Kelet-Magyarország, 1992. július (52. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-11 / 163. szám

1992. július 11., szombat HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Van mit aprítani a tejből Egy magyar farmer Rozsréten Rozsrétszölő (KM—MCS) — Amikor tavaly mindenki vágta ki a marhát, adta el áron alul, fogtam a pénztár­cám és még pluszban vet­tem néhány állatot. Mond­ták is a környékbeliek, bo­lond vagy te Laci, bele fogsz bukni az állattartásba. Egy pillanatig sem csüg­gedtem el még akkor sem, amikor elkezdték a földre kiöntöcjetni a tejet és megti­zedeltek a gazdák a marhá­kat. Az alapelvem mindig az volt: semmiből csak semmit lehet elérni, kell valami kiindu­lóalap a bővítéshez és ezt nekem az állatok jelentik. Ezért is mertem belevágni egy maszek tejcsarnok kialakítá­sába. Megélek belőle A váratlan vendég kész istencsapás délelőtt, amikor minden pillanatban érkezhet a tejszállító autó, amikor a trá­gyát az udvar elejéről a hátsó traktusba kell hordani és még ráadásul, a nemrég elkészült házban a lépcső hegesztését is aznapra tervezte Bakai László. Takaros nádfedeles házba invitál a házigazda, amelyet Rozsrétszőlőn köny- nyen megtalál az idegen. Csak régi parasztházakon lá­tunk mutatóba nádfedelet, új emeletes házon csak a Bakai portán. Nyitva hagyjuk az ajtót an­nak ellenére, hogy a legyek garmada mélyrepülésben szálldogál mellettünk, de ahol szarvasmarhát tartanak, erre már nem is figyelnek. Ahogy lehuppan a székre, nagyot szusszan a negyvenes évei­nek közepén járó gazda, majd mosolyogva magyarázza, csak meghalni van ideje, annyi a dolog. — A három bika a jászolhoz kötve pihen, a többit a gulyá­hoz csaptam, két társammal közösen fogadtunk egy gu­lyást, aki őrzi az állatokat — folytatja. — Volt olyan év, hogy 50 szarvasmarhát is tar­tottam, manapság ,.csak 20- at, de még július végén 12-őt fogok kapni. Ebbe az üzletbe nem lehet belebukni, amíg a csecsemőktől kezdve az ag­gastyánokig szükség lesz a tejre, addig én is megélek belőle. Nem vagyok híve az állattartásban a több lábon ál­lásnak, valaki egy állattal fog­lalkozzon, de azt maximálisan csinálja. Én a szarvasmarhára voksoltam. Extra menüvel A hűs szobában rövid ideig maradunk, inkább körbejárjuk az alakuló minifarmot. A csut­kahajjal, náddal, fahulladékkal összeeszkábált istálló mellett már állnak a falai a 30 férőhelyes marhaistállónak, amelyhez még egy sertésól is csatlakozik. Körülötte magas­ra tornyozott szénaboglyák adnak némi árnyékot, de a ful- lasztó melegben ember és ál­lat csak piheg. A porta körüli 800 négyszögölhöz még hoz­závásároltak hatszázat, az út túloldalán még ezt is megfe­jelték 2600 négyszögöllel. — Tavaly 47 700 liter tejet adtam le a tejiparnak, a legna­gyobb tejmizéria közepén sem maradt rajtam egyetlen csepp sem — mutat az újon­nan felépített maszek tejcsar­nok falán lévő kimutatásra. — Július elsejével telepítettük át a vállalattal nem is olyan messziről ezt a tejcsarnokot, amelyből napi 250—300 liter tejet szállít el a tejipar. Már öt kft. is megkörnyékezett, adtak volna gépet, felszerélést, fel­építették volna a csarnokot, öt évre kötöttek volna szer­ződést, de egy ajánlatot sem fogadtam el, jobb, a biztos, a tejipari vállalat. Áttértem az extra tej leadására, ezért lite­renként 17 forintot adnak. Vi­gyázni kell ugyan a takarmá­nyozásnál, nem is adok mást az állatoknak mint abrakot, szénát és vizet. Reggel és este fejünk, a tejet azonnal hűtjük, így sokkal többet ka­punk érte. Ahogy körbenézzük a