Kelet-Magyarország, 1992. augusztus (52. évfolyam, 181-205. szám)
1992-08-15 / 193. szám
MAGYAROK NAGYASSZONYA A katolikus magyarság imával ostromolja Dr. Csonkaréti Károly Budapest (MTI-Press) — A boldogságos Szűz Máriának, Jézus anyjának tisztelete hazánkban egyidős az ezeréves magyar királysággal. Szent István 1038. augusztus 15-én, Szűz Mária mennybevitelének ünnepén ajánlotta Mária oltalmába az általa alapított székesfehérvári bazilikában koronáját és országát. Ez a nap azóta Magyarországon parancsolt ünnep. S a katolikus magyarság azóta szakadatlanul ostromolja imával, énekkel a Boldogasszonyt, ahogyan patinás magyarsággal nevezzük. „Boldogasszony Anyánk, régi nagy pátró- nánk...” — zűg a templomokban. Az ünnep récji neve: dormi- tio, azaz elalvas, tehát Mária halálának, és az azt nyomban követő mennybevitelének napja. E napon halt meg Szent István is. Nekünk tehát augusztus 15. kettős ünnep, hiszen az ország felajánlása is ekkor történt. A római Szentszék is elismerte a Mária-tiszte- letnek a nemzeti jellegét, és XIII. Leó pápa 1896-ban, a millenniumkor külön ünnepet engedélyezett nekünk Magyarok Nagyasszonya címen. Az augusztus 15-ei országfelajánlás az eredete annak, hogy hazánkat Szent László óta nevezik Regnum MariaNagyboldogasszony-ábrázolás pénz hátlapján MTI-FOTO numnak, Mária országának. Őseink gyakran a pénzekre is Mária-képet vertek. A magyar katonák harci kiáltása már az Árpád-házi királyok alatt Jézus és Mária neve volt, ugyanekkor Szűz Mária volt tizenegy püspökség és 62 apátság védőasszonya. Az Urangyala- harangozást nálunk már 1307ben elrendelte az udvari zsinat. A fennmaradt legrégebbi magyar Mária-prédikácíót a debreceni legendáskönyv tartalmazza a XV. század derekáról. Ám elsősorban a barokk időkben érkezett virágkorához a Nagyboldogasszony tisztelete. Mária tiszteletére szentelt búcsújáróhelyek, kegyhelyek vannak szerte az országban. Se szeri, se száma azoknak a köztéri Mária-szobroknak, amelyeket magánosok állíttattak, helyenként Magyarország királynőjeként ábrázolva, fején a Szent Koronával, mint azon a nagykátai szobron, amelyet 1779-ben emeltek. De természetesen akadnak ennél régibb Mária-szobrok is az utak mentén, tereken. Ilyen a fertős- zentmiklósi, amelyet Acsády Fruzsina készíttetett 1676- ban, a jászberényi 1699-ből, a mihályi 1700-ból, amelyet Lip Bertalan csináltatott. Letkésre 1707 óta tekint le a Nagybol- dogasz-szony szobra. Az esztergomi 1710-ből, az ebergőci 1720-ból való. Nem csupán dalok, szobrok tanúsítják a magyarság évszázados Mária-tiszteletét. Számtalan festmény, oltárkép és freskó is. Közülük most csak egyre emlékeztetünk, a Benczúr Gyula festette Szent István felajánlja a koronát címűre, amely a budapesti Bazilikában látható. Ehhez az oltárképhez talán az a néhány sor illik a legjobban, amelyet Szent István egyik legendájában olvashatunk: „Minden cselekedetét teljesen Istennek szentelte, fogadalom és felajánlás útján szüntelen imáiban magát és királyságát a mindenkoron Szűz Istenanya, Mária gyámsága alá helyezte...” zó, derűsen bizakodó arcok. Szakállal, pajesszal, arab fejfedővel, szalmakalappal. A Siratófal és a bazár, a Szent Sír-bazilika és az Olajfák hegye, egy bevásárló turista és egy elfáradt katona, strandolok, útépítők, játszó és tanuló gyerekek. Egy templomkapu, egy vasrácsos ablak, egy magányos csacsi. Vallásról, vallási ünnepekről, templomi és templomon kívüli, áhítatról vallanak a fotók. És hogy a hely szellemét megidézzék, a múzeumban berendeztek három sátrat. Egy zsidó, egy