Kelet-Magyarország, 1992. augusztus (52. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-29 / 204. szám
6 [ A %elei ‘Mügyarorszaß hétvégi mdtékletc Parkoló pályakezdők Munkaerőpiaci helyzetkép 1992.augusztus 29. Az oázisteremtő óvó néni Nyíregyháza (KM—Sz. J.) — A megyei munkaügyi központ elemzési és prognosztikai osztálya június havi jelentése újabb elszomorító adatokkal szolgál. Megyénkben a regisztrált munkanélküliek száma májushoz viszonyítva 2,7 százalékkal nőtt, 50 825-re emelkedett. Hasonlóan növekedett a nők aránya ebben a körben egyik hónapról a másikra, igaz csak háromtized százalékkal. A munkanélküliek közül 28 ezren 35 év alattiak, ez 53,7 százalék. A munkanélküliként regisztrált pályakezdő fiatalok létszáma minimális változást mutat a májusi adatokhoz képest. A 2115 fiatal többségét, 55 százalékát továbbra is a szakmunkásképzőben végzettek tették ki Segítenek valamit az átképzések. A folyamatban lévő 30 tanfolyamból 20 szakképesítést nyújt, 10 betanító jellegű. A kurzusokon részt vevők 24 százaléka pályakezdő volt. Ketten SZEKERES TIBOR FELVETELE kólát, hanem az iskolának kellene visszafordulnia az óvodához. Azt is meg kell azért említeni, hogy ma az óvodapedagógiai rendszer nálunk a legjobban szervezett, átlátható, és leggyerekcentrikusabb intézményekkel rendelkezik. Nem kellene azzal elrontani, hogy mindenki beleszólhat. Hogyan viselték a régi környezetében a másságot? Es hogyan fogadják majd az új munkahelyeden? — Sokszor kerültem olyan helyzetbe, hogy védeni kellett az igazamat, ki kellett állnom magamért. A munkatársaim közül nem mindenki fogadta osztatlan örömmel — gondolom ez a legtöbb munkahelyen így van — a bírálataimat és a régitől eltérőhöz ragaszkodó magatartásomat. Az új munkahelyemen arra törekedtem kezdettől, hogy olyannak ismerjenek és szokjanak meg, amilyen valójában vagyok. Van-e tervetek arra, hogyan fogjátok megszervezni a családotok életét? Valószínűleg nem kis terhet jelent majd va- lamennyiőtök számára az új életforma, a nagy erőpróbát jelentő, az önigazolás céljával is vállalt feladat. — Mielőtt az állást elfogadtam, minden eshetőséget megbeszéltünk. A férjem vállalta, hogy hozza-viszi a gyerekeket, segít a házimunkában. Öt évig az én vállamon volt minden, most, amikor nekem van nagy szükségem a támogató légkörre, akkor rajta a sor, hogy enyhítse a terheket. Amik úgyis közösek. És ez szerintem így természetes. nőttekkel sokszor nehezebb bánni... Az intézmény egy, bölcsőde átalakítása útján alakult, alakul. Ehhez sok fizikai munkára is szükség volt, ebben a szülők segédkeztek. Szintén pályázat útján vettük fel a többi óvónőt. Azt hiszem, jó kis csapatunk lesz. Belőled árad a derű, mindig mosolyogsz, a jókedv az alap- természeted. Régebb óta ismerjük egymást, nem emlékszem, hogy valamikor is panaszkodtál volna. Ha hinni lehet a szóbeszédnek, a szülőágyon is nevettél. Ez fogja jellemezni a rád bízott intézményt is? — Őszintén remélem. Oázisnak kell lennie. Ez lenne minden gyermekintézményben az ideális. Minden gyerek adottságait feltárni és minél magasabb szinten fejleszteni a képességeket, — ehhez minden feltétel adott lesz. Még a legspeciálisabb kéréseket is teljesíteni fogjuk. És igen, ez elit óvoda és elit iskola lesz. Tudom, hogy ez nem igazságos, de hát nem errefelé mutat minden tendencia az oktatásügy más területein is? Van egy igény, amit ki kell elégíteni. S mivel külön — nem is keveset — fizetnek majd a szülők, ezért magas, hogy úgy mondjam „szolgáltatást” várnak el. Ez jelen esetben a maximális képességfejlesztés és értékközvetítés. A mi modellünk azt is célul tűzte ki, hogy megoldja az óvodából az iskolába való átmenet problémáit. Szerintem nem az óvodának kellene követnie az isNyíregyháza (KM — Sz. J.) — Az országban negyedikként, Debrecenben elsőként születik meg a DEAM Alapítvány jóvoltából