Kelet-Magyarország, 1992. augusztus (52. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-19 / 196. szám
1992. augusztus 19. A l(eíet-'Magyawrszág ünnepi meíCéf^fete 1 1 Nyíregyháza (KM) — Múlt és jövő tengelyén arról tartottunk szerkesztőségi ke- rekasztal-beszélgetést, hogyan látják a meghívottak — Szabolcsiné Rezsöfi Ágnes, vezető építésztervező egy kft.-ben, Fodor János, Nagykálló polgármestere, Pál Istán, a Sóstói Múzeumfalu igazgatója — a jelen tarsadalmi-politikai-gazda- sági átalakulását. Szerkesztőségünket Baraksó Erzsébet újságíró képviselte. BE: — Szent István királyunkra, az államalapítóra emlékezve gondolha- tunk-e párhuzamosságra, hogy napjainkban is megtörténik egyfajta új állam- alapítás. Pl: — Valóban, akkor is egy más életformáról tértek át egy teljesen idegen eszmerendszerre, a kereszténységre, a magyarság fennmaradása érdekében, annak a révén válhatott az ország a középkori Európában a nagyhatalommá. Új honalapításról mégsem beszélnék, inkább helyre kell állítani azt az elvesztett érték- rendszert, ami az utóbbi 40 évben hiányzott. Egy rekonstrukció korát éljük. FJ: — Ezer éve az ősi, pogány hit valamilyen összetartozást, összetartást jelentett az embereknek — és én nem akarom az elmúlt 40 évet túlzottan bírálni, mert sok jó és sok rossz is volt benne — de összekeverték az emberekben a gondolatokat, tiltották, amit nem kellett volna, és most, amikor már lehet szabadon gondolkodni, nem tudják az emberek, hogy miben higgyenek. Pl: — Azt is figyelembe kell venni, hogy a pogányság is, a kereszténység is több évszázados eszmerendszer volt, míg a szocializmusra azt mondja majd a történelem: volt a magyarok életében egy kísérlet, ami megbukott. Mégis szerencsés a mai kor embere, aki e kísérletet is átélte és azt is láthatja, hová juthatunk mpjd el. SzRA: — Én gyakorlatiasabban közelítenek a rendszerváltozás kérdéséhez. Úgy érzem, a középgenerációnak, a 30-as, 40-es korosztálynak kellene tevékenykednie, de úgy tapasztalom, ezek a korosztályok nem a társadalmi átalakulásra, a történelmi feladatra figyelnek, hanem arra, hogy meg kell küzdeniük a mindennapokkal. Hogyan tartsák meg a munkájukat, hogyan tartsák el a családjukat — erején felül dolgozik ez a korosztály. FJ: — Nagy tömegek kerültek nehéz helyzetbe, nagy a türelmetlenség is az emberekben egyes családokban több munkanélküli is van. ez olyan feszültséget okoz, ami a közéletben kivetítődik majd a választásoknál. En azért azt szoktam mondani a környezetemben élőknek: ez az ország, ez a nemzet nagyon sokszor volt már hullámvölgyben, de mindig ki tudott menni a bajból, mert meg akart élni. Nincs olyan, hogy az ároknak ne legyen feneke. i3!: — Csak nem tudja az ember, hogy mehetünk-e még lejjebb a gödörben... SzRÁ: — Tapasztalataim szerint még nem kifelé megyünk a gödörből, amíg a termelés meg nem indul. Egyetlen termelőüzemet nem terveztünk az utóbbi két évben, butikot, benzinkutat, szállodát akarnak építeni. Eközben a privatizációval idegen kézre kerülnek az üzemek, és én nem értek egyet azzal, hogy kiárusítják az országot... Pl: —Már bocsánat, de én nem félek attól, hogy „kiárusítják” az országot, legyen akár száz százalékban is külföldi a tulajdon. Az a gyár itt van, dolgozót nem hoz, hanem a helybélieket foglalkoztatja, és egyelőre