Kelet-Magyarország, 1992. augusztus (52. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-29 / 204. szám
A KM hétvégi melléklete Mlüatií kérdések A bankban a pénz beszél Máthé Csaba Mátészalka (KM) — Nyáron szinte minden hétre jutott egy bejelentés a kamatcsökkentésről, amely már a hitelkamatokat is érintette. Persze mindezt csak az érdekes jelzővel lehet illetni, a hosszú, forró nyár szenzációja a két budapesti bank és a két vidéki takarékszövetkezet csődje volt. A hír hallatára mintha óvatosabbak lennének a pénzintézetek, amelyek a további kamatcsökkentéssel is csínján bánnak. Mindezekről Lengyel Józsefnél, az Agrobank mátészalkai területi fiókjának igazgatóját kérdeztük. KM.: — Ön szerint milyen mértékű, és lesz-e egyáltalán további kamatcsökkenés a kereskedelmi bankoknál, amely a hitelkamatokat is érinti? L. J.: — Napjainkban szemtanúi lehetünk a kereskedelmi bankok csökkenő tendenciájú kamatváltozásainak. Az ev első negyedétől megfigyelhető az a leszálló pálya, amiben a fokozatosság elve megállapítható. Bankos szemmel örvendetes jelenségnek tartom. A piacgazdaság kibontakozásának egyik elengedhetetlen feltétele, hogy a vállalkozók a hitelt olyan áron kapják, amiből a termelésük meg rentábilisan finanszírozható. Az elmúlt időszak kamatlábaival a termelés hosszú távú finanszírozását nem lehetett megoldani. Megnövelte a termékek árát, amire pedig már nem volt vásárlóképes kereslet. Ezt a csőd és a felszámolás alatt lévő cégek számai is mutatják. Egy részük emiatt jutottjlyen helyzetbe. Az alacsonyabb kamatozású, hosz- szabb futamidejű, tehát „vállalkozóbarát” konstrukciójú hitelek (világbanki, Start, stb.) pedig szűk keretben álltak mind a kereskedelmi bankok, mind a vállalkozók részére. A betét- és a hitelkamatlábak között szoros a korreláció, így Lengyel Józsefné a hiteldíjak csökkenése egyértelműen magával azonos irányban és mértékben csökkenti a betéti kamatokat is. A bank haszna a kettő közötti marge-ban található, de nem azonos nagyságrendű a kettő különbözetével, bár sokan azt hiszik. Hosszú időn keresztül azok a gazdálkodó szervezetek, akik bankokban helyezték el a pénzüket, termelés vagyis kockáztatás nélkül is tisztességes haszonra tettek szert. Jó lenne, ha ez a csökkenő kamattendencia elérne egy olyan margiális pontot, ahol már komoly üzleti megfontolás kérdése lehetne, hogy a szabad pénzeszközöket termelés finanszírozására vagy inkább bankbetétben helyezze el a vállalkozó. KM.: — Valóban igaz az, hogy a kereskedelmi bankok egyre job- * ban hitelkihelyezési gondokkal küszködnek, alig tudnak valakinek hitelt nyújtani? L. J.: — A kereskedelmi bankoknak egyik legfontosabb feladata napjainkban a „biztonságos” kihelyezés, így nem egyértelműen kihelyezési, hanem biztonságos kihelyezési gondokkal küszködnek. A bank a betétesek pénzét mozgatja, így annak védelme prioritást kell, hogy élvezzen. Szűkebb hazánkat tekintve a megyében jelenleg 120—140 csődöt jelentett cég neve már megjelent a cégközlönyben. KM.: — Miért kell sokszor másfél-kétszeres fedezetet felmutatni hiteligényléskor? A banknak a hitelkihelyezésnél érdemes lenne nagyobb .. kockázatot vállalni Ön szerint? L. J.: — Az Agrobank esetében 150 százalékos, világbanki hitelek esetében 160 százalékos fedezetigazolást kell benyújtani a hitelkérelmekhez. Minden esetben hivatalos értékbecsléssel kérjük ezeket alátámasztani. Jelenleg azonban még a piacgazdaság nem igazán kitisztult. Ha a bank jelzálogjogát, illetve zálogjogát kénytelen érvényesíteni, leértékelődnek az ingatlanok, ingóságok. Gyors értékesítés esetén a vevő a legtöbbször fél áron szeret vásárolni. Azon vállalkozások, amelyek tényleg fizetésképtelenné válnak, már a hitelkamatokat sem fizetik rendszeresen. így hamarosan a tőke és árbevétel-tartozásuk kiteszi a 150 százalékot. A banknak kockáztatni csak az észszerűség határán belül