Kelet-Magyarország, 1992. augusztus (52. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-01 / 181. szám
10 Ä ‘KeCet-Magyarország Hétvégi meCtékteU 1992. augusztus 1. Filmkritika ELEMI ÖSZTÖN 4 A vásárlók a „ügyvédje” Tóth M. Ildikó megyeháza zegzugos folyosóin tévelyegtem egy bajszos, vidéki bácsival, aki arra kért, mutassam meg neki a fogyasztóvédelmi felügyelőséget. Már járt ott, elintézték az ügyét, szeretné megköszönni, de nem találja. Végre eligazítottak minket egy nagy, szárnyas ajtóhoz. Bent, a tágas helyiségben szaporán kopogott az írógép, mondták már vagy öten a bajaikat az íróasztal mögött ülő nőknek, férfiaknak. Az öreg téblábolt közöttük, és amikor kinyílt a belső szoba ajtaja, és kilépett rajta egy magas, határozott arcvonásé, meleg szemű asszony, odament hozzá: — Tessék szíves mondani, hol találom a főnök urat? Az asszony elmosolyodott: — Holló Jánosné vagyok, a felügyelőség vezetője. Az öreg zavartan rázta meg a kezét. No, mán, ilyet, emberre számított és asszony vezeti ezt a nagy hivatalt... Aztán hangosan köszönte, hogy kicseréltették a tévét a kereskedővel, aki rútul becsapta őket. — Isten áldja meg magukat jó egészségben, boldogságban...!— lépett ki a folyosóra. A szobában mintha megfé- nyesedtek volna a tekintetek, Hollóné gyorsan elfordult, mint aki rejteget valamit. Dolgozószobájának süppedős fotelében még megjegyezte: — Az a dolgunk, hogy segítsünk, de azért nagyon jól esik az ilyen köszönet, -Elfe- ledteti velünk egy kis időre, niennyi1 gonddafj bájjal kell megküzdenünk. Amíg a vásárlók, fogyasztók védelmének problémáiról beszél, eltűnődöm: milyen különös területe ez az életnek! Egyszerre kell hozzá megértő érzékenység és konok keménység. Mert igen sokan vannak a becsapottak, igen sokan a mohón gazdagodok. Jól kell ismerni tehát a kereskedelem minden csínját-bín- ját, előírásokat, rendeleteket, törvényeket, módosításokat, hogy harcolni lehessen a zavarosban halászók ellen. Zsuzsa asszony érettségi után, egy, boltban tapasztalta meg a szakma fogásait, Budapestre járt a Kereskedelmi és Vendéglátőipári Főiskolára, tanította a leendő kereskedőket. — Ezek voltak a legszebb évek — réved vissza a múltba, talán azért gondol így rá, mert pedagógusi vágyait is beteljesítette. Mégsem bánja, hogy pályája elkanyarodott a serdülőkori álmoktól, hogy hallgatott a nyírszőlősi nagymamára: „Fiam, menj a szövetkezetbe, legyél kereskedő!” Hát hogyne mondta volna, amikor alapítótagja volt a szövetkezeti mozgalomnak... A megyei élelmiszer kiskereskedelmi vállalatnál, majd a volt megyei tanács kereskedelmi osztályánál, a MESZÖV-nél a kereskedelem szinte minden területét megismerte Holló Jánosné. Ez év február elsejétől vezeti a felügyelőséget, de már előzőleg is ellátta ezt a feladatot, mint főtanácsos. Férje is szakmabeli, boltvezető-helyettes. Huszonkét éves házasok. Vajon a két gyermekük is ugyanezt a pályát választja? — Nem — ingatja a fejét —, én megtanultam a szüleimtől, hogy a gyermeket a saját útjukra kell engedni. Hatan voltunk testvérek, soha nem mondták meg, mit szeressünk. Nagy bölcsességeket sem kötöttek a lelkünkre, csak az életükkel mutattak nekünk példát, hogy dolgozni kell tisztességgel. A fiam húszéves, műszaki egyetemista, ehhez van kedve. A lányom még gimnáziumban tanul, ő humán érdeklődésű. Közben kínál, egyek az asztalon lévő mosolygó barackból, kövér körtéből. Tegnap szedték a kertjükben, tele van gyümölcsfákkal, meghálálják a gondozást. Jól is esik a munka a friss levegőn, a szabad természetben, ahol minden zöld, csicseregnek a madarak. — Dolgozunk