Kelet-Magyarország, 1992. július (52. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-04 / 157. szám
1992. július 4., szombat Kelet-Magyarország 3 A virágzó „Korányi” BALÁZS ATTILA FELVÉTELEI Törékeny üveggyári program s Átalakulás beregi módra Nábrádi Lajos Vásárosnamény (KM) — Az átalakulás végén, az új működési rendszer elején olyan a vásárosnaményi üveggyár, mint egy felboly- dult méhkas. A kemencék mellett azért rendben megy a termelés, a bö negyven fokos hőségben félmeztelen férfiak fújják az izzó üveggömböt. Es izzó a hangulat is. Viszonylag jelentős azoknak a száma, akik nem akarnak az új kft.-ben dolgozni. Napokon belül dönteniük kell. Különben... Valamennyi termelőrészlegben dolgoznak, igaz, foghíjas minden üzemrész, a szokásosnál kisebb a létszám. A készáru raktárban tetszetős termékeket látunk, ilyen például a kristály sörös korsó, amire a németek és a sörszerető országok vevők lehetnek. Nincs itt fölösleges raktár- készlet. Hála az égnek, tehetjük hozzá. Tapasztaljuk, hogy a vezetők telefonon most is üzletet intéznek, s megérkeztek az új üzletfelek, megint kezdődik egy tárgyalás. Szabad Sándor igazgató mindenekelőtt arról számol be, hogy olasz és japán megrendelés van bőven. Csak győzzék! Éppen az a gond: ha egyszer-kétszer nem sikerül a teljesítés, ha nincs ott határidőre a szállítmány, akkor a külföldiek visszalépnek. Rágondolni is rossz. A veszély abban áll, hangsúlyozza az igazgató, hogy most bizonytalan a szakmunkások létszáma, és bizonytalan az energiaellátás is. Az igazgató következő panaszos mondatai így hangzanak: Több dolgozónk el akar köszönni a Pannonglasz Vásárosnaményi Üveggyártól, és nem akar belépni a most alakuló új kft.-be. Szívesebben lennének otthon munka- nélküli segélyen. Többen megtévesztő ajánlatokat is kaptak. Az átalakuláshoz, az energiaszolgáltatás folytatásához egyezkednünk kell a Pannonglasz központjával is. De személyes kérésünkre, és több telefonunkra meg telexünkre az utóbbi két hétben nem is válaszoltak a központból. Egy olasz érdekeltségű kft. jelentős összeggel tartozik nekünk, nehezen tudjuk a kintlévőségünket behajtani. Szerencsénknek tartjuk, hogy Szűcs M. Sándor országgyűlési képviselő és a város polgármestere támogatja átalakulásunkat. Ők is azt akarják, hogy maradjon az üveggyár, illetve jogutódja a kft. Kocka András műszaki igazgatóhelyettes veszi át a szót: — Nekik is az az érdekük, hogy a gyárat ne kelljen felszámolni, hogy lehetőleg senki ne kerüljön az utcára. Tervünk egyébként az, hogy csak az egyéb létszámból engedünk el néhány embert. Szakmunkásokat inkább felveszünk, A létszámnál, a munkaerő biztosításánál említem: ellentmondásos és furcsa, hogy sokan nem akarnak átjönni a kft.-be. Nos, ha munkanélküliek lesznek, számítaniuk kell egy dologra. Arra, hogy mi hamarosan bejelentjük a helyi munkaerő-hivatalba, hogy üvegipari szakmunkásokat veszünk fel. A munkanélküli üvegipari szakmunkásokat ide irányítják hozzánk, s ha az irányítást nem fogadják el, megszüntethetik részükre a munkanélküli-segély folyósítását. (A fiatal műszaki igazgató- helyettes rövid bemutatása zárójelben talán szükséges, mivel a beregi emberek még nem ismerik, a gyár dolgozói is alig. Pont egy hónapja jött ide Salgótarjánból, az Európa- szerte híres síküveggyárból.) Egy vékony arcú, napbarní- totta munkás jön be éppen a mfirs26kMgazgatóhelyetteshez és .