kötelezettsége a tulajdonosnak, hogy a megtermelt pénzt ide fordítsa be. FJ: - Annyiban vitatkoznék a történésszel, hogy régen azért a magyar terméket törvények védték, most meg kell nézni, mennyi a külföldi áru a boltokban... BE: — Alapkérdésnek tarthatjuk tehát a termelés megindulását. Milyen további feltételeit látják annak, hogy az ország átalakulása a lehető legkedvezőbb módon történjék? FJ: — A következő az infrastruktúra fejlesztése: út, telefon, gáz. Óriási ennek a térségnek a lemaradása, de hatalmas most a lehetőség a fejlődésre, ha belegondolunk, hogy több, mint 150 települéA kerekasztal résztvevői sen lesz gázfejlesztés: Itt az alkalom a már említett 30-as, 40-es generációknak az új államalapításra! Pl: — Szakmámból adódóan is kiemelném, mennyire fontos egy társadalom számára az értékek megőrzése. Az oktatásra, a kulturális élet más területeire, vagy a múzeumokra is érvényes, hogy múltunkat megőrizzük, mind a pozitív, mfhd a negatív dolgok megmaradjanak, azokból a tanulságokat levonjuk, a saját példánkból és a mások példájából is tanuljunk. BE: — De hát előttünk most nincs példa, magunknak kell az átalakulás módszereit kitalálnunk... Pl: — Már hogyne volna! Az azelőtti korszak és a nyugati modell, a maga sok buktatójával együtt. Csak az a baj, hogy mi néha a klasszikus kapitalizmusig megyünk visz- sza és nem a továbbfejlesztett változatáig, mely elvetette a szabad rablást elvét. SzRÁ: — Szerintem viszont nem szabad visszamenni a 45-ös állapotokhoz. A fiatalabb generációknak csak olvasmány az az idő, és az elmúlt korban felnevelkedve igazából most nem is tudjuk, mit higgyünk, nincs kapaszkodó, egy tudathasadásos állapot tapasztalható a fiatalok körében. Miben higgyek? Hi- szem-e, hogy jobb lesz a jövő, vagy a most hatéves gyermekem jövője 20 év múlva? Környezetemben sok fiatal elmondta: magamban hiszek, és abban, hogy ha van munkám, annak van értelme, akkor helyt tudok állni. FJ: — Értékrendváltozásra van szükség, hogy például az önkormányzatokhoz kerülő vagyont, meg tudjuk becsülni, vagy a tulajdonosi szemlélet az új típusú szövetkezésekben érvényesüljön, amihez idő kell. Hit kell és bizalom, nemcsak magunkban, hanem a másikban is, és tételezzük már fel, hogy ez a kormány, ha egyes lépéseiért jogosan bírálható is, szándékaiban jót akar. Pl: — Ne tévesszük szem elől azt sem, hogy nekünk azokat az értékeket kell átvennünk, bárhonnan érkezzenek is, keletről, vagy nyugatról, amelyek a magyar viszonyokra adaptálhatók. SzRÁ: — Úgy kellene felfogni ezt az időszakot, hogy az adott körülmények között mégiscsak történelmi kort SZEKERES TIBOR FELVÉTELE élünk meg, nagyon sok minden történt itt az elmúlt két év alatt. BE: — Mi az, ami Önök szerint a leginkább próbára teszi most a társadalom tűrőképességét, tehát különös figyelmet és megértést igényel? FJ: — A munkanélküliség és a megélhetés. Észre kell vennie a társadalomnak, hogy vannak milliók, akiknek a mindennapi megélhetés gondot okoz. A vagyonosabb réteg mellett megjelent az elszegé- nyedők illetve a nagyon szegények i étege. Az is nagyon fontos: az embereket ma már nem lehet lekezelni, számukra megfelelő nyilvánosságot kell biztosítani, hogy beleláthassanak az önkormányzat, vagy a kormány kártyájába. Bele kell világítani a kártyába, amivel — elnézést