Kelet-Magyarország, 1992. szeptember (52. évfolyam, 206-231. szám)
1992-09-15 / 218. szám
1992. szeptember 15„ kedd HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Ha szükséges, és erre gyakran kerül sor, túlóráznak is a Hódiköt fehérgyarmati gyárában. A 230 dolgozónak egész évben van munkája. Divatos, kötött termékeket készítenek, többek között angol, olasz, finn, de még japán megrendelésre is Elek Emil felvétele Háromból egy a pótlás A lakosság többet, az önkormányzatok kevesebbet építenek Nyíregyháza (Hajnal Béla) — A pénzügyi folyamatok kedvező alakulása ellenére a reálszférában ez évben is további mérséklődés, helyenként visszaesés várható, ilyen egyebek között a lakásépítés, ami a Központi Statisztikai Hivatal szerint 1992 első fél évében országosan 37 százalékkal, Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyében 60 százalékkal volt kisebb, mint egy évvel korábban. A lakások legnagyobb részét a lakosság építette, a gazdasági szervezetek és az önkormányzatok lakás- beruházásai jelentősen csökkentek. Az elért eredményt még tovább rontja, hogy a lakásépítések egy részének a megszűnéseket kell pótolni. Minden bizonnyal nem a véletlen műve, hogy a megszűnési arány az egész országban Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legmagasabb: minden három új lakás közül egy megszűnést pótol. A lakosság jövedelmi differenciálódása, természetesen, a lakásépítésben is visszatükröződik. Miközben a közép- és szegény rétegek sokszor elemi lakásigényeiket sem tudják megoldani, eközben a tehetősebbek egyre nagyobb lakást építenek. Országosan — az új lakásokra számítva — a tavalyi 88-ról az idén 94 négyzetméter fölé emelkedett az átlagos alapterület. A területi különbségek az esetek nagy részében megmagyarázhatók, de számomra csak egy lakásszociológiai felvétel adna meggyőző magyarázatot arra, hogy például az új lakások között a négy és többszobások aránya miért másfélszer több Nyíregyházán, mint Szombathelyen. Egy fél év adataiból általában messzemenő következtetéseket nem szabad levonni, de itt most egy 1987 óta tartó folyamatos tendenciáról, a lakásépítések állandó csökkenéséről van szó. Nemcsak a szakemberek, hanem a közvélemény is egyetért abban, hogy a gazdasági fellendülésnek a vállalkozások élénkítése mellett az infrastruktúra-fejlesztés az egyik legfontosabb feltétele. A lakossági infrastruktúra meghatározó része viszont a lakásépítés, ami az életszínvonal alakulásának egyik nemzetközileg is elfogadott mutatója. E tevékenység növelésénél azonban nemcsak a fiatalok növekvő lakásigényét (gondoljunk csak az 1973-1977 között született nagy létszámú korosztályokra) lehetne kielégíteni, hanem egy szerkezetében megváltozott (kis- és középvállalatokból álló) építőiparra is kereslet lenne. Ma még nem lehet tudni, milyen hatása lesz az áfa jövő évi megváltoztatásának. A jelenlegi áfa-rendszer a lakásszektor (házilagos lakásépítés, -bővítés, -felújítás, -közművesítés, kész lakások vásárlása esetén) igen nagy összegű preferenciákat nyújt. Tavaly az áfa-visszatérítés összege több mint 10 milliárd forintot tett ki. A lakásszektomak az áfarendszeren keresztül történő támogatása szociálpolitikai szempontból nem szerencsés, mivel a magasabb jövedelműeknek ad — a felső értékhatár hiányában — nagyobb összegű preferenciát. Ezért elképzelhető a kétkulcsos áfa bevezetése során a lakásépítési, -felújítási