Kelet-Magyarország, 1992. július (52. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-11 / 163. szám
1992. július 11., szombat HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Van mit aprítani a tejből Egy magyar farmer Rozsréten Rozsrétszölő (KM—MCS) — Amikor tavaly mindenki vágta ki a marhát, adta el áron alul, fogtam a pénztárcám és még pluszban vettem néhány állatot. Mondták is a környékbeliek, bolond vagy te Laci, bele fogsz bukni az állattartásba. Egy pillanatig sem csüggedtem el még akkor sem, amikor elkezdték a földre kiöntöcjetni a tejet és megtizedeltek a gazdák a marhákat. Az alapelvem mindig az volt: semmiből csak semmit lehet elérni, kell valami kiindulóalap a bővítéshez és ezt nekem az állatok jelentik. Ezért is mertem belevágni egy maszek tejcsarnok kialakításába. Megélek belőle A váratlan vendég kész istencsapás délelőtt, amikor minden pillanatban érkezhet a tejszállító autó, amikor a trágyát az udvar elejéről a hátsó traktusba kell hordani és még ráadásul, a nemrég elkészült házban a lépcső hegesztését is aznapra tervezte Bakai László. Takaros nádfedeles házba invitál a házigazda, amelyet Rozsrétszőlőn köny- nyen megtalál az idegen. Csak régi parasztházakon látunk mutatóba nádfedelet, új emeletes házon csak a Bakai portán. Nyitva hagyjuk az ajtót annak ellenére, hogy a legyek garmada mélyrepülésben szálldogál mellettünk, de ahol szarvasmarhát tartanak, erre már nem is figyelnek. Ahogy lehuppan a székre, nagyot szusszan a negyvenes éveinek közepén járó gazda, majd mosolyogva magyarázza, csak meghalni van ideje, annyi a dolog. — A három bika a jászolhoz kötve pihen, a többit a gulyához csaptam, két társammal közösen fogadtunk egy gulyást, aki őrzi az állatokat — folytatja. — Volt olyan év, hogy 50 szarvasmarhát is tartottam, manapság ,.csak 20- at, de még július végén 12-őt fogok kapni. Ebbe az üzletbe nem lehet belebukni, amíg a csecsemőktől kezdve az aggastyánokig szükség lesz a tejre, addig én is megélek belőle. Nem vagyok híve az állattartásban a több lábon állásnak, valaki egy állattal foglalkozzon, de azt maximálisan csinálja. Én a szarvasmarhára voksoltam. Extra menüvel A hűs szobában rövid ideig maradunk, inkább körbejárjuk az alakuló minifarmot. A csutkahajjal, náddal, fahulladékkal összeeszkábált istálló mellett már állnak a falai a 30 férőhelyes marhaistállónak, amelyhez még egy sertésól is csatlakozik. Körülötte magasra tornyozott szénaboglyák adnak némi árnyékot, de a ful- lasztó melegben ember és állat csak piheg. A porta körüli 800 négyszögölhöz még hozzávásároltak hatszázat, az út túloldalán még ezt is megfejelték 2600 négyszögöllel. — Tavaly 47 700 liter tejet adtam le a tejiparnak, a legnagyobb tejmizéria közepén sem maradt rajtam egyetlen csepp sem — mutat az újonnan felépített maszek tejcsarnok falán lévő kimutatásra. — Július elsejével telepítettük át a vállalattal nem is olyan messziről ezt a tejcsarnokot, amelyből napi 250—300 liter tejet szállít el a tejipar. Már öt kft. is megkörnyékezett, adtak volna gépet, felszerélést, felépítették volna a csarnokot, öt évre kötöttek volna szerződést, de egy ajánlatot sem fogadtam el, jobb, a biztos, a tejipari vállalat. Áttértem az extra tej leadására, ezért literenként 17 forintot adnak. Vigyázni kell ugyan a takarmányozásnál, nem is adok mást az állatoknak mint abrakot, szénát és vizet. Reggel és este fejünk, a tejet azonnal hűtjük, így sokkal többet kapunk érte. Ahogy