a kifejezésért — együtt kell játszanunk ebben az országban. SzRÁ: — Nem tud elhelyezkedni a pályakezdő fiatal, nem tud lakáshoz jutni, kényszernyugdíjazzák az ötvenéveseket, a kisnyugdíjas nem tud megélni, sok a munkanélküli, de ide kell venni azt is, hogy régen meg a kapukon belül volt munkanélküliség, csak akkor megkapta a fizetését Szörnyű, hogy ennyi a munkanélküli, de ez is hozzátartozik az átalakuláshoz. FJ: — A túlhajszolt életet is veszedelmesnek találom, ami most általánosságban jellemző. Az emberek a hétvégeken is kint vannak a határban. Ez is mutatja, hogy tényleg meg akar élni a magyar. Csak tudjuk eladni, amit megtermeltünk, legyen piac és fizetőképes kereslet. Pl: — Ha a mai Magyarországon a legfontosabbnak a szociális biztonság megteremtését tartanák, könnyebben rá tudnák venni az embereket, hogy az értelmes célok megvalósításáért tegyenek... SzRÁ: — A nyugati kapitalizmusban sincs meg mindenkinek a szociális létbiztonsága... Pl: — Arra gondolok, mi azért mintaország voltunk a szocialista táborban, nem véletlenül sírják most vissza egyesek az előző időszakot, ott bezzeg volt mit ennem. Éppen azért maradhatott fenn annyi ideig az elmúlt időszak, mert senki nem tudta, mi az ára, és most isszuk meg a levét annak, hogy viszonylag jól éltünk a táboron belül. Azért kellene a létbiztonságot helyreállítani, mert a magyar ember mindenhonnan kikapaszkodik, csakhogy az első célja az, hogy lakjon jól és akkor fog tudni dolgozni. A politikai átalakulás folyamatában annak a szemléletnek kellene érvényesülnie, hogy végezze el mindenki a saját dolgát, és akkor legyen a politizálás azok feladata, akiket arra megválasztottak. Erre kellene a parlamenti képviselőknek koncentrálniuk a személyeskedő és fölösleges viták helyett, alakítsák a politikát úgy, hogy a társadalmi struktúrában mindenki megtalálja a saját helyét. Elegük van az embereknek a távlati célokból, először a napi célokat nézik, hogyan tarthatják el magukat, a családjukat. A társadalom egy elvont fogalom, dehát mi vagyunk a társadalom. Ha sok egyes ember jól érzi magát, akkor a társadalom is jól fogja magát érezni. AUTONÓMIA — ÁLOM Hogyan látja a költő a kárpátaljai magyarság helyzetét? Györke László Fodor Gézát méltán nevezhetnénk pengés költőnek Kárpátalján. Verseit jól ismerhetik a magyarországi olvasók is, hiszen publikált fővárosi irodalmi lapokban éppúgy, mint vidékiekben. Jellemző, hogy odahaza önálló kötete ennek ellenére még nem jelent meg. Az alábbiakban mégsem az irodalomról, a költészetről beszélgetek vele, hanem a birodalom széthullásával kialakult helyzetről, mely a kisebbségben élő magyarság számára sok veszélyt rejteget. Hiszen a költők, akár a szeizmográf, érzéke- nye(bbe)no reagálnak a (föld)mozgásokra. — Változás? Rendszerváltás? Ugyan, kérem! Nézd, ugyanazok a kommunisták ülnek a hatalmi posztokon, akik voltak. Ez alól Kravcsuk sem kivétel. Na már most. az természetes, hogy azokkal a módszerekkel is irányítanak, amelyeket megtanultak. Mást nem is tudnak, tehát csődhelyzet alakult ki. — Melyek ezek a módszerek? — Azt hiszem a legfontosabb és legveszélyesebb a demagógia. Emlékszem, a területi tanácsban milyen éles vita folyt arról, hogy népszavazásra bocsássák az autonómia kérdését. Kemény küzdelemben sikerül elfogadtatni a