Kelet-Magyarország, 1992. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-26 / 228. szám
A nép egészsége lovács Éva Nyíregyháza (KM) — Va- imikor már voltak, s alig ét éve ismét vannak ha- ánkban tisztiorvosok. Az Jlami Népegészségügyi és 'isztiorvosi Szolgálat — rö- iden az ÁNTSZ, az egész- égügyi reform részeként itt létre, vezetője, első szálú embere Kertai Pál pro- ísszor, országos tiszti főor- os. Őt kértük meg, mutassa e hivatalát — A tisztiorvosi szolgálat legalakulásakor legfontosabb él volt hogy az Európában is legrosszabbak között lévő nagyar egészségügy állapo- ít megjavítsuk. Kidolgozunk egy olyan tervezetet, lely elindít a kilábalás felé. .egfontosabbnak a születés- :or várható életkor meghosz- zabbítását tartottuk, már csak zért is, mert e téren vagyunk :ghátrébb a nemzetközi rang- orban. • Teendőik megszervezés e- or 1992 szeptemberéig dol- oztak ki konkrét progra- lokal. Melyek voltak ezek? — A tisztiorvosi kar meg- zervezése volt természetesen iZ első, s talán a legnehezebb eladat. A megyék, városok isztiorvosai előképzettségük- ien, világnézetükben a legkü- önbözőbbek voltak, nem volt ehát könnyű egységes személetet, egységes gondolkodás- nódot elfogadniuk. Rögtön inevezésük után következett :gy olyan tanfolyam elvégzé- e, melynek során a magyar árványügy, közegészségügy, gészségvédelem és egészség- igyi közigazgatás legfonto- abb teendőit sajátíthatták el a 'ezető tisztiorvosok. Mindközben ügyelnünk kellett ar- a, hogy a közegészségügy és árványügy helyzete ne ro- noljon, tréfásan fogalmazva, logy a szolgálat „átalakítás Dr. Kertai Pál alatt is zavartalanul üzemeljen.” Új feladataink is akadtak a régiek mellett. Fontosnak tartottuk, hogy elkezdjünk olyasmit, ami eddig nem volt: a szív- és érbetegségek, az idült légúti betegségek gyógyítását szolgáló tevékenységeket. • Régi feladatok megtartása, újak megfogalmazása egyidőben sohasem köny- nyű. Milyen leltárt készíthetünk most? —• Nagy örömömre, igen jót. Mára elmondható, az ország tiszti főorvosi kara ösz- szeszokott, egységes lett. Ezt tanúsítja, hogy az eredetileg egy évre szóló megyei tiszti főorvosi kinevezéseket a népjóléti miniszter valamennyiük esetében határozatlan időre meghosszabbította. Minden tiszti főorvos sikeresen végezte el azt a tanfolyamot, mely a munka végzéséhez szükséges megfelelő tudást adja. Mindeközben a közegészségügyi, járványügyi helyzet nem romlott, még annak ellenére sem, hogy a szegénység, a velejáró káros egészségügyi hatások fefősödése nem tagadható. Újszerű gondot jelentenek a menekülttáborok, valamint a napról napra erősödő privatizáció, az éttermek, üzemek magánkézbe kerülése, újak létesítése a tiszti főorvosi szolgálatnak is jócskán adnak feladatokat. • Mindezeket a sikereket kisebb- nagyobb napi harcok árán érték el a tisztiorvosi szolgálatok. Mely feladatok maMTI-Telefotó Tf/lk r°ldatlanul, melyek okoznak ma is gondot? — Legsúlyosabb gondnak tartom, hogy bár nagyon szerettük volna, kevésbé jutottunk előre az egészségvédelem területén. Ennek egyik oka, hogy váratlanul egy csomó új feladatot is kaptunk. A mozgáskorlátozottak ügye, a bölcsődék felügyelete is a tisztiorvosi szolgálathoz került, s meg kell vallani, az induláskor ezekkel mi nem számoltunk. Súlyos problémáink vannak az anyagiak terén, de örömmel mondhatom, a Világbank segítségével ezek ma már megoldódnak. 0A Világbank szigorú szabályok szerint adja a pénzt. Mire kértek, milyen feladatokat vállaltak Önök? — Segítségüket egy információs hálózat kiépítésére kértük. Ha megkapjuk, naprakészen tudhatjuk majd a megbetegedési statisztikákat, s ez új, rendkívül hasznos dolog. Ügyancsak komoly pénzekbe kerül majd a különféle szűrővizsgálatok megszervezése, nyilvántartása, hiszen az agyérbetegségek, a daganatos megbetegedések, valamint a szívinfarktusok visszaszorítása az egész magyar egészségügynek szigorú érdeke. • Professzor úr, a Szabolcs -Szatmár-Be reg ben megtartott országos munka- értekezleten találkozott nem rég beosztottjaival, a megyei és városi tiszti főorvosokkal Mi az, amivel az újabb időszak elején útjukra bocsátotta őket, mit vár el tőlük? — Úgy végezzék a dolgukat, ahogyan eddig. A szabolcsi találkozón elmondtam még az elmúlt év tapasztalatait, ismertettem azokat a készülő rendeleteket, amelyek közvetlenül érintenek bennünket. Beszéltünk szakmai és emberi dolgokról is, azokról a változásokról, történésekről, melyek az utóbbi időben, a köztisztviselői törvény kapcsán születtek. Igen fontos témának tartom — erről is igen részletesen beszéltünk — a tisztiorvosi szolgálatok és az önkormányzatok egymáshoz való viszonyát. Fontos téma ez, hiszen az együttműködéstől remélhető egy település egészségügyi színvonalának