Kelet-Magyarország, 1992. június (52. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-15 / 140. szám

1992. június 15., hétfő HATTER Kelet-Magyar ország 3 Vizet „prédikálnak...” Vagyonátadás a Szavicsavnál Nézőpont Múltunk jövendője Baraksó Erzsébet f^egénybe illő, meglepő fr eseteket is hallhal­* tunk a megyei köz­gyűlésen, amikor a műem­lékek Jelújítására kiírt pá­lyázat eredményeit ismer­tették. Az lehetett az érzé­sünk, tanuljuk még azt, hogyan és mikor készíten­dők el ezek a pályázatok, legalábbis ebben az eset­ben a példák egy része ezt- igazolta. Elhangzott az értékelé­sen, hogy 89. pályázat ér­kezett be a megyéből, a ha­tározatot a Kommunális és Területfejlesztési Bizottság terjesztette elő arról, me­lyik legyen az a negyven település, amely kaphat a pályázati pénzekből. Több mint tíz pályázat határidőn túl érkezett. Ezekkel az­után mit lehet kezdeni? Nehéz volt a döntés a bi­zottság elé került pályáza­tok között azért is, mert az elosztható összegnek a tíz­szeresére nyújtottak be igényt. Furcsa kérelmekkel is találkoztak a bizottság tag­jai. Kértek támogatást olyan épületekre is, ame­lyek nincsenek a műemlé­■ kék listáján: kiemelt’ meg­óvásukat nem támasztja alá építészeti indok. Voltak bátor, vagy inkább vakme­rő pályázó is: egy több mint hatmilliós felújításhoz a kistelepülés önkormány­zata 200 ezer forint saját erőt kívánt volna felaján­lani. A legérdekesebb azonban az a pályázat volt, amelyikben olyan épület rekonstrukciójára kérték, a pénzt, ami nem is létezik. Amikor mindenütt hiány­zik a pénz, szerencsésnek mondható a közgyűlés dön­tése, amely szerint meg­emelték a ■ műemlékek meg­óvására adható támogatás mértékét, amit az érdekelt önkormányzatok nyilván szívesen nyugtáznak. Az egyik' érvelő .arra utalt; ha fel akarunk zárkózni, tö­rődnünk kell az építészeti értékekkel, mert annak a nemzetnek lehet jövője, amelyik a múltját megbe­csüli. Egy kiegészítés kí­vánkozik ide; ha miír mil­liókat . költenek a közös pénzből az' értékes épüle­tekre, azokat is meg kel­lene becsülni, úgy, hogy a megszépülő műemlékekre megtanulunk jobban vi­gyázni: De ez már egy má- -sik jegyzet temaja, . _ ■ — Ez általánosságban igaz, de a vízszolgáltatásban nincs megfelelő háttér, nem tudja egy kistelepülés egy vállal­kozóra rábízni a közműveit. Olaszországban, a franciák­nál megyényi, fél országnyi területek társultak érre, Angliában most szervezik a települési víziműveket egy- 'séges nagy szervezetté. — Mibe kerül az önkor­mányzatoknak, ha belépnek az rt -be? — Anyagilag egy fillérjükbe sem kerül, hanem megkap­ják a földbe lefektetett va­gyonukat, s azzal együtt ter­mészetesen a vízellátás . fe­lelősségét is. — Mindenfélét beszélnek az emberek, mégis: mennyit visz ön az állami vagyonból a saját kft.-jébe? — Sohasem voltam és je­lenleg sem vagyok semmifé­le kft.-nek a tagja, de el­mondhatom, mi a vagyonom: OTP-s lakásom, a 4 éves Daciám és a családom, a két gyerek. — Nem szóltunk még ar­ról, hogy bizonyos idősza­kokban a vízszolgáltatás po­litikai kérdés is. — Én is úgy gondolom, mindenképpen politikai kér­désnek is kell tekinteni a vízszolgáltatást, mert min­denki fogyasztja a vizet, mindenki fizet érte, sajnos most már nem is keveset ahhoz képest, hogy valami­kor 9/10-e volt a központi' tá­mogatás. Ezért nem mind­egy, hogyan kapja még a/., állampolgár azt a szolgálta­tást, azért mennyit fizet, s amiatt milyen a közhangu­lat. Nyíregyháza (KM — Ba­raksó Erzsébet) — Fesztóry Tiborral, a Szavicsav igaz­gatójával a vagyonátadás ak­tualitásairól beszélgettünk. Először egy kényelmetlen kérdés: azt hallani a fideszes Városban, hogy az MDF-tag- sága miatt a párt segítette az igazgatói székbe. — Nekem nem kényelmet­len a kérdés, mert az állást kilenced magammal megpá­lyáztam, a döntést a megye’ közgyűlés hozta, amelyben csak néhány MDF-es van. — Mi az, ami az ön kivá­lasztása mellett szólt? — Először: 25 éve dolgo­zóim a vízügyi vonalon, má­sodszor: van vállalati tapasz­talatom, továbbá