Kelet-Magyarország, 1992. június (52. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-05 / 132. szám
1992. június 5., péntek HÁTTÉR Keiet-Magyarország 3 Balogh Géza Nyírparasznya (KM) — Ilyentájt, május végén, június elején bezárkóznak már az erdők. A kíváncsi tekintet fennakad a sűrű fákon, bokrokon. Ám ha letérünk a műútról, s egy-egy nyiladéknak vesszük az irányt, kitárulkozik az erdő. S nemcsak az apró cserjéket, fecskefüvet vehetjük észre, hanem a rengeteg figyelmeztető táblát: VIGYÁZZ, MÉHEK! Ha mondjuk októberben, vagy márciusban látja e táblákat az ember, ügyet sem kell rájuk vetni. De ha május derekán találkozik velük, jó lesz begombolkozni, s jó lesz feltekerni a kocsi ablakát. Már ha van olyan bolond, aki nem sajnálja a benzint az erdei autókázásra. Amerikából i$ idejárnak Mint az alábbi sorokból hamarosan kiderül, van ilyen... Laczkó Miklós erdőkerülővel biztatjuk az öreg Trabantot, hogy no még csak ezt a dombot mászd meg pajtás, onnan már lefelé megyünk, közben azért gyönyörködünk, nem is akármiben, hanem az ország talán legszebb akácosában, a nyír- parasznyaiban. Pazar, sudár fák, még Amerikából is ide járnak ilyen árbocakácokat nézni, ám bennünket most más Még korán van, de már megkezdődött a hordás A SZERZŐ FELVÉTELE érdekel. A méhészek, hiszen most virágzik az akác... A parasznyai erdő pedig jó ideje már a méhészek el- dorádója. Messze földről vándorolnak ide, Törös Sándorék például Tarpáról jöttek. Az erdő kellős közepébe fészkelték be magukat, a sok kaptárnak a végét sem látni. Egy-egy domb tetején két csinos faház, mögöttük asztal lócákkal, meg persze a méhészkedés szokásos kellékei. Mézesbödönök, pergetők, vizeskannák, mesz- sze, lent a völgyben pedig egy... szabályos illemhely. — Na, hallják...! — néznek ránk furcsáiban — nem vagyunk az őserdőben. Tele a potroh Ők egyébként hárman vannak, név szerint Törös Sándor, Törös László és Skorán Sándor. S nem is lennének talán igazi tarpaiak, ha jöttünkre elő nem kerülne a híres tarpai szilvával teli flaska. S mire koccintanánk, ha nem a „dongók” egészségére!? Akikre bizony felfér ez, mert annyit dolgoznak szegények, hogy már-már megsajnálja őket az ember. Isten tudja megmondani, hogy most is hány millióan zsongnak, cikáznak, vagy éppenséggel cammognak tele potroh- hal a levegőben, tény, hogy megállás nélkül mennek. S veszettül csípnek, ha az ember feldühíti őket. így aztán az a biztos, ha sisakban közelítjük meg őket, s hallgatjuk közben a három tarpai szavait. Május 16-án jöttek, egy jó héttel korábban, mint tavaly, s bár hiányolják az esőt, azért túlságosan nem elégedetlenkednek. Erős közepes termést takarítottak be eddig, kaptáranként olyan öt-hat kilót. — Lehetne ez több is, de ezek a piszok fagyok megfogták a méheket — mondja bosszúsan Törös László. — Fagyok...!? — nézünk rá megütközve. — Miféle fagyok? — Lent a völgyben nem látták azokat a fiatal, sápadt akácosokat? — legyint a vő, Skorán Sándor. — Ma hajnalon volt itt olyan fagy, hogy csak úgy füstölt...! Most sincs valami döglesztő meleg, az egyik házikó falán alig tizenöt fokot mutat a hőmérő. De az ám, a két faház! Ott — ha hiszik, ha nem — enni lehet a padlóról is. Mely jelen esetben a pucér anyaföld. Ám az a tisztásáé)...! Van azokban minden. Stelazsi, asztal, szék, ágy, kávéfőző, telepes rádió. Kell is, hiszen húsz-huszonöt nap alatt nemcsak a jóból, de a nomád életből is megárt a sok. Helye van a forintnak Az persze már más kérdés, hogy a bevétel ismeretében a sátrazás is megérné. A két Törös már nyugdíjas, Skorán Sándor meg éppen munkanélküli. így aztán helye van minden forintnak, minden csepp méznek. Igaz, rengeteg a ráfordítás, a munka, ők azonban már megszokták, hogy nem adnak ingyen semmit. Szezon végén persze szigorú leltárt készítenek, de ilyenkor, pergetés idején nem a forintokat számoljak. Örülnek, hogy kint lehetnek az erdőn... A szeretett „dongók” között. Melegpróba a gyorsfagyasztóban Vasmegyer (KM — Elek Emil) — Novemberben tették le az alapkövet annál a hűtőháznál, amely Vasmegyerben épül