körbenézzük a portát, szinte minduntalanul belebotlunk egy-egy kiscsirkébe, vagy kiskacsába, a régi istállóban pedig négy süldő malac kezd röfögni, ahogy meghallják a gazda hangját. Lazsálni nem lehet — Ez is hozzátartozik a tervbe vett minifarm kialakításához — mondja Bakai László. — A süldőket, a csirkéket levágjuk és lefagyasztjuk, a boltba csak kenyérért, meg fűszerért járunk. Reggel és este a négy százalék zsírtartalmú tejből hörpöltünk jó nagyokat, a bolti zacskós tej nekem olyan, mintha szódavizet innék. A konyhakertet a feleségem felügyeli, én a többi földet. Még 30 holdat akarok megvenni, amibe lucernát, búzát és tengerit ültetek, így nem lesz gondom takarmányra, ugyanakkor nem bajlódom a kapásnövényekkel. — A traktorral és a kiegészítő gépekkel gyorsan megművelem a földet. Mostohalányom másodikos a szálkái szakközépiskolában, fiam ötéves, ők remélem egyszer átveszik a stafétabotot. Kérem, itt lazsálni nem lehet, fél öttől este fél tizenegyig dolgozunk, az asszony is csak hét végén szokta megnézni a Dallast, én nem is tudom mikor láttam utoljára tévét. Hideg, habzó tej ebben a melegben a felüdülést jelenti. Bakaiéknál ez a nedüforrás soha nem fog kimerülni. Toszavasváriban a Kabay János Általános Iskola angol és német nyelvi tábort szervezett a strand melletti táborban a helyi gyerekek számára.Képeinkr n szabad foglalkozás közben is akad , aki tanul. PARASZTOS!PÁL FELVÉTELE Hitelezők Nyíregyháza (KM) — A Szabolcs Megyei Állami Építőipari Vállalat július 14-én kedden tartja az egyeztető tárgyalást hitelezőivel. Megyénk egykor, legnagyobb vállalata, a SZÁÉV öncsődöt jelentett, s a szabályok értelmében szükség van az egyeztető tárgyalásra. Tárca Az építők legnagyobb hitelezői közé tartozik az OTP, a Társadalombiztosítási Igazgatóság, az APEH és a Magyar Posta. Az elképzelések szerint kedden a hitelezők közreműködésével részvénytársasággá alakul át a SZÁÉV és így sikerül megmenteni a vállalatot. (Ts* utatásaim alapján állíA tóm, hogy már több ^ évszázaddal ezelőtt jártak csillagközi lények hazánkban, és megcáfolhatatlan bizonyítékokat hagytak maguk után. Eddig — tévesen — népünknek tulajdonítottak minden szólásmondásunkat, de ez sem igaz ugyanúgy, mint minden más, amit az eddigi társadalmakban meghamisítottak. A Földre érkező űrhajók pufóka utasai évszázadokkal ezelőtt előre látták napjaink történelemi eseményeit, gondjait, a ke- ------- G nBtu p, serű végkifejletet. Bölcsességüket elszólások formájában hagyták nekünk örökül. Az egyik ufó állattenyésztő például megállapította, hogy a kölcsönkorpa nem hájasítja a disznót. Ezt úgy kellett volna a múlt rendszer és a jelenlegi kormány tagjainak értelmezni, hogy nem sokat ér az olyan gazdálkodás, amelynek kölcsön az alapja. Egyébként ilyen nulladik típusú elszólást is találtam: ügyes, mint a süket kutya, erre hívják és arra szalad. Aztán itt van ez a benzináremelés, amely olaj a tűzre. Az űrlények szerint tudvalévő: ki olajjal bánik, hamar piszko- sodik. Az érdekegyeztető bizottság úgy küszködött ezzel a kérdéssel, mint bodajki gyerek a hetedik gombóccal. Az elszabadult árak láttán pedig a nép csak néz, mint a sült compó, és nem találja a helyét, mint Frankné a lagziban. Az ufók szerint a kormány azt hiszi, hogy a nép mindent bevesz, mint a pöcegödör. Inflációellenes politikát folytatunk áremeléssel és forintleértékeléssel? De hiszen ennek a következményeit űrbarátaink évszázadokkal ezelőtt megüzenték: a fizetés bagót