Kelet-Magyarország, 1992. május (52. évfolyam, 105-127. szám)
1992-05-29 / 126. szám
1992. május 29., péntek HATTER Kelet-Magyarország 3 A város, mint részvényes Vagyon, ami még kevés pénzt hoz Tiszta talaj A kedvezőtlen talaj- és talajvíz-viszonyok szinte követelik Fehérgyarmaton a szennyvíz- vezeték mindenholi kiépítését. Az 1970-es árvizet követően a település minden utcájába eljutott a vezetékes ivóvíz, a 40,1 km hosszúságú vezetékre 3007 lakást rákötöttek. A 94%-os vezetékes vízhálózattal szemben 1979-ig 5,2 km; s újabb 5 év elteltével további 6,85 km szennyvízcsatorna épült. Ennek megfelelően a lakások egynegyedéből kerülhetett a tisztítótelepre a szennyvíz. Nemrég szennyvíztársulás alakult, s ez év májusában pályázat útján több mint 60 millió forintot kapott a város. A 60%-os állami támogatásra alapozva a Keleti-városrész munkáit a SZA- VICSAV (ők nyerték a pályázatot) már végzik. Ezekben az utcákban újabb 365 lakást kötnek a szennyvízvezetékre. Az Északi- és a Déli-városrész építéséhez is rendelkezésre áll a pénz, a munkát most pályáztatják, s a céltámogatásból további 18,2 millió forint fordítható e munkákra 1993-ban. Cservenyák Katalin Új feladatokkal kell megbirkózniuk manapság az önkormányzatoknak, ilyen például a vagyonkezelés. Köztudott, az állami vállalatok sorra alakulnak át részvénytársaságokká, megkezdődött a közüzemi vállalatok önkormányzati tulajdonba adása is, éppen ezért indokolt az önkormányzaton belül megoldani a vagyon kezelését. Nyíregyházán a vállalkozási és vagyoniroda egyik feladata az önkormányzati vagyon felmérése, kezelése. Hogy mit jelent ez konkrétan, arról Dan- kó Tiborral, az iroda nemrég kinevezett vezetőhelyettesével beszélgetünk, aki egyébként közgazdász, s a vállalati szférában szerzett szakmai gyakorlatot. — Az állami vállalatok átalakulásával ingatlanrészek kerülnek át a város tulajdonába — mondta —, elég csak arra gondolni, hogy a város területén működő cégek, gyáregységek a város tulajdonát képező telkeken épültek. Ezek értékében, ha adott vállalat részvénytársasággá alakul, az önkormányzat részvénytulajdonossá válik. Megkezdtük a felmérést, feltérképezést, mekkora lehet, lesz ez a vagyon, s majd ezután eldől, hogyan kezeljük. — Elvileg két megoldás kínálkozik: megtartja a város a részvényeit, s szerencsés esetben osztalékot kaphat, vagy eladja, ha megéri. — Az átalakulás után a legtöbb cég osztalékot még nem fizet. Azt, hogy megváljon-e a részvényeitől a város, meg kell vizsgálni. Meg lehet bízni bankot, brókercéget, hogy figyelje a piaci értéket. A közüzemi vállalatok átalakításáról, önkormányzati tulajdonba kerüléséről egyelőre korai lenne még szólni, hisz most folyik az átalakítás. — Korábban szó volt arról, hogy készül egy olyan kiadvány, amely a város területén a vállalkozásba adható területeket, lehetőségeket gyűjti majd össze. Hogy áll ez a munka? — Készül az ingatlanmérleg, amely felméri az önkormányzat teljes vagyonát. Hosszú-távon az az elképzelésünk, hogy a jelentős értékű ingatlanokat esetlegesen külföldi részvétellel hasznosítjuk, vagy bérbe adjuk. Ide tartoznak a beépítési lehetőségek is. — Több olyan épület van a belvárosban, amelynek hasznosítása (működtetése) helyi pályázatokon keresztül nemigen sikerülne. Ezeket a lehetőségeket fogjuk összegyűjteni, s kiajánlani külföldre. Gondolok itt a volt MSZMP székházra, a Kossuth téren tervezett nagy üzletházra, a kiajánlás folyik, konkrét pályázat még nem érkezett. Azonkívül szeretnénk szorosabbra fűzni a kapcsolatainkat külső szakemberekkel. — Sokan azt vetik az önkormányzatok szemére, nem segítik eléggé a vállalkozásokat. — Mindenféle pályázat, amit az önkormányzat ír ki, ezen az irodán keresztül történik. A bérbe adástól kezdve a hasznosításig, de az üzleti ajánlatok is ide futnak be. Ezekről készséggel nyújtunk felvilágosítást a vállalkozóknak. Főiskoláról álmodnak Kastélymentés Mátészalka (KM — B. G.) — Ha minden sikerül, Mátészalkának egyszer főiskolája lesz. Ma ugyan még a helyiek jó része sem nagyon hisz ebben, ám nemrég sokan azt is illúziónak tartották, hogy alig több mint egy év alatt majdcsak háromszázmillió forintot fordíthatnak a város patinás középiskolájára, az egykori technikumra, a mai Baros László Mezőgazdasági Szakközépiskolára. A