keresztény és egy muzulmán imahelyet, a vallások szertartásedényeivel, tárgyaival. Ezek egy részét az Országos Rabbiképző Intézet, más részét katolikus egyházi intézmények adták kölcsön, a mohamedán tárgyak pedig a Néprajzi Múzeum gyűjteményéből származnak. Jeruzsálemben, az egyis- tenhit fővárosában vallásháborúk dúltak és dúlnak. A béke szent városában négyezer év óta gyakran szólalnak meg a fegyverek. Eközben egy fotóművész azt keresi, mi az, ami összefűzi, egymáshoz kapcsolja Jeruzsálem lakóit. Maiakat és hajdaniakat, öregeket és gyerekeket, nőket és férfiakat, feketéket és fehéreket, zsidókat, keresztényeket, mohamedánokat, palesztinokat, örményeket, magyarokat. A vallások azt hirdetik: egy az Isten. A fényképek azt sugallják: egy az ember. Fotókiállítás Jeruzsálemről Budapest (MTI-Press) — Jeruzsálem neve azt jelenti: a béke városa. És mégis menhyi békétlenség, harag, háború, öldöklés színhelye. Jeruzsálem a zsidó vallásos hit központja, a keresztények, a mohamedánok szent városa Minden egyistenhit találkozóhelye. Jeruzsálem az annyiszor elpusztított, de mindig diadalmasan feltámadt város. Éppen négyezer esztendeje parancsolta meg az Úr Ábrahámnak, hogy áldozza fel Izsákot a Mórija hegyen. Éppen kétezer éve, hogy Dávid király fővárossá tette Jeruzsálemet. Salamon pedig megépítette az egyisteneszme jelképét, a Templomot. Ezekben a napokban Müller László ihletett képei által a Néprajzi Múzeum látogatói is részesei lehetnek Jeruzsálem varázsának. Azon a kiállításon, amelyet Három vallás Jeruzsálemé — Zsidók, keresztények, mohamedánok Izraelben címmel augusztus végéig tartanak nyitva. Vallásról, hitről, szertartásokról, zsidó, keresztény és Két portré a kiállításról muzulmán közösségekről szólnak ezek a fotók. Mértéktartóan, szívetszorítóan, művészien. Úgy, hogy a történelmi, vallástörténeti, műemléki háttér is megjelenik, mindeközben az ember, a Jeruzsálemben élő sok fajta náció áll a központban. Gyönyörű, nagyméretű portrék — síró, imádko1992. augusztus 15. 5t %eíet-9v(agyaronzag hétvégi meíUkíete 7 Bodnár István B arcelona bizonyára fellélegzik, véget ért rrtinden idők legnagyobb olimpiája (már legalábbis a résztvevők számát illetően) — s közhelyszerűen máris írnám —, következnek a szürke hétköznapok. Csak hát Katalónia fővárosában a hétköznapok sem szürkék. Szerencsém volt tavaly ilyenkor, az olimpia előtt egy évvel Barcelonában tölteni néhány napot, s bizony elbűvölt a mediterrán város sokszínű gyönyörűségével. Életre szóló élmény marad a ramblasi séta a város sugárútján, amelyen már több ezer éve hömpölyög a tömeg, csodálva a madár- és virágpiac színes elevenségét; az óváros zegzugos utcáinak eleganciája, a katedrálisok sejtelmes félhomálya s Gaudi híressé vált épületeinek látványa. Azért hozom mindezt elő, mert bizony olykor nem egyezett a tavalyi látvány és a televízióban most felidézett kép. Tavaly még Barcelona lázasan készült az olimpiára, feldúlt városrészeket láttunk, s áttekinthetetlennek tűnő építkezéseket. Jól felkészült kísérőnk például egy lebontott épületre mutatott, itt Jövőre majd szálloda lesz. És a televízióban látva, az ismerős tér szegletében ott pompázik a szálloda. Aztán kusza út- nyomokat kerülgettünk, amiből pompás utak épültek azóta, s mellette városrészek születtek, vagy épüítek újjá. A több ezer éves város alaposan megváltozott, tagadhatatlanul előnyére. Ez a Barcelona már nem a tavalyi, s még kevésbé az, ami régebben volt. Olcsó dolog lenne most itt hazai építkezési párhuzamokat vonni — akár rejtélyes, hónapokig