egy magánóvoda és általános iskola. A vezető óvónői posztra pályázatot írtak ki, melyet nyíregyházi szakember, Skarbit- né Szabó Ilona nyert meg. A feladat nem kicsi, hiszen, ha tetszik, vállalkozásról van szó, szakmairól és családiról egyaránt. Ugyanis az óvó nénit lakása, családja Nyíregyházához köti. Tőlük eszében sincs megválni, vonatozni fog. Harmincéves korára sok minden van a háta mögött. Két gyerek, a nagyobbik 13, a kisebbik 5 éves. (Születésük híre az apukát távolban érte. Előbb katona volt, majd nappali tagozatos a műegyetemen.) Van két diplomája. Egyelőre. Mert abból a fajtából való, akinek kevés a sok is. Szokatlan dolgokat művel, néha feltűnést keltő lendülettel és engergiával. — En mindig mindent fordítva csináltam, mint a kortársaim. Amikor ők tanultak, akkor gyereket szültem. Amikor ők alapítottak családot, akkor én tanultam. Amikor befejezték a tanulást, én akkor kezdtem egy másikba. Az óvónői diploma mellé szereztem — gyes alatt, majd munka mellett — egy történelem—népművelőit. Hogy miért? Mert izgatott, érdekelt mindig is. Amikor elérem azt, amit célul tűztem ki, keresek valami mást, mert szűknek érzem már az előző kört. Jelenleg németet tanulok. Ehhez nem kell utazni, bár ha komolyan veszi az ember, főleg, akinek családja van, A SZERZÓ FELVÉTELE annak nem kis szervezőmunkát jelent az időbeosztás. A férjem ötéves távolléte miatt alig lehettünk még igazán együtt. Nemrég készítettem egy pályázatot a vezető óvónő biztatására, amire kaptam 50 ezer forintot. A csoportom eszközeinek bővítésére fordítottam. Erre a bizonyos program-, illetve álláspályázatra egy ismerősöm hívta fel a figyelmemet. Tulajdonképpen saját örömömre dolgoztam rajta, hiszen álmomban sem gondoltam, hogy nyerek, erre az ölembe pottyant egy óriási lehetőség. — Ennél a pályázatnál nem is volt kritérium a vezetői előélet, ami abból a szempontból helyes, hogy szóhoz engedte jutni a fiatalokat is. Nekem az lesz a dolgom, hogy működtessek egy modellt, ami lényegét tekintve a Zsolnay-prog- ram alapján épül fel. A pályamunka elbírálásában a módszer megalkotója is részt vett, és ennek alapján engedélyt adott óvodai bevezetéséhez. Hogy voltak-e máris nehézségeim? Hát, ami azt illeti a felKönnyű, nyári receptek s Átmenetileg zárva Bikinis kenyérfalatok Vetkőztesd le az asszonyt vagy a barátnődet bikinire. Majd zavard le az ABC-be kenyérért. Amíg távol van, boríts üvegtálba egy liter vörösbort, két deci rumot és egy deci gint. Magadba pedig — stikában — két vodkát és három üveg Steffl-t. Az abálólét jól keverd össze, aztán várd meg a veknit. Diktálj a nődbe is három konyakot, közben aprítsd a cipót a lébe. Gatyára vetkőzve, borotvált bikinivonallal tálalva gusztusosabb, mártogatva zamatosabb, ízle- tesebb. Könnyű, gyors, nyári egytálétel. (Két tálban többnek látszik.) Úsztatott paradicsom, szelesen Lottyadt paradicsomból — némi rafinériával — zivatar idején érdemes elkészíteni. Hozzávalók: 2 kg rohadásnak indult paradicsom, 5 fej töp- pedt hagyma, 10 szem Tisa- sen, 1 dl szélhajtóvíz és kis- kanálnyi karlsbadi só. A kotyvasztáshoz nekivetkőzünk, már csak praktikumból is. Mindent összeöntünk, keverünk, paszírozunk, a hajtóvizet egyenletesen adagoljuk a salátához. (Tisasen helyett ricinusolajat is használhatunk.) Amikor már minden úszik körülöttünk, a mixből szélsebesen bepofázunk pár kanálnyit, aztán usgyi a budi! Gyomorbántalmakban szenvedőknek orvosi szénnel tálaljuk. Igazi, kánikulai ínyencség! Tárkonyos tök, hamisan Rendkívül takarékos, ízléstől függően kihagyható, kedvcsináló étel. Nem kell hozzá se tök, se tárkony. Csak hamiskásan rásandítunk az asszonyra, majd ledzsa- lunk a sarki falatozóba két sörre és négy tepertősre. A szomjasabbak választhatják a négy sör és két pogácsa figurát is. Ebédre vagy vacsorára — tökmindegy — kis ravaszkodással még egy-két