és ezen a héten már megkezdi a próbaüzemelését. A NYÍRFOST IBG Korlátolt Felelősségű Társaság, a helyi Micsurin Termelőszövetkezet és egy osztrák cég közös üzeme. A hatalmas beruházás során háromezer tonna teljesítményű gyorsfagyasztó épül — szociális létesítményekkel, kazánházzal, vízművel — zöldség-gyümölcs feldolgozására. A világszínvonalú berendezéseket Dániából vásárolták. A munkafolyamatok az áru beérkezésétől a feldolgozáson át a kamionnal történő kiszállításig számítógépek irányítják. A gyorsfagyasztást, amely mínusz 35—40 fokon történik, a tárolást, amely 25—26 fokon valósul meg, komputer vezérli. Az üzemben az egres feldolgozásával kezdődik a munka, majd egyéb bogyós gyümölcsök következnek, a zöldségfélék közül elsősorban a brokkolit és a karfiolt kívánják nagy tételben fagyasztani. A zavartalan termelés érdekében jó előre gondoskodtak a megfelelő árualapról. Az sem mellékes, hogy az indulás pillanatától 120 embernek adnak folyamatosan munkát a hűtőházban. Könyvheti könyvespolc A Szigetlakok premierje Kállai János A z ünnepi könyvhét nyíregyházi megnyitóján — június 5-én, I5 órakorba városi művelődési központ kamaratermében — megyénkből elszármazott, de minden érzelmi és értelmi gyökerével mind a mai napig ide kapaszkodó író: művének örvendezhet a szép és hiteles gondolatokat, míves realizmussal kimunkált szépirodalmat kedvelő olvasóközönség. Barota Mihály a nyíregyházi Kossuth szakközépiskola, majd utódja, a Bánki Donát szakközépiskola ma már nyugdíjas tanára közel egy évtizede költözött el szűkebb pátriánkból Szombathelyre. Üdvözlésnek, a gyorsan szelektáló emlékezet ébren tartásának érdekében azonban folyamatosan jelzi — művekkel, publicisztikákkal, szíves hangú levelekkel — irodalmi és emberi jelenlétét körünkben. Most, a szponzorok és támogatók eredményes közreműködésének köszönhetően — prózai írásainak válogatott kötetét vehetjük kezünkbe, melyet a a megyeszékhely művelődési központja adott ki (Csermely Tibor szerkesztésében). A könyv címe — Szigetlakok — visszautal az írói pályakezdésre. Barota Mihály azonos című novellája először a Túl a Tiszán antológiában látott napvilágot, 1954-ben, s feltehetően a tanárszerző első, érdemi publikációjának tekinthető. Azóta több könyvet tudhat már maga mögött. Legutóbb a Ház a Mosonyi utcában (1989) című kisregényével hívta fel magára az országos figyelmet. A nem titkoltan önéletrajzi hátterű műben — ebből két rpvid részlet a most kiadott válogatásban is olvasható— Barota Mihály 1956- os cselekedeteiről, feladatvállalásáról, majd ezt követő meghurcoltatásáról, és súlyos betegségével vívott heroikus küzdelméről kaphatunk képet. A Szigetlakok nem nagy terjedelmének mintegy felét egy eddig még nem publikált kisregény, A tizenkettes rekruta teszi ki. Ez a mű nagy érdeklődésre tarthat számot azok körében, akik maguk is megélték a második világháború idején a magyar „baka”-élet kínjait, keserveit. A kötetet a könyvhét ünnepi megnyitóját követően, 17 órától,’ a szerző dedikálja a Kossuth téri könyvsátrakban. Nézc^ont^) Uborka van? Galambos Béla E gy forinttal emelte a leszerződött uborka felvásárlási árát a Nyírség Konzervipari Vállalat az utóbb, némiképp enyhült, aszálytól való félelmében. Az állománypótlásokat, másodvetéseket szorgalmazva, még a vetőmagellátást is igyekszik szervezni, mint ahogyan azt a gyár termeltetési osztályának vezetője nyilatkozta. Az uborka iránti piaci kereslet és a megtermelhető árualap egyensúlya felborulni látszik. Az idén eleve kisebb területen vetették ezt a kultúrát (is) a termelők, mert általában véve nőtt az érdektelenség a mezőgazdasági termék-előállítással kapcsolatosan. A felvásárlás részéről a szerződéskötésekben megfigyelhető volt egyfajta halogató taktika, a termelők körében pedig egyrészt a pénztelenség, másrészt a vevők fizetőképességével kapcsolatos bizalmatlanság is munkált. Ezt a korábbihoz képest kisebb területű állományt tizedelte meg ráadásul a májusi aszály. Az igények kielégítése érdekében ajánlatos az újra- vetéseken felül is, még