tartó nyíregyházi útjavításokról, például az Arany János utca tájékán, vagy a gyanúsan lassan induló Expo-építke- zést —, pedig mondják, a spanyolok sem azok az igazán gyors legények. De ami egy év alatt megváltozott az olimpia ürügyén, az csodálatos. Köszönhető ez minden bizonnyal a vállalkozókedvnek, amely — úgy látszik — öröklődött a korábbi nemzedékektől, mondjuk Kolumbusz óta. Stílszerűen igazítanám a hajózni szükséges mondást, úgy, hogy vállalkozni pedig szükséges, mert különben maradunk, ahol voltunk. A vállalkozásba pedig sok minden érthető, a felfedezésektől kezdve az üzletelésig. Boldogulásunk érdekében. Mert a lehetőség megvan. S olykor még a szerencse is segít, s talán ilyen ez a lehetőség a már említett Expó esetében is. (S ha már itt tartunk, érthetetlen, hogy még most tart az utóvédharc, az ezt ellenzőknél.) Maradhat akár példaként előttünk Barcelona vagy Sevilla, hogy mit köszönhet egy város, egy ország egy olyan világrendezvénynek, mint az olimpia vagy az Expó. Szemünkkel Is meggyőződhettünk róla. A finn példa m m yíregyháza finn test- f\* vérvárosa finn—ma- * ® gyár baráti társaságának köszönhetően több szabolcsi család vendégeskedhetett a közelmúltban észak tündérszép országában. A vendéglátók, az ottani vállalkozó családok mindent megtettek azért, hogy a magyarok jól érezzék magukat. Már Helsinkiben autóbusszal várták a vendégeket, s városnézés után pedig a messzi északi városba fuvarozták őket. Ott aztán tíz napig élvezhették a,, távolba szakadt rokonok" vendégszeretetét. A harminc tagú társaságot fogadta a polgármester is, és közös mulatságra is sor került. Pénzszűke világunkban íme egy olyan kezdeményezés, amely példaértékű lehet. A magyarok aránylag tűrhető ráfordítással — fejenként alig többe, mint húszezer forintba került a csoportos, kedvezményes repülőút, s a szállásért, ellátásért fizetni nem kellett — nyaralhattak Finnországban, s élvezhették a házigazdák mindenre kiterjedő vendégszeretetét. Mert több volt ez az út, mint egyszerű külföldi túra. Ma már ugyan a magyar turista is eljuthat a világ bármely részébe, ha van pénze és szabadideje, így is megismerhetünk mindent, távoli országok nevezetességeit, a látványosságokat és talán még az utca emberét is. De az ott lakók otthonaiba kevesen juthatnak el. Márpedig egy országot megismerni csak úgy lehet igazán, ha annak lakóival is közelebbi kapcsolatba kerülünk. Ha látjuk otthonaikat, mindennapi életüket, s rajtuk keresztül hazájukat. Életem nagy élményének tekintem, hogy magam is többször járhattam Finnországban, és élvezhettem a magyarok iránt megnyilvánuló különleges vendégszeretetet. A miénktől eltérő, más társadalmi berendezkedésű országok közül csak itt nem éreztem idegennek, és kispénzűnek magam, köszönhetően vendéglátóim figyelmességének. Persze ilyen élményben nem csupán nekem volt részem, hanem a legtöbb Finnországban megforduló ismerős is hasonló tapasztalatokról számolt be. Jó kezdeményezés tehát az ilyen, a mostanihoz hasonló kölcsönös családi vendégeskedés, mert mondani sem kell, jövőre a magyarok látják majd vendégül viszonzásképpen új barátaikat. Azt hiszem, minél több hasonló, önépítkező kezdeményezésre lenne szükség. Olyanokra, amelyekkel az egyén, a kisebb-nagyobb közösség gazdagodna, amivel új lehetőségek nyílnának ki az emberek előtt. Vonatkozzon ez a szabadidő kellemes vagy hasznos eltöltésére, vagy boldogulásunk jobb lehetőségeire. Mert társakkal, barátokkal többre jut az ember. Három vallás városa Vállalkozni pedig kell Ipbrkóczi Vcr^Ä Anyaság ■ ui