csendes, meghitt környezetben található oktatási intézmény jó hatvanéves múltra tekinthet vissza, amikor megalapították a Magyar Királyi Téli Gazdasági Iskolát. Talpraesett parasztfiatalok sajátíthatták el ott a modern gazdálkodás elméleti tudnivalóit, s később, a technikum is életrevaló gazdász szakembereket nevelt. Aztán beköszöntött a szakközépiskolai rendszer, megszűnt a sokoldalú szakember képzésére törekvő oktatáspolitika. s mára kiderült, gyökeresen meg kell újítani az oktatási módszereket. Kicsi a kollégium De nemcsak ez szorul rekonstrukcióra, megérett arra maga az épületegyüttes is. Különösen a kollégium miatt fáj az iskola, s a város vezetésének a feje. Az intézmény tanulói ugyanis nem csupán a városból, illetve környező községekből kerülnek ki, de rengeteg közöttük az olyan is, akik nyolcvan-száz kilométerrel távolabbról érkeztek. Különösen a lányok vannak nehéz helyzetben. Őket egy ideig a helyi gyermekvárosban sikerült elhelyezni, ám oda menet közben megérkeztek a kis lakók, a lányoknak tehát menniük kellett. Kollégium híján sok szülő már azon gondolkodott, hogy kiveszik őket az iskolából, amikor az segített. Kétezer forintot fizet ma is nekik albérleti hozzájárulásként. Persze ez nem mehet sokáig. Tervezők, kivitelezők — Szerencsére a város vezetése tökéletesen tisztában van a gondjainkkal, s mindent meg is tesz azért, hogy az iskola rekonstrukciója megvalósuljon — mondja az intézmény igazgatója, Bajkán Barna. — így aztán elérhető közelségbe került a több mint negyedmilliárdos beruházás, már csak az utolsó szóra várunk. Hogy mennyire komoly mindennek az esélye, mi sem bizonyítja jobban, hogy beszélgetésünk közben lépten- nyomon kopognak az igazgatói iroda ajtaján. Tervezők, beruházók, kivitelezők érdeklődnek, hogy melyik teremben is lesz az a tanácskozás, ahol az építési munkák részleteit beszélik majd meg az érintettek. Kétszázhatvanmillió forint nagy pénz, csodálkozik is a krónikás, miképpen sikerült megszerezni ezt a tekintélyes summát az államtól, de kiderül, azért a városnak is mélyen be kell nyúlnia a zsebébe, ha azt akarja, hogy megvalósuljon a régi álom. Het- venkétmillió forintot kell Szálkának is kipengetnie. Ám nem csak a helyi önkormányzat segít, ritkán tapasztalható összefogás bontakozott ki, hogy az iskola betölthesse eredeti funkcióját. A környékbeli termelőszövetkezetek, egyebek között a vajai, csaholci, nyírbátori, nyírcsa- holyi, nábrádi több mint egymillió forinttal járult a szakképzési alaphoz, míg a Számos- menti Tangazdaság gépekkel, jószágokkal, istállóval, s más épületekkel segített. Csatlakozott az akcióhoz több környékbeli önkormányzat is, míg a szomszédos ipari szakmunkásképző tanárai, diákjai a munkájukat ajánlották fel. Határon túlról is — A város vezetésével összhangban azt szeretnénk, hogy a majdani főiskolai karon a magyarországi hallgatók mellett a szomszédos kárpátaljai, erdélyi fiatalok is tanulhassanak — vázolja a terveket az igazgató. — Kezdetben harminc főben gondolkodunk, tervünknek több ismert szak- tekintélyt is megnyertünk már, biztosra vehető, hogy a tovább tanulni szándékozókban sem lenne hiány. Én hiszem, hamarosan kiderül az ég a mezőgazdaság fölött, s akkor szükség lesz az itt végzett szakemberekre. 55 település kezében a döntés Nyíregyháza (KM — Sz. J.) — Megyénkben 55 település önkormányzatát érinti az a törvényadta lehetőség, hogy tulajdonosaivá válhatnak a területükön lévő műemlékeknek (összesen több mint százról van szó). Kormányrendelet határozza meg azon kiemelt, országos kulturális jelentőséggel bírók körét, melyeket nem lehet az önkormányzatok tulajdonába adni, maradnak az államnak. Nem túl egyszerű azonban a kérdés, ugyanis kevés kivételtől eltekintve a kastélyokhoz, kúriákhoz tartozó parkokat „szétszabdalta a történelem". Ha azonban valamelyik település megkapta a maga műemlékét, a felelősséggel együtt nagy lehetőséget is kapott a kezébe. Labbancz Mariannt, Gáva- vencsellő jegyzőjét kérdeztük, mit terveznek a nagy értékű Dessewffy-kastéllyal, melyet már sajátjuknak tudhatnak. A tegnapi képviselő-testületi ülésen tárgyaltak a vagyonhasznosításról. Több mint tíz jelentkező máris van, akik különböző célra hasznosítanák. Szabadon forgalomba vihető, tehát akár el is