több területen uborkát termelni. A konzervgyár akciójába a megyében működő neves holland vetőmagcég leány- vállalata, a Magrovet is bekapcsolódott. Árengedményt nyújtva, a kiváló alkalmazkodóképességéről ismert, Sluis and Grot nemesítésű uborkafajtáikra. Miután gyökeres változásra a szárazságra hajló időjárásunkban nem lehet számítani, az öntözés nélküli termesztésnél ajánlatos most az ilyen körülmények között is megfelelő minőségű termést adó fajtákat előnyben részesíteni. Ezúttal — mert ilyen a piac törvénye — a termelő érezheti magát nyeregben. Most az ő kegyeit keresi feldolgozó, exportőr, s vetőmagos egyaránt. Remélhetőleg akkor is megőrzik mostani jó szokásukat, ha az időjárás kevésbé lesz mostoha. A bírság összege Iván György írja Nyíregyházáról A KeietMagyarország május 27-i számában „A gyalogost is ellenőrizték' címmel megjelent cikkel kapcsolatban az alábbi észrevételt teszem. Jó érzéssel kezdtem a cikk olvasásához, mert nagy szükség van a közutakon a rendőri ellenőrzésre. Miután az ellenőrzés számszerű adatait szemügyre vettem és kiszámítottam az egy szabálysértőre eső átlagos bírságot — csalódtam. Ugyanis 260 Ft-tal, a külföldieknél pedig 300 Ft-tal, egy- egy szabálysértőt figyelembe véve nem lehet visszatartást elérni. A 260 Ft-ért 4 liter, a 300 Ft-órt pedig 5 liter benzint lehet venni vagy 1 fiter motorolajat. Bírságként a kiszabott összeg egyik, illetve a másik esetben is nevetséges. Nem szabad a rendőrséget ilyen megalázó bírsággal dolgoztatni. A bírság megállapítása és kifizetése pillanatában a notórius szabály- sértők kísérőszöveggel felháborodnak, 5 perc múlva etfe-' lejtik, mert csak formális a kiszabott összeg. Gépkocsitulajdonos vagyok, gépkocsimat rendszeresen használom. KOMMENTÁR * Átvilágított otthonok Baraksó Erzsébet M inden elismerést megérdemelnek azok a dolgozók, akik a szociális otthonokban mostoha körülmények között végzik a munkájukat, és a működéshez szükséges, ám hiányzó feltételeket nagy hivatástudattal, sok esetben fizikai erejükkel pótolják, s igyekeznek megfelelni a speciális szakmai szempontoknak is. Egyebek között ez a minősítés is elhangzott a legutóbbi megyei közgyűlésen, ahol a szociális és egészségügyi bizottság átvilágítása alapján vitatták meg a közgyűléshez tartozó szociális otthonok helyzetét és a fejlesztés lehetőségeit. Megyénkben tíz településen összesen több mint ezerkétszáz rászoruló gondozottat helyeztek el, a Népjóléti Minisztérium értékelése szerint példa értékűen kialakított szakmai profil szerint. Tekintetbe vették az ápoltak elhelyezése alkalmával az egyes intézmények szakmai jellegét, s annak megfelelően döntöttek a hely kijelöléséről, hová kerüljenek a jelentkezők és a beutaltak, akik között vannak időskorúak, szellemi fogyatékosok, antiszociális magatartásúak s elmebetegek is. Számos hátráltató tényező nehezíti az otthonok fenntartását, például az, hogy az épületek többsége régi, a berendezések és a felszerelések egy része elavult, közös helyiségekből nincs elegendő, a fűtés, a fürdőszoba több helyen korszerűtlen — vannak helyek, ahol még cserépkályhával fűtenek —, és van olyan intézmény, ahol egyetlen fürdőszobán hat- vanan osztoznak. Egyik-másik otthonban jó lenne enyhíteni a zsúfoltságot, de a megyében is megfigyelhető folyamatok éppen azt jelzik; nemhogy csökkenhet, hanem inkább emelkedhet azoknak a száma, akik ilyen intézeti elhelyezésre kerülnek. Új gondozottként jöhetnek számításba az elöregedő beteg hajléktalanok. Hosszú távon számoltak a közgyűlés képviselői a szociális otthonok működtetésével, amikor plusz segítség- nyújtást szavaztak meg részükre, de jelenleg a több is nagyon kevés ahhoz képest, amennyire szükség volna. Elhangzott többek között az az ötlet is, hogy érdemes volna megfontolni több település társulásával létesítendő alapítvány létrehozását, amire már van példa Borsodban, a közüzemi alapítvány. Ahol a helyzet már rosszabb nem lehet, meg kell ragadni minden lehetőséget, hátha mégis van a reménytelenségből kiút. Mézes élet A dongók egészségére ittunk
