Kelet-Magyarország, 1992. június (52. évfolyam, 128-153. szám)

1992-06-15 / 140. szám

4 Kelet-Magyarország MEGYÉN INNEN, MEGYÉN TÚL 1992. június 15., hétfő Kisgazdák—puccs után Esős fúvóstalálkozó luniális Debrecenben Torgyánnal Debrecen (MTI) — Tor- gyán József szerint az őt múlt hét csütörtökén ért „kommarvd ó támadás tényé­nek ismeretében minden tisztességes kormánynak — ha valóban szívén viseli a demokráciát — le kell mon­dania. Ezért az Országgyű­lés hétfői ülésén napirend előtti felszólalásomban fel­kérem Antall Józsefet mi­niszterelnöki posztjáról való azonnali lemondásra. Ez a néppel szembeni kötelessé­gem” — jelentette ki a résztvevők ovációja mellett Torgyán József vasárnap, a debreceni kisgazda-juniáli- son. Az eseményre mintegy ötszázan mentek el, annak ellenére, hogy előzőleg Cseh Sándor országos alelnök, a Hajdú-Bihar megyei szerve­zet elnöke betiltotta a ren­dezvényt, s felszólította a a helybelieket, hogy kisgaz­davezetőként ne fogadják Torgyánt, mivel már nem a Kisgazdapárt elnöke. Ennek ellenére Szabó Sándor me­gyei kisgazda-főtitkárra! az élen kocsikonvoj várta Deb­recen határában Torgyán Józsefet. Torgyán József kijelentet­te: a kommandós nyomás­nak nem szabad engedni, mint ahogy annak sem, hogy Magyarországon ismét egy- párti diktatúra legyen. A pártelnök szerint még min­dig a kommunizmus uralja az országot: a kormányzati, az országgyűlési, a rendőr­ségi, a bírósági szinteken egyaránt. Torgyán József Végezetül bejelentette: siet vissza Bu­dapestre, mert olyan hírei vannak, hogy a puccsisták debreceni távolléte idején akarják visszafoglalni a pártszékházat. Később Tor­gyán ismét mikrofonhoz lé­pett, s közölte: a nagygyűlés idején kapott információ szerint Cseh Sándörék Bo- ross Péter belügyminiszter támogatásával hétfőn fog­lalják el a pártszékházat, amit ők minden eszközzel meg fognak akadályozni. „Bébiparkoló” Athénben (MTI — Panoráma) — Napókkal ezelőtt új szol­gáltatást vezettek ve a gö­rög fővárosban; kisgyer­mekes szülök órnnkéht 500 drachma (kétszáz forintnak megfelelő összeg) fejében „parkolhatják" a kicsinye­ket. A „bébiparkoló’’ ötlete egy Khara Szeli nevű óvó­nőtől származik, aki meg­sajnálta a szülőket, akik kisgyermekekkel órák hosz- szat kénytelenek hivatalok vagy üzletek előtt sorba áll­ni. Mennyivel , könnyebb az autósok'élete, akik ké­nyelmesen leállíthatják ko­csijukat az őrzött parkoló­helyeken. Az első napokban teljes sikernek bizonyult a „bébi­parkoló”— több tucat gyer­meket adtak be egész nap­ra „megőrzésre” és rövi­desen egy második megnyi­tását is tervezik. Mivel pe­dig a „bébiparkoló” napi huszonnégy órán át nyit­va tart, akadnak szülők, akik este vagy éjszakára is elhelyezik ott néhány órá­ra a kicsinyeket. A „parko­ló” két és hat év közötti gyermekeket „fogad. A szó­rakoztatásukról \ játékok tömkelégévéfN - "góndoskod- nak. Halálra gázolt stoppos Az ügyeletek jelentik Nyíregyháza (KM — K. D.) — Sajnos a figyelmetlenség több ember életét követelte megyénk útjain a hét végén. Szombaton a Nyírjes-tanyá- nál árokba borult egy "sze­mélygépkocsi, az egyik utas meghalt, kettő könnyű sérü­lést szenvedett. Vasárnap hajnali egy óra körül egy 25 éves hölgy figyelmetlensége, s relatív gyorshajtás miatt Vásárosnamény és Csaroda között elütötte az úttest szé­lén feltehetően stoppolási szándékkal álló 20 éves lányt, aki belehalt sérüléseibe. Haj­nali négy előtt Nyíregyhá­zán, a Tokaji úti vasúti át­járónál találtak egy fejsérü­léseket szenvedett halott 40 év körüli férfit. Mátészalkán kútba ugrott egy középkorú nő: halálos ugrás volt. Több sérüléssel járó bal­eset is történt. Szombaton Mátészalka és Nyírcsaholy között figyelmetlenül vezet­te segédmotor-kerékpárját egy férfi, későn vette észre, hogy fékez az előtte haladó autó, összeütköztek. A