adható, ez azonban a testületen múlik. Sok szempontot kívánnak mérlegelni. Pályázatot írnak ki, melynek benyújtási határideje augusztus 3. Szeretnék, ha a tulajdon — legalábbis abban az értelemben — közös lenne, hogy a falu lakói ne maradjanak a „kerítésen kívül”. A volt kastélyparkból Gá- vavencsellőn is elcsipegettek. sörkert. sportpálya van a területén. Az feltétel, hogy a helyrajz' számokat egyesíteni keil, ez folyamatban is van. Ez már csak azért is érdeke az önkormányzatnak, mert szeretnék, ha akárki akármire is használja majd az épületet ne adna okot semmi a konfliktusra. Hiszen a kastély a falu egyik szívügye Kirakodóvásár Népművészet1 kirakodóvásár lesz szombaton Kisvárdán a Szent László utcában. Az esemény kapcsolódik a negyedik, a határainkon túii magyar színházakat bemutató fesztiválhoz. Az iskola szépen gondozott parkja a szerző felvétele Nézo'iponí) Almarejtély Móthé Csaba n ól fogják meg a fájukat 1 a szabolcsi almater- mesztők, nehogy a hír hallatán a földre huppanjanak. Budapesten a Nyugati pályaudvar melletti aluljáróban 148 forintért árulják az idared alma kilóját. Lehet kérem szorozni, osztani, a fejekhez kapni, az ár ennyi és viszik. Na nem úgy mint a cukrot, de elfogy. Idáig is eljutottunk, hogy az alma kilogrammonkénti ára majdnem duplája a banánnak, a narancsnak. Valóban kuriózum májusban az alma, a fajok közül egyedül az idared bírja ki ennyi ideig. Egészséges, tenyérnyi gyümölcsök kaphatók, minimális hibával. Azt már nem lehetett kideríteni, hogy megyénkből érkezett a zöldségesárushoz az alma, vagy a szomszédos Ausztriából. Ha a múlt évi 15—25 forintos felvásárlási árat számolom a majdnem tízszeres összeg több mint felháborító, ugyanakkor elszomorító. Csak a régi nóta jut eszem be: megint nem a termelők kapták a nyereség túlnyomó részét. Még testvéries oszr tozkodásról sem beszélhetek. Szerintem még az sem járt olyan jól, aki áprilisig hűtőtárolóban tartotta az idared almát, mert az sem kapott kilójáért 40-50 forintnál többet. Extraprofit, extra minőségért. A piackutatás pedig már most megkezdődött, bár az alma áráról még érintőlegesen sincs információ. A szeptemberi nagy alma- dömping idején most sem várható a múlt évinél lényegesen magasabb felvásárlási ár. Aki betárolja, elvermeli, hűtött helyen tartja a gyümölcsöt és közvetlenül szállít a zöldség-gyümölcsösnek, az idén sem számíthat pluszhaszonra, hiszen a végső árat a pult mögött álló tulajdonos mondja ki. Mindenesetre az idaredet termelők ázsiója jelentősen emelkedett. Vajon ezt mennyire tudják a saját hasznukra fordítani? Portré SZEKERES TIBOR FELVETELE Kommentár Időzavar Tóth Kornélia /-* ki időt nyer, életet jéX nyer — tartja a mon- *" dás, és egyben példázza azt: a közfelfogás milyen súlyos tartalmat tulajdonít a múló időnek. Mindannyiunk kincsével élni és visszaélni is lehet, de tetten érhetjük azt is, ha csupán rosszul gazdálkodunk vele. Legutóbb ez akkor jutott eszembe, amikor a népjóléti tárca államtitkára és a parlament hosszú nevű szociális egészségügyi és csaiád- I védelmi bizottságának a vezetője találkozott egy fórumon a megyei kórház dol- ; gozóivai a napokban. A pénteken délután tél négyre hirdetett, majd tél hat után befejeződött fórumon igen gyér számú érdeklődő előtt mondhatták el tapasztalatai- j kát a vendégek. Vélhetően j az eszmecsere időpontjá- i nak kiválasztásába csúszott I hiba, hiszen a társadalom- ; biztosítás, az egészségügy finanszírozása és a megkezdett reformok végrehajtása nemcsak az osztályvezető főorvosokat érdekelhetik, hanem az intézmény sok-sok dolgozóját, hiszen ők közvetlenül találkoznak a betegekkel és a háziorvo- sí rendszer kialakításáig mindössze egyetlen hónap áll mindannyiunk rendelke- j zésére. Több példát hozhatnánk a gyakorlatból az időt feleslegesen rabló, gyakorta szó- pocsékolásnak minősülő ta- i nácskozásokról. amelyeken az érdemi mondanivalót feleslegesen hígítják a sem- mitmondások. De a mindenkinek szót kell adni demokratikus elv szellemében általában nem merik magukra vállalni a szervezők annak j ódiumát, hogy belefojtották ' a szót valakibe Pedig az \ éjszakába nyúló önkor ; mányzati uiesek néhány va rosunkban biztosan előbb , befejeződnének, ha mind- j annyiunk kincsét, a múló időt okosabban használnák ki.