por­tát, szinte minduntalanul bele­botlunk egy-egy kiscsirkébe, vagy kiskacsába, a régi istál­lóban pedig négy süldő malac kezd röfögni, ahogy meghall­ják a gazda hangját. Lazsálni nem lehet — Ez is hozzátartozik a tervbe vett minifarm kialakítá­sához — mondja Bakai Lász­ló. — A süldőket, a csirkéket levágjuk és lefagyasztjuk, a boltba csak kenyérért, meg fűszerért járunk. Reggel és este a négy százalék zsírtar­talmú tejből hörpöltünk jó na­gyokat, a bolti zacskós tej ne­kem olyan, mintha szódavizet innék. A konyhakertet a fele­ségem felügyeli, én a többi földet. Még 30 holdat akarok megvenni, amibe lucernát, búzát és tengerit ültetek, így nem lesz gondom takarmány­ra, ugyanakkor nem bajlódom a kapásnövényekkel. — A traktorral és a kiegé­szítő gépekkel gyorsan meg­művelem a földet. Mostohalá­nyom másodikos a szálkái szakközépiskolában, fiam ötéves, ők remélem egyszer átveszik a stafétabotot. Ké­rem, itt lazsálni nem lehet, fél öttől este fél tizenegyig dolgozunk, az asszony is csak hét végén szokta meg­nézni a Dallast, én nem is tu­dom mikor láttam utoljára tévét. Hideg, habzó tej ebben a melegben a felüdülést jelenti. Bakaiéknál ez a nedüforrás soha nem fog kimerülni. Toszavasváriban a Kabay János Általános Iskola angol és német nyelvi tábort szervezett a strand melletti tábor­ban a helyi gyerekek számára.Képeinkr n szabad foglal­kozás közben is akad , aki tanul. PARASZTOS!PÁL FELVÉTELE Hitelezők Nyíregyháza (KM) — A Szabolcs Megyei Állami Épí­tőipari Vállalat július 14-én kedden tartja az egyeztető tárgyalást hitelezőivel. Me­gyénk egykor, legnagyobb vállalata, a SZÁÉV öncsődöt jelentett, s a szabályok értel­mében szükség van az egyez­tető tárgyalásra. Tárca Az építők legnagyobb hite­lezői közé tartozik az OTP, a Társadalombiztosítási Igazga­tóság, az APEH és a Magyar Posta. Az elképzelések sze­rint kedden a hitelezők közre­működésével részvénytársa­sággá alakul át a SZÁÉV és így sikerül megmenteni a vál­lalatot. (Ts* utatásaim alapján állí­A tóm, hogy már több ^ évszázaddal ezelőtt jártak csillagközi lények ha­zánkban, és megcáfolhatatlan bizonyítékokat hagytak ma­guk után. Eddig — tévesen — népünknek tulajdonítottak minden szólásmondásunkat, de ez sem igaz ugyanúgy, mint minden más, amit az eddigi társadalmakban meg­hamisítottak. A Földre érkező űrhajók pufóka utasai évszá­zadokkal ezelőtt elő­re látták napjaink történelemi esemény­eit, gond­jait, a ke- ­------- G nBtu p, serű végki­fejletet. Bölcsességüket el­szólások formájában hagyták nekünk örökül. Az egyik ufó állattenyésztő például megállapította, hogy a kölcsönkorpa nem hájasítja a disznót. Ezt úgy kellett volna a múlt rendszer és a jelenlegi kormány tagjainak értelmezni, hogy nem sokat ér az olyan gazdálkodás, amelynek köl­csön az alapja. Egyébként ilyen nulladik tí­pusú elszólást is találtam: ügyes, mint a süket kutya, erre hívják és arra szalad. Aztán itt van ez a benzinár­emelés, amely olaj a tűzre. Az űrlények szerint tudvalévő: ki olajjal bánik, hamar piszko- sodik. Az érdekegyeztető bi­zottság úgy küszködött ezzel a kérdéssel, mint bodajki gye­rek a hetedik gombóccal. Az elszabadult árak láttán pedig a nép csak néz, mint a sült compó, és nem találja a he­lyét, mint Frankné a lagziban. Az ufók szerint a kormány azt hiszi, hogy a nép mindent be­vesz, mint a pöcegödör. Inf­lációellenes politikát folytatunk áremeléssel és forintleértéke­léssel? De hiszen ennek a kö­vetkezményeit űrbarátaink évszázadokkal ezelőtt megü­zenték: a fizetés bagót sem ér, eladósodott