itthon is mindannyian — mondja. — Állandóan járjuk a megyét, aztán a papírmunka egy részét hazavisz- szük. Mire elvégzem otthon a tennivalókat, öreg este van, fáradt vagyok az olvasáshoz, tévét nézek néha, vagy zenét hallgatok, nagyon szeretem Bernstein West Side Sto- ry-ját. Pihentet a varrás is, de inkább a lányomnak varrók, a Burda szabásmintáit veszem alapul, de mindig formálok, másítok rajta valamit az egyéniségem szerint. A halvány, pasztellszíneket szeretem, a meleg tónusokat... De mindig, mindent félreteszek, még a vacsorafőzést is, ha a férjemnek, gyermekeimnek valami gondjuk van. Számomra a velük való törődés az első. — A nőket általában kemény, nagyon szigorú vezetőknek tartják. Ön milyen főnök? Eltöpreng. — Úgy gondolom, amit én nyújtok a környezetemnek, azt várhatom el. Próbálok mindig következetes lenni, erkölcsileg a kis dolgokat is nagynak tartom. De nem mindig mérlegelek kellőképpen, a döntésemen azonban mindig elgondolkodom: így kellett volna? Igyekszem helyreigazítani azonnal, ha rájövök, hogy tévedtem. Ahogy kilépek a folyosóra, látom, két fiatalember nézegeti az ajtókon a névtáblákat. Az egyik kezében felvált orrú Adidas sportcipőt tart. Úgy viszi, mint valami bűntény bizonyítékát. Szétrúgta hamar, oda a nyolcezer forint, a kereskedő el akarja küldeni a KERMI-hez. Most megy a felügyelőséghez, hogy tegyenek igazságot, mert egy évig gyűjtögetett rá, hogy megvehesse..: ... n 9öpy: Katalánok Mizser Lajos E gy-egy esemény előtérbe hozhat olyan népeket, nyelveket, amelyekről semmit, vagy alig-alig tudunk valamit. Most nem a politika szólt közbe, hanem a sport, hiszen Barcelona, a katalánok fővárosa az olimpiai játékok színhelye. A katalán nyelv a neolatin nyelvcsalád egyik tagja, akár az olasz, a francia, a spanyol, a portugál stb. Spanyolország lakosságának csaknem egynegyede beszéli. Öt nyelvjárásra oszlik: keleti, nyugati, valenciai, ba- leári és rosselloni (Franciaország). Hozzá legközelebb a dél-franciaországi provanszál nyelv áll. Hol is él ez a nép? Barcelona és Valencia környéke, tehát Katalónia (ők maguk Catalunyának nevezik, s területe épp egy- harmada Magyarországénak) a Baleari-szigetek, a francia- országi Pyrenées-Orientales megye, továbbá a szardíniái Algnero városa a katalánok lakóhelye. Andorra törpeállam hivatalos nyelve pedig a katalán. Katalóniát először a karthá- góiak birtokolták, s a pun háborúk után Hispánia tarraco- nensis néven római provincia lett. A népvándorlás korában előbb az alánok, később a vi- zigótok hódították meg. Itt álljunk meg egy szóra! A népnevet megpróbálták úgy magyarázni, hogy a gót és az alán név összerántasából keletkezett, sőt a kelta katalaunokkal is azonosították őket. A főváros, Barcelona nevét a karthá- gói Hamilcar Barcas nevéből, illetve a latin barca (hajó) szóból próbálták levezetni, mivel a város a tengerparton van. Maradjunk inkább annál, hogy sem a város, sem a nép nevének eredetét n^fr) ismerjük. Nagy Károly a frank birodalomhoz csatolja ezt a területet, s halála után egészen a 12. századig önálló ország. Majd Katalónia egyesül Aragóniával, később Kasztíliával. S évszázadokon át a Spanyol Királyság része. Katalónia az 1936—39-es spanyol polgárháború idején vált széles körben ismertté. S ekkor szűnt meg a nemrég kapott autonómiája is. Csupán a római katolikus egyház lépett előre: 1964 óta az istentiszteletek nyelve nem a spanyol, hanem a katalán (pedig ekkor Franco még élt). Hamar Péter T isztelt mozinéző! Szeretné látni az évszázad szexuális aktusát? (Igaz, hogy a filmen alpáribb szinonimát használnak, de