a korábbi munkám során a közgyűlés tagjainak nagy részévei sze­mélyes ismeretségem volt. — Milyen kondícióban van jelenleg a vállalat? — Egy falu és bizonyos külterületek kivételével a megye valamennyi települé sének van közműves ivó­vize. A csatornázás sajnos elmaradt, de azt tekintve, hogy biológiai tisztítás nél­kül nálunk szennyvíz nem kerül élővízbe, elsők vagyunk az országban. — Önöknél is napirenden van a vagyonátadás. Hogyan fog ez a megyében lejátszód­ni? — Nyíregyháza a környe­ző 19—20 településsel önál­lóan kívánja üzemeltetni a víz- és csatarnaművei-t. A megyeszékhely önálló, a töb­bi település nélküli kiválá­sát nem akadályozzuk, mi ­vel nyugodtan el tudják lát­ni feladatukat, nem várható egészségügyi, ellátási aka­dály. Bonyolutabb a hely­zet a megye több települé­sén, ha az önkormányzatok visszakapják a vízműket. Mi azt javasoljuk, alakítsanak részvénytársaságot, amely­ben a tulajdonosi szemlélet érvényesülhet, zavartalan lenne a vízszolgáltatás, a szennyvízelvezetés, mert itt nem lehet átalakítás miatt bezárni, ha valami nem mű­ködik. — Van-e ezzel szemben ál­ló állásfoglalás? — Inkább vita van a nyír­egyházi önkormányzat és a vállalat között a 19—20 köz­ség elcsatolása miatt, mert az egy szétosztási folyamatot indíthat el. Ez azért félő, mert természetesen nem vár­ható el az önkormányzati képviselőktől, hogy tisztában legyenek a vízművek mű - ködtetésének szakmai kér­déseivel. Nagy a képviselők felelőssége a döntés előtt, hogy a visszakapott vízmü­veikkel el akarnak-e sza­kadni, vagy csatlakoznak egy tapasztalt, kipróbált és bizo­nyított szakmai csoporthoz. Már megkezdtük a tárgyalá­sokat ezekről a kérdésekről az önkormányzatokkal. — Dehát nem a mamutcé­gek lebontása a cél? Zsurk vasárnapi ünnepe Kézzel gyógyítanak Olvasónk írja. Éveik óta küszködöm ízü­leti gyullad ássál, rengeteg gyógyszert szedtem. Fél éve eLmentem nyíregyházi ter­mészetgyógyászokhoz. Szabó Katalin 3 percig energiázott, azóta nem érzek fájdalmat. A fiam 14 éves, egyéves kora óta szemüveges. Rövid látó­ideggel született, állandó or­vosi kezelés ailatt állt. Kati néni a múlt év őszén úgy megenergiázta, hogy azóta szemüveg nélkül jár, ír, ol­vas. Tonnáztatás, energiázás hatására kancsalsága meg­szűnt, szemmozgása jó. Ko­vács András természetgyó­gyász a másik fiám testtar­tását tette tökéletessé. Azért írom ezt a levelet, hogy mások is tudják meg: léteznek ilyen adottságú em­berek, akik gyógyszer nél­kül, kézzel gyógyítanak. Varga Albertné 3535 Miskolc, Havas út 26. Zsurk (KM — B. E.) — Egész falura szóló ünnep volt vasárnap Zsurkon, ahol átadták a híveknek és a te­lepülés közösségének a meg­szépült református templo­mot és haranglábat. A mű­emlék épületet az Országos Műemléki Felügyelőség gon­doskodásával újították fel, 9 és fél milliós központi tá­mogatással, valamint másfél milliós helyi ráfordítással; ami tartalmazza a hívek adományait. A szakemberek szerint a harangtorony az épületegyüttes ékessége, az 1700-as években készült, buzogányszerű gaiériarészé- vel páratlan a maga nemé­ben, ezzel a formai megol­dással az országban a leg­szebb. Amint azt Pócsik Bar­nabás polgármester elmond­ta; a falu ékességének hely­reállítása és átadása jelképe­zi az állam és az egyház vi­szonyának megváltozását is. Nyíregyháza (KM — K. J.) — A Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei Táncművész Szövetség és a megyei ön- kormányzat közművelődési irodájának szervezésében kétnapos folklórfesztivált rendeztek a nyíregyházi vá­rosi művelődési központ­ban. Az igen nagy közönség- érdeklődéstől kísért bemuta­tók a felnőttcsoportok, mű­sorával kezdődtek június 13- án. Kilenc együttes és hat szólista mutatta, be ezen a napon tánctudását, a magyar folklór szépségeit őrző mun­kájának eredményét. Június 14-én a gyermekcsoportok — összesen 19 — léptek színpadra hépi játékok; és táncok meg jelen ítósé vei. A szervezők hangsúlyozták: a fesztivál nein a Versengés célját szolgálta, hanem sok­kal inkább a népi