-bejelenti;: hogy három tagú csoportjával í maradni akar a kft.-ben. Treszka Ferenc üveges gépkezelő, és ezeket mondja: — Gyüréből járok be, három kiskorú gyermekem van. Beregben más munkahelyet nem lehet találni, a munkanélküli-segély távlatokra nem jó. Én mindent megcsinálok, amit tudok, tegnap például teherautóra rakodtam. A kft.-ben sok minden másként lesz, azt tudja a munkás is. A jó feltételeket majd csak megteremtik a vezetők. Úgy legyen. • Üzletkötés telefonon • Inkább szakmunkásokat • Nem kell a kft. Tárca hihihhi y idáman gurult át a határon a keleti szomszéd országba igyekezvén. Pár órát akart csak eltölteni a gyönyörű tájakon, aztán majd irány haza. Mit sem sejtett akkor még arról, hogy éjszakára is a túloldalon ragad... Pedig minden olyan szépnek indult. A közeli kisvárosban megnézte a nevezetes sóházat, a felújított templomokat, majd az egymásba épült kisfalvak következtek. Természetesen a Tisza sem maradhatott ki a látnivalók sorából, a kör- beölelt szigetek, zátonyok, a meredek partok, a távolban árválkodó nagyszőllősi hegy vonulatai mind-mind élményt jelentettek. Még elnézte volna sokáig a sebes folyót, még elbeszélgetett volna a parton pecázó srácokkal, de mennie kellett, megígérte otthon, nem marad sokáig. Amint a határra ért, meglepődött: akkora kocsisor állt előtte, hogy legalább két órás várakozásra tippelt. Gyanakodni akkor kezdett, mikor ennyi idő alatt csak 10—15 métert jutott előre. M. Magyar László A határon Aztán leszállt az éj, s már ennyit sem. Valaki mellette arról beszélt, a vámosok biztos csempészbandát füleltek le, azért kell várakozniuk. De hiába várakozott, nem történt semmi, csak az országúton unatkozó több száz kocsi körül lett töményebb a feketeség. Később szájról szájra járt a hír: nincs áram az állomáson, s amíg nem lesz fény, nem engednek senkit át a határon. De nem kell kétségbeesni, . élmentek a villanyszerelőért. Két óra múlva jött a friss hír: most indultak el a villanyszerelőért. A hajnali hideg ellen a kocsiban talált menedéket, s Quasimodó-féle testtartásban próbált egy kicsit aludni, Alig szende- redett el, rakétalövésre riadt. Megörült, hogy ezzel jelzik az áram visszajöttél, de kiderült, szökevények miatt lőtték fel a világítórakétát. S akkor már mindenki beszélte: nem is küldtek el villanyszerelőért. Valaki azt is tudni vélte, hogy már délután figyelmeztették az otthoni határőrök az átutazókat, de nem hallgatott rájuk senki. Beletörődött a megváltoztathatatlanba, s már csak abban reménykedett, amint világosodni kezd, újraindítják a forgalmat. Közben egy szívbeteg utas is rosszul lett. Riadalom, pánik, veszekedés. Végül sikerült elérni, hogy a beteg és útitársai mehettek- Ő maradt... Egészen fél ötig. Aztán a nap hajnali sugára valóban megnyitotta számára a sorompókat... Nem fáklyásmenet Galambos Béla A z már nem kétséges, hogy valameny- nyi termelőszövetkezetnek át kell alakulnia az év végéig, mely változással többségében már az emberek is egyetértenek. Ám az már inkább „sötét ló" az érintettek számára, milyen feltételek között, miként fognak majd működni ezek az új szervezetek, a többségében új típusú szövetkezetek. Annyit viszont máris meg mernek kockáztatni a termelőszövetkezeti érdekvédelem — törvényeket ízekre szedve a jövőt latolgató — szakemberei, hogy a maga nemében páratlan lesz az új magyar szövetkezet. Nincs ugyanis a világon még egy olyan szövetkezeti forma, mondják, amelyikben a