ez most édesmindegy!) Akkor nézze meg a Hollandiából az USA-ba települt Paul Verhoeven Elemi ösztön című filmjét! (A reklámízű bevezetőért majd a forgalmazó Inter- comnak nyújtom be a számlát.) Hogy a rendező mindent gondosan megtervezett filmje körül, azt a Cinema című lapban közölt rajzvázlatsorozat igazolja, amely a film egyik kulcsjelenetének beállításait készítette elő. De aki ennyire tudatosan építkezik, arról gyanítható, hogy nemcsak magát a filmet gondolta ki jó előre, hanem a fogadtatást is előkészítette. Aligha akad bárki is — a produkcióban dolgozók kivételével —, aki meg tudná mondani, hogy a film bemutatását követő balhésorozatból menynyi a spontán reakció, es mennyi a műbalhé, azaz a reklámkampány tudatos része. Gyanítom, hogy az utóbbi van túlsúlyban, mert szó ami szó, láttunk már ennél kegyetlenebb bűnügyi thrillert, har- dabb pornót (nem zugvetítésen, hanem állami pénzen működtetett moziban), ami pedig a leszbikusok állítólagos felháborodását és tiltakozását illeti, az már egyenesen leleplező mese, mert akkor Makk Károlyt meg kellett volna kövezniük Egymásra nézve című filmjéért. Az igazi reklámmondat itthon a film körül az lehetne: Jöjjön a moziba, megelőztük Amerikát! Merthogy állítólag (de lehet, hogy ez meg az európai reklám műbalhe része) az itthoni változat 42 mp- cel hosszabb, mint az USA- ban látható, mivel ott a cenzúra (hitték volna, hogy a demokrácia szülőhazájában is van ilyen; persze, diszkrétebben hívják, itt csak az egyszerűség kedvéért nevezem így az MPAA-t) kivágatta a mesterlövésznek becézett zsaru (Michael Douglas) és a biszex milliomos írónő (Sharon Stone) szexjelenetének orális mozzanatait. (Sajnálom, ha bárkit az idegen szavak szótárához kényszerítek, de ha körülírom a dolgot, engem meg a szerkesztő vág ki!) Bevallom, nem igazán értem, hogy az ominózus jelenet mennyiben ártalmasabb a serdülő ifjúságra, mint mondjuk az, amikor a George Dzundze alakította rendőr feje tocsog a vérben, vagy amikor főhősünk a rendőr-pszichológusnőt úgy teszi magáévá, hogy ahhoz képest Szomjas György jelenete a Rosszemberekben leányiskolái oktatófilm lehetne. (Talán a főcenzor is kapott némi jattot a reklámköltségekből?) Egyébként is az ágyjelenetnek ez a kivágásra ítélt része oly ravaszul van fényképezve, hogy már-már diszkrétnek nevezhető az operatőri megközelítés, és hogy némi szakmai utalás is essék: Jan De Bont fantasztikusan bánik a fényeffektusokkal, itt is olyan sejtelmes félhomályt teremt, ami távolságot hoz létre néző és látvány között. Lehetne gondolkodni azon, s ez még némi vitát is megérne, mi az Elemi ösztönben az értékteremtő mozzanat, s mi az, ami kártékony, lélekölő, félreorientáló. Merthogy mindkettőből akad benne bőven. Ami filmtechnikai, következésképp formanyelvi szempontból mindenképp figyelemre méltó: az amerikai mozi egyre több példát szolgáltat arra, miként lehet kamerával térélményt teremteni a néző számára. Aki megnézi a filmet, avagy látta már és vissza tud emlékezni a tengerparti autós üldözési jelenetre, tapasztalhatja, hogy a jelenvalóság szédületét képes kiváltani a látvány. Avagy a diszkójelenet jóformán „odaszippantja” a nézőtéren ülőt a helyszínre. Ez utóbbi jelenetnek egyébként érdemes lenne a ritmusképletét elkészíteni. Egy bizonyos: a cliptechnika befurakodott a játékfilmbe, és ez bizonyos témák esetében — mint itt is — helyénvaló. Az Elemi ösztön hihetetlenül hatásos film. A bűnügyi szál is jól kitalált, hátha még Verhoeven tanult volna valamit Hitchcocktól, miként kell a cselekményt úgy felvezetni, hogy a néző végig