növelése. Gondjaink, sajnos, e téren is vannak, a célok időnként ütköznek: az önkormányzat anyagi problémákkal küszködik, miközben a tisztiorvosi szolgálat köteles bizonyos dolgokat elvégeztetni, végrehajtani. Tapasztalataink vegyesek: vannak települések, ahol ideális a viszony, s vannak önkormányzatok, melyekkel nehezebb boldogulni. Meggyőződésem, hogy tisztességes hozzáállással, a kompromisszumra való törekvéssel a legkomolyabb ellentétek is feloldhatók, a legnehezebb problémák is megoldhatók. Ügy gondolom, erre pedig azért is szükség van, mert minden hivatali, hivatalnoki elképzelésnél fontosabb a lakosság egészségének ügye. A Népjóléti Minisztériumtól mi minden támogatást megkapunk, szeretnénk cserébe ezért minél jobb eredményeket felmutatni. Soltész Albert: Nyárfák ikeresen szerepeltek a megyénkben élő ^ képzőművészek a Szegedi Nyári Tárla- ton. Az országos tárlaton nyolc szabolcsi művész alkotását állították ki. Balogh Géza, Orr Lajos, Nagy Lajos, Soltész Albert, Syrpa Ihamis, Szepessy Béla, Tóth Sándor, Z Erdei Anna vett részt a tárlaton. KM- galériánkban közülük néhány alkotást mi is bemutatunk. Három év az életből A TARTALOMBÓL: _________________ • Élet a pálmafák alatt • Menedzser men • A verebek esete • Batman útja a filmvásznon íservenyák Katalin 4 ugusztus volt, szikrázó napsütés és harminc fok teleg, amikor az első bejegy- és került a munkakönyvembe, dajd szétfeszített a büszkeség, <ogy ettől kezdve már dolgozó lőnek számítok. Az első hetekben olyan eszeveszett sebességgel rohangáltam a folyosókon, hogy estére izomlázam lett. Úgy éreztem, ettől kezdve borzasztóan fontos vagyok, mint nyakláncban a szem, amelyikből ha egy is elpattan, hasznavehetetlen az egész. Persze, volt ebben némi naivitás is, de szép volt nagyon. S egyre többször jut eszembe, amikor olyan fiatalokkal találkozom, akik diplomával, érettségi vagy szakmunkás-bizonyítvánnyal a zsebükben azzal kezdik a pályát, hogy nem kezdenek el semmit. Mert munkanélküliek. A minap egy ismerősömmel beszélgettem. Tavasz óta nem láttam, akkor épp a szakdolgozatát írta. Lelkesen magyarázta, miért pont azt a témát választotta, s közben, persze, készült az államvizsgára, már alig várta, hogy végre befejeződjék ez az örökös ingázás, hazaköltözhessen, kezdődjék a munka. Magától értetődő volt hát a nyárvégi kérdésem: hogy sikerült a vizsga, merre fog dolgozni. Akkor vettem csak észre, arcán már nyoma sincs a tavaszi ■nagy lelkesedésnek, sőt, mintha még érdeklődésem is bosz- szantaná. Nincs semmi. Állás- nélküli. Üzemmérnökre most nincs szükség. Beiratkozott egy kereskedelmi, vagy adótanácsadói tanfolyamra, mert valaki azt javasolta. Arra most nagyobb a kereslet. Valami okosat, biztatót akartam mondani, de semmi nem jutott eszembe. Csak az: vajon mi zajlik most le a lelkében. ' • f — Kikapcsoltam az agyamat. Érted? — magyarázta — Nem gondolok rá. Különben bőgnék. Élfecséreltem az életemből három évet. A semmiért. . . V. Hiába mondanám neki — idézve a nagyon bölcseket: a tudás a tiéd, azt senki nem veheti el tőled. Rögtön visszavágna: de igen, tőle igenis elvettek valamit. A lehetőséget. Hogy bebizonyítsa, érti a szakmáját, érdemes volt taníttatni, meg tud állni a saját lábán. Hát ezért kapcsolta ki az agyát, és megpróbálja elhinni, hogy a néhány órás tanfolyamon elsajátít annyi ismeretet, amennyi egy másik szakmához kell. Holott eszével tudja, ha friss diplomájával elhelyezkedik, hosszú éveknek kellett volna éltelhiük még ahhoz, hogy valóban szakembernek mondhassa magát. . t Emlékszem, alig egy éve oly • sokszor hallottam:. nem szerencsés, ha a fiatalpályakezdő állás nélkül marad:,Sose t(inul meg dolgozni, nem tudja meg, milyen nehéz a kenyérkeresés, könnyen veszi az életet, a szülei nyakán élősködik, s talán a végén még el is züllik. De könnyű így elintézni! S már le is ráztuk a felelősséget. Mintha az a szerencsétlen gyerekember tehetne róla, hogy annak idején indítottak olyan szakot, amire jelentkezett. Én úgy gondolom, a mai fiatalok többsége azért nem elsősorban a szórakozáson töri a fejét. Aki szorgalommal, kitartással megszerzett egy szakmát, s nem éli nieg azt az élményt, amit az első munkanap jelent, mérhetetlenül szomorú. Összezavarodik benne minden: mi értelme volt a tanulásnak, az egész eddigi életének (hisz hatéves korától mostanáig a padban ült). Amikor pedig már a huszadik helyen kopogtat, huszonegyedszerre is csak azt hallja: nem kell, joggal érzi magát feleslegesnek. Nincs rá szükség. Tanuljon egy másik mesterséget. Hátha azzal többre viszi- Olyan ez, mintha egy lányt szerelmese karján az oltár elé vezetne, aztán ott derülne ki: ő csak a csali volt, másik ember lesz a férje. De azért legyenek nagyon boldogok... SktuáTis kérdések
