Kelet-Magyarország, 1992. augusztus (52. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-19 / 196. szám

10 Q JZ ‘Kelet-Magyarország ünnepi mdlékíete 1992. augusztus 19. KÉPVISELŐK NYÁRON Nyíregyháza (KM — Kovács Éva) — Feszített tempó­ban dolgozták végig az elmúlt két évet az országgyű­lési képviselők. Mondják: talán egyetlen parlament­ben sem diktálnak, ilyen tempót, adnak ennyi munkát, mint amilyet napjainkban a demokratikus Magyaror­szágon tapasztalunk. Számtalan törvényt hoztak, s legalább annyit előkészítettek a választások utáni korszak első félidejében a mieink, nem csoda hát, ha valamennyien nagyon várták már a szünidőt, a nya­rat. Mit csinálnak? Hol, mivel töltik szabadságukat? Pihennek-e egyáltalán? — próbáltunk nyomukba eredni, s megtudni, számukra mit jelent a majd két hónapos parlamenti szünet. Az együttlét öröme Mádi László munka közben MÁDI LÁSZLÓ, FIDESZ — Nagyon vártam már a nyarat hiszen a választási kampány kezdetétől, 1989 őszétől való­jában semmit nem pihentem. A megválasztásom utáni két év mérlegét tekintve nyugodt szívvel mondhatom, egyike voltam azoknak, akik a parla­mentben a legtöbbször szót kértek. Szükségem volt már a kikapcsolódásra, regeneráló­dásra. Mádi László többnyire a szociálpolitika, a társadalom- biztosítás, az önkormányza­tok gazdálkodása, valamint a világkiállítás, s nem utolsó sorban az ország költségveté­sének ügyében hallatta sza­vát. A végigdolgozott évek után valójában nyáron is csak keveset pihen, hiszen egy igen fontos tanulmányon dol­gozik. Mégsem fáradtnak, in­kább boldognak, kiegyensú­lyozottnak látom, s mint kide­rül, nem alaptalanul. — Annak ellenére, hogy a parlamenti munka viszonylag hosszabb ideig szünetel, ne­kem mindössze két hét felhőt­len kikapcsolódás jutott. Mégis igen boldog vagyok, mert közös életünkben elő­ször pihentünk két hetet ket­tesben, gyermekek nélkül a feleségemmel, Prágában, il­letve a most már Szlovákiá­ban. Nem csak az együttlét volt számomra igen nagy öröm és nyugalom, hanem az is, hogy távol voltam a mun­kától, a mindig csörgő telefo­noktól. A tanulmány, amelyen hazaérkezésünk óta dolgo­zom, szinte az egész nyarat leköti. Témája a közösségi vá­lasztások elmélete. Munká­mat nehezíti, hogy magyar nyelvű szakirodalom e térén szinte nem létezik, a közgaz­daság-tudomány és a politika határterülete, melynek feldol­gozásáért a 80-as évek köze­pén adtak Nobel-díjat. Volt a nyáron bosszúsá­gom is. Egy MDF-es képvise­lőtársam személyeskedő han­gú, az önkormányzatok kap­csán írott cikke bosszantott, örömre pedig az a közvéle­ménykutatás szolgált, mely szerint egy majdani választás idején a polgárok egyharmada adná voksát a FIDESZ-re. Mádi László nemcsak a munkában, családjában is nagy örömét leli. Boldogan számol be arról, hogy útban van immár a harmadik Mádi- csemete, aki az orvosok sze­rint decemberben születik meg. Flogy fiú vagy leány lesz-e, azt még nem tudni, mindössze azt, hogy mint két testvére, ő is papás szülés során jön majd a világra. Képviselő és ajtónyitogató ELEK EMIL ILLUSZTRÁCIÓJA kétszer ne utazott volna Pest­re. Tette ezt azért, mert úgy érzi, a képviselőnek időnként ajtónyitogatónak is kell lennie, mert nélküle az emberek még ma sem jutnak be fontosabb helyekre. — Szívesen dolgoztam nyáron is, mert eredményét láttam. A tiszakerecsenyi és eperjeskei, iskolaépítés végre megindulhat, megnyitotta ka­puit a ricsikai szeretetotthon, szépen halad a gázprogram, s választókörzetemben más te­rületeken is elkezdődött talán valami. Szűcs M. Sándor négy gyermek apja, fia a debreceni református gimnáziumban, lánya pedig Sárospatakon ta­nul, a kisebbek még otthon vannak. A nyár legfontosabb eseménye a család számára az a néhány nap volt, amit együttesen a fővárosban tölt­hettek. Igaz, a papát gyakran kényszerültek nélkülözni ott is a gyerekek, akik szerencsére azért így is boldogan élvezték a fővárosban eltöltött napokat, látogatták a műemlékeket. — Munkával telt a két év — összegez a képviselő, s nem lesz csendesebb az elkövet­kező kettő sem. Ráadásul készülök a következő válasz­tási ciklusra is, hiszen a hiva­talos megkereséskor már igent mondtam. Igaz, sok min­denen naponta vívódnom kell ez ügyben is. Nagy megtisz­teltetés számomra, hogy fele­ségemmel együtt hívott meg lelkésznek a megye egyik leg­nagyobb, nagyecsedi gyüle­kezete, ahol négy évig voltam segédlelkész. Azon imádko­zom, hogy döntésemen az Isten akarata nyugodjék, mert tudom, hogy áldás csak azon a szolgálaton van, mely az ő jóváhagyásán is nyugszik. Szűcs M. Sándor nemcsak képviselőként és lelkészként, gazdálkodóként is igen sokat dolgozik. Legpihentetőbb szá­mára, ha