Kelet-Magyarország, 1992. június (52. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-03 / 130. szám

1992. június 3., szerda HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Biceg a mozgássérültek ügye Ez volna a majdani Petö-intézet SZEKERES TIBOR FELVÉTELE Ki áll melléjük? Tiszaszentmárton—Zá­hony (KM — Baraksó Erzsé­bet) Nem először tudósítunk lapunkban a mozgássérül­tek záhonyi alapítványának ügyéről. Három záhonyi ál­lampolgár, Darvai Sándor- né, Lázár Jánosné és Dobos János dolgozik együtt már hosszabb ideje egy kurató­riumban azért, hogy Záhony térségében egy kihelyezett Petö-intézet működhessen. Amint ismeretes, hazánk­ban az immár világhírű Pető- intézetben gondozzák a sú­lyosan károsodott gyermeke­ket. Újabban egyre több gyer­meket hoznak nyugatról, külö­nösen Angliából, és félő, ha számuk tovább nő, kénytele­nek lesznek az ugyancsak hasonló gondoskodást igénylő magyar gyerekeket elutasí­tani. A kiszoruló magyaroknak A Pető-intézetből esetleg kiszoruló magyar gyerekekre gondoltak a záhonyiak, kinéz­ték a helyet is, amely átalakí­tás után alkalmas volna inté­zeti célra. Jótékonysági bált rendezett a záhonyi polgár- mesteri hivatal, annak bevéte­le volt az alapítvány kezdő összege, amelyhez azután újabb felajánlások érkeztek. Itt lép be a cselekmények sorába a hasonló ötlettel jelentkező Puskás László, a megyénkből elszármazott, Angliában élő fotós. Munka­helye egy rózsakertészet, munkaadója Harkness úr mél­tányolja az ötletet, hogy egy rózsafélét nevezzenek el Pető rózsának, s minden eladott tő után egy bizonyos százalékot átutalnának a Pető-intézet ja­vára. Csak Angiiéban több millió kertben nevelnek rózsá­kat, nem lebecsülendő a tá­mogatás. A legutóbbi figyelemreméltó esemény a Pető-intézetben Lady Diana budapesti látoga­tása, valamint a majdnem botrányos készületlenség volt a magyar fél részéről. Nem tudjuk, mit gondoljunk a men­talitásról, amikor az angolok adnák a pénzt, segítenének, nálunk pedig valaki keresztbe tesz. Legalábbis ez volt a be­nyomása Mr. Puskásnak. Ingyen felajánlás Tiszaszentmárton polgár- mesterével, Szántó Gyulával és a jegyzővel, Szabó Évával megnéztük a kiszemelt helyet, a megüresedett iskolaépüle­tet. Kiesik a forgalomból, ideá­lis a nyugalom, az épület jó állapotban van, csak tatarozni kellene, mintegy 1400 öles te­lek tartozik hozzá. Már feltör­ték, széthordhatják, ha nem rakják rendbe. Közös döntés eredménye­ként a képviselő-testület in­gyen felajánlotta a Pető-inté­zet céljaira az épületet is, a telket is, igaz, többet már nem tudnak vállalni, a felújításra már nem telne. Ha a község­be kerülne az intézet, vagy harminc személynek, főleg asszonyoknak tudnának itt munkahelyet teremteni. Kellene egy kijáró Megkérdeztük Bajor Tibort, Záhony polgármesterét, válto­zik-e valamilyen formában a megegyezésük azok után, hogy Tiszaszentmárton, a ko­rábban a városhoz csatolt te­lepülés teljes mértékben ön­állósult? Nem változik semmi — ezt a választ akár cikkünk mottójául is választhatnánk. Hogy miért, azt senki nem tüdta megmondani. Eközben az alapítvány gya­rapszik, aminek csak örülni lehet, mert hátha egyszer mégiscsak fordul a kocka. Lehet, hogy azoknak van iga­zuk, akik úgy vélekednek, maga a Pető-intézet van saját maga ellen. Vagy azoké az igazság, akik azt állítják: kellene valaki, például egy képviselő, aki mellé áll az ügynek, mert ná­lunk még mindig csak akkor haladnak a dolgok, ha van egy befolyásos személy, aki másoknak kijárja az ügyeket? Bevezetőnkben azt írtuk, nem először foglalkozunk ezzel a témával. A történéseket fi­gyelve bizonyos, hogy nem is utoljára... Nemzetközi jachtkikötőt gyártanak Tiszalökön. A hajójavító üzem történetében most fordult elő első alkalommal, hogy jachtkikötö tervezésére és gyártására kérték fel. A 6—8 állásos, parttól 20 méterre álló építmény a nemzetközi előírásoknak megfelelően készül. Az építési munka az utolsó szakaszához érkezeti. A tervek szerint még ezen a héten a helyszínen a Dunán Zebegénynéi teszik vízre, hogy a Calipso Yacht Klub céljait szolgálja ELEK EMIL FELVÉTELE Változik a szabadság Nyíregyháza (KM) — Egy hónap múlva, július 1-jén lep hatályba az új Munka Tör­vénykönyve. A jogszabály szerint a munkavállalót heten­te két pihenőnap illeti meg, az egyiknek vasárnapra kell es­nie. Megváltozik a szabadság számítása is. Az alapszabad­ság legalacsonyabb mértéke évi 20 nap, s az életkorral együtt emelkedik a szabadság időtartama. 