Kelet-Magyarország, 1992. június (52. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-27 / 151. szám
\' Qlkj^^det ^fcyjyarorszáfj hétvégi meCíéfcCete 1992. június 27 s - ....... ....- zr= - - - - -—-....-S»KVT l iSIl A FimJÉKF.frKTF Ma rendeznek emlékünnepséget Szabolcs községben a Szabolcsi Zsinat 900. és I. László király szentté avatásának 800. évfordulóján. Erre az alkalomra ünnepi számmal jelent meg a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle című folyóirat. Összeállításunkat főként az ott megjelent tanulmányok részleteiből készítettük. Szabolcsi földvár emlékoszlopa A magyarok nyolcadik királya I. László 1077—1095 között uralkodott. Magyarországnak ne- messzívűbb, vitézebb és becsületesebb királya nem volt Lászlónál. A nép javára, az ország felvirítására bölcs, okos törvényeket alkotott. Uralkodása idején az ősi pogány vallás és szokások még éltek, ezért összehívta a Szabolcsi Zsinatot, ahol az végeztetett, hogy a romokban lévő templomok fel- építtéssenek, mindenki templomba járjon. A nép a böjtöket megtartsa, a halottakat papok által temettesse el, az izmaeliták keresztény hitre térjenek át. A Magyar királyok és hősök arczképcsarnoka nyomán.) Landgraf Ildikó kereszténynek és hősnek egyaránt kiváló szent király személye köré már életében legendák szövődhettek. „Mert erős volt a keze, tetszetős a külseje, s miként az oroszlánnak, hatalmas lába-keze, óriási a termete, a többi ember közül vállal kimagaslott... Mert sikeres volt a párviadalokban, és a csatákban. Mindnyájan tudták ugyanis, hogy tökéletesen fel van vértezve az erényekkel, hitében katolikus, kitűnik kegyességével, bőkezű az adakozásban, elöl jár a jótékonyságban, ” Alakja, lovagi erényei és csodás tettei megőrződtek középkori krónikáinkban, legendáinkban. A források egybehangzóan hitében erős és jámbor uralkodónak mutatják. Ez annak a tudatos uralkodói politikának is tulajdonítható, melynek eredményeként 1083-ban az ő közbenjárására avatták szentté István királyt, Imre herceget, Gellért püspököt és a két zombori remetét, Zoerardot (Andrást) és Benedeket, öt magyar szenttel erősítette meg a magyar egyházat, s ezzel szakralizálta a dinasztiát. így legitimizálta hatalmát és előkészítette a később személye körül kialakuló kultuszt, kapcsolatot teremtett a felsőbb hatalmakkal. László a középkor ideális uralkodója, a szent életű lovagkirály népszerű lehetett életében, mert László egyszemélyben testesítette meg a keresztény szentet és a pogány hőst. De példakép volt az utódok számára is, különösen Károly Róbert és Nagy Lajos királyaink erősítették kultuszát. ß 1:. A László-hagyomány egy ismert történetét őrizte meg a Budai Krónika családjába tartozó Dubnici Krónika a XV. század végéről. Ez a történet a Pat- rocinium-csoda. „A székelyek az Úr 1345. évében vízkereszt táján egy néhány magyarral kiszállván a tatárokra, számtalan pogányt kardra hánytak. A harc három álló napig tartott. És beszélik, hogy míg az öldöklés folyamatban volt, Szent László király fejét a váradi egyházban sehol sem találták. Az egyház őre negyednap újból bement a keresésére; akkor már ott volt szokott helyén, de átizzadva, mintha élne, nehéz munkából vagy forróságból tért volna meg. Az őr elmondta a csodát a kanonoknak és egyéb jámbor embereknek; egy öreg tatár pedig megerősítette állítását. Azt beszélte ugyanis, hogy őket nem a székelyek és a magyarok verték meg, hanem ama László, akit mindig segítségül hívnak. És a többi tatár szintén bizonykodott, hogy mikor a székelység rajtok volt, egy hatalmas termetű vitéz járt előtte, magas lovon, fejében arany korona, kezében szeker- ce, és mindnyájunkat elfogyasztott rettenetes csapásaival és vagdalkozásával..." Esetleg ez annak az emlékét őrizné, hogy nálunk is magukkal vitték a csatába a szentek erek„SZABOLCS VÁROSÁBAN” Jánosi Mónika — Szent László nevéhez a hagyomány három törvénykönyvet kapcsolt... a három közül csak a szabolcsi zsinat határozatait keltezték: 1092. május 20ra ........A mi teremtőnk ésmegváltónk, az Úr Jézus Krisztus uralkodása alatt, az ö születésének 1092. évében május hó 20-án Szabolcs városában szent zsinat tartatott a magyarok legkeresztényibb királya, László elnökletével, országa összes püspökeivel és apátjaival, valamint az ösz- szes előkelőkkel, az egész papság és a nép tanúskodása mellett...” A bevezetést olvasva óhatatlanul három kérdés merül fel bennem. 