motoros sú­lyos sérülést szenvedett. Ti- szakanyár és Kékese között ittasan, s gyorsan hajtott egy motoros, jelzőtáblának ütkö­zött, majd felborult, súlyos sérüléseket szerezve. Egy fia­talember kerékpárjára ült ittasan, s a szembe jövő sze­mélyautó elé kanyarodott, mely elütötte. Sényőn sze­mélygépkocsi gyereket gá­zolt, aki a baleset következ­tében súlyosan megsérült. Több személygépkocsi-ütkö­zésről is kaptunk hírt, sze­rencsére csak könnyebben sérültek meg utasaik. Nyíregyházi majorettek és „rezesek” a naményi fesztivá­lon. BALÁZS ATTILA FELVÉTELE Vásárosnamény (KM —K. J.) — Vásárosnamény volt a házigazdája a június 13- án megtartott, nemzetközi, Gyermek és Ifjúsági Fúvós- zenekari Fesztiválnak. A dél­előtti, főtéri felvonulással kezdődött találkozóra három együttes érkezett Kárpátal­járól (Beregszászból, Sáros- orosziból és Kaszonyból), a hazai színeket pedig két kis- várdai és egy nyíregyházi „rezes”-csapat képviselte. A tervek szerint délután, a gergelyiugornyai Tisza-par- ton folytatódott volna a so­kakat érdeklő, hangulatos ze- zei bemutató, de az esőre fordult időjárás közbeszólt. Így a nyíregyházi Szabolcs Koncert Fúvószenekar és majorett csoport látványos műsora kárpótolta a város- központban összesereglelt, kitartó közönséget. Kitüntetések a tanárképzőn Bary Ida-díjat kapott — a gyakorlatban végzett ki­váló munkájáért — Bakonyi Gabriella óvodapedagógus. A Rózsa Borka Alapítvány díját kapta Verdes Rózsa óvodapedagógus. A Szaiboles-Szatmár-Bereg megyei Tudományos Koor­dinációs Bizottság és a Me­gyei Közgyűlés díját kapták színvonalas, megyei vonat­kozású szakdolgozatukért: Balázs Attila (lapunk mun­katársa), Bákonyi Gabriella, Tisza Zsuzsanna, Virágh At­tila, Horváth Tünde és Gom­bos Andrea. Kiváló tanárjelölt címet és kitüntetéses oklevelet ka- pott:Tisza Zsuzsanna, tanító —matematika szakos, Tóth Tímea magyar—gyors- és és gépírás szakos, Bangó Tünde, magyar—gyors- és gépírás szakos, Tokajiné Rusznyák Ágnes, tanító— magyar szakos hallgató. Kiváló tanárjelölt címet kapott: Tóth Gábor földrajz —népművelés szakos. Kitüntetéses oklevelet ka­pott: Vilmányiné Takács Anikó magyar—orosz sza­kos. Kiváló óvodapedagógus­jelölt címet és kitüntetéses oklevelet kapott Verdes Ró­zsa óvodapedagógus. Mnmiafosztogatik Kairó (MTI) — Az egyip­tomi rendőrség egy dél- egyiptomi faluban lecsapott egy csempészbandára, s el­kobzott 18 fáraókoporsót és 10 múmiát. Az ismeretlen feljelentő bejelentése alap­ján mozgósított rendőrök őrizetbe vették a Nílus-parti falu ' elöljáróját és testvérét. akiket az ókori emlékek el­tulajdonításával vádolnak. A sikeres rendőri akcióról szóló hírrel egy időben az AP egy egyiptomi műkincs­lopásról is beszámolt: isme­retlen tolvajok egy dél-egyip­tomi fáraósínból elloptak 18 ékszeres dobozkát és három díszített dobozt. FIDESZ-hozzászólás Móré Lászlónak, a június 10-i Kelet-Magyarországban adott nyilatkozatát meglehe­tős megütközéssel fogadtuk. Ahelyett, hogy egy konstruk­tív javaslathoz érdemi észre­vételt tett volna, „sanda po­litikai célozgatásokat” fogal­mazott meg. Annál is inkább csodálkozunk kijelentésein, mert eddigi parlementi mun­kája és egyéni választóke­rületi képviselői tevékeny­sége sem győzött meg ben­nünket arról, hogy egy egyé­ni kerületi képviselő feltét­lenül szorosabb kapcsolatot tartana fenn választópolgá­raival és munkáját felelő­sebben látná el, mint egy listán megválasztott képvi­selő. FIDESZ mátészalkai csoportja Először szanálják, áztál eladják Magdeburgban magyar módra—Testvérlapunk Írja Pozsony Szerdára - halasztották a vasárnap Pozsonyban térve-l zétt csehszlovák koalíciós tárgyalások harmadik fordu-' lóját. Ezt a szlovák fél mond­ta le, mert a Meciar irányí­tása alatt álló HZDS szom­baton nem fejezte be tanács - kozását. Gyászjelentés