sem ér, eladósodott országunkért nem adnak egy lyukas garast sem. Ami a húsárakat illeti. Egy év múlva érvényes lesz egy elszólás minden húsboltunkra: csendesmint böjtben a mészárszék.. rE$ mit mond a szomszédasszony:, ha még jobban eíéZpŰ^Bpf^jz infláció? ■oAokát főznék, ha túró volna, de liszt sincs”. Azt is '3'V megfejtettem, miből lesz bőségesen jövőre. Az'űrlakók véleménye szerint, ha továbbra is ilyen lógó orral járunk, az olyan sa-- vanyú lesz, hogy paszulyt lehet vele főzni. Az egykori napszámos esete ránk is vonatkozik: lepényt keresett, ló- kukóra talált. Ha valakitől számon kérik a tartozását, csak ennyit mond: cicópénzre kelt, vagyis elköltötte élelemre, hogy éhen ne haljon. Aztán sokaknak megfőzik majd a cokikását, de nem laknak jól vele, ugyanis ez a csillagközi elszólás azt jelenti, hogy sok embert elbocsátanak a munkahelyéről. Némi átkódolás után azt is ufóktól tudhatjuk meg, hogy ideje lenne már a kormánynak importból fedezni a szalma- szálszükségletét, hogy aztán legyen mibe kapaszkodnia. Sajnos, a magyar embernek vásár után jön meg az esze. Ezért feltétlenül ki kell alakítani a piacgazdaságot! A felelősök — ha késlekednek — a költségeket megfizetik majd az utolsó vásárkor... Kulcsváltás Móthé Csaba M z időpont még kér déses az viszont a ■ nem, hogy jövőre a háromkulcsos afarendszer rőt áttérünk a kétkulcsosra A kormány egyértelmű szándéka: a jövőre prognosztizált 200—250 milliart forintos költségvetési hiányt legalább 150 milliárd forintra lefaragni. A tervezés szerint a 0 áfakulcs eltűnik, helyét a 10 százalékos váltja fel. nem lesz 15 és 25 százalékos áfakulcs, hiszen a 10 százalék mellett 20 százalékos áfakulcs marad. Mivel az áfa a végső fogyasztót terheli, a tervezett kétkulcsos áfarendszerrel drágulni fognak az alapvető élelmiszerek, gyógyszerek. tüzelőanyagok, háztartási energia, ivóvíz- és csatornaszolgáltatás, tömegközlekedés, könyvek, újságok. Jelenleg ezeket általános forgalmi adó nem terheli, viszont 1993-tól az előbb felsoroltak áraira rárakódik 10 százalék áfa. Nyílt áremelésről van szó, amely a tervek szerint mindössze 2,6 százalékkal emeli az árakat, tehát minimálisan lesz inflációgerjesztő, viszont a lakosság jelentős részénél súlyos szociális gondot jelent. Az anyagi kompenzáció számukra várhatóan minimális lesz, hiszen akkor a kincstár bevétele is csökkenne. Ha a jelenlegi kész taKa sokra még kivetik a 20 százalékos áfát, akkor lassan kimondhatjuk, a határ a csií tagos ég tesz. Ugyancsak tervezet, hogy a lakásépítés áfa-visszaigénylése várhatóan megszűnik, vagy legalábbis csökken, hiszen az építőanyagok általános forgalmi adója is várhatóan 25- rői 20-ra módosul. Nem lesz nehéz megjósolni. hogy a hazai fogyasztás ismét csökkeni fog. Nem lehet előre megjósolni hogy azoknál a termékeknél, amelyeknél 25 százalékról 20-ra csökken az általános forgalmi adó vajon az áraik is ilyen mértékben csökkennek vagy úgymond a nagy- illetve kiskereskedelmi cegek ügyes számításokkal a nettó árat növelik annyira, hogy az eredeti ár ne változzon. Ez számukra plusz 5 százalék hasznot jelent. így a tervezett kompenzálás (például nő az élelmiszerár csökken a tartós fogasztási cikkeké) csak a tervezetben és nem a gyakorlatban valósul meg Mindezek javaslatok, tervek, elképzelések. Az már szinte bizonyos, hogy az őszi fűtési szezonra nem térünk át a kétkulcsos áfarendszerre, bármennyire is errőf rebesgettek. Az adok módosításának időpontja általában