kárpátaljai képviselőkkel. Erre jön az elnök ur, és egyetlen kijelentéssel megtorpedózza az egészet. Tudod mivel nyerte meg például a magyar lakosság szimpátiáját? Hogy amennyiben rá voksolnak, megnyitják a kishatárátkelő- ket. De az autonómia, persze, szóba se jöhet. Helyette kreált egy olyan fogalmat, amely gyakorlatilag nem kötelezi semmire az ukrán kormányt. És mi van a kishatárral? Létezik ugyan, de csak közvetlenül a határ menti településekre érvényes. Én Dercenben, a munkácsi járásban élek egy színmagyar faluban, ám nem élvezhetem a kishatárt. Mi ez, ha nem demagógia? — A kárpátaljai ukrán nyelvű sajtó néhány publikációjából úgy tűnik, élesztik az ukrán nacionalizmust. — Sőt, egyesek mindenáron éket akarnak verni a ruszinok és a magyarok közé. Azok, természetesen, akiknek ebből hasznuk van, lehet, mert a megosztott tömegeket köny- nyebb csőbe húzni. Addig, amíg a nacionalizmus csupán egy-egy személy, politikai párt lózungján fedezhető fel, nincs különösebb baj. Ha viszont már intézményesítik, komoly veszély fenyegeti a leendő demokráciát. Megjelent az új ukrán történelemtankönyv. Mivel kezdődik? Hogy már az időszámításunk előtt 1500— 2000 évvel ezelőtt az ukránoknak államiságuk volt. Az új kőkorszakban. Az ember csak nevet rajta, hiszen akkora butaság. Igen ám, de ez a tankönyv kerül majd minden nebuló kezébe. És ezt — más forrás hiányában — el is fogja hinni. Mi ez, ha nem az ukrán nemzet ősiségének, felsőbbrendűségének elhitetése. Az államalkotó nemzet privilegi- zálása. Veszélyes játék. — Persze Kárpátalján is akadnak bőven ilyen hirtelen jött történészek. Mint például Vaszil atya, aki szerint a történelmi Kárpátalja (természetesen mint „ősi ukrán” föld) egészen a Dunáig terjedt. Sem a történelemkönyv szerzőit, szerkesztőit, sem Vaszil atyát nem zavarja, hogy állításuk egyszerűen képtelenség. Tényként közük. — Az ukrán nép most ott tart, ahol a magyar tartott a reformkorban: most kezd nemzetté válni... — Sokan bírálják az ukrán parlament által elfogadott nemzetiségi törvényt. — Jogosan, hiszen éppen a három legfontosabb cikkelyt törölték belőle. Épp azokat, amelyek az autonómiára vonatkoztak. így most már—úgy tűnik — csak egy álom marad a magyar autonóm körzet megvalósítása Kárpátalján. — Hogyan egyeztethető össze a.demokrácia és az elnöki megbízotti rendszer? — Sehogy. Az elnöki megbízott mindenütt az elnök parancsait köteles teljesíteni. A tanácsok már csak a községekben léteznek, a városokban megbízotti hivatal van. De a tanács csak báb, hiszen a hatalom a hivatal, amely az elnök parancsait hajtja végre. Tehát még formálisan sincs szó demokráciáról. Mindenütt anarchia uralkodik, hiszen a régi felbomlott, új, működőképes pedig nincs helyette. — Ilyen körülmények között milyennek látod a magyarság helyzetét? — Nekünk ez a köztes állapot nem egészen jó, hiszen nincsenek biztos kötések, a régi állóvizet a változások felkavarták, ami bizonytalanságot hozott. Nincs egyetlen vezetőnek, csoportnak sem követhető koncepciója. Ez jellemző egyébként az élet minden területére. Ilyen körülmények között a kisebbség fokozottan veszélyeztetett, hiszen a súlyos anyagi gondok mellett el kell viselnie azt is, hogy egyes törtető politikusok mindenáron másodrangú polgárokká akarja őket degradálni. Új államalapítás?