vagyon teljes egészében az emberek magántulajdonában van (pontosabban lesz), ráadásul ez a tulajdonlás értékpapírokban jelenik meg. Az öröklések következtében a már induláskor is tekintélyes arányt képviselő külső tulajdonosok száma évről évre növekedni fog. Ez a réteg, a szövetkezetben dolgozó tagokkal nem egyszer ellentétes érdekeit, akár romló gazdar sági feltételek közepette is, igyekszik majd érvényesíteni. Ennek következménye pedig valószínűleg a vagyon választott működtetőinek gyakori váltogatása lesz. Olyan ország sincs még egy, ahol annyi ember kényszerül bérleti földön gazdálkodni, mint majd a jövő évtől kezdve nálunk. Hisz nem lehet még pontosan tudni, országosan hány százezer ember kér kárpótlásban földet. így aztán nemcsak a szövetkezet választott menedzsere, de még a tagok közgyűlése sem dönthet a külső földtulajdonosok — várhatóan nem könnyen kicsikarható — beleegyezése nélkül a földek aranykorona értékét befolyásoló kérdésekben. Végül, még egy nehézségeket sejtető adalék. Az új szövetkezetek versenyképességét ronthatja majd az a tény, hogy sehol másutt nincs olyan mezőgazdaság, ahol annyi embert foglalkoztatnának hatalmas közterheket „cipelő” munkabérért, mint itt. Eközben Nyugaton, ősöktől örökölt gazdaságát a csődtől menteni akaró farmer, az iparban szokásos jövedelmek negyven százalékáért is képes átvészelni néhány éves hullámvölgyet, amiből valószínűleg jut még nekünk is elég. Fedél alá került Tiszavasváriban a sportcsarnok HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE Kommentár Csak Szó'ke Judit C sak. Ezt a választ kapta kedves nyíregyházi olvasónk, aki a minap többek nevében kereste meg szerkesztőségünket azzal, hogy nem érti, miért tűnt el a tv-készüléké- ből kedvenc csatornája, a (nemcsak nevében) Super. Az ominózus, nem épp intelligens gesztust a telefon másik végén ülő Nyírkábel, alias Kábelkom Nyíregyháza Kft. — munkatársa tette az ártatlan érdeklődésre. Sokan szeretik a természet- és útifilmeket, a sportműsorokat, a színvonalas szórakozást. A ,,csomagban” is szerepel, persze a borsosabbikban. Most, amikor a családoknak nincs pénzük az utazásra, legalább a látvány élményét ne vegyék el. Persze helyette ott a szlovák, akiket nem akarok bántani, van nekik elég bajuk. De sem én, sem az olvasó nincs arról meggyőződve, hogy nagyobb nézettsége lenne, mint az említett angol nyelvűnek. Dehát a profik biztosan jobban tudják... feltételezné az ember, hogy előzetes közvéleménykutatás alapján dolgoznak. Bizonyára futná a magas előfizetési díjakból, a rendszer átalakítása miatt szükséges apparátus erejéből. Apropó rendszer és átalakítás. A napokban beszélgettem több, a témában jártas, sőt a kábelhálózat születésénél bábáskodó szakemberrel. Elmondták, hogy semmiféle pályázat nem jelent meg, legalábbis nem úgy, ahogy egy ekkora horderejű vállalkozásnál illendő lenne. Szakmai felelősségük teljes tudatában kijelentették, hogy a jelenlegi hálózat átalakítása műszakilag indokolatlan. Annak egyetlen oka, hogy segítségével lehet adagolni, és szeparálni. A magam laikus nyelvére úgy fordítanám le: nem azért kellett a Kábelkomos variáció, mert elavultak a berendezések, hanem azért elavultak, mert jött a Kábelkom. Persze üzlet is lehet idejétmúlt. Azt, hogy ebből biznisz válik-e vagy seft, majd az idő dönti el. De hogy a vita még fel-fel fog lángolni, abban biztos vagyok. Hogy miért? Csak. Nézó'^n^ HÁTTÉR
