Kelet-Magyarország, 1992. augusztus (52. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-01 / 181. szám
Csekén... OSVÁTH MIKLÓS GRAFIKÁJA Kardos M. Zsöte Kölcsey Ferenc síremlékénél Hamvainál a bölcs, nagy elődnek csendben megállók;- i Néma kövek rejtik, föld alatt nem haitik a hang. Szó nem száll, csak afűsa madár él; a körben elosztott Oszlopok közt emlékét koszorúk hozzák felém. Kérdem: Mit tett ez a nép, hogy a vers amit bontott, Csillag homloka mögül tanulságul a mának, Bátran felemelt fejjel köszönhesse a jelenkor; * ' Vagy zengte sorait a hon érdemtelenül? élet A Nyírség is. Hihetetlen tapsorkán. — Mintha a levegőben táncolnának — mondja szinte maga elé egy asszony. Köszönjük, hogy eljöttetek — hangzik többfelől —, az Isten áldjon meg benneteket! Jó lenne, ha jelképes erejű volna, hogy a táncosoknak egy román pincér szolgálta fel az üdítőt Sepsiszentgyörgyön. Anélkül, hogy ebbe bármilyen rossz érzés keveredett volna. A másnapi Bálványosfürdő szomorú arcát mutatja felénk. Mindnyájan izgatottan készülődünk, hiszen a hegyek közé szorított falvak most kinyithatják magukat a nagyvilágra. A Nyírség Táncegyüttest a messziről, a hazai földről érkezettnek kijáró figyelem övezi. Ezt már tegnap éjszaka lehetett érezni, amikor éjfélhez közel színpadra lépett az együttes a sepsiszentgyörgyi kisstadionban. Ezer ember tomboló lelkesedése fogadta a színpadra lépést. Ez csak fokozódott a lányok tánca alatt, majd kiteljesedett az érpataki játék és tánc után. Mekkora csalódás, hogy Bálványosfürdőn buszban várakozik az együttes, mert zuhog az eső, s vízben úszik a szabadtéri színpad is. A hegyoldal pedig, ahol a nézők nyári hangulatban ünnepelhetnék a táncot, apró vízfolyamokat gyorsít. A fesztivált, a kirándulást a Szent Anna tóhoz ezúttal elmosta az eső. Az elmaradt természeti élményekért kárpótolt az esti fellépés a torjai polgármesteri hivatal kultúrtermében. A falu apraja-nagyja várta az előadás kezdetét. A csaknem kétórás program óriási lelkesedést váltott ki a közönség soraiból. Az emberek együtt lélegeztek a zenével és a táncokkal. Az a kis üröm, arrti belevet gyűlt a vendégszereplésbe, talán szóra sem érderr^s, mert még a régi reflexek nyp- mát őrzi. A színpad közepé'n magyar zászló lengett. Benézett a próbára a policáj, és szaladt telefonálni: a magyarok nemzeti zászlójukkal tüntetnek! Nosza, jött az ukáz: másnap reggel a művelődési ház vezetője raportra köteles megjelenni Sepsiszentgyörgyön. — Nem normális ez a rendőr — kommentálják az esetet a helybeliek —, március 15-én legalább negyven zászló lengett a faluban, mégse szólt senki. De ez új fiú. Nem tudni, meddig bírja itt, mert azért ez már nem a régi világ. eggel negyed hatkor egymásnak adják a szót a kakasok. Szokatlan a derengő világosság, hiszen néhány órával ezelőtt még a hang után igazodtunk a főutcán, mert nem világított egyetlen lámpa sem. Egy székhely legény az úttesten nyöszörög: — Segítsetek felállni, testvérek, nem tudok hazamenni. Odamegyünk, támogatjuk egy kicsit, de a lábai még nem engedelmeskednek. Talán azt sem tudja, merre van a haza. Lesz-e címere a megyének?! Szolgálni lehet új címer alatt is Takács Péter Szabolcs-Szatmár-Bereg megye önkormányzati testületé 1992. július 10-én — két szavazási kísérlet sikertelensége után — ismét elhalasztotta a döntést a hármas nevű önkormányzat jelképeiről: a megye címeréről és zászlajáról. A márciusi bizonytalankodás után immár másodszor „tagadta meg e tragikus