Kelet-Magyarország, 1992. augusztus (52. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-21 / 197. szám
[992. augusztus 21., péntek Patthelyzet Pócspetriben Pócspetri—Nyíregyháza (KM — Balogh Géza) — Szenvedélyes viták színhelye e hónapokban a magyar vidék. Több helyütt békés megegyezés született már a kárpótlásra kijelölt földterületekről, nagyon sok településen azonban mind a mai napig nem sikerült még dűlőre vinni a dolgot. Az indulatok általában négy helyszínen szikráznak: a polgármesteri hivatalokban, a termelőszövetkezetekben, a kárpótlási hivatalokban, s a kisgazda- párt területi szervezeteiben. A pócspetriek vitájára is ez utóbbi szervezet, a kisgazdapárt megyei főtitkára, Hoványi Ferenc hívta fel a figyelmünket, hozzátéve, az ottani eset akár a magyar kárpótlás állatorvosi lova is lehetne. „Ezt a falut félrevezették...” A kisgazdapárt megyei irodájában tíz pócspetri leendő gazda várja az újságírót, s készül kiönteni a lelkét. Eleinte húzódoznak a nevük közreadásától, de Hoványi Ferenc meggyőzi őket: minek titkolódzóénak; hiszen úgyis tudja mindenki otthon, ki hogyan vélekedik a kárpótlás végrehajtásáról. így aztán Herczku Gyula, Papp Sándomé, Sitku Miklós, Ács Sándorné, Danka Judit csak kötélnek áll, és sorolni kezdik sérelmeiket. — Kérem, ezt a falut félrevezették — állítják. — A hiányos tájékoztatás miatt . földigényüket rengetegen .nem a kárpótlási hivatalnak jelentették be, hanem a helyi termelőszövetkezetnék. A határidő tavaly december 16- án lejárt, s így vagy százötven ember hoppon maradt. Ezt pedig a község nem fogja szó nélkül hagyni, ha kell, pert indítunk a felelősök ellen. Mert most már elegünk van abból, hogy ezt a falut mindig az orránál fogva vezették. Oz ősi birtok ömlik a panasz a pócspetri emberekből, s hamarosan rátérünk a másik fájó pontra, az érdekegyeztető fórum munkájára. Sokan már az összetételével sem voltak megelégedve, de ez messze eltörpül az egyezkedés végeredményéhez képest. Mert arról hallani sem akarnák. — A szövetkezet magának akar megtartani minden jobb földet, a mi szemünket meg ki akarja szúrni valami hitvány területekkel — mondják, majd egy halom jegyzőkönyvet, tiltakozást, fellebbezést mutatnak. Jogász legyen a talpán, aki kiigazodik a rengeteg papírban de azokat átböngészve lassan kirajzolódik a pócspetri egyeztető fórum tevékenysége. A tél óta tárgyalás tárgyalást követ, új tagok váltják egymást, de az álláspontok cseppet sem közelednek. Négyen ragaszkodnak az eredeti elképzeléshez, melyben a szövetkezet a kárpótlás céljára az úgynevezett Nyíres, illetve Csere nevű táblákat javasolja kijelölni. A kárpótlásra várók viszont ezzel nem értenek egyet, ők az „Üjfalukert-Halomháta”, vagy a „Városhegy-Vagyos” táblákat kérik, mert azok számítanak az ősi birtoknak, s jobb minőségűek is, mint az előzőek. Erről viszont a szövetkezet képviselője nem akar hallani, mondván, a követelt földek visszaadása megbontaná azt a tömböt, ahol a részaránytulajdonosok, — akik a tulajdoni hányad túlnyomó részét birtokolják —, továbbra is közös gazdálkodást akarnak folyta tnL Tökéletes patthelyzet. Két hét múlva újra ösz- szeül az egyeztető fórum. A szövetkezet némileg módosítja a javaslatát, ám a kárpótlásra várók továbbra sem fogadják el azt. mert az egyik volt helybéli földbirtokos tulajdonába akarják ültetni őket, s mi lesz akkor, ha áz örökösök közül is igényt tart valaki azokra ^ földekre. Egy idő múlva újabb forduló következett, s újabb és újabb dűlőnevek kerültek fel a listára, ám a megegyezés továbbra is váratott magára. — Az igazat megvallva, mi már kezdtünk belefáradni, s attól is féltünk, hogy kicsúszunk az időből, hajlottunk hát a kompromisszumra, de mikor ezt megtudta a falu, veréssel fenyegettek bennünket ..hogy már mi is becsapjuk őket — mondja Sitku Miklós, a kisgazda párt petri szervezetének titkára, aki mindvégig részt vett a fórum munkájában. — így aztán rájuk kellett hallgatnom, s persze a saját lelkiismeretemre. Fellebbezés 70 aláírással Megszületett hát a fórum határozata elleni fellebbezés, amit több mint hetvenen írtak alá. Ebben többek között ezt írják: „A fórum ösz- szetétele nem tükrözi a falu lakosainak érdekeit... A kijelölt földterületet a falu nem tudja elfogadni, mert még véletlenül