Borsodit bespájzolhatunk. Főzni most tanuló feleségek különösen imádják. Egy kis kitérő SZŐKE JUDIT FELVÉTELE Szőke Judit — Már megint ez a hülye telefonvonal, beszélj hangosabban — próbáltam kapcsolatba lépni egy alig-ismerő- sömmel. Azt terveztem, felvillantok egy nőt, aki teljesen más területről kényszerült kereskedővé lenni, de aztán a következő mondatból kiderült, ebből sem lesz semmi. Legalábbis nem úgy, ahogy elképzeltem. — Rosszkor hívtál, válófélben vagyunk — szóval a hangja remegett, nem a néhány kilométer távolság tette próbára a kábeleket. Nem kérte, de valahogy úgy éreztem, oda kell mennem. Fogalmam sem volt, minek. Mikor legutóbb és akkor először találkoztunk, még magázód- tunk, amolyan üzleti kapcsola- tiasan. Most, mintha ezer éve ismernénk egymást, a legtermészetesebb volt, hogy ,,te”. Különben sem sejtettem néhány évnél nagyobb korkülönbséget. Akkor kiegyensúlyozottnak látszott, igaz a környéken lévő lakások mind teljesen készen voltak, csupa kies, kertes, kissé falusias környezet, az ő házuk feltűnően kilógott a sorból, de hát istenem, nem volt meg az anyagi háttér... Később kiderült, évek óta ebben a félkész, átmeneti állapotban van. Mint ahogy valahol valami az életükben is megrekedt, megtorpant, elbizonytalanodott. Kissé zavartan fogadott, mindenféléről beszéltünk, amúgy angolosan. Könyököltünk az árukon, ez a vállalkozás. Néztem a szemét, ahogy fátyolosodott, az élete. Csak hümmögtem, ha belemelegedett, ha kapott ide-oda, egy-egy epizód után, részletezte a családi drámát, melyből hamarosan kikerekedett a házasságuk története, aha-kat dünnyögtem, hiszen sejtettem, az ital itt is a fő bűnös, meg az anyós, meg a férj neveltetése, a családi uszítások. — Tíz éve, mióta házasok vagyunk, nem beszélgettem vele — bökött fel az emeletre — annyit összesen, mint most veled. Régóta nem ad egy fillért sem, pedig a gyerekeknek kezdődik az iskola. Ők különben, különösen a kicsi, ki vannak borulva. Nem is baj, hogy a szeptember végre kimozdítja őket itthonról. Állítom neked, a kurvákat jobban tisztelik a férfiak, mint a feleségüket. Megkapták, ami kellett nekik, fizetnek érte és még kalapot is emelnek. Ez utóbbi igazságtalan általánosítás biztosan csak végső kétségbeesésében bukott ki belőle, rá is hagytam. Jó, ha az ember valakinek kiszipoghatja magát. Ő kinek is mondhatná el, mi fáj? A gyerekeknek nem, suttogtunk, ha hallottuk a lépteiket, a szülőknek nem, van a húgával elég bánatuk, a másik testvére is messze lakik, barátnőre nincs idő. Meg ide? Szégyellne bárkit is beinvitálni. Magyarázkodni kellene. Csak nehogy ő is rájöjjön arra, amire sok sorstársa, hogy meginni kétszer két deci bort éhgyomorra, elég az ájuláshoz. Bár amit mond, ahogy a családról beszél, komoly felelősségérzetre vall. Vevők jöttek. Készséges volt, hajlott ide-oda, számlát írt, bár néha a zsebkendőért nyúlt, ezt azonban csak én vettem észre. Karcsú teste hol itt, hol ott, a barnásvörös tincsek követték mozdulatait. El kellett jönnöm, ámbár a sorstörténet foszlányaiban maradt, befejezetlenül. Ahogy mentem a poros úton, magamban én vettem át a szót, óvtam, hogy csak az önbecsülésére vigyázzon... Talán elég volt neki ez a sebtiben találkozás, hogy szabadjára engedje az érzelmeit. Érre mindenkinek szüksége van néha-néha. Végső soron egyedül marad, ahogy eddig is. Majd szerzek neki ügyvédet. Rendben lesz megint minden, örülni fog a pillanatoknak, a kalandoknak, szeretni fogja újra a furcsaságokat, amelyeket a hangulatok produkálhatnak. Hátha nem akar majd maga elől is elbujdokolni. Mindenekelőtt szüksége volna egy kis pihenésre, ráhagyatkozás- ra, a szerelem védőszárnyai alatt. Mindenféle apropóból be lehet csukni egy boltot, egy ajtót. Áruátvétel miatt, ebédszünet okán, miért ne lehetne egyszer azt is kiírni: SOLDO G S Á G B E S Z E R Z É S MIATT ÁTMENETILEG ZÁRVA.
