. hogy az erkölcsi szférának a fogalmilag megragadható elémeit az emberi művelődéstörténet folyamatába beágyazva tudatosítsa, .ezért a szak nem elsősorban, lés nem csak az etikára, az etikaoktatásra épül. Az etikaoktatás képezné a filozófiatörténettel együtt a gerincet, de a vallás története, a művészetek története és a tudomány története lenne a másik három jő tárgya ennek a szakképzésnek. Valamiféle szintetizáló tárgy szeretne tehát lenni, ami nem elsősorban egyszer s mindenkorra rögzített 'ismereteket akarna nyújtani, hanem alkalmazkodási képességet ahhoz, hogy amikor a fiatalok erkölcsi dilemmák,'döntéshelyzetek elé kerülnek, akkór racionális ismeretanyag is légyen a fejükben saját helyzetük elemzésének képességére. * Eligazodhatnak megszerzett tudásuk alapján abban, hogy a mai gazdasági éleiben ki az erkölcsös, ki a példakép, hiszen nem mindig a tisztesség, az erkölcsösség vezet rövid úton, mondjuk, a meggazdagodáshoz? K. I.: Ha az emberek életében a hosszabb távot vesszük figyelembe, akkor ez sokkal jobban világossá válik. A közösség hosszabb távon kiveti magából a nem követendőt, és felszínre hozza a követendő példákat, soha nem a rövid távú sikeresség lesz a követendő. Ennek az oktatásnak a funkcióját éppen abban kellene látnunk, hogy hosz- szabb távon azok lesznek az értékes példák, akik tisztességesek voltak, akik az erkölcsi értékeket megtartották. NY. F.: Morális dilemmák vannak akár tetszik, akár nem, és ezekben mindig az az egyén választ, aki szembekerül velük. Ha elemzésre képes, tehát képes tudatosítani magában, hogy ez pedig most egy döntési szituáció, és akár egész életére meghatározza a további sorsát, akkor esetleg a kedvezőbb érték mellett dönt A kedvezőbb érték pedig mindenképpen a tisztességes viselkedés, hiszen a piacgazdaság is tisztességes viselkedésre épül. A gazdaság nem működhet svindlik sorozataként, hiszen látjuk, hogy a megbízhatóság, például a szótartás képessége, a magas erkölcsi érték és egyáltalán az egyenesség, az emberi tartás — hallatlanul fontos erő a társadalomban. Az csak egy átrneneti szakasz, amikor nálunk csalással, erkölcstelenséggel, az erkölcsi értékek, normák folyamatos megsértésével valaki sikeres, gazdag lehet, de a társadalom erre nem épülhet. A sikeres élet sokkal inkább a tartással bíró ember egyenes élete, nem attól függ, hogy hány milliós autóval járkál valaki. Ha ez lesz a követendő, akkor a tantárgy már elért valamit. K. I.: Az üzletemberek számára is szeretnénk ilyen etikai képzést adni. A program az.új komák és az angol társadalomnak az egészét nyomon követi, amely etikatörténeti, vagy gazdaságtörténtei, egyszersmind moráltörténeti utat is megkiiutátva á jelenlegi gazdálkodást is példákkal segítené. ^ A filozófiatanárok terveiből, töprengéseiből egyértelműen kiérezhető, nagyon hiányzik már az oktatási törvény, mert addig sem tervezni, sem igazán komolyan elképzelni nem lehet semmit Ez pedig az oktatás rovására mehet, hiszen bár Nyíregyházán időben láttak hozzá az önálló tanszék szervezéséhez, mire az első diplomát a végzős hallgatók megkapják, négy-öt év telik el.