Fájó szívvel tudatjuk, hogy RUDOLF JANOS volt rakamazi lakos éle­tének 85. évében rövid szenvedés után elhunyt. I I Temetése június 16-án 11 órakor lesz a nyíregyházi temető ravatalozójából. Gyászoló család (x) Volksstimme Magdeburger Volksstimme (Fordította N. L.) — A Né­met Állalmi Vagyonügynök­ségnek alapja, egyik pillé­re az első két menedzsment társaság, amelyek messze­menő támogatást kap tlak. Ezeknek a társaságoknak kell a nehéz privatizációs folyamatokban intézkedni. Nekik kell eljárni azoknak a (volt keletnémet) vállala­toknak a szanálásában is, amelyek több mint 500 dol­gozót foglalkoztatnak. A va­gyonügynökség reméli, hogy a szanálások új perspektí­vák kialakításával járnak. Ez a két kompetens szer­vezet a vállalatokat átvezeti a privatizálás nehézségein — mondta Hero Brahms, a vagyonügynökség alelnöke. Első lépésben, az első intéz­kedés nyomán megbirkóz­nak a szanálással, aztán a privatizáció lebonyolítása a feladat. A második lépés­ként' tehát privatizálják a vállalatok tulajdonát. Az ügyök irányítója két vezető üzletember: Horst Plasobna és Horst Urban. Blaschna úr korábban egy kft. vezetője volt, Urban úr azelőtt egy részvénytársa­ságot irányított. A Plaschna menedzsment társasághoz tartozik a drez­dai technikai részvénytársa­ság is, a leányvállalatával együtt. Az Urban társaságé 11 vegyi és gépipari válla­lat Staisfurtban és Hálber- stadtban. A privatizáció a volt NDK területén hasonló ’ módon megy majd végbe, mint Ma­gyarországon. Bejárat a „Demokráciához" Benkes Mihály V égre megnyíltak a hét­százezer védelmi be- tonbunker-ország ha­tárai. Tirana pedig minden lehetőséget felhasznál arra, hogy ismét bekapcsolja az albánokat Európa megmentő­éltető érrendszerébe. A szkipetárok földjén jár­va különös jelei láthatók a történelmi fordulatnak, or­szágszerte „Demokrácia" fel­iratos táblákat szegeztek ki a bejáratok fölé, még a kocs­mákra is. Egyébként is lép- ten-nyomon feltűnnek az al­bán „tacepaók”, falfestések és jelszavak emlékeztetnek az elmúlt közeli időszak in­dulataira, reményeire. Az utcai filozófia például egyen­lőségjelet tett az albán szo­cialisták és a fasiszták közé, annak ellenére, hogy Ramiz Alia és köre aktív szere­pet játszott az „albán órá­iét" felszámolásában, az En­ver Hodzsa-féle esztelen dik­tatúra lebontásában. Albá­niában a rendszerváltozás igen mélyről jövő, elfojtott indulatokkal, atavisztikus ér­zelmekkel telítve zajlott le. Kifosztott üzletek, kiégett házak jelzik még ma is a kirobbant népharagot. Az albán falu, mely sem­miképp sem hasonlítható a mi községeinkhez, az elkerül­hetetlen bizonytalanság el­lenére mintha csak Csipke­rózsika-álmából ébredezne. A parasztok fent a hegyek­ben és a tengermelléki lapá­lyon is kezdetleges kéziszer­számokkal folytatják — vagy újrakezdik? — a hagyomá­nyos földművelést, állattar­tást. Nyomorúságos képek villannak fel: idős emberek ülve verik szét a kiszáradt földrögöket, két-három fős családi csoportok forgatják kézi erővel a vöröses agya­gos talajt a hegyoldalak eny­hébb dűlőiben; másutt lom­hán billegő „szénakazal" tor­laszolja el az utat, alatta az albán „Jolly Joker”, a sza­már-állat lépeget, minden ösztökélés nélkül. „Csak demokrácia legyen, akkor mindenünk lesz!” — sóhajtozzék öregek és fiata­lok, értelmiségiek és az utca embere. Az albán közegben mintha mindenki egyetlen tétre tette volna fel minde­nét. Mélyen beivódott a vá­rakozás a társadalom külön­féle rétegeibe, ami már kö­zel áll a csodavárás csendjé­hez. Ügy tűnik, hogy az al­világ mindenkinél előbb vá­laszol a történelmi kihívásra, a közeli olasz maffia példá­jára kacsingatva máris kezé­be kaparintotta a valuta- és feketepiacot, ők talpon van­nak és nyomás alatt tartják az új demokratikus rendet. Ez a rend ma még csak ren­detlenség, a