1. Miért Szabolcs várába hívták össze Magyarország főpapjait és főurait? 2. Miért éppen 1092. májusában került sor erre? 3. Miért volt szükség az ország akkori békésnek nem nevezhető külpolitikai helyzetében a zsinat összehívására? Természetesen ahogy a kérdések, úgy a rájuk adott válaszok is összefüggnek egymással. A kérdések megválaszolása előtt tisztázni kell a helység nevét. A helynevek — mint köztudott — összekapcsolódtak a honfoglalás-kori vezérek neveivel úgy, hogy a vezérek a szállásterületeiken lévő településeket, várakat saját nevükről nevezték el. így történt ez Szabolcs esetében is, aki Anonymus szerint Előd vezér fia, a krónikákban a hét kapitány egyike volt. A krónikákban Előd Álmos apja volt, s így Szabolcs is besorolható az Árpádok családjába. Mivel idősebb lehetett Árpád fiainál, és az Árpádok trónutódlási rendje szerint a fejedelmet az élő legidősebb férfi családtag követte, valószínű, hogy ő következett a fejedelemségben Árpád után. Feltehető, hogy a trónörököst megillető országrész fő helye éppen Szabolcsvár volt. Hol található e vár a számtalan Szabolcs helynév közül? Anonymus nem hagy kétséget afelől, hogy ez a hatalmas és erős vár, melyet Szabolcs földből építtetett, a Tisza mellett található, és e megállapítását a megye elnevezése és a régészeti ásatások is alátámasztják. Az 1090-es években Magyarország külkapcsolatai- ban jelentős változás következett be. Ez részben a szomszédos országok bel- ügyeibe való sorozatos beavatkozásban, részben pedig a királyi hatalom idegen terület fölé való kiterjesztésében nyilvánult meg. Emellett fontos feladatot jelentett az invesztitúraharc figyelemmel kísérése és főként az idegen Az oldalt összeállította: BARAKSÓ ERZSÉBET lyéit, Várad ostromakor a város védőszentjének hermáját. A középkori Európában több helyen hittek az uralkodó gyógyító erejében, például az angolok és a francia királyok kézrá- tétellel való gyógyításában. A legendaszövegek utalnak arra, hogy László váradi sírjánál csodálatos gyógyulások történtek. A Szent László-mondakör leggazdagabb rétegét a László vízfakasztásával kapcsolatos mondák jelentik az Archívumban. Több forrás eredetét Szent László vízfakasztásához kötik." A kisvárdai határban van egy hely, arra így azt mondják Sava)óska. Menjünk a Savajóská- ba, mondják. Abba a Savajós- kába van egy bucka, azt ma úgy ismerik Kisvárdán, hogy Szent László hegye. Ott a Savajóská- ba van egy kis forrás, ma is füves a helye. A homokos részen a füves hely feltűnő. Itt a tatárok felett győzelmet aratott Szent László és a győzelem emlékére állíttatta a kisvárdai templomot. Annak a neve ma is Szent László templom. Az ütközet után a homokban szomjúhozott a katonaság. Szent László Istenhez fohászkodott, és ahun a lova lába elhaladt, ott annak a helyén víz fakadt.” A kardját (bárdját, fokosát, lándzsáját vagy baltáját) belevágja a sziklába, így fakasztja a forrást. Több változatban a lova patkójának nyomán keletkezik a forrás, ezeknek többségében a vízfakasztás összefonódik a tordai hasad ék motívumával, László királyt az ellenség üldözi, úgy menekül meg, hogy mögötte a szikla megnyílik, hasa- dék keletkezik, lova patkójának nyoma megmarad a sziklában. Összefonódik a vízfakasztás, a sziklahasítás és a sziklában látható nyom motívumával. Több változatban mesélik László lováról, hogy táltos volt, ez a motívum talán azért őrződött meg, különösen Szabolcs-Szatmár megyében, Észak-Magyar- országon, ahol rendkívül gazdag a kuruc mondakör, mert az újabb mondakörből Rákóczi és néhány betyár lova ugyancsak hasonló tulajdonságokkal rendelkezik. A lovuk patkónyoma megmaradt a sziklában, segítik a gazdájukat. el kell figyelnünk ean arra a tényre, hogy V a víz fakasztásáról szoló mondákat többnyire olyan területekről gyűjtötték, ahol egy szent kút, forrás körül búcsújáró központ alakult ki. Ha a László- kultusz nyomai nem is találhatók az adott területen, nagyon jelentős Mária-kul- tuszra bukkanunk. A szent kutakhoz kötődő búcsújárásoknak tehát szerepe lehetett a László-hagyomány továbbélésében. Bény, Nyitra, Mátraverebély, Jászódebrőd, Püspökfürdő, Búcsúszent- lászló, ezeken a településeken ismerik Szent László vízfakasztásának mondáját és mint búcsújáró helyek ismeretesek. behatolási kísérletek visszaverése. 