országunkért nem adnak egy lyukas garast sem. Ami a húsárakat illeti. Egy év múlva érvényes lesz egy elszólás minden húsbol­tunkra: csendesmint böjtben a mészárszék.. rE$ mit mond a szomszédasszony:, ha még jobban eíéZpŰ^Bpf^jz infláció? ■oAokát főz­nék, ha túró vol­na, de liszt sincs”. Azt is '3'V megfej­tettem, miből lesz bőségesen jövőre. Az'űrlakók véleménye szerint, ha továbbra is ilyen lógó orral járunk, az olyan sa-- vanyú lesz, hogy paszulyt lehet vele főzni. Az egykori napszámos esete ránk is vo­natkozik: lepényt keresett, ló- kukóra talált. Ha valakitől számon kérik a tartozását, csak ennyit mond: cicópénzre kelt, vagyis elköltötte élelem­re, hogy éhen ne haljon. Az­tán sokaknak megfőzik majd a cokikását, de nem laknak jól vele, ugyanis ez a csillagközi elszólás azt jelenti, hogy sok embert elbocsátanak a mun­kahelyéről. Némi átkódolás után azt is ufóktól tudhatjuk meg, hogy ideje lenne már a kormánynak importból fedezni a szalma- szálszükségletét, hogy aztán legyen mibe kapaszkodnia. Sajnos, a magyar embernek vásár után jön meg az esze. Ezért feltétlenül ki kell alakíta­ni a piacgazdaságot! A felelő­sök — ha késlekednek — a költségeket megfizetik majd az utolsó vásárkor... Kulcsváltás Móthé Csaba M z időpont még kér déses az viszont a ■ nem, hogy jövőre a háromkulcsos afarendszer rőt áttérünk a kétkulcsosra A kormány egyértelmű szándéka: a jövőre prog­nosztizált 200—250 milliart forintos költségvetési hiányt legalább 150 milliárd forintra lefaragni. A tervezés szerint a 0 áfa­kulcs eltűnik, helyét a 10 százalékos váltja fel. nem lesz 15 és 25 százalékos áfakulcs, hiszen a 10 száza­lék mellett 20 százalékos áfakulcs marad. Mivel az áfa a végső fogyasztót terheli, a tervezett kétkulcsos áfa­rendszerrel drágulni fognak az alapvető élelmiszerek, gyógyszerek. tüzelőanya­gok, háztartási energia, ivó­víz- és csatornaszolgáltatás, tömegközlekedés, könyvek, újságok. Jelenleg ezeket ál­talános forgalmi adó nem terheli, viszont 1993-tól az előbb felsoroltak áraira rára­kódik 10 százalék áfa. Nyílt áremelésről van szó, amely a tervek szerint mindössze 2,6 százalékkal emeli az árakat, tehát minimálisan lesz inflációgerjesztő, vi­szont a lakosság jelentős részénél súlyos szociális gondot jelent. Az anyagi kompenzáció számukra vár­hatóan minimális lesz, hi­szen akkor a kincstár bevé­tele is csökkenne. Ha a jelenlegi kész taKa sokra még kivetik a 20 szá­zalékos áfát, akkor lassan kimondhatjuk, a határ a csií tagos ég tesz. Ugyancsak tervezet, hogy a lakásépítés áfa-visszaigénylése várha­tóan megszűnik, vagy lega­lábbis csökken, hiszen az építőanyagok általános for­galmi adója is várhatóan 25- rői 20-ra módosul. Nem lesz nehéz megjósolni. hogy a hazai fogyasztás ismét csökkeni fog. Nem lehet elő­re megjósolni hogy azoknál a termékeknél, amelyek­nél 25 százalékról 20-ra csökken az általános forgal­mi adó vajon az áraik is ilyen mértékben csök­kennek vagy úgymond a nagy- illetve kiskereske­delmi cegek ügyes számí­tásokkal a nettó árat nö­velik annyira, hogy az ere­deti ár ne változzon. Ez szá­mukra plusz 5 százalék hasznot jelent. így a terve­zett kompenzálás (például nő az élelmiszerár csökken a tartós fogasztási cikke­ké) csak a tervezetben és nem a gyakorlatban valósul meg Mindezek javaslatok, ter­vek, elképzelések. Az már szinte bizonyos, hogy az őszi fűtési szezonra nem té­rünk át a kétkulcsos áfa­rendszerre, bármennyire is errőf rebesgettek. Az adok módosításának időpontja ál­talában január elseje, sze­rintem