tánckul­túra élő értékeinek a megis­mertetését. Tárca Szőke Judit O tt álltam az ablaknál, néztem, ahogy a gye­rekek játszanak a téren, ide-oda rohangálnak nagy nevetéssel. Hátam mögött a nagytakarítás, félbehagyott fontosságok, csupa eget rengető halaszt­hatatlan. Mosogatás, por­törlés. Milyen jó lenne ve­lük játszani! S kezem már tette is a dolgát, kikapcsol­tam a rádiót, úgysincs itt semmiféle oázis. Homlo­kom az ablaküveghez nyomtam, s gyorsan rájöt­tem, hogy engem már nem vennének be. De miért is ne, hiszen gyerek vagyok én is, iaz nem jelent sem­mit, hány éves, sohasem tudtam jól számolni, bizto­san most is rosszul adtam össze. Nyilvánvaló, mert hogy is 1lehetne egy gye­reknek ótépés lakása, és miből vette volna a búto­Andalító emlékezés rakat, honnan is lenne ne­kem, gyereknek ennyi pénzem? De hiszen ez egy idegen lakás, én ide csak vendégségbe jöttem, mind­járt mennem kell haza (hol itt egy óra?). Copfom a hátamat csapkodta, ahogy kettesével szedtem a lépcsőfokokat. Muris volt, mert jó hosszan nyomtam a csengőgombot, majd ol­dalt elbújtam. De mit alkarok én itt, ebben az idegen lakásban. El kellene lógni. Megőrül­tél?! Köszönés nélkül illet­lenség. Tisztázni kellene bizonyos dolgokat. Ugyan már, ilyesmit a felnőttek szoktak csinálni, én vi­szont. .. Hiszen nem volt régen, amikor.. . Fehér festett ajtó az óvodában, magas, tömör fabetétes. Ahol rugdostam, lepattan­tak a festékdarabok, tér­képes lett a barna foltok­tól. A néninek is jutott a vadócságból, a karja, ami­be haraptam, iszappansza- gú volt. Megérdemelték. Képtelenek voltak megér­teni, mennyivel jobb ott­hon. Belefúrni az anyukám ölébe a fejemet... Bumm! Ajtók és szandáltalpak csattantak. Az „anyu, szia" ésacsogásra szétpukkantak az elamdalító nyugalmú, párás-'langyos emlékezés buborékjai. Brutálisan vi­lágos lett minden. „Jó, hogy megjöttetek. Ideje ablakot pucolni.” össze- maszatolta homlokom ho­málya. Zöldséget termelnek a tiszaszentmártoni iskolához tartozó területen a diákok. Képünkön a hatodik osztályosok a fó­liasátorban öntöznek. babaksö Erzsébet felvétele KOMMENTÁR Élénkülés yagy élénkítés Galambos Béla M z természetes, mond- MX ják az érintett szak- " “ ma képviselői, hogy ahány makroközgazdász, annyiféle elképzelés arról, miként kell a nemzetgaz­daságot menedzselni, s a jelenlegi, nem épp rózsás helyzetéből kivezetni. így aztán a legkevésbé sem ne­vezhető tragikusnak, hogy a magyar gazdaság fejlesz­tésének kérdéseiben nem azonosak a vélemények még a kormányzaton belül sem. Különféle találgatásokra adott okot az MDF nemré­giben megtartott gazdasági kérdésekkel foglalkozó ta­nácskozása — ahol a priva­tizációs miniszter egy, a Kupa-programtól eltérő gazdasági stratégiát tartal­mazó anyagot ismertetett. Vajon talonba teszik-e a csupán „élénkülést” meg­célzó pénzügyminiszteri csomagtervet, s felváltják azt egy új, a gazdaság na­gyobb ütemű növekedését, „élénkítését” célul tűző programmal? Az MDF vezető gazda­sági szakemberei igyekez­tek megnyugtatni minden­kit a napokban tartott saj­tóbeszélgetésen, nincs szó a Kupa-program elvetésé­ről, csupán arról vari szó, hogy aktualizálni ’keß: A jelenlegi restrikiiós, pénzszűkítő gazdaságpoli­tika szószólói attól félnek, hogy a gazdaság mestersé­gesen keltett növekedése konzerválja az elavult- ter­melési szerkezetet, s a ké­sőbbiekben csak elmélyíti a jelenlegi problémákat. , Az „élénkítés"-pártiak viszont azt mondják, hogy a GDP, a nemzeti össztermék ma tapasztalható csökkenését meg kell állítani. Hogt/| mi módon, arról köztük is i fo­lyik még a vita. Abban azonban megegye­zik az „alternatívok" véle­ménye, hogy csak oltárt ágazatokba szabad és étjde- mes pénzt pumpálni, ame­lyekben hatékonyan és : vi­szonylag gyorsan meg \ is térül. Két ilyet említettek a Gazdasági Munkacsoport szakemberei. Az egyik • az infrastruktúra, a másik a felsőfokú oktatás. Megyén­ket mindkettő gyors fej­lesztéséhez alapvető érde­kek fűzik. Folklérlesztivál

Next

/
Thumbnails
Contents