Kelet-Magyarország, 1992. augusztus (52. évfolyam, 181-205. szám)

1992-08-19 / 196. szám

8 1 Xtíet-Mofliiarorszáfi ünnepi meCttf&te

1992.augusztus 19.

Budapest (MTI-Press) Az ezredforduló táján a magyar nép válaszút elé érkezett, s jól választott, évezredes jövő nyflt a számára. A történelem nagy, személytelen erői, összefüggései természetesen ebben a folyamatban is közrejátszottak, ám maga a döntés egyetlen személy, Szent István király müve. A hatalom köz- pontosítása már Taksony fejedelemsége alatt

(931—962) elkezdődött.

Jelentős mértékben ennek tulajdonítható, hogy az augs- burgi vereség után a magyar népet nem őrölte föl a Kárpátok koszorúján kívül vagy belül, támadó vagy védekező harcok sorozata. Géza idejében (972—997) ez a központosítás már politikai programként jelentkezett, majd ez az irányzat Szent István uralkodásakor (997—1038) fölvette azt a nélkülözhetetlen jogi, politikai, kulturális formát, amely a több száz éve kereszténnyé vált népek, uralkodóházak, államok sajátja volt. E hatalmas életmű, melyet az államalapítás és egyházszervezés alkot, joggal kiérdemelte az utókor tiszteletét. A történelmi valóságnak azonban csak egy részét vennénk figyelembe, ha pusztán ezekben jelölnénk meg Szent István sok századon át töretlen kultuszának alapjait. Az állam- alapító-egyházszervező szent király kultuszának vizsgálata pedig személyiségének legértékesebb összetevőire vet világot. Miként vált hivatalossá ez a kultusz s milyen emlékei vannak?

A köznép őrizte emlékét

A trónviszályoktól, több évtizednyi pártütéstől, kül- és bel- harcoktól meggyötört nemzet a XI. század utolsó negyedében, Szent László király uralma alatt (1077— 1095) rátalált arra a békére, amelynek egykor, Szent István utolsó évtizedében örvendhetett. A királyi hatalom a haza „atlétája”, Szent László kezében összpontosult, és lehetővé vált a békés, belső fejlődés mellett a múlt viszonylag rövid, de eredményes keresztény szakaszának számbavétele. Ennek kiemelkedő ténye István király szentté avatása, 1083-ban. László és emberei részéről a múlt számbavétele elsősorban annak értékhordozó volta miatt történt, és nem kicsinyes, fölöttébb bizonytalan eredményű politikai számítga- tások miatt.

Szent István 1038-ban történt temetésének leírása után Hartvik győri püspök a következőket jegyezte föl:

.....érdemeiért az Ur több éven át sok kórságban senyvedőnek, lázbetegnek, sanyargatását és nyomorúságát kiáltozónak, törvény alatt görnyedőnek számtalan jótéteményét tanúsította.” Mialatt a hatalmon a főemberek marakodtak, s emiatt az országot nyomorúságok sorozata sújtotta, a köznép megőrizte emlékezetében első királyának alakját és tetteit. A hatalom önkényétől szenvedők előtt még világosabbá vált, hogy Szent István kötelességeit teljesítve, az ország függetlenségét biztosítva, törvényeivel rendet és

békét teremtve, az egyházi szervezet kiépítésével a keresztény tanítás, hit befogadását segítve nem mást, mint Isten akaratát teljesítette. Aki pedig Isten akaratát hősies fokon teljesíti, az részesül Isten kizárólagos tulajdonából, a szentségből, vagyis ő maga is szentnek mondható. Nem a politikai hatalom jogtalan vagy jogos örökösei, gyakorlói, hanem a nép kezdte Istvánt -szentként tisztelni, s kultusz helye az István által alapított, s sírját befogadó fehérvári bazilika volt. István munkatársának, Szent Gellértnek az életírása megőrizte VII. Gergely pápa engedélyének emlékét, miszerint „ emeljék fel azok testét, akik Pannóniában a hit magvát elvetették, és az országot a hit hirdetésével öntözték, hogy őket a legnagyobb tiszteletben tartsák és méltó tisztelettel illessék."