áfavisszatérítés megszüntetése, s a kész lakásra a normál áfa-kulcs bevezetése. Ufókutatók Vendég az USA-ból Nyíregyháza (KM) — Két ufókutató szakember lesz a közeljövőben a nyíregyházi Váci Mihály művelődési központ ufológiával és parapszichológiával foglalkozó Déry János-klubjának vendége. Kisfaludy György időfizikus, az Alkalmazott Logikai Labor és Időfizikai Kutatóintézetből, Civilizációk a világűrben címmel, szeptember 25-én délután 5-tőí tart előadást egy új világkép gyakorlati alkalmazásáról. Ugyancsak a Déry-klub tagsága fogadja szeptember végén az USA-ban élő Colman von Keviczkyt, aki saját meghatározása szerint volt királyi magyar őrnagy és intergalak- tikus hadtudományi szakértő, aki a hazánkban rendezendő nemzetközi ufókonferencián, a fővárosban és itt tart előadást Hadüzenet a világűrnek címmel arról, honnan jöttek az ufók, hogy néznek ki és mit akarnak. Tárca M egyek a pallón, amit számomra építettek. Alattam ott fortyog, kavarog az önzés, a meg nem értés és a széthúzás mocsara. . Én megyek bizfon és bátran, mert magamon érzem azoknak a féltő ujjaknak a tapintását, amelyek ölelő karokká tárulnának szét, ha meginognék a mocsár fölött. Milyen biztonságos nekem ez a palló! Oszlopa nem süllyed, deszkája nem libeg a lábaim alatt. Pedig egy gyönge női kéz. a Zsuzsanna keze kezdte építgetni. Igaz, tiszta lelkének minden kincsét beleépítette ebbe a pallóba: dédelgetett emlékeit, hitét, sze- retetét, igazságérzetét. Ezért erős, ettől biztonságos! Úgy kezdődött az egész, hogy január 8-án megjelent egy cikkem a szolnoki Új Néplapban „Megbocsátó üzenet Tiszaföldvárra” címmel. Ebben megbékélést kínáltam föl '56-os meghur- coltatómnak. Nem a címzett válaszolt, hanem egy hajdanvolt diákom: Zsuzsa. Az a Zsuzsa, aki annak idején mindössze 15 éves volt és elsős gimnazista. Zsuzsa ezzel a levelével verte le az első oszlopot ahhoz a pallóhoz, amelyen június 27-én elindulhattam Tiszaföldvárra, találkozni 36 éne nem látott diákjaimmal. Balogh László A palló És ott, a találkozón döbbentem rá, hogy milyen hatalmas és szerteágazó ez a Zsuzsa ácsolta palló: szétnyúlik határon innen és határon túl, hiszen nemcsak a hazában, hanem a külföldön élő diákjaim is ott voltak ezen a találkozón. Felfrissült és kitágult kapcsolatainknak ezen a pallóján háromszor zarándokoltunk végig az idén. Legutóbb szeptember 1-jén, amikor is a palló már akkorára szélesük a sok szorgos kezek munkája nyomán, hogy a 45 éves alma mater valamennyi diákját és tanárát — régit és mait — Tiszaföldvárra vezethette. Együtt lehetett múlt és jelen! De nem a protokoll volt fölemelő ebben az együttlétben, hanem a kis meghitt apróságok. Az például, amikor az '56 miatt meghurcolt Tálas tanár úr lobogó, ősz hajjal ugrott, hogy öreg, inas karjaival fölfogja a hőségben elalélt kis gimnazista lányt és ölébe emelve árnyékba vigye azt. — A tegnap féltő karjai között a ma áléit gyermeke! Kimondani is csodálatos! Hát még látni és tenni! Megyek a pallón. Megyünk a pallókon. Most már sokfelé sokan mehetünk, mert Zsuzsa és lelkes társai számtalan irányban kiépítették ezeket a pallókat. A ztán, ha majd a tisztuló ég napja kiszikkasztja a most még fortyogó mocsarat, megyünk a. földön is: mindenkivel, mindenki között. És akkor a tegnap felöleli az elalélt mát, a ma felöleli az elalélt tegnapot, hogy együtt maradhassunk meg a holnapnak! Tapolcai Zoltán