szabad. Ha a bank nem szentel fő hangsúlyt a betétesek pénzének védelmére, akkor tapasztalhatunk olyan súlyos meghasonlásokat, mint a nyári budapesti bankcsődöknél. KM.: — Miért „ragadnak be” a jelentős nagyságú külföldi hitelek, pedig igény lenne rájuk, mert alacsony kamatozásúak? L. J.: — Az Agrobank mátészalkai területi fiókjánál a világbanki hitelek iránt igen nagy volt az érdeklődés, keretlehetőségünk is biztosította, hogy nagyon sok vállalkozást tudtunk segíteni. Napjainkban továbbra is van lehetőségünk jó ötleteket befogadni. Az az igazság, a külföldi hitelek nagy részének olyanok a feltételei, amelyek a vállalkozóknak kedvezőtlen körülményeket szabnak. KM.: — Az Agrobank privatizációjánál azt hallottuk, hogy teljesen magánkézbe kerül a bank. Mennyire igaz a hír? L. J.: — Bankunk a középbankok kategóriájába tartozó országos fiókhálózattal rendelkező, technikailag jól felszerelt, jó managementtel vezényelt bank. Ha az érdeklődés felfokozott irántunk, az szerintem nem a véletlen műve. Jelenleg részvényeink egy részét Kovács Mihály elnök úr tartja kezében. A pénzintézeti törvény szabályozza az egy tulajdonos által birtokolható részvénystokk nagyságát. Szerintem kedvezőek az Agrobank privatizációs lehetőségei. KM.: — Az Agrobank országos hálózatához a megyeben a mátészalkai fiók illeszkedik. Terveznek-e újabb kirendeltség nyitását a megyében, konkrétan Nyíregyházán? L. J.: — A mátészalkai területi fiók megyei illetékességű és az Agrobank jelenlegi belső szabályozása alapján egy megyét egy fiók képvisel. Az még a jövő döntései közé tartozik, hogy egy csúcstechnológiával felszerelt irodát létrehozunk-e Nyíregyházán. KM.: — Magyarországon még nemigen készült statisztika arról, hogy a kezdő vállalkozások közül mennyi végződik sikertelenül. Önök mennyire karolják föl a kezdő vállalkozásokat? L. J.: — Nagy reményeket látok az induló új vállalkozásokban. Szívesen követem a kinövésük, izmosodásuk folyamatát. Egy dolgot viszont meg lehet állapítani: kicsit türelmetlenek. Nyugaton is egy vállalkozás hitelezéséhez legalább három év mérlegadatával és a cég vagyonával kell alátámasztani a hitelkérelmet. Ekkor a bank cenzúrázza az anyagot és megállapítja, mennyire hitelképes a partner. Nálunk a törzstőke befizetésekor már vagyonössze- gű hitelek felvételének lehetőségéről érdeklődnek a vállalkozók üzleti múlt nélkül. És még ehhez tudomásul kell vennünk a hazai körülményeinket, nemzetgazdaságunk sajátos viszonyait. Ennek megfelelően „bankpartner, partnerbank” a szlogenünk, díjazzunk a jó ötleteket és a jó vállalkozásokat. A TARTALOMBÓL: • A tügyi fájdalom csöppje • Egy különös házasság • Tűrőképesség Lakatos Aranka: Tréfás György tiszteletére SZEKERES TIBOR FELVÉTELE debreceni születésű ésjelenleg is a [Hajdúság „fő- C/\ városában" munkálkodó szobrász kiállítását a -KV- közelmúltban láthatták az érdeklődőké nyírbátori református templomban. A megyénkhez több szállal kötődő művész mestereinek. Qyörfi Sándort és Kutas Lászlót vadja. Alkotásaival többször részt vett a nyíregyháza-sóstói Nemzetközi “Eremművészeti és Kisplasztikái Alkptótelep munkájában, megyeszékhelyűnkön művei közül Krúdy (jyula portréja [átható. “Tagja a “Magyar Köztársaság Művészeti Alapjának, (a szervezet díjával 1990-ben tüntették.kí)> a Képző- és Iparművészeké valamint az 'Eremművészek Szövetségének, Őrizetlenül Kállai János nyár végéhez közeledvén, ki ezért, ki azért készít valamiféle számvetést a pihenés, a boldog semmittevés, a kikapcsolódás heteiről, hónapjairól. Az öröm „mutatói” — szerencsére — azért még ebben a sokak számára a végsőkig beszűkülő világban is meghatározóbbak, mint a szomorúságé, a;bánaté, a tragédiáké. így van ez rendjén, hiszen az évszak színei az'aranyló sárgák, az izzó vörösek, a kápráztató:tiSzta kékek, s nem a busongó-barnák és a gyászfeketék. Pedig a strandolásra, az