Legendák, imák, himnuszok

1083. augusztus 20-án a király, László jelenlétében történt István tetemének „fölemelése”, hogy a hívek méltó módon, új helyen, oltáron tisztelhessék. A fehérvári, Mennybe fölvett Boldog- asszony tiszteletére szentelt bazilika ekkor, az ünnepi mise számára fogalmazta meg azt a hitvallásszámba menő könyörgést, amelyet az 1083—

1092 között másolt, és Zágrábban napjainkig fennmaradt Szent Margit Sacramenta- rium István liturgikus kultuszának első emlékeként

őrzött meg: ,,Isten, aki boldog Istvánt, a mi királyunkat és a te hitvallódat a földi hatalom dicsőségével megkoronáztad és szentjeid társaságába emelted, add, kérünk, hogy akit Pannónia a földön az isteni vallás tanítójaként érdemelt ki, ugyanúgy a te Egyházad az égben védelmezőjeként nyerje el.” A kultusz nélkülözhetetlen támasza, a Nagyobbik Legenda ekkor már ismert lehetett, hiszen névtelen szerzője 1077 táján írta. A Kisebbik Legenda pedig 1083 táján készült. Hartvik győri püspök szükségesnek látta, hogy a XI. század végefelé maga is lejegyezze mindazt, amit Szent Istvánról tudott. Ez a három életrajz, majd a fokozatosan megszülető liturgikus imádságok, himnuszok, sőt verses zsolozsma ápolták elsősorban Szent István kultuszát.

Szent István igazságosztó, jótevő, kardforgató, jogart tartó jobbja, a szentté avatás után a Berettyó-parti kis monostorban fölbukkanva „külön életet élt” és külön kultusz tárgya lett.

Az első király, a protorex tiszteletére a teljes zsolozsma, a minden részében eredeti verses história fokozatosan épült ki. A, XII. század végi újabb kanonizáció, László szentté avatása új lendületét adott Szent István kultuszának. A történelmi sorscsapásokban bővelkedő XIII. század végére készült el teljes egészében a verses história,' a már meglévő szövegrészeket magába építve, s ezzel hatékonyan előmozdította, hogy a kultusz megújulása révén az államalapító- egyházszervező szent király misztikus kisugárzásából táplálkozó karizmatikus erő fogja egybe keresztény nemzetté a magyar népet.

Szent István kultuszát ezen túlmenően szolgálták a róla szóló, őt dicsérő, templomban vagy másutt elhangzó beszédek, egyházi énekek, azután a műalkotások „egész sora, képek, szobrok. Ő pedig őrködött a templomok, monostorok, egyházmegyék, sőt az egész ország fölött, mint patrónus.

A XII. század elején, valószínűleg a székesfehérvári bazilika káptalani iskolájában íródott Codex Albensis elnevezésű zsolozsmáskönyvben olvasható a következő antifo- na:

Isten dicsőséges imádója, István király, magyarok jeles tanítója, a pogányok szilajságát megszelídítette, a kegyetlenek hagyományait megszüntette, Krisztusban győztes, az Úr előtt kedvessé tette a népet.

Szent Istvánnak a középkoron át töretlenül végighúzódó, egyre gyarapodó kultuszát ezen sorok elégségesen indokolják. Ámbár az igazi indok a hivatalos, liturgikus kultuszon, sőt a spontán népi kultuszon túl maga István, a király és szent, személyisége gazdaságával, karizmatikus egyénisége napjainkban is kivehető sugárzásával.

Molnár C. Pál grafikája

Éneklő angyalok a Szentlélek galambjával

Miseruha Szent István emlékezetére

Budapest (MTI-Press) — Első királyunk, Szent István halálának 900. évfordulójára 1938-ban az Eucharisztikus Kongresszussal emlékeztek, amelyen Pacelli bíboros, a későbbi pápa is részt vett. Erre a kongresz- szusra készült Virág Ferenc pécsi pöspök megrendelésére a modern magyar textilművészet páratlan remeke, a 28 darabból álló Szent István ornátus. Csak kiemelkedő jelentőségű ünnepeken viselik a pécsi püspökök és a szerpapok.

Az ornátus hazai selyemszálból, különleges, e célra konstruált szövőszéken készült, így a nagyméretű palástok egy darabból vannak. A miseruhakészlet figurális díszét dr. Somogyi Antal győri teológiai tanár tervezte, o állította össze a különböző dal- matikák, miseruhák, palástok, püspöki süvegek, kehelytaka- rók, manipulusok, stólák egymást kiegészítő liturgiái programját.