A Z én ereimben egy európai finnyásság csörgedez. Soha levetkőzni nem tudom, de vállalom, s ha úgy adja a világ, küzdők ellene. De tegye más is a magáéval! A vérmérséklettől függetlenül. Mert a politikusán etnikai kisebbségnek nevezett cigányság hivatalos képviselői közül néhányon — arcról már ismerősként találkozunk egyik hivatalban ekkor, másik hivatalban máskor — nem veszik figyelembe a közéleti elvárásokat! Ott rájuk is ugyanazok vonatkoznak, mint rám. Ez a szép a demokráciában. Itt mindenkinek ki kell várnia hivatalos sorát, követelőzésnek, fenyegetőzésnek helye nincs. Hangos- kodással, hőzöngéssel senki sem kerül előrébb a sorban. A sanyarú életre való hivatkozás nem csak a cigányságnak adatott meg sajnos, így bármilyen kivételezés pont annak a demokráciának az alapelveit sérti, amelyik a máskor esetleg fellelhető hátrányos megkülönböztetést szünteti meg. Amikor már tizedjére döntik valamelyik hivatalnokra az ajtót, (mondván: „az már mégiscsak felháborító, hogy a cigányságot úgy elnyomják, hogy erre és erre a papírra még most sem került pecsét") akkor arra is kell gondolnia a tisztelt képviselőnek, kinek lesz kedve ezután az ő ügyében eljárni? Kiváltképp, ha a törvényes akadályokat nem hajlandó megérteni. Hogy én is megkülönböztetést teszek azzal, mert csak a cigány képviselőknek rovom fel arroganciájukat? Ez elvi kifogásnak nagyon szép, de érdemes a mindennapi valóságot figyelmezni! Kijavítják Nyírbátorban a gödrös úttestet a körforgalomban HARASZTOSI PÁL FaVÉTELE KOMMENTÁR Iskolavariánsok Kállai János A kistelepülések iskola- szerkezetének kialakításához nyújtott segítséget az a tanácskozás, melyet a közelmúltban tartottak — a MKM helyettes államtitkára és az MDF Pedagógus Kollégiumának vezetője részvételével — a nyírbélteki művelődési házban. A nagy érdeklődéstől kísért fórumon szülők, iskolafenntartók (polgármesterek) és természetesen a szakma képviselői, a pedagógusok is részt vettek. A rendezvény megyénkben született kezdeményezésre jött létre, és mint az oktatásügy legaktuálisabb kérdései körül kibontakozott vita élénksége is jelezte, nem haszontalanul. A legnagyobb érdeklődés a kistelepüléseken kialakítandó tízosztályos iskola megteremtése lehetőségeinek számbavételét kísérte. Abban egyetértettek a jelenlevők, hogy egyedül, feltételek hiányában, egyetlen község sem tudná eredményesen működtetni ezt a formációt. Tehát, körzetekben kell gondolkodni. Ennek, mint ahogyan Muszta János, áz MDF megyei pedagóguskollégiumának vezetője ismertette, két variánsa látszik megoldhatónak. A hatosztályos alapiskola mindenhol életképes lehet. Innen az út vagy a négyosztályos algimnáziumba, vagy a szintén négy- osztályos szakiskolába vezetne. A munkamegosztás a települések között már itt elkezdődhetne: az egyik inkább az értelmiségi,^} másik pedig a szakmai irányra állna rá. A másik változat szerint a négy alapozó évet követné a hatosztályos gimnázium vagy az ugyanilyen időtartamú szakiskola. Éz a nehezebben megvalósítható, mivel ehhez sokkal több felsőfokú végzettséggel rendelkező pedagógusra lenne szükség, mint amennyi jelenleg a megyénkben dolgozik. Van tehát min töprengeni és keresni a legjobb megoldásokat. Ezeket viszont biztonsággal megtalálni csak együttgondolkodással és segíteni akarással lehetséges. A nyírbélteki „összejövetel ” ennek szép példáját adta. *■ Nézőpont) , . vLy Vasari zsivaj