sorsú régió múltját” a modern idők ön- kormányzata. Tette ezt annak ellenére, hogy akadt megyei önkormányzati képviselő, aki csak „ideiglenesnek” szánta a márciusi ön- kormányzati testületi ülés után kiírt új pályázatra beérkezett „egypajzsos” címerváltozatot. Jellemző ez ránk, középeurópai emberekre. E tájon minden ideiglenes. Kölcsey hangulatát és stílusát idézve. Mint vihar dúlta tengeren rozoga gálya, úgy hányódunk ember-próbáló idők hullámain. Emberöltőnként cserélünk utcaneveket, zászlókat, címereket, indulókat, jelképeket... Átpolitizálunk mindent. Mintha meggyőződésünk, hitünk, sorsunk es jövőnk attól függne, milyen szelek fújdogálnak az idő nagy arénájában. Ideiglenes itt minden! Igaza van Polgármester uramnak! Jöhet még félholdas, sarlós-kalapácsos címer is! Szolgálhatunk még németeknek, angoloknak, amerikaiaknak, oroszoknak, törököknek... Lestük ezerszáz évig annyi hatalomnak a kegyét, hogy máris taníttathatjuk grafikus hajlamú gyerekünket új címer formálására! Őseink példája Igaz, őseink gerincesebbek voltak. Cseréltek gazdát ezer- egyszer, de címert, zászlót, jelképet nem... Mondják: a mohamedán hitet sem vették itt fel a Kárpát-medencében, pedig amikor tőrrel, karddal, ágyúval kínálták, még csak félezer éves volt a kereszténység... Őseink azonban inkább megújították keresztény hitüket, lettek keresztyének: luteránusok, kálvinisták vagy szentháromságtagadók, meg a Bizáncból Moszkvába és Kievbe költözött metropolita fennhatósága alól is inkább Róma felé pillantottak pópa- ■Séregek, s lettek görög katolikusok, de igyekeztek Európa felé... Mert Európában nem divat 'ipcaneveket, címereket, jelképeket váltani. A Szent Márk tér legalább ezer éves, a Halászó macska utcáját is az 1200-as évektől jegyzik Párizsban, s az angol grófságok, de London címerei is valamennyien idősebbek 6—700 évesnél. Valamiért tetszik nekem ez az állandóság jelképekben, utcanevekben... Lehet, hogy azért, mert Szent László, Balassi Bálint, Zrínyi Miklós, Rákóczi Ferenc, Ady Endre makacssága, Illyés Gyula, Németh László konoksága, Kodály Zoltán szent hite húzódik meg mögötte. Azé a Kodályé, akit „hatalmas ember” kért új himnusz komponálására, de o szerényen Erkel és Kölcsey mögé húzódott, mondván: — Nincs nekem olyan tehetségem, hogy őket a „trónról” sárba tiporjam. Nemesi vármegye Modern időkben azonban mindenre akad tehetség és magyarázat. Még arra is, hogy a „sok motívumos címer” zászlóba hímzése legalább kétszázezer forint... Igaz, igaz... Egy új pályázat kiírása sem kerül kevesebbe.... De hagyjuk a gáncsosko- dást és a keserűséget. Megbántani senki élőt nem akarok. A sok-sok jogos érv között egy az enyém is, s talán leginkább megingatható, hisz szükség csinálta politikussá avanzsáltam, köszörülheti hát érveimen boldog, boldogtalan a nyelvét. Ez így van rendjén. Amikor hát védem a múltból örökölt jelképeink hármasságát, jogos minden ellenérv. A három megye három címere a XVI—XVII. században — évszázadokig tartó gyakorlati használat után — nyerte el királyi dekrétumokkal megerősített formáját. Részeikkel, motívumaikkal fő- és szolga- bírák „pecsételgettek" ítéleteket, közigazgatási végzéseket, hitelesítettek döntéseket. S ha a megye egészének nevében óhajtottak hitelesíteni valamit, akkor mind- annyiuknak pecsételni kellett. Ezért tükrözi Bereg és Szabolcs címere a négy szolgabírói, majd főszolgabírói járást. Szatmar változatos tájai, közlekedési viszonyai, a megyébe ékelt királyi