1091 tavaszán — beavatkozva a horvát belvi- szályokba — Szent László megszerezte Horvátországot. A meghódított horvát királyság a pápa hűbérese volt, mivel'1076-ban Zvonimir fejedelem VII. Gergely pápától kapott királyi címet és koronát. László hódítása így a pápai hűbéruraság végét jelentette Horvátországban. 1091 őszén, győzelmei után, került sor a somogyvári Szent Egyed (Saint Gilles) apátság ünnepélyes alapkő- letételére. László király ugyanis már jó előre igyekezvén megnyerni a pápa jóindulatát egy esetleges horvát beavatkozásra, megalapította a zágrábi püspökséget, és Somogyvárat a „Szent Péter” tulajdonát képező francia Saint Gilles-i apátságnak adta monostorépítés céljából. A Horvátország miatt haragos II. Orbán pápa elküldte követét, Teuzo bíborost, hogy az visszakövetelje Horvátország pápai hűbérbe adását, azonban a bíboros eredménytelenül tért vissza Rómába. Ez után megtörtént a szakítás az eddig mindig a legális pápákat támogató László és II. Orbán között, és ezzel a magyar király a Ra- vennában székelő III. Kelemen ellenpápa támogatóinak sorába lépett. Biztos vagyok benne, hogy van összefüggés a szakítás és a szabolcsi zsinat összehívása között. Nagyon valószínű, hogy ezt a nagyon fontos, egyházat érintő, de politikailag is jelentős eseményt mindenképpen meg kellett vitatni Magyarország papságával. László tehát összehívja a zsinatot a következő, 1092. év májusára, pünkösd utánra, számítva arra, hogy addigra a lovak is visszatérnak már a tavaszi füvelésről és az időjárás is kedvező lesz annyira, hogy az ország legtávolabbi vidékeiről is odaérjenek az egyházatyák. Kérdés persze, hogy miért éppen Szabolcsra? A király hadjáratra készül az oroszok ellen, melyre 1092 nyarán sor is kerül, mivel a kunok az ő tanácsukra törtek be Magyarországra. A király és a főurak seregei részben a várható újabb betörés, részben a bosszuló hadjárat miatt harcra készen állnak az ország keleti végein. Szabolcs vára nagy és erős, a kunok betörései után is épen maradt, földrajzilag kedvező helyzetben fekszik „Ruscia” felé. Ezért hívják ide a papságot. A király, rendelkezvén az invesztitúrajoggal, hívja össze a zsinatot, valamint elnököl azon. A főurak (optimates) pedig hadseregeikkel már eleve itt vannak. A nép (populi) alatt pedig valószínűleg a király hadseregében harcoló katonákat kell érteni. Sziklahitu király János István Nevéhez legendák, hiedelmek, csodák és népénekek tapadtak. Úgy él népünk — különösen Erdély, s ott is a szűkebb Bihar — tudatában, mint az országoltalmazó, az athleta patriae, kihez külső ellenség támadása idején fohászkodtak, ki Mária kegyelméből Magyarország bajnoka: gyengék és árvák védelmezőbe, hajadonok megmen- tője, o a régi népének ,,sziklahitű László”-ja, az igazságos törvényhozó. Viszonylag kései, XIII. század elején keletkezett legendája tükrében a kegyes király is, aki az Árpád-ház szakrális hagyományainak folytatója, egyszóval — a korabeli frazeológia értelmében — a rex pius, iustus et pacificus (kegyes, igazságos és békeszeretó király) királyeszményének képviselője. Közelebbről megvizsgálva azonban — s ezt már a kortársak is észrevehették — jól láthatók László egyéniségében ettől a hagyománytól markánsan különböző, új tudati és személyiségvonások. A történelmi szakirodalomban többen rámutattak — köztük pl. Dümmerth Dezső —, hogy 1077-ben, László trónralépésekor nem csupán az Árpád-ház dinasztikus történetében, de egész Magyarország életében is új korszak vette kezdetét, mivel személyében épp olyan önállósággal alakított ki egy új magyar uralkodótípust, mint annak idején az első király, Szent István. Képeslap a községből. Előtérben a bazilika. ELEK EMIL FELVÉTELEI , - b jé j /. ti I —. ftl I 8 /% K4. I—■ 8 m ^ II t j t j m ■ K .i 1 M. A m. M J8L B. W M. • ^ Erős és jámbor uralkodó