önfeledt játékokra, a próbára tevő kalandokra különösképpen serkentő szabadságos időszak szinte szükségszerűen hozza magával a megmagyarázhatatlan és visszafordíthatatlan események sorát, melyek között szamomra mindig a legmegrázóbbak a gyermekeket sújtó véletlenek: a vízbefúlások, az útszéli ban- dukolókat halálba sodró autós „esetek”, a vonatból kizuhanó hancúrozók semmibe hullásai. Bekövetkeztük után törvényszerűen megindulnak a felelősségmegállapítás folyamatai, melyek indulatoktól, elszabaduló érzelemkitörésektől motivált lezajlása akkor kerül még fokozottabban reflektorfénybe, ha a baj olyanokkal esik meg, akiket a szülők a hivatásukat gyakorlókra, vagyis a pedagógusokra bíztak. Nem csoda hát, hogy éppen a vétlenül is vétkessé válás félelme tart vissza egyre több osztályfőnököt, tanárt, tanítót, hogy nekivágjon nebulóival egy-egy nomádtáborozásnak, vízi- vagy kerékpártúrának, barlangi „expedíciónak”. (Most azt nem sorolom a fontosabb dolgok közé, hogy a gyermekfelügyeleten túl a szervezés, az utaztatás, a szállásolás, az idegenvezetés, sokszor az ápolónő vagy orvos szerepét is magára vállalni kényszerülő pedagógus jórészt ingyen és bérmentve teszi a dolgát, holott több ember munkáját végzi egyszerre.) Persze, mindezt igazán csak az érti meg, aki valaha is rászánta magát, akár társakkal, akár magányos farkasként, egy-egy izgő-mozgó, ezer igényű és millió szándékú gyermekcsoport üdültetésére, táboroztatására. Mert nincs az a jól szervezett, sokszínű program, ami minden nebulónak megfelelne, és nincs az az erőkimerítő „foglalkoztatás”, ami után még ne maradna a csemetékben energia, hogy, mondjuk titoktartásra szövetkezve kiszökjenek a zártnak vélt táborból, megmártózzanak a hűs vizű, de irdatlan mélységű bányatavakban (ahol egyébként tilos fürödni) vagy bestoppozzanak a közeli város diszkójába, kocsmájába, játéktermeibe, hogy aztán a járőrkocsi hozza vissza őket. Meg kell szervezni az estiéjszakai ügyeletet, mondhatják. Igaz. De hát a pihenés, az alvás azért azt is megilleti, aki napközben egyébként mindenért felet. Mindenki mellé „őrt” állítani képtelenség, s nem is lenne értelme, hiszen akkor mit ér az egész nevelés, az okos szóval figyelmeztetés, egyáltalán: hol marad akkor a bizalom, ami mégiscsak a legerősebb talpköve kell hogy legyen mindenféle tanár-diák kapcsolatnak, még a vakációban is. Nos, hát épp itt van a bibi. A gyerek egyre kevésbé hisz a pedagógusnak (hogy miért... ennek az okait, most ne bogozzuk), a tanár pedig már alig-alig a diáknak, gondolván: őt úgyis mindig át akarják vágni, vele mindig ki akarnak babrálni, nála mindennel megpróbálkoznak, amit anyuka-apuka jelenlétében még végiggondolni sem mernének. A serdületlen vagy épp hogy felcseperedett kamasz fejében viszont az fordul meg egyre ritkábban, hogy: az óvótiltó rendszabályok, a fokozott figyelemre intő szavak az ő érdekeit szolgálják, mi több: a testi épségét, az életét próbálják megőrizni. Ez a kölcsönös gyanakvás aztán sokszor mindkét felet meggondolatlan lépésekre, döntésekre készteti. Emiatt történnek a csínynek induló, majd tragédiába forduló akciók, és mivel ezek kiagyalásáról a „felelősnek” a legtöbbször nincs tudomása, egy idő után maga is hajlamossá válik ilyesféle hozzáállás kialakítására: minek ugráljak, miért kiabáljak, úgyis megcsinálják. Nem idegesítem magamat, a kikapcsolódásra nekem éppúgy szükségem van, mint nekik. Különben pedig: miért nem a papával-mamával ment üdülni-nyaralni a megfékezhe- tetlen elkényeztetett? Innen pedig már egyenes az út a véletlennek tűnő eseményekig. Mert azok — általában — a felvázolt, konfron- tált helyzetben következnek be. Akkor, amikor a legveszélyeztetettebbek, a gyerekek, őrizve is őrizetlenül maradnak. Az ősi, bibliai visszakérdezésre pedig — Hát, őrzője vagyok-e én az én atyámfiának? — a válasz most is az, mint egykoron. Igen.