város és szabadalmazott bányaváros bonyolultabb tagozódású volt annál, semhogy négy régióra tagolva, ott elvégezhető lett volna az igazságosztás és közigazgatás mindig szerteágazó feladatköre. Ezért a kiHárom pajzson Ellenérvként ott van azonban a „rakamazi turul”, a bizonyíthatóan „honfoglalás kori sas”. Igaz, jelképnek régibb, mint a két tucatnyi jelkép kombinációja három pajzson. Csakhogy törzsi, nemzetségi jelkép. Semmi köze az államiság keretei között élő, vérségi, rokonsági kapcsolat helyett a területi, közigazgatási mikro és makro egésszé szerveződött „új rendhez”. Kivagyiságot, elkülönülést hordoz funkciójában. Inkább parancsoló vétót, semmint szolgálatot. Vitézkedni, győzni, bosszulni, kalandozni, zsákmányolni inkább divat volt „alatta”, semmint területhez kötődni, Európát befogadni. Még akkor is így van ez, ha karmai között most nyíl, lándzsa és kard helyett halas és búzakalászos pajzsot rr>árko|ászjk madarunk, Lehet, hogy idővel, 5—600 év múlva elnyeri szintetizáló, a hétköznapi létet szolgáló patináját a „rakamazi turul” is. Az idő próbálja a történelmet úgyis, es nemzedékek sora. Újítani pedig bizonnyal kell. Sőt, elengedhetetlen. A köz dolgaiba avatkozó embereknek bizonnyal meg kell újítani szemléletüket. Szolgálni kell az embereket, a társadalmat, a hétköznapi létet... Szolgálni pedig lehet az új címer alatt is, lett légyen az ideiglenes, vagy végleges. En mégis — bocsánatot kérve mindenkitől, akinek ellene mondtam — úgy hiszem, a régi címerek hármas kombinációjával véglegesen felvállalhatnánk itt — e tragikus sorsú térségben — múltunk és jelenünk szintézisének a szolgálatát. Hitem ellenére is tudom, hogy a döntés Sza- bolcs-Szatmár-Berég megye önkormányzati testületének a kezében van. lene osztat, s nem azért — mint tudni vélik egyes történészek —, hogy „termékskálát zsúfol össze”. Régiót tükröz minden motívum, és társadalmi szerepkört, a táji tagozódáshoz igazodó munkamegosztást, a nemesi vármegyévé szerveződő terület akkori társadalmi tagozódását, a megye és az ország egésze számára elvégzendő hétköznapi — termelési, ítélkezési, védelmi, közigazgatási... életlehetőséget teremtő feladatait. Mesélhetnénk az Avasságról, a Szamos- és Tiszahátról, a Rétközről, a Nyírségről, a beregszászi aszút termő szőlőskertekről, a beregi és szatmári erdőségekről... Nagy Zoltán Mihály: Szerelem én önzőn üldözöm ő hozzám menekül sújtom édes kínnal jajgat szerelemül elalél föllobog magasba zuhanok lángoló ölében elégek megfagyok ölelem megölöm feltámad elsirat havazó hajnalon hazudik igazat megcsillan eltűnik átkozom keresem veretik szívemre fájdalom szerelem 1992. außusztus 1. ________________________________________________________________________Ä IKeCet-lMcwuarország hétvégi meCCéfáte j 9 j | | Kállai János $ $ I • ^ Vigília $ í i § i $ | mosolyodra fázva gondolok \ \ tombol köröttem l . „ , s | az észveszejtő nyár \ l lassult léptekkel araszolom \ \ a bánatot l szavaid emlékeiből építek l \ sáncokat \ 5 ; mert tart meg bennem \ l a halkneszű \ ä halottvirrasztás \ 5 * , 5 j banális egyszerű j j ahogy szerettelek \ az orgonákat \ ^ érted szólítottam magamhoz \ \ minden aranyló sárgát j | hajnalröptű madarat \ a város utcáinak \ \ \ villanásait | | rohantam egyetlen J szavadra \ \ szórtam amim volt j üres vagyok mint \ szakadt táskám öble | szép ragyogás-mosolyod \ | riadtan héssentém el | megbénulok <r'' némaságodtól \ \ örökre Huszár István: A vándor A szép király