25 évtől 21 nap, 28 évtől 22 nap, 31 évtől 23 nap, 33 évtől 24 nap, 35 évtől 25 nap, 37 évtől 26 nap, 39 évtől 27 nap, 41 évtől 28 nap, 43 évtől 29 nap, 45 évtől 30 nap az alapszabadság. Éven­ként 5 nap pótszabadság illeti meg például a fiatalkorú mun­kavállalót, utoljára abban az évben, amelyben 18. életévét betölti. A gyermek nevelésében nagyobb szerepet betöltő vagy a gyermekét egyedül nevelő szülőt 1 gyermek után 2, 2 gyermek után 4, 2-nél több gyermek után összesen 7 nap pótszabadság illeti meg. Tárca magyar turisták gyak- ran szenvednek vagy okoznak balesetet Eu­rópa útjain, nyilatkozta egy szakember a rádió maga­zinműsorában, mert — és itt következett a lényeg — sokan közülük képesek ke­leti gyártmányú, mi több, ner s a legújabb évjáratú autóikkal versenyre kény­szeríteni a nyugati szu­percsodákat. így fest az igaz­ság egyik arca — gondoltam •—, mert eldöntendő, hogy az ilyen helyzetekben végül iö ki versenyez tulajdonképpen. A magyar-e, aki valósággal ki­köpeti kocsija karburátorát, hogy ne maradjon szégyen­ben a száguldóval szemben, vagy a sztráda táltosa, mikor odapörköl ennek a csórónak, hogy megmutassa, ki az úr az aszfalton. Idáig érve eszembe jutott egy régi, nedveskés, ködös­kés őszi reggel, amikor jó is­merősöm Volkswagen Golfjá­val indultunk a Mátrából Bu­dapestre. Akkoriban a magyar utakon, magyar rendszámú nyugati márka olyan ritka volt, mint fehér Adidasban sétáló varjú a tsz vetésében. Beval­lom: utastársnak való meghí­vását elfogadva arra gondol­Ret! Janos tarn, egy-kettő, felvillantunk a fővárosba, mit számít száz- egynéhány kilométer egy ilyen masinának. Már láttam ma­gam, amint kajánul nézek vissza azokra, akik mellett el­suhanunk. De mekkorát té­vedtem! A Golf, az én Laci ba­rátom jóvoltából csak gurult, gurult, hatvannal, hetvennel, nyolcvannal. Akár őrnaszád a parti vizeket, szántotta a leb- benő párát maga előtt, egyen­letesen, nyugodtan, nagyvo­nalú eleganciával. Közben — gondolom, emlí­teni sem kellene — Moszkvi­csok, Skodák, Wartburgok, sőt Trabantok hagytak el ben­nünket, nem egy közülük bi­zony csattogva, zörögve, prüszkölve az egymás előzé­sében kifejtett erőlködéstől. Volánjaik mellől nem büszke, inkább értetlenül csodálkozó tekintetek keresték a Golf pilótájának arcát: miért nem kapcsolgat, miéft nem nyomja a pedált, amikor tehetné? Egy ilyen kocsival! — Hajtsatok, ha any- nyira sürgős! Mi nem repülőgéphez megyünk! — Laci mindössze ennyit fűzött a körülöttünk zajló kergetőzés­hez már valahol Hatvan és Gödöllő között. Azonkívül az élei ennél fontosabb dolgairól beszélgettünk, miközben az előzők által is megbámult, még inkább irigyelt márka, gyorsulásának és végsebes­ségének fitogtatása nélkül, akár hőmérőben a higanyszál, kúszott végcélja felé. Meg­jegyzem, Laci már akkor úr volt, amikor megismertem, méghozzá főúr, aki részben családi tradícióként, részben többéves nyugat-európai pin­cérkedése során tanulta meg, hogy ,)egy úr a pokolban is úr”. Meg az országúton is. Zavar a demokráciában Balogh József fj fa én történetesen Bo- Iíviában lennék külföldi újságíró és azt lát­nám, hogy minden épületen plakátok hirdetik: védjük meg a demokráciát, védjük meg az elnököt, biztosan azt a tudósítást küldeném haza lapomnak, hogy itt va­lamilyen puccs, hatalomát­vétel, diktatúra veszélye fe­nyeget. Gondolom, ma Ma­gyarországon nincs ilyen helyzet, a plakátok mégis az utcára kerültek. Kétségtelenül zavar kelet­kezett az utóbbi napokban az alkotmányos demokrácia értelmezésében, ám az is kétségtelen, hogy egy sze­mélyi döntés körüli vita nem ér annyit egyik tábor képvi­selőinek sem, hogy szakító­próbát tegyenek, s odáig mérgesedjék a vita, hogy azt a látszatot keltse, mint­ha az egész demokrácia veszélybe került volna. Elsietett hangok, elkapko­dott