édesapjának segít­het a mezőgazdaságban, gyűjthet, kaszálhat... A sok utazás elengedhetetlen kelléke az autó SZŰCS M. SÁNDOR MDF: sorsa szinte alig hagyta nyu- nem sokat pihent a nyáron, a godni. Mint mondja: ritka hét meggy, az uborka és alma volt, hogy hetente legalább Akkor igazán boldog... GULYÁS JÓZSEF, SZDSZ: — Fárasztó volt az elmúlt két év, sok gonddal, és bajjal teli. Bennem, mint képviselőben a választópolgárokkal azonos, s legalább annyira ellentétes kép alakult ki az első szaba­don választott parlamentről. A két esztendő egyik legna­gyobb gondja szerintem az, hogy a kormány nem ismerte el a parlament ellenőrző sze­repét, ezért fordulhatott elő az, hogy a meghozott kor­mányzati intézkedésekért is a parlamentre hárították az em­berek a felelősséget. Olyan dolgokat kérnek tőlünk szá­mon a joggal elégedetlen ál­lampolgárok, melyek megol­dásának kulcsa nem a parla­ment, kizárólag a kormány ke­zében van. Problémának ér­zem azt is, hogy az ország- gyűlés egy olyan „törvény- gyár”, amit a képviselők las­sacskán képtelenek áttekinte­ni, s nem egyéni képességeik, hanem a munka tömege miatt. Ráadásul még ma sincs egy olyan törvénykezési me­netrend a kezünkben, amely akár a rövid távú felkészülést is elősegítené. Nem volt hát könnyű az el­múlt két év, indokolt lenne a másnak legyünk. Öt hónapos kislányom, Anna Róza életem egyik legnagyobb öröme. Kí­vánom, hogy hozzám hason­Együtt a Gulyás család pihenés. Gulyás József nem panaszként mondja, „mind­össze” tényként közli, hogy augusztus közepéig még egyáltalán nem volt módja a pihenésre. — Feleségemmel még azt sem döntöttük el, hova me­gyünk, s megyünk-e egyálta­lán valahová a nyár hátralévő részében. Pedig nekem és családomnak igen nagy szük­sége lenne arra, hogy kicsit hármasban együtt, csak egy­lóan mind több férfi élje meg azt az örömet, amit a család, s egy ilyen kisbaba nyújt. Gulyás József igazából csak azt sajnálja, hogy a kí­vántnál jóval kevesebb az ide­je, hiszen a párt ügyeinek in­tézése számára ma is napi fe­ladat. Járja az országot, a leg­távolabbi megyéket és telepü­léseket, s hazatérve akkor igazán boldog, ha Anna Róza rá mosolyog... A képviselő nyáridőben sem felejthette el eredeti szakmá­ját. DR. TAKÁCS PÉTER, MDF: — Vártam már a nya­rat, hiszen az elmúlt két év a képviselő számára legalább ötször olyan kínzó és szubjek­tív válságokkal terhes perió­dus volt, mint az állampolgá­rok számára. S ezt még akkor is így érzem, ha mindez egye­sek számára esetleg hihetet­lennek tűnik. Képviselőként talán még néhezebb volt elvi­selni azokat a felületes, indu­latból fakadó vádaskodáso­kat, amelyek elsősorban azoktól származtak, akik tönk­retették ezt az országot és a választások után, de még ma is arra spekulálnak, hogy a demokratikus parlamentnek sem, és a társadalomnak se -sikerüljön kivergődni abból a káoszból, amelybe ők sodor­ták az országot. Dr. Takács Péter nagyon várta a nyári szünetet, pedig ez csak látszólag pihenés számára. Képviselői irodájá­ban naponta jelennek meg emberek, akik vélt vagy jogos sérelmükre tőle várnak vá­laszt. Igazi kikapcsolódást te­hát az jelentene, ha elutazna, elhagyná választókörzetét. — Erről szó sincs, hiszen Nyíregyházán töltöm a nyarat, örömök és gondok közepette. Legnagyobb öröm számomra, hogy nagyapa lettem, két hó­napos az unokám. Ez azt hi­szem, mindennél meghatáro­zóbb az ember életében, hi­szen a szó szoros értelmében két generációért felel. Időm nagy részét lekötötte ez az öröm, s emellett leróhattam végre néhány szakmai tarto­zásomat is. Bejuthattam fél­napokra a levéltárba, többet lehettem családi körben, ka­pálhattam kedvemre a ker­temben. Ebben az évben hosszabb kikapcsolódást, nyaralást nem tervezett a csa­lád, részben a fiam lakásprob­lémáját kellett megoldani, részben pedig olyan kötele­zettségeket vállaltam fel, me­lyek nem engedték meg, hogy hetekre hátat fordítsak a hét­köznapi valóságnak. A képviselő nyáridőben sem felejthette el eredeti szakmá­ját. Történeti topográfiát ké­szített, jegyzetet írt, s jelentő­sét lépett előre régebben fél­vállat munkájának, Nyírbátor város monográfiájának elké­szítésben is. Igyekezett a hozzá fordulókon is segíteni, bár ez ügyben csak kevés esetben számolhat be örö­mökről: szomorúan tapasztal­ja, hogy a hozzá fordulók dön­tő többségének gondján már helyben, lakó- vagy munkahe­lyükön is tudtak volna segíte­ni, ha végighallgatják őket. Úgy érzi, a hivatalok sok eset­ben első sorban a jogsza­bályt, s csak másodsorban az embert nézik, pedig ha fordít­va cselekednének, maguknak és másoknak is sok bosszú­ságot takaríthatnának meg... Képviselő és nagyapa

Next

/
Thumbnails
Contents