szakszerűtlen, de lojális új honfoglalók — né­ha csak konjunktúra-lovagok — rögtönzéseiből származó felelőten álboldogság világa. Egyszer s mind a közép- kelet-európai változások fő- és mellékmotívumainak több­sége már Albániában is meg­jelenik, például a privatizá­ciós politika. Csak míg ná­lunk a privatizáció különfé­le megvalósításához többé- kevésbé megvannak a sze­mélyi és gazdasági piaci tő­ke- és hitelfeltételek, addig a világranglista legalján ten­gődő Albániában — miután évtizedekre megállították az időt — csak az élni akarók „szívparancsa” létezik. Az albán közvélemény előtt még nem tisztázott, hogy mi­lyen összefüggésben áll a be­vezetendő demokrácia az ország függetlenségével, az emberi szabadságjogokkal, a nemzeti azonosság és a helyi sajátosságok sérült rendsze­rével. Meggondolkodtató ugyanis, hogy a nyugati min­tájú (koncessziókon nyugvó) modernizációs-fejlesztési programok mennyire fogják figyelembe venni e kis „szi­getország” történelmi-kultu­rális igényeit és hagyomá­nyait. Végtére is a gyéren lakott Albániát jól koncent­rált tőkeinjekciózásokkal egy­kettőre át lehet erőltetni egy új világba. De azt nem lehet előre látni, milyen visszaha­tása lesz, ha elhallgatnak a szkipetár dalnokok, összeszű­kül a ma még tágas legelők, erdők világa, ha az annyira szükséges turizmus és ki­szolgálógépezete kettésza­kítja a társadalmat, ha a hirtelen kívülről bevitt kul­túra szorongatni kezdi és megfojtja az eredetiséget, amikor — előreláthatóan — a helybeliek, csak kisegítő­ként lesznek jelen a század­végi remélt felvirágzásban. A zok a kocsmák a „De­mokráciához” címez­ve elérik-e valódi cél­jukat? — ez jár az utazó fe­jében, pedig már nem hódít­ják a mediterráneum tavaszi illatai. Vajon beszövik-e a fák a Berat fölötti hegyolda­lakon irtásokkal kiírt EN- VER-nevet belátható időn belül? Erdély lelke Csikus Sándor a magyar kultúráról Nyíregyháza (KM — Bod­nár) — Felemelő ünnepség- sorozatot tartottak Erdély­ben Körösi Csorna Sándor halálának 150. évfordulója alkalmából. Több rendezvé­nyen részt vett Csíkos Sán­dor is, Jászai-díjas színmű­vész, a nyíregyházi színház igazgatója. A debreceni Re­formátus Kollégium Kan­tussal együtt lépett fel több helyen, és versmondással já­rult hozzá az ünnepség emel­kedett hangulatához. Meg­kértük, meséljen útjáról, él­ményeiről. — Erdélyiben régebben jártam, és örömmel mond­tam igent, amikor felkértek, hogy vegyek részt az ün­nepségem. Mindannyiunk kötelessége az ötteni ma­gyarság ügyiének segítése. Ügy gondolom, a magyar kultúra oszthatatlan, és na­gyon fontos, ami Erdélyében történik. — Merre jártak? — Sepsiszenitgyörgyön, Kovásznán, Csoma-Kőrösön, (ahol Csorna Sándor szüle­tett), válaimint Marosvásár­helyen. Református templo­mokban léptünk fel, nagy várakozás előzte meg a ven­dégszereplést, mindenütt megtelték a templomok. — Mit szavalt? — Egy Sepsiszentgyörgyön élő költő, Magyari Lajos gyönyörű verscilkiLusát. — Kikkel találkozott? — Családoknál volltunk el­szállásolva, jó volt viszont- hallani Tamási Áron és Sü­tő András nyelvét. Kicsi a világ. A Csoma-Kőrösi köz­ponti ünnepségen egy ked­ves ismerőssel üdvözöltük egymást, a szintén Nyíregy­házán élő Normantas Pauli- usszal, aki odajött Tibet- ből, ahöl Körösi Csorna Sán­dor dolgozott, és ott is halt meg. Paulius Körösi Csorna útját járta végig, és nagyon sokait fotózott. — Bizonyára a mostani útja is hozzájárult ahhoz a szép szokáshoz, hogy a tár­sulat olykor felkerekedik, és Erdélyben tájol. — Valóban így van. Az egyik püspök mondta Ko­vásznán, ha valaki megérzi, hogy itt mindennek teliké vain, számára az út nem csu­pán kirándulás marad, ha­nem életre szóló élmény. Én is így vagyok vele. Ha nem is Marosvásárhely környéké­re, de Szatmárnémetibe és Nagyváradra készülünk.

Next

/
Thumbnails
Contents