január elseje, szerintem most sem lesz más képpen. Kommentár Ördögi körben? Páll Géza r udja mi a legborzasztóbb ebben az országban, kérdezett vissza ismerősöm, akivel alkalmilag megvitatjuk az. ország dolgait. Azt hittem, az unalomig emlegetett napi nyűgökre gon- ‘ dől, a létbizonytalanságra, az inflációra, a drágaságra, a közéleti zavarodottságra, és hasonlókra. Ismerősöm nem ezeket tartja a legrettenetesebbnek, bár ezek a futó beszélgetések leggyakoribb témái. Az a szörnyű, magyarázta, hogy nincs igazában nyugta az embernek. Ha véletlenül vagy szándékosan beleártja magát a politizálásba azzal a naiv hittel, most jött el talán az ideje az érdemi közéleti munkálkodásnak, hamar rá kell jönnie, hogy tévedett. Kiábrándultán ismeri fel, hogy jelenleg inkább háttérnek, hivatkozási alapnak, igenlő statisztának kellenek az állampolgárok. Sőt némely párt, szervezet még kérkedik is azzal, hogy őket nem nagyon érdékfi, kik és hányán altnak mögöttük. Ők meg vannak győződve az igazukról, küldetésükről és teszik a dolgukat. Ez hát az ördögi kör egyik fele. A másik az, amikor a nem politizáló ember rádöbben, hogy ez sem lehet jó magatartás. Nem jó érzés tételnül szemlélni az események zajlását, nézni, hogy néhányan helyettük döntsenek életbevágó kérdésekről, kisajátítsák a politizálást, s az állampolgárok még erkölcsi kártérítést sem kérhetnek tőlük. Ettől, vagyis a jelenkori politizálástól és a nem politizálástól szenved az ember a legjobban... Sok igazság van ebben a vélekedésben. Olykor úgy érzi az ember, az állampolgári politizálás jószerivel kimerül abban, hogy olvassuk az újságot, nézzük a tévét, hallgatjuk a rádiót, s igyek- szük véleményt alkotni erről- arról, egymás között jól kidühöngjük magunkat, naponta összébb húzzuk a nadrág- szíjat, s minden kezdődik élőről. Mert ettől még nem változik, nem javul semmi... De mitől lehetne jobbulást várni? Talán attól, ha egy idő múlva meggyökeresedne — nemcsak a választások előtti pártprogaganda szintjén — egy, vagy két, netán három markáns, igazában egy-egy réteg, érdekeit képviselő párt. így — valószínű — nem válna monológ szertartássá a politizálás, amelyben mindenki külön-külön mondja a magáért, az állampolgár is, a politikai, állami vezetők is. Ez inkább hasonlít a süketek párbeszédére, mint korszerű, érdemi politizálásra, amelyben egyenrangú felek fejtik ki legjobbnak vélt álláspontjukat, együttesen keresik a megoldásokat. Ha úgy tartjuk, hogy politizálni és nem politizálni teljesen mindegy, akaratlanul is áldásunkat adjuk egy, mindnyájunkat fojtogató közéleti klímára, amelyben pedig elég sok már a szennyező, kártékony anyag. Mégis naponta kénytelenek vagyunk beszívni és rontani, fertőzni vele a közérzetünket. De ezt a környezetvédelmet, sajnos, senki nem végezheti el helyettünk. Előbb-utóbb rákényszerülünk, hogy fokozatosan megtanuljunk politizálni, ami nem egyenlő a szócsépléssel, a handaban- dázással, az álmagyarkodással, egymás sárba tiprá- sával. Sokkal inkább egy nagy közös gondolkodást igenyel, amiből kirajzolódhat egy közelebbi és egy távolabbi kép magunkról, jelenről a jövőről. Napjainkban inkább a múltba íordulás a jellemző, amire egy ésszerű határig szükség van, de nem a múltban, a jelenben élünk, amit jó lenne elviselhetőbbé tenni, mert hovatovább többen elvágyódnak a hazából, mint bármikor. Nincs más választásunk, mint kitörni az ördögi körből, a kettős szorításból. Különben az út a semmibe vezet... Ne7c(j3Ön^