Útmutatásai alapján a magyar textilművészet ma is élő, klasszikus mestere, az idén a Magyar Köztársaság érdemrendjével kitüntetett P. Szabó Éva aranykoszorús takácsmester tervezte hónapokon át tartó kutatómunka alapján. A Bécsben tanult fiatal művésznő, aki ekkor már aranyérmek sorát hozta haza a külföldi

kiállításokról, 1937-ben például a Párizsi Világkiállítás arany- és ezüstérmével gazdagodott.

A pécsi megrendelést ma is élete egyik főművének tartja. A kivitelezésben nem vesztette szem elől, hogy a mű a pécsi bazilika számára készül, ezért az öltözetek színe aranysárga és fehér selyembrokát. Mintája is a románkori épülethez igazodik. Nagyméretű körökbe komponált, kiterjesztett szárnyú angyalpárok — fejük felett a Szentlélek galambjával — a Sanctust éneklik. A körök közötti mezőket kacskaringós levélornamentika tölti ki. Legszebbek talán a palástok, csuklyájukon a Jó Pásztor kezében báránykát tartó miniatúraszerűen finom, szövött ábrázolásával, Szűz Mária és a magyar szentek alakjával. Az öltözetek szélén visszafogott színességgel a Szent Korona zománcképeinek szentjeit ábrázolta.

Páratlan remekét a Szociális Misszióstársulat ekkor alapított Liturgia paramentumké- szítő műhelyének nővérei szabták és varrták meg az előírások szerint. A díszöltönyöket a Szent István kiállításon a széles közönségnek is bemutatták. 1938 óta a pécsi püspöki kincstár felbecsülhetetlen értékű gyűjteményében őrzik.

A Szent tstván-ornátus részlete a korona zománcképeinek szövött másolataival

MTI - FELVÉTEL

Balogh Géza

ár délben kijöttünk a tóra. Illetve a tavakra, hisz kettő van belőlük, s az én viski barátom, Markó Emil bérli őket. Pontyokat nevelne, de szegény az eklézsia, s roppant drága a takarmány. A halak persze azért megvannak valahogy, mint ahogy én is, nyakig a langyos vízben.

Emil valahol a domb túlsó felén bóklászik, várja Szépi Sándor bátyánkat, hogy hazavigyék a gyümölcsfák alatt kaszált, kalangyányi szénát. Mit takarhat a szó, hogy kalangya, most még fogalmam sincs, de nemsokára megtudom, hisz felharsan a barátom hangja. Valami segítséget kér, de a hangjában semmi félelem, semmi sürgetés.

Lehet, hogy nem is segítséget vár, csak mutatni akar valamit?

Ráérősen ballagok hát fel a dombra, ahonnan már látom, hogy valóban semmi baj, de bizony elkél az én gyengécske segítségem. Emil fent áll a kalangya — egy jó szekérre való kazalt jelöl a szó — tetején, lehajít néhány villányi szénát a földre, majd lekászáEgy

lódik, hogy feladogassa a szekérre. Három emberes munka az, s ha ló nincs, szamár is jó. Mármint a vendég...

Aki négy napja érkezett Viskre, s már teljesen otthon érzi magát Kárpátalján. Kibérelt egy szállodai lakosztályt, — átszámítva alig száz forint naponta! — s onnan járja napok óta családostól a környéket.

De miért pont Visk, s Kárpátalja?

Négyesztendős szerelem beteljesülése ez a nyaralás.

Nyolcvannyolc kora őszén jártam először erre, valami újságíró-küldöttség tagjaként kóboroltunk e tájon. Valóban kóborlás volt az, mert akkortájt oldódott már itt is a komoly protokoll, nem volt már kötelező az addig elmaradhatatlan kolhoz-, meg gyárlátogatás, kitaláltuk hát, hogy ugorjunk be Viskre, a mára- marosi koronavárosok egyikébe, mely ma is az egyik legjelentősebb magyar településnek számít a Felső-Tisza mentén.

Meglátni, s megszeretni Visket pillanat volt csupán. A Tisza, s a román határ közé szorult faluban azonnal otthon

„István király, magyarok jás tanítója'’

MIKOR KEZDŐDÖTT AZ ÁLLAMALAPÍTÓ KIRÁLY TISZTELETE?