most sem lesz más képpen. Kommentár Ördögi körben? Páll Géza r udja mi a legbor­zasztóbb ebben az országban, kérde­zett vissza ismerő­söm, akivel alkalmilag meg­vitatjuk az. ország dolgait. Azt hittem, az unalomig em­legetett napi nyűgökre gon- ‘ dől, a létbizonytalanságra, az inflációra, a drágaságra, a közéleti zavarodottságra, és hasonlókra. Ismerősöm nem ezeket tartja a legrette­netesebbnek, bár ezek a futó beszélgetések leggya­koribb témái. Az a szörnyű, magyarázta, hogy nincs iga­zában nyugta az embernek. Ha véletlenül vagy szándé­kosan beleártja magát a po­litizálásba azzal a naiv hittel, most jött el talán az ideje az érdemi közéleti munkálko­dásnak, hamar rá kell jönnie, hogy tévedett. Kiábrándultán ismeri fel, hogy jelenleg in­kább háttérnek, hivatkozási alapnak, igenlő statisztának kellenek az állampolgárok. Sőt némely párt, szervezet még kérkedik is azzal, hogy őket nem nagyon érdékfi, kik és hányán altnak mögöttük. Ők meg vannak győződve az igazukról, küldetésükről és teszik a dolgukat. Ez hát az ördögi kör egyik fele. A másik az, amikor a nem politizáló ember rádöb­ben, hogy ez sem lehet jó magatartás. Nem jó érzés tételnül szemlélni az esemé­nyek zajlását, nézni, hogy néhányan helyettük döntse­nek életbevágó kérdésekről, kisajátítsák a politizálást, s az állampolgárok még er­kölcsi kártérítést sem kér­hetnek tőlük. Ettől, vagyis a jelenkori politizálástól és a nem politizálástól szenved az ember a legjobban... Sok igazság van ebben a vélekedésben. Olykor úgy érzi az ember, az állampol­gári politizálás jószerivel ki­merül abban, hogy olvassuk az újságot, nézzük a tévét, hallgatjuk a rádiót, s igyek- szük véleményt alkotni erről- arról, egymás között jól kidü­höngjük magunkat, naponta összébb húzzuk a nadrág- szíjat, s minden kezdődik élőről. Mert ettől még nem változik, nem javul semmi... De mitől lehetne jobbulást várni? Talán attól, ha egy idő múlva meggyökeresed­ne — nemcsak a választá­sok előtti pártprogaganda szintjén — egy, vagy két, netán három markáns, iga­zában egy-egy réteg, érde­keit képviselő párt. így — valószínű — nem válna monológ szertartássá a poli­tizálás, amelyben mindenki külön-külön mondja a ma­gáért, az állampolgár is, a politikai, állami vezetők is. Ez inkább hasonlít a süke­tek párbeszédére, mint korszerű, érdemi politizálás­ra, amelyben egyenrangú felek fejtik ki legjobbnak vélt álláspontjukat, együttesen keresik a megoldásokat. Ha úgy tartjuk, hogy politi­zálni és nem politizálni telje­sen mindegy, akaratlanul is áldásunkat adjuk egy, mind­nyájunkat fojtogató közéleti klímára, amelyben pedig elég sok már a szennyező, kártékony anyag. Mégis na­ponta kénytelenek vagyunk beszívni és rontani, fertőzni vele a közérzetünket. De ezt a környezetvédelmet, saj­nos, senki nem végezheti el helyettünk. Előbb-utóbb rá­kényszerülünk, hogy foko­zatosan megtanuljunk politi­zálni, ami nem egyenlő a szócsépléssel, a handaban- dázással, az álmagyarko­dással, egymás sárba tiprá- sával. Sokkal inkább egy nagy közös gondolkodást igenyel, amiből kirajzolódhat egy közelebbi és egy távo­labbi kép magunkról, jelen­ről a jövőről. Napjainkban inkább a múltba íordulás a jellemző, amire egy ésszerű határig szükség van, de nem a múltban, a jelenben élünk, amit jó lenne elvisel­hetőbbé tenni, mert hovato­vább többen elvágyódnak a hazából, mint bármikor. Nincs más választásunk, mint kitörni az ördögi körből, a kettős szorításból. Külön­ben az út a semmibe vezet... Ne7c(j3Ön^

Next

/
Thumbnails
Contents