pontosan tájékozott legyen. Ebben a tekintetben el kell marasztalnunk a rendezőt. A mixtúra (krimi — suspence-szex) azonban tökéletes. Ez a film azonban kártékony (a sokadik már az utóbbi esztendőkben), mert sokkal inkább sugallja azt, hogy ösztöneink rabjai vagyunk, mint azt, hogy az ösztönök az értelem révén kordában tarthatók. Már a mozikban! SZABAD PRÉDA FREEJACK Emilio Estevez, Mick dagger, Rene Russo és Anthony Hopkins főszereplésével. Miért fáj ma is? Nagy István Attila Nem nehéz megjósolni, hogy olyan könyvet jelentetett meg a Balassi Kiadó és a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, amely nagyon sokáig a viták kereszttüzében áll majd. De az is bizonyos, hogy megkerülhetetlen lesz a József Attila-kutatók számára, mert olyan információkat tartalmaz, amelyekhez eddig nagyon kevesen juthattak hozzá. József Attila olvasóit régóta foglalkoztatja a költő betegségének és művészetének összefüggése. Ezzel kapcsolatos a könyv számos tanulmánya, ezekre főképpen az jellemző, hogy szakítanak a bűnbakkereséssel, amely a József Attila-kutatást az elmúlt évtizedekben annyira jellemezte. A legújabb eredmények szerint a költő nem skizofréniában, hanem a pszichózisnak csupán a határán járó — és ma már gyógyítható — határeseti neurózisban szenvedett, amelyet annak idején még meg sem tudtak különböztetni a skizofréniától, hathatós gyógyítási eljárásai pedig csak a közelmúltban alakultak ki. Ebből az következik, hogy — jóllehet József Attila orvosai nem mindig találták meg a legkedvezőbb gyógymódot — a betegség válságosra fordulásáról nem tehettek. Nem voltak eszközeik a fenyegető katasztrófa elhárítására. A kötetben rendkívül érdekes tanulmányt olvashatunk a költő korképéről, befejezetlen személyiségvizsgálatáról, József Attila titkairól. Szőke György azt vizsgálja, hogyan szivárognak át a korábbi nagy versek képei, gondolatai a híres Szabadötletekbe. Megállapítása alkotáslélektani szempontból is figyelemre méltóak. Cserne István József Attila kórképét elemzi, lehántva róla azokat a mitologikus történeteket, amelyek az elmúlt évtizedek során rárakódtak. Talán kevés olyan dokumentum létezik, amely körül annyi vita keletkezett volna, mint a Szabadötletek jegyzéke két ülésben című. Nem lehetett megjelentetni, mégis csaknem minden kutató olvasta különféle másolatokban. Állandóan hivatkoztak rá, de a feldolgozása elmaradt. Arról is vita folyt, hogy orvosi dokumentum, vagy szürrealista szabadvers-e? Tverdota György tanulmánya számba veszi az eddigi eredményeket, és új lehetőségeket is felvillant, amelyek elősegíthetik a pontosabb értelmezést. A kötetben nemcsak tanulmányok olvashatók József Attiláról, hanem ezeket az olvasó szembesítheti a költő saját kezű, bizalmas feljegyzéseivel is. Minden kijelentés fedezete könnyen megállapítható. Felmerülhet a kérdés, hogy ki lehetett-e adni ezeket a feljegyzéseket, nem árt-e a közzététel a költő kultuszának? Az a viszony, amely az olvasót ehhez a költőhöz fűzi, gyakran több, mint személyes. József Attilát egyik-másik olvasója afféle Bibliaként üti fel, azt várva, hogy a költő feleletet ad az őt éppen akkor foglalkoztató kérdésekre. A kötet egyik szerzője megemlékezik arról a figyelemre méltó szokásról, hogy József Attilát még a szakirodalom is mily gyakran emlegeti keresztnevén, mintha csak élne. A különféle szövegek kiadását igazolja, hogy ezek már sokakhoz eljutottak, de eltorzí-. tott változatokban. Ezért egy kritikai jellegű közzététel mindenképpen segítheti a tisztánlátást. Á Miért fáj ma is? című kötetnek ez az egyik fontos küldetése.