sincs benne olyan tulajdon, ami a gazdáké volt valamikor. Mi más tulajdonát képező földeket nem fogadhatunk el. A kárpótlásra várók az első perctől tiltakoztak az ellen, hogy véleményüket, érzelmeiket figyelmen kívül hagyják, míg vezetőik a helyzeti előnyeiket kihasználva birtokba veszik a legjobb területeket, bennünket a legelemibb jogainkban is korlátoznak.” A fórum elnöke, a falu polgármestere, Somos József volt, akit sokan védenek, sokain támadnak. Természetesen megkérdeztük őt is az eseményekről, a fejleményekről. — Valóban elkövettünk egy nagy hibát: a földterület kijelölésekor nem vettük figyelembe a jelenlegi művelési ágakat — tudtuk meg tőle. — Én azóta többször is konzultáltam a szövetkezet képviselőivel, s kidolgoztunk egy, azt hiszem mindenki által elfogadható javaslatot. A leendő gazdák kifogásolta homokos terület helyett egy jobb minőségű táblát ajánlunk. Reméljük, ez már elfogadható lesz, s elcsendesednek az indulatok. Ebien reménykedünk mi is, ám a nyugtalanító kérdés továbbra is megmaradt: elképzelhető-e, hogy sokan rossz helyre nyújtották be a kárpótlási kérelmüket. Molnár Gábor, a megyei kárpótlási hivatal helyettes vezetője ekképp válaszolt: — Sajnos, igen. Nagyon sok termelőszövetkezetben félretájékoztatták az egyszerű embereket, azt javasolták például a részarány-tulajdonosoknak, hogy ne adják be az igényüket. Szerencsére a hiánypótlást még ma is elfogadhatjuk — amit a pócs- petrieknék is elmondtam — így azt mondhatom, igyekezzenek ... még nem maradtak le mindenről. Itt e történetnek akár vége is lehetne. Am a krónikás nem álihatja meg, hogy elhallgassa a beszélgetőtársainak — legalább ebben az egyben megegyező — véleményét: ilyen kacifántos, félremagyarázható törvény e honban nagyon régen született. A rengeteg vitát, fölös indulatot — az önös érdek diktálta, félrevezető tanács mellett — ez magyarázza. Sinka Zoltán A tavalyi, úgynevezett huszonnyolcáé törvény alapián — amely többek között a szakszervezeti vagyon ideiglenes kezeléséről és a szakszervezetek között választás megtartásának az időpontjáról rendelkezett — már a nyár derekán el kellett volna dőlnie a ■fnunkavállaloi érdekképviseletek közötti, többnyire szavakban vívott háború kimenetelének. Mivel azonban az sem teljesen világos, ki kivel áll szemben, nem csoda, hogy még nem sikerült békét kötniük a feleknek. A választás menetéről, tétjéről szóló megegyezés létrejöttét hármas érdekellentét akadályozza, immár hónapok óta. A háromszög egyik sarkában az MSZOSZ áll, amely az egykori SZOT utódszervezeteként csak az előd „szellemiségét” tagadta meg, az évtizedek során felhalmozódott vagyonát nem. A Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája — amely az elmúlt egy év alatt a SZOT-MSZOSZ-tői függetlenül szerveződő érdekképviseletek zászlóvivőjévé nőtte ki magát — szinte a megalakulása óta követeli ennek az óriási vagyontömegnek a felosztását. Ez a törekvése egy adott pillanatban találkozott öt parlamenti párt akaratával, melynek eredményeként tavaly megszületett a „huszonnyoicas” törvény, melynek a rendelkezéseit az MSZOSZ az első pillanattól kezdve boj- kottálta, a végletekig kiélezve ezzel az egyes szakszervezeti tömörülések közötti, amúgy sem rózsás viszonyt. A kormány, úgy tűnik, rendkívüli lehetőséget vélt felfedezni az érdekképviseleti szervek közötti konfliktusban. Nyíltan a szakszervezeti megosztottság fenntartására törekszik, talán azt remélve, hogy az egymást gyengítő szociális partnerekkel szemben megerősödve kerülhet ki az érdekegyeztetések sokszor átláthatatlan dzsungeléból. Ennek a logikának egyetlen hátulütője lehet. Áz, hogy a kontroll nélkül maradó kormányzat könnyen belesétálhat olyan szociális csapdákba, amelyektől megóvná az érdekegyeztetés mechanizmusa. Ennek az elkerülése pedig nem kizárólag a kormány érdeke. Munkásgyíílési bírálatok a költekezésért Szálkán Mátészalka (KM — Kovács Éva) — Késő délutánig tartott az a munkásgyűlés, amelyet szerdán a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Tejipari Vállalat mátészalkai üzemében tartottak. A téma ezúttal nem kevesebb, mint a szálkái gyár önállósodása, a vállalat egészének gazdálkodása, jelene és jövője volt. Az igazgató részletes és hosszas beszámolója után a leválás mikéntjéről