vélemények hangzottak el, láttak napvilágot, holott első perctől látszott: most is az Alkotmánybíróság lesz hivatott kimondani a végső szót. Ezt igazolja az is, hogy a koalíciós pártok kezdemé­nyezték a köztársasági el­nök hatáskörének alkotmá­nyos gyakorlásáról beter­jesztett országgyűlési nyilat­kozat megtárgyalásának el­halasztását, mert meg kí- _ vánják várni az Alkotmány­bíróság döntéséi, nyilatko­zatukkal nem akarják befo­lyásolni azt. Az ellenzék jó­zan körei is megelégedéssel fogadták a koalíciónak ezt a lépését, ugyanakkot meg­maradtak a szélsőségesebb szárnyakra jellemző hangok is. Sajnálatos, hogy kevés­szer van alkalmunk megta­pasztalni a vélemények egy­beesését, s elég gyakran a tömegeket is megtéveszteni képes szélsőséges vélemé­nyek döntik el a közéletet. Ugyanakkor az is igaz: mind a két oldalon találhatóak olyan vélemények, amelyek a közös pontot keresik, s nem szenvednek szerepté­vesztésben. Ezt a szándé­kot kellene erősíteni. A döntés rövid időn belül várható, ám az alkotmányos demokrácia továbbra is és mindaddig veszélyben ma­rad, amíg egy személytől, egy eseménytől függ. Ha továbbra is lesz, aki a vihar látszatát kelti ott, ahol a szellő is alig lengedez. Bár utcán vannak a plaká­tok, bár fizetett politikai hir­detés jelent meg keddi la­punkban, hogy ,,mentsük meg az elnököt", remény­kedjünk abban, az arra ille­tékesek bölcs döntése után valamennyi vitázó fél levonja a szükséges tanulságot, és mi is meggyőződhetünk róla, hogy alkotmányos vál­ság nem fenyeget. Már csak azért sem, mert ahol Alkot­mánybíróság dönthet, ott ez aligha fordulhat elő. Kommentár A mi expónk Máthé Csabo , p gy héttel a tavaszi h, BNV kapuzárása után a keleti régió számára egy igen fontos üz­leti bemutató és nyugodtan mondhatjuk vállalkozás in­dul, a II. Kelet—Nyugat Nemzetközi Kiállítás és Vá­sár, amely mától, öt napon keresztül várja a szakembe­reket és a nagyközönséget. Ahhoz az üzleti körhöz igazodik a nyíregyházi expo, amely a földrajzi adottsá­gunkat kihasználva igyek­szik korrekt, megbízható partnere lenni a volt Szov­jetunió köztársaságaiból, Romániából Szlovákiából érkezett üzletembereknek. A találkozás tavaly- megtör­tént, amelynek eredményét nehéz számszerűsíteni, hi­szen számos nagyvállalat, kisebb társaság, magánvál­lalkozó kötött üzletet szom­szédainkkal. Egy éve úgy fogalmaztunk: az expo meg- adtá a lehetőséget a kon­taktusra, összehozta a kü­lönböző országok kereske­dőit, most már rajtuk a sor, ezt mennyire tudják kama­toztatni. A tavalyi expo zárásakor ígéretet kaptunk a szerve­zőktől, hogy hozzákezdenek az idei kiállítás és vásár megrendezésébe. Ezt siker­rel tették, a nagy létszámú kiállítók, a telt ház. a re­ményt keltő üzleti kínálatok szolgálnak ehhez alapul. Bár először nagyobb terüle­ten, a repülőtéren tervezték a rendezést, később vissza­tértek a városközpontba, amelyet a nagyközönség jobban meg tud közelíteni. Valamit valamiért, nyilat­kozta Lendvai István vásár­igazgató, és ennél a mon­datnál arra utalt, hogy a Buj- tosi Szabadidő Csarnok kör­nyékén lakók nem a leg­szebb jelzőkkel emlegetik a kiállítás szervezőit. Nincs megoldva a parkolás, ami a jövő év egyik legnagyobb feladata lesz. A szomszéd országokból sajnos sokan jönnek olyanok, akik nem tudják, vagy nem akarják ki­fizetni szállásukat és vagy személygépkocsikban, bu­szokban vagy a bokrok mé­lyén alszanak. Számukra mosdási és WC-használati lehetőség nincs. Lehet az a magyarázat is, hogy az igé­nyesebb szálláshelyek. telí­tettek. Talán másod-, de többnyire harmadosztályú szálláshelyeket lehet még találni, ami már nem elégíti ki az igényeket. Egy tavalyi gond, a vendéglátás, úgy érzem, meg fog oldódni, erre most külön ügyeltek a szervezők. Az expót kiemelt rendez­vényként kezeli a nyíregyhá­zi önkormányzat csakúgy, mint a vállalkozói réteg. A tavalyi nyitókiállítás tanulsá­gain okultak a rendezők, igényesebb, szervezettebb a rendezvény, amelyet je­gyeznek határainkon túl is. Egy kérés: lehetőleg gyalog közelítsék meg a csarnokot, mert parkolót nagyon nehéz lesz találni. Nézó'^ont^

Next

/
Thumbnails
Contents