esett szó. A szálkái dolgozók éles hangon bírálták a szerintük felelőtlen és jogszerűtlen vásárlásokat, az erőn felüli költekezést; kifogásolták azt is, hogy a Szálkán dolgozók keresete huzamosabb ideje alatta marad a nyíregyháziakénak. Mint kiderült, elégedetlen a közösség az érdek- védelmi szervezetek munkájával is, hiányolják az információkat, a vállalat helyzetének pontos és részletes ismeretét. A munkásgyűlés részleteire, annak eredményére lapunk egy későbbi számában részletesen visszatérünk. Segítőház Nyírteleken Nyírtelek (KM — D. M.) — , Nyírteleken is, mint a legtöbb vidéki településen, nő az idősek száma. Köztük azonban sóik a magányos és a segítségre szoruló, akik nem tudják otthon, egyedül megoldani az életvitelüket. Ezt állapította meg az a teljes körű felmérés, melyet á polgármesteri hivatal munkatársai végeztek a község minden nyugdíjasának megkérdezésével. A célok között szerepelt, hogy az önkormányzat megismerje a lakosság e rétegének életkörülményeit, s felajánlja szolgáltatásait. A felmérés eredményeként, s egyéb kényszerítő tényezők hatására — ugyanis a korábbi Idősek Klubja már szűknek bizonyult — döntött a képviselő-testület, hogy egy új „Idősök segítőházá”-t alakít ki. A megfelelő épületet erre a célra a felszabaduló Puskin utcai általános iskola és szolgálati lákás jelentette. A napokban történt műszaki átadás után, a közel hárommillió forintba kerülő komplex „belakása” szeptember 1-jén kezdődik. Az intézményben 2—3 ágyas hálószobák, társalgó, közös étkező, külön konyha, szociális és kiszolgálóegységeik várják az idős embereket. Folyamatos üzemelés mellett lehetőség nyílik 25— 30 személy napközis ellátására, 20 idős teljes bentlakásos elhelyezésére és 150—200 ember szociális étkeztetésére, akikről i0—12 tagú kiszolgáló személyzet (köztük néhány tiszteletdíjas) gondolkodik. A létesítménnyel közös udvaron található még egy egyházi ingatlan is. KOMMENTÁR Mesterségek dicsérete Baraksó Erzsébet minnepünk fényességét ■ / ha lehet egy kicsit emelni, az utóbbi években Szent István-nap- kor megrendezik a fővárosban a kismesterségek bemutatóját. Az országnak a külföldiek által talán leglátogatottabb helyén, a budai várban találkozhatunk most augusztus 23-ig a népművészekkel, kézműves mesterekkel, amint a használati és dísztárgyak készítése közben a nézelödöket is beavatják kissé mesterségük titkaiba. Vibráló forgatag fogadja ezekben a napokban a vár látogatóit mz ország nép- művészeti tájegységeinek randevúján, tarka kavál- káddal az tárul elénk, milyen eleven fantáziájú, sokszínű e kis nép tárgyalkotó képzelete. Különösen melengeti szívünket szűkebb hazánk népművészeinek bemutatója, hiszen tudhatjuk, rendszeres résztvevői e seregszemlének a Népművészeti Egyesület Szabolcs-szatmár- beregi mesterei, általuk i megjelenik az országos pa- ! lettán e táj emberének i szépre törekvő igyekezete. Egyedülálló az országban a Nyíregyházán létrehozott kovácsműhely, mely a megyéből és a távolabbi tájakról is idevonzotta a tűz és vas mágusait. Kollekciójuk és látványos bemutatójuk a várban immár hatodik éve arat kiemelkedő sikert. Velük együtt szerepelnek ezen a nyáron a textíliák ügyes kezű varázslói, a szövők, a hímzők, a kékfestők, továbbá bemutatják a fa- és bőrművesség itteni specialitásait, az itt készült szűrrátétes munkákat. Játszóházba várják a gyerekeket, hogy a félig-med- dig már elfeledett egyszerű népi gyermekjátékokból néhányat a kicsikkel együtt, közösen készítsenek el. Szemet gyönyörködtető ékszerekkel is megjelennek mestereink, azokat bőrből, féldrágakőből, vagy tűzzománctechnikával formálták. Szépet jókedvében alkot az ember. A Mesterségek ünnepén a vár Tóth Árpád sétányán nézelődve az lehet az érzésünk, hál’ istennek, sok jókedvű művész, mester él közöttünk, aki gondol arra, hogy másoknak is- jókedvet, örömet szerezzen. . HÁTTÉR IEI Nézőjpon^ Háromszög Saját fejlesztésű hangosító berendezések Nyíregyházáról Az eddig gyártott hangfalakon, erősítőkön túl már saját fejlesztésű hangosító berendezések is készülnek a nyíregyházi UNIVOX Kft. üzemében. A Stentor fantázianévre keresztelt új hangosító előnye, hogy hálózati csatlakozás nem szükséges hozzá, így alkalomszerűen bárhol könnyen használható. BALÄZS ATTILA FELVETELE
